3357/2020. (X. 14.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pvf.I.20.598/2018/13. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.887/2016/41/IX. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pvf.I.20.598/2018/13. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.887/2016/41/IX. számú ítéletével szemben a Fővárosi Törvényszék útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pvf.I.20.598/2018/13. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.887/2016/41/IX. számú ítélete sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében elismert tulajdonhoz fűződő jogát, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz illetve jogorvoslathoz való jogait. Az indítványozó ilyen alaptörvényi hivatkozások mentén kezdeményezte a kifogásolt bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó ezen kívül kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az első fokon eljáró bíróságot az alkotmányjogi panaszban támadott bírósági határozat végrehajtásának felfüggesztésére.
[3] 1.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó, közös tulajdon megszüntetése miatt indított polgári peres eljárás felperese (a továbbiakban: felperes vagy indítványozó). A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1/2, az I. és II. rendű alperesek 1/4-1/4 arányú tulajdonosai a perbeli ingatlannak. A felperes végleges keresete szerint a közös tulajdon megszüntetését az alperesek illetőségének magához váltása útján kérte. Az alperesek a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezték, azonban elutasítani kérték a felperes által történő megváltást és az ingatlan természetben történő megosztását indítványozták.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek közös tulajdonát a keresettel kért módon szüntette meg.
[5] Az I. rendű alperes és a felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a szakértői bizonyítás kiegészítése után meghozott ítéletével a per főtárgya tekintetében megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a keresetet elutasította, mellőzte a viszontkereset elutasításáról és a viszontkereseti illeték viseléséről szóló rendelkezéseket, egyebekben - a perköltség vonatkozásában - helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[6] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérte. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság azonban a jogerős ítéletet a jelen alkotmányjogi panaszindítvánnyal támadott, Pvf.I.20.598/2018/13. számú ítéletével hatályában fenntartotta.
[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, amelyben az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében elismert tulajdonhoz fűződő joga sérelmére, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz, illetve jogorvoslathoz való jogai sérelmére hivatkozik. Az indítványozó a tulajdonhoz fűződő jogának sérelmét - alkotmánybírósági és európai emberi jogi bírósági eseteket felidézve - elsősorban arra alapozza, hogy a pervesztessége befolyásolta a perköltségteljesítési kötelezettséget. Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság döntése iratellenes, így az önkényes mérlegelés tilalmába ütközik. A tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét elsősorban a megváltásra irányuló kereset elutasítására, a bizonyítás elmaradására, a nem megfelelő, önkényes tényállás-mérlegelésre, új tényállítások és bizonyítékok - perrendtartási korlátok ellenére történő - bírósági befogadására, továbbá az eljárás elhúzódására alapozza.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[9] 3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeként határozza meg, hogy az indítvány bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a befogadhatóság feltételei vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság minden esetben külön-külön vizsgálja (elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, indokolás [30]).
[10] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság e törvényi feltételével összefüggésben elsőként arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, indokolás [4]; legutóbb megerősítette: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, indokolás [10]).
[11] Az Alkotmánybíróság előbbiekben felidézett következetes álláspontja értelmében az ítélkező bíróság bizonyítékértékelési és jogértelmezési szabadságához tartozik, hogy a bizonyítékokat meggyőződése szerint mérlegelje, és ezzel együtt jogági minősítésüket illetően szabadon alakíthassa ki jogi álláspontját, valamint ennek megfelelően saját maga dönthessen a tényállás megállapításáról. Az eljáró bíróság által elfogadott jogértelmezés és a bizonyítékok mérlegelésének ilyen felülvizsgálatától pedig az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik, amíg a jogértelmezés pontosan körülírt, Alaptörvényben védelmezett jogot nem sért (lásd például: 3027/2017. (II. 17.) AB végzés, indokolás [15]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azonban pontosan körülírt alaptörvény-ellenességre nem hivatkozik, ehelyett az Alkotmánybíróság megítélése szerint a panasz valójában a bírói döntések ismételt felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panaszban előadott kifogások nem vetnek fel olyan alaptörvény-ellenességi kételyeket, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntéseket. Az Alkotmánybíróság emellett az alkotmányjogi panaszban felvetett kérdéseket a jelen ügyben nem értékelte olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésekként sem, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna (elsőként lásd: 3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, indokolás [3], legutóbb megerősítette: 3186/2018. (VI. 8.) AB végzés, indokolás [11]).
[12] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
[13] Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, így okafogyottá vált az indítványozó abbéli kezdeményezése, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az első fokon eljáró bíróságot a panaszban támadott bírósági határozat végrehajtásának felfüggesztésére (elsőként lásd: 3097/2015. (V. 19.) AB végzés, indokolás [21]; majd legutóbbról: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, indokolás [13]).
Budapest, 2020. szeptember 29.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Varga Zs. András
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1522/2019.