62022CO0074[1]

A Bíróság végzése (nagytanács), 2022. augusztus 1-je. Soudal NV és Esko-Graphics BVBA kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Beavatkozás - Állami támogatások - A Belga Királyság által végrehajtott támogatási program - Beavatkozások megengedése a Törvényszék ítéletével szembeni fellebbezési eljárásban - A Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése - Az ügynek a Törvényszékhez történő visszautalása - A Törvényszék azon határozata, amely megtagadja, hogy felvegye az ügy iratanyagába az e visszautalást elrendelő ítéletre vonatkozó azon írásbeli észrevételeket, amelyeket a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél terjesztett elő - A Törvényszék azon hallgatólagos határozata, amely a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó féllel szemben megtagadja a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállás elismerését - A fellebbezés elfogadhatósága - A fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó félnek a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállása - Határidőn túl benyújtott fellebbezés - Menthető tévedés. C-74/22 P(I). sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nagytanács)

2022. augusztus 1.(*)

"Fellebbezés - Beavatkozás - Állami támogatások - A Belga Királyság által végrehajtott támogatási program - Beavatkozások megengedése a Törvényszék ítéletével szembeni fellebbezési eljárásban - A Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése - Az ügynek a Törvényszékhez történő visszautalása - A Törvényszék azon határozata, amely megtagadja, hogy felvegye az ügy iratanyagába az e visszautalást elrendelő ítéletre vonatkozó azon írásbeli észrevételeket, amelyeket a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél terjesztett elő - A Törvényszék azon hallgatólagos határozata, amely a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó féllel szemben megtagadja a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállás elismerését - A fellebbezés elfogadhatósága - A fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó félnek a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállása - Határidőn túl benyújtott fellebbezés - Menthető tévedés"

A C-74/22. P.(I). sz. ügyben,

a Soudal NV (székhelye: Turnhout [Belgium]),

az Esko-Graphics BVBA (székhelye: Gent [Belgium])

(képviseli őket: H. Viaene advocaat)

fellebezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2022. január 28-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Magnetrol International NV (székhelye: Zele [Belgium])

felperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: P.-J. Loewenthal és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, L. Bay Larsen elnökhelyettes (előadó), A. Arabadjiev, C. Lycourgos, E. Regan, I. Jarukaitis, N. Jääskinen és I. Ziemele tanácselnökök, M. Ilešič, P. G. Xuereb, N. Piçarra, L. S. Rossi, A. Kumin, N. Wahl és O. Spineanu-Matei bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2022. július 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésükben a Soudal NV és az Esko-Graphics BVBA az Európai Unió Törvényszéke 2021. december 6-i azon határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék megtagadta, hogy a T-263/16. RENV. sz. ügyben elismerje a beavatkozó féli jogállásukat, és felvegye ezen ügy iratanyagába az általuk arra vonatkozóan benyújtott írásbeli észrevételeket, hogy az említett ügy alapját képező jogvita megoldása érdekében milyen következtetéseket kell levonni a Bíróság 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletéből (C-337/19 P, EU:C:2021:741).

Jogi háttér

2 A Törvényszék eljárási szabályzata 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy ezen eljárási szabályzat alkalmazásában a további pontosítás nélkül használt "fél" vagy "felek" kifejezésen az eljárásban részt vevő valamennyi felet érteni kell, ideértve a beavatkozó feleket is.

3 Ezen eljárási szabályzat 60. cikke előírja, hogy az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodnak.

4 Az említett eljárási szabályzat 79. cikke így rendelkezik:

"Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közleményt tesznek közzé, amely tartalmazza az eljárást megindító keresetlevél benyújtásának időpontját, a felperes és az alperes nevét, a felperes kérelmeit, valamint a felhozott jogalapok és főbb érvek megjelölését."

5 Ugyanezen eljárási szabályzat 142-145. cikke rögzíti a Törvényszék előtti beavatkozásra vonatkozó szabályokat.

6 A Törvényszék eljárási szabályzata 143. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy "[a] beavatkozási kérelmet a 79. cikkben említett közlemény közzétételétől számított hat héten belül kell előterjeszteni".

7 Ezen eljárási szabályzat 215. cikke értelmében:

"Ha a Bíróság a Törvényszék valamely ítéletét vagy végzését hatályon kívül helyezi, és határozathozatal céljából visszautalja az ügyet a Törvényszékhez, a Törvényszéknél az eljárást a Bíróság visszautaló határozata indítja meg."

8 Az említett eljárási szabályzat 217. cikkének szövege a következő:

"(1) Ha a Bíróság által utóbb hatályon kívül helyezett határozatot azt követően hozzák meg, hogy az ügy érdemét illetően a Törvényszék előtt befejeződött az eljárás írásbeli szakasza, a Bíróság határozatának kézbesítésétől számított két hónapon belül a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek írásbeli észrevételeket nyújthatnak be arra vonatkozóan, hogy melyek a Bíróság határozatából a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetések. [helyesen: Ez a határidő nem hosszabbítható meg].

[...]

(3) Ha a körülmények ezt indokolják, az elnök engedélyezheti írásbeli észrevételeket tartalmazó kiegészítő beadványok benyújtását."

9 Ugyanezen eljárási szabályzat 219. cikke így rendelkezik:

"A Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről."

A jogvita előzményei

10 A Belgium által alkalmazott, a többletnyereség adómentességét célzó SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú állami támogatási programról szóló, 2016. január 11-i (EU) 2016/1699 bizottsági határozatban (HL 2016. L 260., 61. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) az Európai Bizottság megállapította, hogy a Belga Királyság által nyújtott bizonyos mentességek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett olyan támogatási programnak minősülnek, amelyek összeegyeztethetetlenek a belső piaccal, és amelyeket az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével hajtottak végre. A Bizottság elrendelte az ily módon nyújtott támogatások visszafizettetését, amelyek kedvezményezettjeinek végleges jegyzékét a Belga Királyságnak utólag kellett összeállítania.

