2/2006. Polgári jogegységi határozat
a parkolási díj-, pótdíj megfizetési kötelezettségről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A parkolási díj, valamint pótdíj kötelmi pénzkövetelés, amelynek megfizetésére a parkolási szolgáltatást igénybe vevő szerződő fél, vagyis a gépjárművet ténylegesen használó személy köteles.
Az üzembentartói minőség magában foglalja a gépjármű tényleges használatát is, ezért vélelem szól amellett, hogy a gépjárművet a parkoláskor az üzembentartó használta. Az üzembentartó ezt a vélelmet csak azzal tudja megdönteni, ha - a gépjárművet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével - kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy a gépjárművet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem ő használta.
Amennyiben jogszabály (pl. önkormányzati rendelet) a helyszínen meg nem fizetett parkolási díj (pótdíj) miatt a gépjármű tulajdonosának (üzembentartójának) felelősségét állapítja meg, a gépjármű tulajdonosa (üzembentartója) a felelősség alól nem mentheti ki magát azzal, hogy a gépjárművet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem ő használta.
INDOKOLÁS
I.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte azzal az indokkal, hogy jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság egy másik ítélkező tanácsának Pfv.IX.20.540/2004. számon meghozott határozatától (közzétéve: BH.2005/5/172. és EBH 2004/1/1028.) . Ezzel egyidejűleg a Bszi. 29. §-ának (2) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozataláig a Gfv.XI.30.283/2005. szám alatt folyamatban levő felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.
Az elvi határozatként is közzétett ítéletében a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 99. §-ára, valamint a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzembentartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 25. §-ának (1) bekezdésére alapítottan úgy foglalt állást, hogy a gépjármű üzembentartója felel a járműve jogszerű használatáért, ennek keretében a személygépkocsit bérlő által ki nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért) .
A felfüggesztett felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló ügyben egy parkolási társaság érvényesítette meg nem fizetett parkolási díjak (pótdíjak) iránti igényét egy gépjárművek bérbeadásával üzletszerűen foglalkozó jogi személlyel szemben. A keresetet elutasító első fokú ítéletet helyben hagyó jogerős ítéletében a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a tényleges használó a parkolás során felmerülő díjat nem fizeti meg, erre a gépkocsi üzembentartója köteles, mert vélelem szól amellett, hogy a gépkocsi tényleges használója az üzembentartó volt. Ez a vélelem azonban megdönthető és miután az alperes, mint a gépjárművek üzembentartója megjelölte és igazolta, hogy az adott időpontokban az adott gépjárműveket tőle kik bérelték, így nem volt akadálya annak, hogy a felperes az igényét közvetlenül a gépjárművek tényleges használóival szemben érvényesíthesse. A felperes a jogerős döntés elleni felülvizsgálati kérelmét az elvi határozatban kifejtett jogi álláspontra alapította. Az e jogi állásponttól eltérni kívánó Gfv.XI. tanács szerint az általa kezdeményezett jogegységi eljárásban eldöntendő jogkérdés az, hogy: "a Ptk. 99. §-a, illetve a 89/1988. (XII. 20.) MT r. 25. § (1) bekezdése értelmezhető-e akként, hogy az a gépkocsit bérlő által ki nem fizetett parkolási díjért, pótdíjért felelősséget állapít meg az üzembentartó tulajdonos terhére, ha igen, ez milyen jellegű felelősség, mögöttes (sortartó kezesi) vagy egyetemleges felelősség".
II.
A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész - képviselője útján - a következő álláspontot fejtette ki. A parkolási díj megfizetéséért a szerződő fél a felelős, kivéve, ha jogszabályból más nem következik. Az MT r. 25. §-a azonban nem tekinthető ilyen jogszabálynak, mert az csak kizárólag a közúti közlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályként értelmezhető.
III.
Miután a jogegységi eljárást kezdeményező tanács az EBH 2004/1/1028. számon közzétett elvi határozatban kifejtettektől kíván jogkérdésben eltérni, az elsőként vizsgálandó kérdés az, hogy az elvi határozat jogi álláspontja helytálló-e, vagyis a tulajdonos (üzembentartó) felelőssége a meg nem fizetett parkolási díjakért alapítható-e a Ptk. 99. §-ára, illetve az MT r. 25. § (1) bekezdésére.
1. A Ptk. 99. §-a értelmében a tulajdonos jogosult a dolgot használni és dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologba beállott azt a kárt, amelynek a megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Tekinthető-e azonban a meg nem fizetett parkolási díj a gépkocsival, mint dologgal járó tehernek? Amint arra a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. KPJE számú jogegységi határozata indokolásában már rámutatott, a gépjármű fizető várakozóhelyen való parkolása a helyi önkormányzat által nyújtott és a parkolóhely üzemeltetője által gyakorolt közszolgáltatás igénybevételét jelenti. A parkolás tényével, mint a Ptk. 216. § (1) bekezdés szerinti ráutaló magatartással a parkolóhely használatára vonatkozó szerződéses jogviszony jön létre a parkolóhely üzemeltetője és a gépjárművel ténylegesen várakozó személy között, aki a gépjármű tulajdonosa (üzembentartója) vagy attól eltérő személy (bérlő, használó) . A parkolás tényével az adott helyen várakozó személy tudomásul veszi, hogy a parkolóhelyen - a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 8. §-ának (1) bekezdése alapján - feltüntetett tájékoztatás szerint díjfizetésre, annak elmulasztása esetén pedig pótdíj megfizetésére köteles.
