A Debreceni Ítélőtábla Pf.20567/2019/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. §, 203. §, 266. §, 369. §, 370. §, 376. §, 383. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20190/2019/19., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20567/2019/5.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.567/2019/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szabó Gábor ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Görömbei Zoltán ügyvéd (címe) által képviselt .....Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (címe) alperessel szemben személyiségi jogok megsértése miatt indított perében a Debreceni Törvényszék 5.P.20.190/2019/19. számú ítélete ellen az alperes által 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és a felperes által Pf. 3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy kötelezi a felperest az elsőfokú ítéletben foglalt meg nem fizetett kereseti illeték állam részére - külön felhívásra - történő megfizetésére.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 5000 (ötezer) forint feljegyzett csatlakozó fellebbezési illetéket. Megállapítja, hogy 42 100 (negyvenkétezer-egyszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperes 2014. július 18. és 2015. március 18. között előzetes letartóztatás, 2015. március 18. és 2015. április 12. között pedig elzárás folytán az alperesnél tartózkodott. Ennek során 263 napot olyan zárkában töltött, ahol az egy főre eső mozgástér nem érte el a 4 négyzetmétert: az hosszabb időszakon át 1,5 négyzetméter alatt volt, s csupán 20 napig volt 2 négyzetméter felett. A zárka létszáma a fogva tartás túlnyomó része alatt 16-20 fő volt.

[2] A felperes a módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 604 900 Ft sérelemdíj és járulékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem biztosított számára megfelelő mozgásteret, így embertelen és megalázó bánásmódnak tette ki őt, amellyel megsértette az emberi méltóságát.

[3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is.

[4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 526 000 Ft-ot, annak 2014. december 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 156 600 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és megállapította, hogy a felperes köteles megfizetni az államnak - külön felhívásra - 4700 Ft meg nem fizetett kereseti illetéket, 31 600 Ft meg nem fizetett kereseti illetéket pedig az állam visel.

[5] A határozatának fellebbezéssel érintett részét azzal indokolta, hogy az Alaptörvény III. cikkének (1) bekezdése, továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 3. cikke értelmében senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Utalt arra is, hogy az Európa Tanács Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottsága (CPT) által a fogvatartottak számára meghatározott legkisebb mozgástér négy négyzetméter.

[6] Megállapította, hogy a felperes a 2014. július 18. és 2014. december 31. közötti fogva tartása során az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 239. §-ának (1) bekezdése alapján lehetőség szerint négy négyzetméter, a 2015. január 1. és 2015. április 12. közötti fogva tartása során pedig a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 121. §-ának (1) bekezdése alapján legalább három négyzetméter mozgástérre volt jogosult. Az alperes azonban a keresetlevélhez mellékelt kimutatás szerint 263 napig nem biztosított a felperes részére ennyi mozgásteret, amellyel embertelen, megalázó bánásmódnak tette ki őt, így megsértette az emberi méltóságát.

[7] Ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §-a alapján sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest, amely alól a felróhatóságának hiányára hivatkozással sem mentesülhetett. A Kúria által irányított bírói gyakorlat szerint ugyanis a büntetés-végrehajtási intézmény feladata a fogvatartottak megfelelő elhelyezése, ennek körében a minimális mozgástér biztosítása. Amennyiben ennek nem tesz eleget, felróható magatartást tanúsít, amelyet nem érint a befogadási kötelezettsége (Kúria Pfv.IV.21.344/2015/6., Pfv.IV.21.654/2015/11.). Nem adott alapot a mentesülésre az sem, hogy az alperesnek a perrel érintett időszak egy részében csak "lehetőség szerint" és nem kötelezően kellett biztosítania a négy négyzetméternyi mozgásteret. Az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) AB határozatában éppen azért semmisítette meg ezt a rendelkezést, mert az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmából az az absztrakt követelmény vezethető le, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartott részére biztosított mozgástérnek minden esetben el kell érnie azt a minimális mértéket, amely biztosítja az emberi méltóság sérelme nélküli elhelyezést. Enélkül ugyanis olyan túlzsúfoltság jön létre, amely megakadályozza az emberhez méltó, és őket adottságaiktól függetlenül megillető bánásmódot. Akár lehetőségként, akár kötelező jelleggel írja tehát elő a jogszabály a minimális mozgástér mértékét, ha az egy fogvatartottra jutó négyzetméter ténylegesen ez alatt van, az tényszerűen embertelen bánásmódnak, emberi méltóságot sértő elhelyezésnek minősül.

[8] Az alperes sérelemdíj fizetési kötelezettségét nem érintette a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 2017. január 1. napján hatályba lépett 10/A. §-a sem, azt ugyanis jelen perben a Bvtv. 436. §-ának (10) bekezdése értelmében nem lehetett alkalmazni, hiszen a felperes 2015. április 12-én, azaz több mint egy évvel a 10/A. § hatályba lépése előtt szabadult, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt pedig nem tett panaszt. Ezért a nem megfelelő elhelyezésből eredő igényeit nem a Bvtv. szerinti kártalanítási eljárás útján, hanem közvetlenül polgári perben érvényesíthette.

[9] A sérelemdíj összegszerűségének megállapítása során figyelembe vette, hogy az alperest befogadási kötelezettség terhelte, ezért a felróhatósága kismértékű volt. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 266. §-ának (2) bekezdése alapján azonban - köztudomású tényként - azt is értékelte, hogy az előírtnál kisebb mozgástér növeli a fogva tartással egyébként is együttjáró hátrányokat. E körben pedig jelentőséggel bírt az a tény, hogy a fogva tartás túlnyomó részében a felperes számára biztosított mozgástér az előírt mérték felét sem érte el, sőt: az hosszabb időn át 1,5 négyzetméter alatt volt. Ugyancsak jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes az előzetes letartóztatását mindvégig olyan zárkában töltötte, ahol nemcsak hogy nem jutott minimális mozgástér egy főre, de a létszám meghaladta a 10 főt, hosszabb időn át elérte a 20 főt. A nagy létszámú zárkában pedig nemcsak a szűkös terület, hanem a sok zárkatárshoz való alkalmazkodás szüksége is hátrányként jelentkezhetett. Ezeket mérlegelve az alperest a Ptk. 2:52. §-ának (1) bekezdés alapján napi 2000 Ft, azaz 526 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte azzal, hogy ezen összeg után a Ptk. 6:48. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi kamatot is köteles fizetni.