A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás, valamint a megtámadott határozat

11 A Törvényszék Hivatalához 2016. március 22-én és május 25-én benyújtott keresetleveleikkel a Belga Királyság és a Magnetrol International NV kereseteket indítottak a vitatott határozat megsemmisítése iránt, amelyeket T-131/16., illetve T-263/16. szám alatt vettek nyilvántartásba.

12 A Törvényszék Hivatalához 2016. május 2-án benyújtott keresetlevelével a Soudal keresetet indított e határozat megsemmisítése iránt, amelyet T-201/16. szám alatt vettek nyilvántartásba. A Törvényszék Hivatalához 2016. június 28-án benyújtott keresetlevelével az Esko-Graphics keresetet indított e határozat megsemmisítése iránt, amelyet T-335/16. szám alatt vettek nyilvántartásba.

13 Ezt követően a Törvényszék hivatalvezetője tájékoztatta a feleket a T-201/16. és T-335/16. sz. ügyekben, hogy a Törvényszék eljáró tanácsának elnöke úgy határozott, hogy ezen ügyekben az eljárást a T-131/16. és T-263/16. sz. ügyek alapjául szolgáló jogvita elbírálásáig felfüggeszti.

14 2018. május 17-i végzésével a Törvényszék kibővített hetedik tanácsának elnöke az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesítette a T-131/16. és T-263/16. sz. ügyeket.

15 A 2019. február 14-i Belgium és Magnetrol International kontra Bizottság ítéletben (T-131/16 és T-263/16, EU:T:2019:91) a Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozatot.

16 A Bizottság 2019. április 24-én fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben. E fellebbezést C-337/19. P. szám alatt vették nyilvántartásba.

17 A 2019. október 15-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzésekben a Bíróság elnöke engedélyezte az Anheuser-Busch InBev, az Ampar, az Atlas Copco Airpower NV és az Atlas Copco AB (C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:909), valamint a Soudal és az Esko-Graphics (C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915) számára a Magnetrol International kérelmeinek támogatása érdekében történő beavatkozást.

18 A Bíróság a 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletben (C-337/19 P, EU:C:2021:741) a következőképpen határozott:

- hatályon kívül helyezte a Törvényszék 2019. február 14-i Belgium és Magnetrol International kontra Bizottság ítéletét (T-131/16 és T-263/16, EU:T:2019:91);

- elutasította a T-131/16. sz. ügyben felhozott első és második kereseti jogalapot, valamint a T-263/16. sz. ügyben felhozott első kereseti jogalapot és az ugyanezen ügyben felhozott harmadik kereseti jogalap első részét;

- visszautalta az ügyet a Törvényszékhez annak érdekében, hogy az határozzon a T-131/16. sz. ügyben felhozott harmadik-ötödik kereseti jogalapról, továbbá a T-263/16. sz. ügyben felhozott második jogalapról, a harmadik jogalap második és harmadik részéről, valamint a negyedik jogalapról, és

- a költségekről egyelőre nem határozott.

19 2021. november 16-án a Soudal és az Esko-Graphics a Törvényszék eljárási szabályzatának 217. cikke alapján észrevételeket nyújtott be a Törvényszékhez arra vonatkozóan, hogy a T-263/16. RENV. sz. ügy alapját képező jogvita megoldása érdekében milyen következtetéseket kell levonni a 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletből (C-337/19 P, EU:C:2021:741) (a továbbiakban: szóban forgó észrevételek).

20 A Törvényszék hivatalvezetője a Soudallal és az Esko-Graphics-szel 2021. december 17-én közölt, 2021. december 6-án kelt levelében arról tájékoztatta őket, hogy mivel ezek az észrevételek nem minősülnek a Törvényszék eljárási szabályzatában említett dokumentumnak, a Törvényszék eljáró tanácsának elnöke úgy határozott, hogy azokat nem veszi fel ezen ügy iratanyagába.

21 A Törvényszék elnökének és tagjainak címzett 2021. december 29-i levelében a Soudal és az Esko-Graphics - hivatkozva többek között a Bíróság elnökének 2019. október 15-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzésére (C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915) és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára - egyrészt a Törvényszék által elkövetett "hiba" kijavítását, másrészt pedig a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállásuk megerősítését kérte, öt napon belüli válaszra számítva.

22 2022. január 11-i levelében a Törvényszék hivatalvezetője visszaigazolta a fellebbezők 2021. december 29-i levelének átvételét. Felhívta továbbá a fellebbezők figyelmét egyrészt arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata a Bíróság előtt a T-263/16. RENV. sz. eljárásban beavatkozóként részt vevő felek számára nem ad lehetőséget arra, hogy a C-337/19. P. sz. ügyben észrevételeket nyújtsanak be, másrészt pedig ezen eljárási szabályzat 70. cikkének (2) bekezdésére, amelynek értelmében a Törvényszék elnöke elrendelheti a felfüggesztett eljárás folytatását a felfüggesztési határidő lejárta előtt.

A felek kérelmei

23 A Soudal és az Esko-Graphics azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

- rendelje el, hogy írásbeli észrevételeiket vegyék fel a T-263/16. RENV. sz. ügy iratanyagába, és

- állapítsa meg, hogy a fellebbezőknek a T-263/16. RENV. sz. ügyben azt követően is fennmaradt a beavatkozó féli jogállása, hogy a Bíróság ezt az ügyet visszautalta a Törvényszékhez.

24 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- nyilvánítsa a fellebbezést elfogadhatatlannak;

- ennek hiányában a fellebbezést mint megalapozatlant utasítsa el, és

- a Soudalt és az Esko-Graphicsot kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

A fellebbezés elfogadhatóságáról

25 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fellebbezés mind a megtámadott határozat jellege, mind pedig a fellebbezés késedelmes benyújtása miatt elfogadhatatlan.