A gépjárművet ténylegesen használó, az azzal várakozó személy által meg nem fizetett parkolási díj, illetve parkolási pótdíj, tehát kötelmi jellegű pénzkövetelés, amely a kötelem alanyainak akarata alapján, attól függően jön létre. E kötelmi jellegű követelés nem tekinthető a Ptk. 99. §-ában szabályozott, a gépjárművel, mint dologgal szükségképpen együtt járó tehernek. Dologgal járó terhek-nek csak azok a kötelezettségek tekinthetők, amelyek magával a dolog tulajdonjogával járnak együtt. (Gépjárművel kapcsolatos "teher" - amelynek viselésére így a tulajdonos köteles - pl. a gépjárműadó, a kötelező felelősségbiztosítás díja.) Kötelmi jogi kötelezettség vállalásból származó igény (tehát a szerződéses ellenérték megfizetésére vonatkozó igény) nem vonható a dologgal járó teher fogalmi körébe, ezért a gépjármű tényleges használója által meg nem fizetett parkolási díj (pótdíj) megfizetése a gépjármű tulajdonosától önmagában a tulajdonjogára hivatkozással, a Ptk. 99. §-a alapján nem követelhető.
2. Az elvi határozat által felhívott MT r. 25. § (1) bekezdés szerint: "A járművek jogszerű használatáért, valamint az üzem-, forgalombiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő műszaki állapotért az üzembentartó felelős." Az MT r. "a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzembentartásáról" címet viseli, így rendelkezései is csak e szolgáltatásokkal összefüggésben értelmezhetők. Erre utal a rendelet szűkre szabott törvényi felhatalmazottsága. Ez az MT r. ugyanis a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Ktv.) végrehajtásaként [Ktv. 48. § (2) bekezdés], a közúti közlekedéssel összefüggő állami feladatok (Ktv. 8-9. §-ok) keretében, konkrétan a Ktv. 19. § (1) bekezdés alapján került kibocsátásra, amely szerint: "A közúti közlekedési szolgáltatások körét, azok végzésének és az azokhoz használt járművek üzemeltetésének feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg." Az e törvényi felhatalmazás szabta keretre tekintettel az MT r. személyi hatálya [1. § (1) bekezdés] csak a rendeletben meghatározott közúti közlekedési szolgáltatást végzőkre, illetve csak az ilyen szolgáltatást végző közúti járművek üzembentartóira terjed ki. Az MT r. 25. § (1) bekezdés felelősségi szabálya nem értelmezhető akként, hogy minden közúti gépjármű üzembentartójára nézve és a gépjármű bármilyen használata esetére állapítana meg üzembentartói felelősséget. Ez tehát nem tekinthető olyan jogszabályhelynek, amely a rendelet személyi és tárgyi hatályát meghaladó általános érvénnyel és a gépjármű tényleges használójának a személyére tekintet nélkül megalapozná az üzembentartó (tulajdonos) felelősségét a meg nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért) .
IV.
A parkolás tényével keletkező szerződéses jogviszonyban, a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdéséből is következően, a parkolási díj mint szerződéses ellenszolgáltatás megfizetésére a helyszínen a szerződő fél, vagyis a parkolási szolgáltatást ténylegesen igénybevevő személy köteles és ugyancsak ő tartozik utóbb is felelősséggel a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetéséért. Mivel azonban az üzembentartói minőség magában foglalja a gépjármű tényleges használatát is, vélelem szól amellett, hogy a gépjárművet a parkoláskor ténylegesen az üzembentartó használta, vagyis ő a szolgáltatást igénybevevő szerződő fél.
A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Közl.nytv.) értelmében az üzembentartó a járműnyilvántartásban, valamint a jármű forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. A Közl.nytv. 2. § 9. pontja szerint: "üzembentartó: a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés, vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a nyilvántartásba bejegyeztek". Az üzembentartó a járműnyilvántartásban, valamint a jármű forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban feltüntetett személy. Főszabályként tehát - vagyis ha a nyilvántartás üzembentartóként eltérő személyt nem jelöl meg - a gépjármű tulajdonosa minősül üzembentartónak. [A törvény több helyen is felváltva tartalmazza az "üzembentartó (tulajdonos) ", illetve a "tulajdonos (üzembentartó) " szóhasználatot]. A Közl.nytv. 19. §-ának (1) bekezdése is abból a vélelemből indul ki, hogy a gépjármű tényleges használója tipikusan az üzembentartó (tulajdonos), amikor lehetővé teszi a parkolási szolgáltatást nyújtó társaságok számára, hogy a parkolási díj meg nem fizetése esetén a díj és a pótdíj behajtása érdekében igényelhessék a jármű tulajdonosára (üzembentartójára) vonatkozó, ott megjelölt adatokat [19. § (1) bekezdés n) pont]. Ez a rendelkezés természetesen nem felelősséget megalapozó anyagi jogi szabály, hanem csak az igényérvényesítést megkönnyítő eljárásjogi rendelkezés, abban a tipikus esetben, amikor a tényleges használó és az üzembentartó (tulajdonos) személye egybeesik. A parkoló üzemeltetője a nyilvántartásból megismert adatok alapján tehát közvetlenül a gépjármű üzembentartójával (tulajdonosával) szemben érvényesítheti a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetése iránti igényét, hiszen joggal tételezheti fel, hogy a gépjárművel az üzembentartó (tulajdonos) parkolt fizetés nélkül.
