3053/2016. (III. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv. IV. 21.099/2013/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék - Kúria ítéletével hatályában fenntartott - 47.Pf. 639.601/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó 2015. március 30-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv. IV. 21.099/2013/4. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Törvényszék - Kúria ítéletével hatályában fenntartott - 47.Pf. 639.601/2012/6. számú ítéletét támadta, s kérte azok megsemmisítését.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó és társai több adatigénylési kérelemmel fordultak Budapest, XVI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalához: elsőként 2002-ben, majd többször 2011-ig, a bírósághoz előterjesztett kereseti kérelem benyújtásáig. Adatigénylési kérelmükben egy XVI. kerületi ingatlanon végzett építkezést érintően számos irat, illetve adat megismerését kezdeményezték. A Hivatal az adatigényt részben teljesítette, részben megtagadta annak teljesítését.

[3] Az indítványozó és társai 2011-ben pert indítottak a közérdekű adatok kiadása iránt. Az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 37.P. 87.909/2011/19. számú ítéletével egyes adatok kiadására kötelezte az alperes Hivatalt, egyebekben a keresetet elutasította. A felperesek fellebbezése alapján másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 47.Pf. 639.601/2012/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria Pfv. IV. 21.099/2013/4. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[4] Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz előterjesztett alkotmányjogi panaszában, illetve indítványának kiegészítésében a Kúria Pfv.IV.21.099/2013/4. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Törvényszék - Kúria ítéletével hatályában fenntartott - 47.Pf. 639.601/2012/6. számú ítéletét az Alaptörvény számos rendelkezésére hivatkozva támadta. Indítványának kiegészítését is figyelembe véve kérelme érdemben az alábbi tartalmazta.

[5] Az Alaptörvény 28. cikkére, valamint R) cikk (2) bekezdésére hivatkozva kifogásolta, hogy a bíróság a bizonyítási kötelezettséget a felperesektől eltérően értelmezte, s az alperesekre hárította annak bizonyítását, hogy a kiadni kért adatokat az alperes kezeli.

[6] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított pártatlan és tisztességes eljáráshoz való alapjogra, továbbá a "hatékony jogorvoslathoz való alapjogra" hivatkozva kifogásolta, hogy a bíróság "alperesi hivatkozás nélkül [.] maga állapította meg", hogy az igényelt adatok döntést megalapozó adatok. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság nem indokolta, hogy az igényelt adatok miért minősülnek döntést megalapozó adatnak, kiadásuk milyen módon akadályozná az alperesek működését, döntéseik meghozatalát. Mivel szerinte a bíróság ténylegesen nem vizsgálta az iratok kiadásának megtagadása kapcsán a megtagadás indokoltságát, megsértette az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdésére, illetve XV. cikk (2) bekezdésére tekintettel az Alaptörvény VI. cikkében biztosított közérdekű adatok megismeréséhez való alapjogát. Azt is állította továbbá, hogy a bíróság az iratok beszerzése nélkül, az ügy iratainak ismerete nélkül hozta meg a döntését, amivel megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését. Sértette továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, hogy "iratkiadási per több mint tíz évig tartott".

[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria Pfv. IV. 21.099/2013/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék - Kúria ítéletével hatályában fenntartott - 47.Pf. 639.601/2012/6. számú ítélete ellen nyújtotta be. A Kúria ítéletével szemben nem volt további jogorvoslatnak helye.

[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A támadott kúriai ítéletet az indítványozónak 2015. január 30-án kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2015. március 30-án adta postára az alapügyben első fokon eljárt bíróság részére, ezért a panasz határidőben benyújtottnak tekinthető.

[10] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek ugyanakkor csak részben felelt meg.

[11] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, valamint a támadott bírói döntést, amelynek megsemmisítését kérte, továbbá felsorolta az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit.

[12] 2.1. Az indítványozó a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló kérelmet azonban az Alaptörvény 28. cikkére, valamint az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére hivatkozva terjesztette egyrészt elő.

[13] Az Alaptörvény nem korlátozza ugyan az alkotmányjogi panasz eljárást a szűk értelemben vett Alaptörvényben biztosított jogot sértő jogszabályok felülvizsgálatára és megsemmisítésére: az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja felül és az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést semmisíti meg [24. cikk (2) bekezdés c) pont, (3) bekezdés a) pont].

[14] Az alkotmányjogi panasz mindazonáltal az Abtv. és az Alkotmánybíróság joggyakorlata értelmében is jogorvoslat: az Abtv. 26. § (1) és (2) bekezdése, valamint 27. §-a szerint egyaránt akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz a konkrét ügyben érintett személy vagy szervezet, ha Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés a) pont és 27. §] (ld. még: 3367/2012. (XII. 15.) AB végzés, Indokolás [13]). Ezért az alkotmányjogi panasz befogadásának feltétele főszabály szerint az Alaptörvényben biztosított joggal való összefüggés. Ezt tükrözi az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja is, amely szerint alkotmányjogi panasz esetén az eljárás megindításának indokai között az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét is egyértelműen meg kell jelölni.

[15] Az Alaptörvénynek az indítványozó által hivatkozott 28. cikke, valamint az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése nem alapjog, önmagában ezek sérelmére nem lehet alkotmányjogi panaszt alapítani. Ezért az indítványozó alkotmányjogi panasza e tekintetben nem volt befogadható.

[16] 2.2. Az indítványozó a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását továbbá az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdésére, VI. cikkére, XV. cikk (2) bekezdésére és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére hivatkozva is kérte. Azt állította e rendelkezésekre hivatkozva, hogy a bíróság alperesi kérelem nélkül minősítette az igényelt adatokat döntést megalapozó adatoknak, s a bíróság nem indokolta azt, hogy az igényelt adatok miért minősülnek döntést megalapozó adatnak, illetve az ügy iratainak megismerése nélkül ítélkezett, s a per aránytalanul hosszú ideig tartott. Az indítványozó mindezt azonban csak állította, beadványaiban ezeket az állításait nem támasztotta alá konkrét érvekkel úgy, hogy azok alapján vizsgálható lett volna a támadott bírói döntések által okozott, állítólagos jogsérelem tényleges bekövetkezése, s az ebből származó alaptörvény-ellenesség fennállása. Az indítványozó továbbá beadványaiban az Alaptörvény számos további rendelkezésére is hivatkozott még úgy, hogy azokat csak felsorolta, de semmivel sem indokolta, hogy azokkal a támadott bírói döntés miért ellentétes.

[17] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozással az indítványozó által vélt jogsérelmek állítása, az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására, az indítványban azt is meg kellett volna jelölni, hogy a támadott bírói döntések az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit konkrétan milyen okból, milyen módon sértik. (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).

[18] Az Alkotmánybíróság a fentiek kapcsán megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmazta "az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét" [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az "indítványban foglalt kérelem részletes indokolását" [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozó nem fejtette ki konkrétan, hogy a bírói döntés alaptörvény-ellenessége pontosan miben áll. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az indítvány nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, így azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2016. március 1.

Dr. Szívós Mária s. k.,

tanácsvezető

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1048/2015.