A megtámadott határozat jellegére alapított elfogadhatatlansági kifogásról

- A felek érvei

26 A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatban arra szorítkozott, hogy megtagadja a szóban forgó észrevételeknek a T-263/16. RENV. sz. ügy iratanyagába történő felvételét. Márpedig ez az elutasító határozat nem tartozik a határozatok azon kategóriái közé, amelyek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdése alapján fellebbezés tárgyát képezhetik.

27 Ezenkívül, noha az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése kétségtelenül lehetővé teszi, hogy fellebbezést nyújtsanak be a Törvényszék beavatkozási kérelmet elutasító határozata ellen, a fellebbezők a jelen ügyben nem terjesztettek elő semmilyen beavatkozási kérelmet a Törvényszék előtt. Következésképpen a Törvényszék nem utasította el ezt a kérelmet, így e rendelkezés a jelen ügyben nem alkalmazható.

28 A Soudal és az Esko-Graphics szerint a Törvényszék azon döntése, hogy a szóban forgó észrevételeket nem veszi fel a T-263/16. RENV. sz. ügy iratanyagába, a jelen ügyben beavatkozóként való elismerés hallgatólagos megtagadásának minősül.

29 Márpedig a Bíróság elnöke által a 2019. október 15-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzésben (C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915) figyelembe vett indokok, amelyek alapján engedélyezte a Soudal és az Esko-Graphics beavatkozását a fellebbezés során, a T-263/16. RENV. sz. ügyben is relevánsak.

- A Bíróság álláspontja

30 Elöljáróban, a fellebbezés elfogadhatóságának vizsgálata érdekében meg kell határozni a Törvényszék hivatalvezetőjének 2021. december 6-án kelt levelében foglalt határozat tartalmát.

31 E tekintetben ki kell emelni, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a Bíróság azt követően helyezi hatályon kívül a Törvényszék határozatát és rendeli el az ügy határozathozatal céljából történő visszautalását a Törvényszékhez, hogy az ügy érdemét illetően a Törvényszék előtt befejeződött az eljárás írásbeli szakasza, a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek a Bíróság határozatának kézbesítésétől számított két hónapon belül írásbeli észrevételeket nyújthatnak be arra vonatkozóan, hogy melyek a Bíróság határozatából a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetések.

32 Márpedig nem vitatott először is az, hogy a jelen ügy megfelel az e rendelkezésben említett esetnek, másodszor pedig az, hogy a szóban forgó észrevételeket az említett rendelkezésben előírt, a távolságra tekintettel az eljárási szabályzat 60. cikke alapján járó határidővel meghosszabbított határidőn belül nyújtották be, így azok elutasítása nem a benyújtás elkésettségén alapul.

33 Ebből következik, hogy a Törvényszék hivatalvezetőjének 2021. december 6-án kelt levelét - amennyiben az rögzíti, hogy a Törvényszék megtagadta a szóban forgó észrevételeknek a T-263/16. RENV. sz. ügy iratanyagába történő felvételét azzal az indokkal, hogy azok a Törvényszék eljárási szabályzatában nem említett dokumentumnak minősülnek - annak szűkszavúsága ellenére is akként kell érteni, hogy abban a Törvényszék azon határozata jut kifejezésre, amely megtagadja, hogy ebben az ügyben elismerje a fellebbezők azon beavatkozó féli jogállását, amellyel kapcsolatban a fellebbezők úgy vélik, hogy azt ipso iure megszerezték azáltal, hogy a C-337/19. P. sz. ügyben engedélyezték nekik a beavatkozást.

34 Ezt az értékelést megerősíti a Törvényszék hivatalvezetőjének 2022. január 11-én kelt levele, amelyben felhívta a fellebbezők figyelmét arra a "tényre", hogy a Törvényszék eljárási szabályzata a Bíróság előtt a C-337/19. P. sz. eljárásban beavatkozóként részt vevő felek számára nem ad lehetőséget arra, hogy a T-263/16. RENV. sz. ügyben észrevételeket nyújtsanak be.

35 Következésképpen el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a megtámadott határozat arra szorítkozik, hogy megtagadja a szóban forgó észrevételeknek a T-263/16. RENV. sz. ügy iratanyagába történő felvételét.

36 Ami a megtámadott határozattal szembeni fellebbezés benyújtásához való jogot illeti, hangsúlyozni kell, hogy 2022. március 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy a jelen fellebbezést, amelyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján nyújtottak be, az alapokmány 57. cikkének első bekezdése alapján benyújtott fellebbezésnek kell minősíteni, amely minősítésről ezt követően a Bíróság Hivatala a 2022. március 14-i levelében tájékoztatta a feleket e fellebbezés kézbesítése során.

37 Az említett alapokmány 57. cikkének első bekezdése akként rendelkezik, hogy a Törvényszék beavatkozási kérelmet elutasító határozatai ellen minden olyan személy fellebbezést nyújthat be a Bírósághoz, akinek a kérelmét elutasították.

38 A jelen ügyben kétségkívül nem vitatott, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatban nem utasított el beavatkozási kérelmet, mivel a fellebbezők nem nyújtottak be ilyen kérelmet a Törvényszékhez.

39 Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a határozat tartalma - amely szerves módon kifejezésre jut a Törvényszék hivatalvezetőjének 2021. december 6-án kelt, a fellebbezők beavatkozó féli jogállásának elismerését a T-263/16. RENV. sz. ügyben megtagadó levelében - hasonló ahhoz, mint amilyen tartalommal a Törvényszék azon határozata rendelkezett volna, amely elutasította volna a fellebbezők által előterjesztett beavatkozási kérelmet, vagyis e két határozat azt a felet, aki azt állítja magáról, hogy a jogvita kimeneteléhez fűződő érdeke folytán az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében egy sajátos eljárási pozíciót kell betöltenie, megfosztja az e pozícióval járó összes jogtól.

40 Ezenkívül, ha a Bíróság valamely fellebbezést megalapozottnak ítél, a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, az ügyet pedig határozathozatal céljából visszautalja a Törvényszékhez, akkor az e fellebbezési eljárásban részt vevő azon beavatkozó féltől, aki úgy véli, hogy a Törvényszék előtt ipso iure megszerezte a beavatkozó féli jogállást, nem lehet észszerűen elvárni, hogy kizárólag abból a célból alakszerű beavatkozási kérelmet terjesszen ez utóbbi igazságszolgáltatási fórum elé, hogy az e kérelmet elutasító határozat ellen az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése alapján fellebbezést nyújthasson be.