Ezzel a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelemmel szemben az üzembentartóra (tulajdonosra) hárul a bizonyítási teher, neki kell a vélelmet hitelt érdemlő módon megdöntenie ahhoz, hogy szabaduljon a felelősség alól. Ez történhet pl. annak bizonyításával, hogy a díjfizetés elmulasztásának az időpontjában már nem ő minősült a gépjármű tulajdonosának, mert a gépjármű tulajdonjogát (illetve az üzembentartói jogosultságot) már átruházta, ez a változás azonban még nem került átvezetésre a járműnyilvántartásban. Előfordulhat az is, hogy az üzembentartótól (tulajdonostól) a gépjárművet bizonyítottan eltulajdonították, amely körülmény szintén alkalmas a vélelem megdöntésére. A tipikusabb, gyakrabban előforduló eset azonban az, amikor az üzembentartó (tulajdonos) arra hivatkozik, hogy a gépjárművet az adott időpontban nem ő használta, mert annak használatát bérlet címén, vagy más jogcímen más személynek átengedte. Ez a tényállás a jelen jogegységi eljárás alapjául szolgáló felfüggesztett felülvizsgálati ügyben is, ahol gépjárművek bérbeadásával üzletszerűen foglalkozó cég kívánja a felelősségét elhárítani azoknak a személyeknek megnevezésével, akik a kereseti követelés alapjául szolgáló időpontokban az általa üzemeltetett gépjárműveket bérleti szerződés alapján ténylegesen használták.
A vélelem sikeres megdöntéséhez az üzembentartónak (tulajdonosnak) a gépjárművet ténylegesen használó személy és a használat jogcímének a megjelölésével kétséget kizáró módon (pl. a bérleti szerződéssel, vagy a tényleges használó elismerő nyilatkozatával) kell bizonyítania azt, hogy a parkolási díj fizetési kötelezettség elmulasztásakor a gépjárművet nem ő használta. Az, hogy a vélelem megdöntése sikeres-e mindig csak a konkrét ügyben, a bizonyítékok egybevetésével, azok összességében való értékelése és meggyőződés szerinti elbírálása alapján, a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti mérlegelési jogkörben dönthető el.
V.
Szerződéses kötelezettség teljesítéséért az elsődleges felelősség mindig magát a szerződő felet terheli. Jogszabály azonban másodlagosan (közvetlenül vagy mögöttesen) más személy felelősségét, helytállási kötelezettségét is megállapíthatja valamely szerződéses kötelezettség teljesítéséért. (A másodlagos felelősség emellett természetesen alapulhat annak elvállalásán, vagyis szerződéses rendelkezésen is: pl. szerződéses kezesség.) A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pont értelmében az önkormányzati rendelet jogszabály, amely azonban nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Miután fizető várakozó helyek kialakítására általában a településeken belül, vagyis önkormányzati törzsvagyonba tartozó helyi közutakon kerül sor, ezért a várakozási (parkolási) díjakról tipikusan önkormányzati rendeletek rendelkeznek. Ezek közül több is tartalmaz - különböző megfogalmazásokban - olyan tartalmú rendelkezést, amely szerint a meg nem fizetett parkolási díj és pótdíj megfizetésére a gépjármű tulajdonosa (üzembentartója) köteles. Ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a Fővárosban a jelenleg hatályos 19/2005. (IV. 22.) Főv.Kgy. számú rendelet 41. §-ának (2) bekezdése is. [A korábban hatályos és a felfüggesztett felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó 38/1993. (XII. 27.) Főv.Kgy. rendelet viszont ilyen rendelkezést nem tartalmazott.]
Amennyiben önkormányzati rendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszínen meg nem fizetett parkolási díjat, valamint pótdíjat a gépjármű tulajdonosának (üzembentartójának) kell megfizetni, akkor ez azt jelenti, hogy a tulajdonos (üzembentartó) a tényleges használó megjelölésével nem mentesülhet a felelősség alól.
A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács - a Bszi. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdése a) pontjában és 32. § (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 2006. március 20.
Dr. Murányi Katalin s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Wellmann György s. k.,
előadó bíró
Dr. Völgyesi Lászlóné s. k.,
bíró
Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s. k.,
bíró
Dr. Kiss Mária s. k.,
bíró