BH 2005.2.43 I. A megbízási szerződésben a díjazásnak az eredmény meghatározott százalékában, jutalék formájában, ún. sikerdíjként való kikötése nem tekinthető csalás megvalósulását eredményező jogtalan haszonra törekvő, mást tévedésbe ejtő magatartásnak [Btk. 318. § (1) bek.; Ptk. 474. § (1) bek.].

II. A részvénytársaság igazgatóságának a tagjai a büntetőjog alanyaivá válhatnak, ha a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal megvalósítják a büntetőtörvényben meghatározott valamely bűncselekmény törvényi tényállását [Btk. 19. §; 1988. évi VI. tv. 240. § (1) bek.; 1995. évi XXXIX. tv. 16. § (1) bek.].

III. Hűtlen vagy hanyag kezelést valósít meg a vagyonkezelő, ha olyan jellegű és mennyiségű munkával bíz meg külső személyt vagy szervezetet, amelyet a saját munkaszervezete is el tud végezni és a szükségtelenül kifizetett díjazással szándékosan vagy gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz [Btk. 13. §, 14. §, 319. § (1) bek., 320. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2002. március 18-án kelt ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet, és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, valamint 640 millió forint összegű vagyonelkobzásra ítélte.

A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet s folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért halmazati büntetésül 3 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében. Ezért 4 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében. Ezért a IV. r. vádlottat 1 évi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre, az V. r. és a VI. r. vádlottakat 1 évi és 6 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn:

- az elsőfokú ítéletnek az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottakra vonatkozó részében a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését indítványozta;

- az I. r. és a II. r. vádlottak cselekményét 1 rb. különösen nagy kárt okozó társtettesként és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének és ezzel halmazatban az I. r. vádlott esetében 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségének indítványozta minősíteni;

- a II. r. vádlott esetében a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége minősítést törvényesnek tartotta;

- a cselekmények minősítését a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében ugyancsak törvényesnek tartotta;

- az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. vádlottak főbüntetése mértékének súlyosítását, a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottakkal szemben pénzmellékbüntetés alkalmazását, egyebekben a velük kapcsolatos részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az I. r., a II. r., a III. r., az V. r., a VI. r. vádlottak, valamint védőik felmentés végett, a IV. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, előzetes bírósági mentesítésben részesítés érdekében fellebbeztek.

A Legfelsőbb Bíróság a módosított ügyészi fellebbezést a VI. r. vádlottra vonatkozóan részben, a felmentés végett bejelentett fellebbezések közül az I. r. vádlott tekintetében részben, a II. r. vádlott tekintetében egészben alaposnak találta. Alaposnak ítélte meg a IV. r. vádlott előzetes mentesítésében részesítésére irányuló fellebbezéseket is.

Egyebekben a fellebbezések alaptalanok.

A Legfelsőbb Bíróság által - a helyesbítések után - irányadónak tekintett tényállás lényege a következő:

Az I. r. vádlott szakvizsgát nem tett jogászként, egyéni vállalkozói igazolvány alapján jogi-, pénzügyi szaktanácsadóként tevékenykedett.

A II. r. vádlott az ÁPV Rt. Jogi Ügyvezető Igazgatóságának az igazgatója, a III. r. vádlott az ÁPV Rt. Igazgatóságának az elnöke, a IV. r. vádlott a vezérigazgatója, egyben az igazgatóság tagja, az V. és VI. r. vádlottak az igazgatóság tagjai voltak.

1. A rendszerváltozással összefüggésben megindult privatizációs folyamat kapcsán az állami vállalatok átalakulásáról a többször módosított 1989. évi XIII. törvény (továbbiakban: Átv.) lényegében egyetemes jogutódlással egybekötött egylépcsős és teljes átalakulási folyamatról rendelkezett. Az 1990. évi VII. törvény alapján jött létre az Állami Vagyonügynökség - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.), és a törvény rendelkezett a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról.

Az 1990. szeptember 18-ától hatályos 1990. évi LXXII. törvény 5. §-ával módosított Átv. 21. §-ának (2) bekezdése értelmében az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg. Az ÁPV Rt. jogelődje a jogszabályban előírt kötelezettségének teljesítését úgy értelmezte, hogy az átalakulás folytán létrejött gazdasági társaságok vagyonát a terhekkel csökkenteni kell, így az egyes eszközök (köztük a belterületi föld) értékének eleve kisebb névértékű üzletrész vagy részvénycsomag felel meg, mint amilyen értékkel ezek a mérlegben szerepeltek.

Ezen értelmezési és számítási mód alapján kiadott üzletrészek és részvények kapcsán számos per indult, amelyet az önkormányzatok indítottak az ÁPV Rt. jogelődje ellen, majd a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság 1995. november 9. napján kelt határozatában a D.-i Önkormányzat felperesnek az ÁPV Rt. alperes ellen - a D. Részvénytársaságnak az Átv. alapján történt átalakulása folytán részére ki nem adott - részvények kiadása iránt indított perében elvi jelentőségű döntést hozott, amelyek szerint az önkormányzatok olyan értékű üzletrész, vagy részvény kiadását igényelhetik, amely megfelel a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékének.

Az ÁPV Rt. ügyvezetői értekezlete az 1995. november 27-i határozatában kezdeményezte, az igazgatóság hatalmazza fel a vezérigazgatót, hogy az átalakuló állami vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értékével azonos mértékű részesedést adjon ki az önkormányzatoknak, valamint a Jogi Ügyvezető Igazgatóság közreműködésével, az önkormányzatokkal folyamatban levő peres és peren kívüli eljárásokat lehetőség szerint közös megegyezéssel, valamennyi kérdésre kiterjedően - részvény, üzletrész kiadása, perköltség, kamat, árfolyamveszteség stb. - fejezze be és a későbbi igényeket a Jogi és Ügyvezető Igazgatóság és a Pénzügyi Gazdasági Vezérigazgatóság közreműködésével elégítse ki. 1995. november 28-án ennek megfelelő írásbeli előterjesztés készült az Igazgatóság 1996. január 10-i ülésére a IV. r. vádlottnak az előterjesztésében, a témafelelős ügyvezető igazgató a II. r. vádlott volt.