41 Az ilyen kérelemmel ugyanis a Törvényszék nem tehetne mást, mint hogy azt elkésettként mindenképp elutasítja, mivel az eljárási szabályzat 143. cikkének az ugyanezen szabályzat 79. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a beavatkozási kérelmet az attól számított hat héten belül kell előterjeszteni, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik azt a közleményt, amely a legelején tájékoztatást nyújt az érintett ügyben az eljárást megindító keresetlevél benyújtásáról.

42 E kontextusban annak megállapítása, hogy egy adott ügy fellebbezési szakaszában részt vevő azon beavatkozó fél, aki azt állítja, hogy ezen ügynek a Törvényszékhez történő visszautalását követően ezen igazságszolgáltatási fórum előtt ipso iure beavatkozó féli jogállással rendelkezik, a Törvényszék e jogállást vele szemben megtagadó határozatával szemben önmagában azzal az indokkal nem nyújthat be fellebbezést az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése alapján, hogy a Törvényszék alakszerűen nem utasított el beavatkozási kérelmet, megfosztaná az érintett felet minden olyan bírói jogvédelemtől, amely a Törvényszék előtt lehetővé tenné számára azon eljárási jogok védelmét, amelyek megítélése szerint ezen alapokmány 40. cikke alapján megilletik őt, miközben az említett alapokmány 57. cikke első bekezdésének éppen az a célja, hogy e védelmet biztosítsa.

43 Abban az esetben ugyanis, ha a fellebbezési eljárásban részt vevő említett beavatkozó fél megalapozottan hivatkozna a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállására olyan ügyben, amelyet a Bíróság utalt vissza a Törvényszékhez - hozzátéve, hogy e kérdést a jelen fellebbezés érdemi vizsgálatának szakaszában kell elbírálni, vagyis arról a fellebbezés elfogadhatósága értékelésének szakaszában nem lehet határozni -, semmilyen egyéb jogorvoslat nem állna e fél rendelkezésére annak érdekében, hogy az ugyanezen alapokmány 40. cikkéből eredő eljárási jogait érvényesítse.

44 Így először is, a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján nem nyújthat be fellebbezést a Törvényszék azon határozatával szemben, amely megtagadja vele szemben a beavatkozó féli jogállást abban az ügyben, amelyet a Bíróság utalt vissza ezen igazságszolgáltatási fórumhoz.

45 E rendelkezés kimondja, hogy Törvényszék eljárást befejező határozata ellen és annak az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapított kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen fellebbezést lehet benyújtani.

46 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a T-263/16. RENV. sz. ügyben nem fejezi be a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárást, és még részben sem rendelkezik ebben az ügyben a jogvita érdemi kérdéseiről.

47 Ezenkívül, jóllehet e határozat ténylegesen rendelkezik a fellebbezők Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállására vonatkozó eljárási kérdésről, ez az eljárási kérdés nem olyan kifogásra vonatkozik, amelyet hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapítanak.

48 Márpedig a Bíróság megállapította, hogy azokat a fellebbezéseket, amelyeket az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján a Törvényszék olyan eljárási kérdésről rendelkező határozatai ellen nyújtanak be, amely az e rendelkezésben hivatkozott eljárási kérdésektől eltérő jellegű, elfogadhatatlanként el kell utasítani (lásd ebben az értelemben: 1999. október 4-i Bizottság kontra ADT Projekt végzés, C-349/99 P, EU:C:1999:475, 10. és 11. pont; 2002. január 8-i Franciaország kontra Monsanto és Bizottság ítélet, C-248/99 P, EU:C:2002:1, 46. pont).

49 Egyébiránt ki kell emelni, hogy amikor a Törvényszék a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapított kifogásról rendelkezik, akkor a fél olyan kérelméről határoz, amely arra irányul, hogy a Törvényszék anélkül fejezze be az eljárást, hogy belebocsátkozna az ügy érdemi megvitatásába, ez pedig olyan okot képez, amelynek alapján az ilyen határozat esetében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy azt anélkül felterjeszthessék a Bírósághoz, hogy megvárnák az ügy érdemében hozott esetleges határozatot. Ezzel szemben nem ez a helyzet az olyan határozatok esetében, amelyek beavatkozással kapcsolatos eljárási kérdésről rendelkeznek.

50 Így a Bíróság megállapította, hogy az a határozat, amellyel a Törvényszék helyt ad egy beavatkozási kérelemnek, nem képezheti az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján benyújtott fellebbezés tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2019. július 29-i Bayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet, C-654/17 P, EU:C:2019:634, 29. pont, valamint 30. pont).

51 E megoldást a fentiekre tekintettel a Törvényszék azon határozata ellen benyújtott fellebbezésre is alkalmazni kell, amely a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó féllel szemben megtagadja a beavatkozó féli jogállás elismerését olyan ügyben, amelyet a Bíróság utalt vissza a Törvényszékhez.

52 Másodszor: az, ha az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján fellebbezést nyújtanak be az azon eljárást befejező határozattal szemben, amelynek tekintetében az érintett személy azt állítja, hogy beavatkozó féli jogállással rendelkezik, nem biztosíthat megfelelő bírói jogvédelmet e személynek, mivel e jogorvoslat csak a Törvényszék előtti felek számára elérhető, továbbá az ilyen jogorvoslati lehetőség igénybevétele mindazonáltal nem tenné lehetővé, hogy továbbra is értelme legyen a Törvényszék előtti beavatkozásnak, biztosítva azt, hogy e beavatkozást az eljárás olyan szakaszában engedélyezzék, amikor e beavatkozás ténylegesen hozzájárulhat az ezen igazságszolgáltatási fórum előtt folytatott vitákhoz.

53 A fentiekre tekintettel az a határozat, amellyel a Törvényszék egy olyan ügyben, amelyet a Bíróság a határozatának hatályon kívül helyezését követően utalt vissza hozzá, azzal az indokkal nem hajlandó a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél észrevételeit felvenni az ügy iratanyagába, hogy ezek az észrevételek a Törvényszék eljárási szabályzatában nem említett dokumentumnak minősülnek, ezáltal pedig hallgatólagosan megtagadja e beavatkozóval szemben az ezen ügybeli beavatkozó féli jogállást, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése alapján fellebbezés tárgyát képezheti.

54 Ebből következik, hogy a Bizottság megtámadott határozat jellegére alapított elfogadhatatlansági kifogását el kell utasítani.

A fellebbezés elkésettségére alapított elfogadhatatlansági kifogásról

- A felek érvei

55 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése előírja, hogy a Törvényszéknek a beavatkozási kérelmet elutasító határozata elleni fellebbezést az elutasító határozat közlésétől számított két héten belül kell benyújtani. Ha a jelen fellebbezést e rendelkezés hatálya alá tartozónak kellene tekinteni, az a határidő, amelyen belül a fellebbezést be kellett volna nyújtani, 2022. január 10-én járt le, mivel a megtámadott határozatot 2021. december 17-én közölték a felperesekkel. Mivel e fellebbezést 2022. február 28-án nyújtották be, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

56 Az eljárási határidőkre vonatkozó szabályok szigorú alkalmazása alapvető fontosságú a jogbiztonság garantálása, valamint mindenfajta hátrányos megkülönböztetés és önkényes bánásmód elkerülése érdekében.

57 A jelen ügyben a Bizottság úgy véli, hogy a fellebbezők nem hivatkozhatnak megalapozottan rendkívüli körülmények fennállására a fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására. Közelebbről arra hivatkozik, hogy a "menthető tévedés" fogalmát szigorúan kell értelmezni. Márpedig a fellebbezők nem állíthatják, hogy a Törvényszék hivatalvezetője 2022. január 11-i levelének kézhezvételét megelőzően nem tudták, hogy a Törvényszék végleges határozatot fogadott el. Épp ellenkezőleg, beadványaikban elismerik, hogy e levél pusztán megerősíti a Törvényszék korábbi álláspontját. Nem tekinthető tehát úgy, hogy a Törvényszék magatartása egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését okozta.

58 A Soudal és az Esko-Graphics azt állítják, hogy a fellebbezésük jogalapjának megválasztása során elkövetett tévedés menthető.

59 E tekintetben kifejtik, hogy formálisan nem nyújtottak be beavatkozási kérelmet. Ezenkívül a Törvényszék határozatát nem közölték velük végzéssel. Ugyanígy a Törvényszék hivatalvezetőjének leveléből sem tűnik ki, hogy a Törvényszék el kívánta utasítani a beavatkozási kérelmet. Ennélfogva a Törvényszék magatartása alkalmas volt arra, hogy a fellebbezőkben menthető tévedést keltsen a megtámadott határozattal szemben benyújtandó fellebbezés típusát illetően. Ez utóbbiak ráadásul jóhiszeműen és az átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondossággal jártak el, amint azt a 2021. december 29-i leveleik is tanúsítják.

60 Ezenkívül a Soudal és az Esko-Graphics úgy véli, hogy a jelen ügyben a fellebbezési határidő a Törvényszék hivatalvezetője 2022. január 11-i levelének kézhezvételétől kezdődött. A fellebbezők ugyanis csak e levél kézhezvételét követően szerezhettek bizonyosságot arról, hogy a szóban forgó észrevételek T-263/16. RENV. sz. ügy iratanyagába történő felvételének megtagadása nem a Törvényszék egyszerű értékelési hibájának, hanem a tudatosan elfogadott álláspontjának következménye volt. Másodlagosan a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a fellebbezésük benyújtásával kapcsolatban tapasztalt késedelmet a Törvényszék által tanúsított, többféleképpen értelmezhető magatartásra tekintettel menthetőnek kell tekinteni.

- A Bíróság álláspontja

61 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése előírja, hogy bármely olyan személy, akinek a kérelmét elutasították, fellebbezést nyújthat be a Törvényszéknek a beavatkozási kérelmet elutasító határozataival szemben az elutasító határozat közlésétől számított két héten belül.

62 Ezt a kéthetes határidőt a Bíróság eljárási szabályzatának 51. cikke értelmében a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meg kell hosszabbítani.

63 A jelen ügyben a szóban forgó észrevételeknek a Törvényszék Hivatalához történő benyújtását követően a felperesek a Törvényszék hivatalvezetőjének két, 2021. december 6-án, illetve 2022. január 11-én kelt levelének címzettjei voltak.

64 A jelen végzés 31-34. és 53. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék hivatalvezetőjének 2021. december 6-án kelt levelét úgy kell értelmezni, hogy az a Törvényszék azon határozatát tartalmazza, amelyben megtagadta a felperesektől a T-263/16. RENV. sz. ügyben a beavatkozói jogállás elismerését, ami az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének első bekezdése alapján fellebbezés tárgyát képezheti.

65 Ebből következik, hogy az ilyen fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő 2021. december 18-án, e levél kézbesítésének másnapján kezdődött.

66 Az a körülmény, hogy a Törvényszék hivatalvezetője a fellebbezők 2021. december 29-i levelére válaszul a fellebbezőknek egy új, 2022. január 11-én kelt levelet küldött, nem keletkeztethet új fellebbezési határidőt.

67 Egyrészt ugyanis e második levél a felperesek 2021. december 29-i levele "átvételének visszaigazolására" szorítkozik. Másrészt, még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék hivatalvezetőjének 2022. január 11-i levelét úgy kell értelmezni, hogy az elutasítja a fellebbezők által a 2021. december 29-i levelükben megfogalmazott állításokat, a Törvényszék hivatalvezetőjének e levele ezen állítások jellegére tekintettel pusztán megerősíti a Törvényszék hivatalvezetőjének 2021. december 6-i levelében már kifejtett határozatot.

68 Következésképpen úgy tűnik, hogy a jelen fellebbezést határidőn túl nyújtották be.

69 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy csak egészen kivételes esetben, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerinti előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállásakor lehet eltérni az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályoktól, mivel ezeknek a rendelkezéseknek a szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód (lásd ebben az értelemben: 2016. december 14-i SV Capital kontra ABE ítélet, C-577/15 P, EU:C:2016:947, 56. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 5-i Müller és társai kontra QH végzése, C-187/18 P(I), nem tették közzé, EU:C:2018:543, 20. és 21. pont).

70 Emellett, bár a fél által elkövetett menthető hiba esetén is el lehet térni ezen uniós szabályoktól, ez a szigorúan értelmezendő fogalom csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését (lásd ebben az értelemben: 2016. december 14-i SV Capital kontra ABE ítélet, C-577/15 P, EU:C:2016:947, 59. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 5-i Müller és társai kontra QH végzése, C-187/18 P(I), nem tették közzé, EU:C:2018:543, 42. pont).

71 A fél által elkövetett hiba menthetőségét tehát nem lehet elismerni, ha az eljárási határidő túllépése az érintett fél szervezeti egységeinek hibás működéséből vagy belső iránymutatásainak megsértéséből ered, sem akkor, ha olyan rendelkezés alkalmazásáról van szó, amely nem vet fel különös értelmezési nehézségeket (lásd ebben az értelemben: 1994. december 15-i Bayer kontra Bizottság ítélet, C-195/91 P, EU:C:2017:412, 28. pont; 2010. január 14-i SGAE kontra Bizottság végzés, C-112/09 P, EU:C:2010:16, 24. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 5-i Müller és társai kontra QH végzése, C-187/18 P(I), nem tették közzé, EU:C:2018:543, 43. pont).

72 Ezzel szemben e menthető jelleg elismerhető olyan kivételes helyzetben, amikor az érintett fél az intézmény magatartása és az alkalmazandó szabályok megfogalmazása miatt tényleges bizonytalansággal szembesült többek között a megtámadható jogi aktus azonosítását vagy azon határidőket illetően, amelyeken belül e jogi aktus ellen keresetet kellett indítani (lásd ebben az értelemben: 1977. október 18-i Schertzer kontra Parlament ítélet, 25/68, EU:C:1977:158, 19. pont; 1979. április 5-i Orlandi kontra Bizottság ítélet, 117/78, EU:C:1979:109, 11. pont).

73 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy a tévedés menthetősége elismerhető, ha az ilyen kivételes helyzet az uniós bíróság magatartásából adódik (lásd ebben az értelemben: 2010. január 14-i SGAE kontra Bizottság végzés, C-112/09 P, EU:C:2010:16, 29. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2018. július 5-i Müller és társai kontra QH végzése, C-187/18 P(I), nem tették közzé, EU:C:2018:543, 43. pont).

74 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az, hogy a Törvényszék megtagadta a Soudal és az Esko-Graphics beavatkozói jogállásának elismerését a T-263/16. RENV. sz. ügyben, noha ők a C-337/19 P. sz. ügyben a fellebbezési eljárásban beavatkozó félnek minősültek - amint arra lényegében a főtanácsnok indítványának 79. pontjában rámutatott -, szakítást jelent a Törvényszék által követett és hivatalosan megerősített ítélkezési gyakorlattal.

75 Közelebbről, az 1993. március 23-i Gill kontra Bizottság ítéletének (T-43/89, EU:T:1993:24) 24. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy mivel a Bíróság nem határozott a beavatkozó fél költségeiről, hanem az ügyet teljes egészében visszautalta a Törvényszék elé, e beavatkozó fél az ügy visszautalását követően továbbra is beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban.

76 Kétségtelen, hogy a Törvényszék a 2020. június 16-i Uniwersytet Wrocławski kontra REA végzés (T-137/16 RENV, nem tették közzé, EU:T:2020:275) 23-26. pontjában eltért ettől a megoldástól.

77 Mindazonáltal később, a 2020. szeptember 23-i Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletének (T-515/13 RENV és T-719/13 RENV, EU:T:2020:434) 65. pontjában újból megerősítette az említett megoldás megalapozottságát, rámutatva arra, hogy az a megfelelő igazságszolgáltatás körébe tartozik, és összeegyeztethető a Törvényszék eljárási szabályzatával.

78 Az a körülmény, hogy a Bizottság fellebbezést nyújtott be ez utóbbi ítélet ellen, a jelen ügyben nem releváns, mivel a Törvényszék által saját eljárási szabályainak ezen ítéletben elfogadott értelmezése abban az időpontban, amikor a fellebbezők átvették a Törvényszék hivatalvezetőjének 2021. december 6-i levelét, mindenféleképpen jogszerűen volt olyannak tekinthető, mint amely az tükrözte az ezen igazságszolgáltatási fórumon belül követett gyakorlatot.

79 Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy e levél szűkszavú volt, mivel nem pontosította kifejezetten, hogy a Törvényszék nem ismerte el a fellebbezők beavatkozói jogállását, és hogy az eljárási szabályzatának általános említésén túl semmilyen utalást nem tartalmazott az elfogadott határozat alapjára, és a fortiori nem fejtette ki azt, ahogyan a Törvényszék a saját eljárási szabályait ezentúl értelmezni kívánta.

80 Az említett levél szűkszavúságát a jelen végzés 74-78. pontjában leírt összefüggésekre tekintettel úgy kell tekinteni, hogy az a jóhiszemű jogalany menthető tévedését idézte elő ugyanezen levél tartalmát illetően, valamint annak lehetőségét, hogy haladéktalanul fellebbezést nyújtson be az e levélben foglalt határozattal szemben.

81 Ebben az összefüggésben a fellebbezők azon döntése, hogy megpróbálták eloszlatni ezt a zavart azáltal, hogy a 2021. december 29-i levélben haladéktalanul a Törvényszékhez fordultak annak érdekében, hogy elé terjesszék a sajátos eljárási helyzetükkel kapcsolatos érveket, és felvilágosítást kérjenek az e helyzetre vonatkozóan általa elfogadni szándékozott álláspontról, nem tekinthető olyan döntésnek, amelyet egy szokásosan tájékozott és gondos személy ne tett volna meg.

82 Végül a jelen végzés 36-53. pontjából az következik, hogy a Törvényszék azon határozatával szemben benyújtott fellebbezés jogalapja, amely megtagadja a fellebbezési eljárásban beavatkozó féltől a Bíróság által a Törvényszék elé utalt ügyben a beavatkozói jogállás elismerését, a jelen fellebbezés benyújtásának időpontjában nem tűnik ki egyértelműen az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. és 57. cikkének szövegéből, illetve a Bíróság ítélkezési gyakorlatából.

83 Annak, hogy ebben az időpontban nehéz meghatározni a megtámadott határozattal szemben benyújtható fellebbezésre alkalmazandó szabályozást, itt meghatározó jelentősége van, mivel az ezen alapokmány 56. cikke szerinti fellebbezést a Törvényszék határozatától számított két hónapon belül kell benyújtani, miközben azt az említett alapokmány 57. cikke alapján kéthetes határidőn belül kell benyújtani.

84 A jelen végzés 74-83. pontjában kifejtett körülmények együttes értelmezéséből következik, hogy a fellebbezők által a jelen fellebbezés benyújtására nyitva álló határidővel kapcsolatban elkövetett hibát menthetőnek kell tekinteni.

85 Következésképpen a Bizottságnak a fellebbezés elkésettségére alapított elfogadhatatlansági kifogását el kell utasítani.

86 A fellebbezést tehát elfogadhatónak kell tekinteni.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

87 A Soudal és az Esko-Graphics egyetlen jogalapjukban azt állítják, hogy a Törvényszék két szempontból tévesen alkalmazta a jogot: először is azzal kapcsolatban, hogy a T-263/16. RENV. sz. ügyben nem volt hajlandó felvenni ezen ügy iratanyagába azokat az észrevételeket, amelyeket a fellebbezők arra vonatkozóan kívánnak benyújtani, hogy milyen következtetéseket kell levonni a 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletből (C-337/19 P, EU:C:2021:741), másrészt pedig azzal kapcsolatban, hogy ezen ügyben megtagadta velük szemben a beavatkozó féli jogállás elismerését.

88 Először is, a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából következik, hogy e bíróság eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése nem határozza meg "a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek" fogalmát, és e rendelkezés tehát nem zárja ki, hogy az ügynek a Törvényszék elé való visszautalása esetén elismerjék a Bíróság előtti beavatkozó felek ilyen jogállását. Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében a Soudalnak és az Esko-Graphicsnak e 217. cikk (1) bekezdése értelmében írásbeli észrevételeket kellett volna tudnia benyújtani, amit az e cikkben előírt határidőn belül meg is tettek.

89 Másodszor, mint azt a Törvényszék következetesen hangsúlyozta, a megfelelő igazságszolgáltatással és a kontradiktórius viták folytonosságával összefüggő érdekeket szolgálna, hogy ha valamely félnek a fellebbezési eljárásban engedélyezték a beavatkozást, akkor abban az esetben is fennmaradjon a beavatkozó féli jogállása, ha az ügyet visszautalják a Törvényszékhez azt követően, hogy annak határozatát hatályon kívül helyezik. Ennélfogva a fellebbezőket beavatkozó feleknek kellett volna tekinteni a T-263/16. RENV. sz. ügyben, anélkül hogy beavatkozási kérelmet kellett volna előterjeszteniük a Törvényszék előtt.

90 Ez a megoldás - mint az a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából is következik - annak érdekében is indokolt, hogy a Törvényszék határozhasson a költségekről, amennyiben azokról a Bíróság egyelőre nem határozott azt megelőzően, hogy a szóban forgó ügyet visszautalta a Törvényszékhez. Márpedig a fellebbezők szerint a jelen ügyben pontosan ez az eset áll fenn.

91 A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék megalapozottan tagadta meg a fellebbezőktől a beavatkozó féli jogállást a T-263/16. RENV. sz. ügyben.

92 A Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése ugyanis azt követően, hogy a Bíróság az ügyet visszautalta a Törvényszékhez, nem a "Bíróság előtti eljárásban részt vevő felek" vagy a "fellebbezési eljárásban részt vevő felek" számára teszi lehetővé írásbeli észrevételek benyújtását, hanem kizárólag "a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek" számára. Ezen eljárási szabályzat 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja pontosítja e 217. cikk (1) bekezdésének tartalmát, a "felek" és a "fél" kifejezéseket akként határozva meg, hogy azok kiterjednek "az eljárásban részt vevő valamennyi [félre], ideértve a beavatkozó feleket is".

93 Mivel a fellebbezők nem állíthatják, hogy "a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő fél" jogállásával rendelkeznek, a jelen fellebbezésnek való helytadás azt jelentené, hogy a Bíróság a beavatkozó felek olyan sui generis kategóriáját hozná létre, amely nem lenne köteles tiszteletben tartani sem a Törvényszék eljárási szabályzata 143. cikkének (1) bekezdésében megállapított határidőt, sem pedig az ezen eljárási szabályzat 143. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeket. Ha megengednék az ilyen felek beavatkozását, a Bizottságnak nem lenne lehetősége válaszolni az általuk benyújtott észrevételekre. Ráadásul az ilyen megoldás a gyakorlatban arra vezetne, hogy megkerülnék a bizonyos eljárások felfüggesztésére irányuló azon intézkedéseket, amelyeket annak érdekében fogadnak el, hogy "irányadó ügyeket" lehessen kijelölni és soron kívül elbírálni.

94 Ezenkívül a Törvényszéknek a fellebbezők által hivatkozott ítélkezési gyakorlata két határozatra korlátozódik, amelyek közül a legutóbbi éppen fellebbezés tárgyát képezi, amelynek keretében a Bizottság vitatja, hogy a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél a Törvényszék előtt beavatkozó fél lenne. A fellebbezők helyzete végeredményben különbözik a Törvényszék e két határozatának alapjául szolgáló ügyekben részt vevő felek helyzetétől.

A Bíróság álláspontja

95 A Törvényszék eljárási szabályzata 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy ezen eljárási szabályzat alkalmazásában a további pontosítás nélkül használt "fél" vagy "felek" kifejezésen az eljárásban részt vevő valamennyi felet érteni kell, ideértve a beavatkozó feleket is.

96 Ugyanakkor ez az általános hatályú rendelkezés nem jelöli meg pontosan azokat az eseteket, amikor a Törvényszéknek el kell ismernie, hogy valamely személy beavatkozó félként jár el előtte.

97 E tekintetben, jóllehet az említett eljárási szabályzat 142-145. cikke felvázolja a Törvényszék előtti beavatkozás rendszerét, megállapítva a beavatkozási kérelmek benyújtására és azok vizsgálatára vonatkozó szabályokat, e cikkek nem szabályozzák azt a kérdést, hogy milyen jogállást kell elismerni azon személyek vonatkozásában, akiknek a Bíróság valamely ügy fellebbezési szakaszában engedélyezte a beavatkozást, amennyiben a Bíróság a fellebbezést megalapozottnak ítéli, a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, az ügyet pedig határozathozatal céljából visszautalja a Törvényszékhez.

98 Hasonlóképp, ugyanezen eljárási szabályzat 217. és 218. cikke - amelyeknek az a tárgya, hogy meghatározzák az eljárás lefolytatását és az arra alkalmazandó szabályokat azokban az eljárásokban, amelyeket azt követően folytatnak le, hogy a Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék valamely határozatát, az ügyet pedig visszautalja a Törvényszékhez - szintén nem tartalmaz olyan szabályt, amely pontosítaná, hogy a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó feleknek az ilyen eljárásokban milyen jogállása van.

99 E kontextusban ki kell emelni, hogy - mint azt a fellebbezők is hangsúlyozzák - a Bíróság előtti fellebbezési eljárás folytonosságába illeszkedik az, ha a Törvényszék azt követően vizsgál meg valamely ügyet, hogy a Bíróság határozatot hoz a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezéséről és ezen ügynek a Törvényszékhez történő visszautalásáról.

100 E folytonosság kifejezetten megjelenik a Törvényszék eljárási szabályzatában. Mindenekelőtt, ezen eljárási szabályzat 215. cikkéből kitűnik, hogy a Törvényszék eljárását közvetlenül az a határozat indítja meg, amelyben a Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék határozatát, az ügyet pedig határozathozatal céljából visszautalja hozzá. Továbbá, az említett eljárási szabályzat 217. cikke értelmében azt a határidőt, amely arra vonatkozik, hogy meddig lehet benyújtani a Bíróság e határozatából a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetésekkel kapcsolatos észrevételeket, az említett határozat kézbesítésétől kell számítani. Végül ugyanezen eljárási szabályzat 219. cikke akként rendelkezik, hogy a Törvényszék nem csupán a Törvényszék előtt indított eljárásokkal kapcsolatos költségekről határoz, hanem a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről is.

101 Ezenkívül az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének második bekezdése szerint a Törvényszék valamely határozatának a Bíróság általi hatályon kívül helyezése és az ügynek a Törvényszékhez való visszautalása esetén a Törvényszéket jogkérdésekben köti a Bíróság határozata.

102 Következésképpen a Törvényszék feladata, hogy az első fokon benyújtott keresetnek az ügy visszautalását követően történő újbóli vizsgálata során meghatározza, hogy a felek közötti jogvita kimenetele szempontjából milyen következtetéseket kell levonni a Bíróság által a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből.

103 Ha a felek ennek keretében észrevételeket nyújtanak be - amit a Törvényszék eljárási szabályzatának 217. cikke megenged nekik -, annak éppen az a célja, hogy a feleknek lehetőségük legyen kifejteni a jogvita kimenetelére gyakorolt e következményekkel kapcsolatos álláspontjukat, valamint kiegészíteni az e tekintetben a Törvényszék rendelkezésére álló információkat.

104 Így e rendelkezés arra irányul, hogy - hasonlóan a Bíróság eljárási szabályzatának 172. cikkéhez, amely lehetővé teszi, hogy a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő, a fellebbezésnek való helyt adásban vagy a fellebbezés elutasításában érdekelt felek a Bíróság előtt válaszbeadványt nyújtsanak be - ugyanazon ügynek az Unió igazságszolgáltatási fórumai előtti feldolgozása során biztosítsa a kontradiktórius viták folytonosságát.

105 Márpedig először is, ha a Bíróság valamely személy vonatkozásában elismeri a beavatkozó féli jogállást, az az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének második bekezdése alapján azt feltételezi, hogy e személy igazolni tudta a Bíróság elé vitt jogvita kimeneteléhez fűződő érdekét.

106 Következésképpen annak, ha a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó féllel szemben a Törvényszék előtt megtagadják a beavatkozó féli jogállást akkor, amikor a Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszékhez, az a következménye, hogy mivel e személynek a jelen végzés 41. pontjában kifejtett indok alapján a Törvényszék előtt már nincs lehetősége beavatkozási kérelmet előterjeszteni, az említett személy meg van fosztva minden olyan lehetőségtől, hogy észrevételeket terjesszen elő azzal kapcsolatban, hogy milyen következtetéseket kell levonni a Bíróság olyan határozatából, amely pedig érintette az ő érdekeit.

107 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikke második bekezdés[ének francia nyelvi változata] egyébiránt akként rendelkezik, hogy az érdek fennállását igazoló személyek a "jogvitákba" [litiges] avatkozhatnak be. Márpedig ezen alapokmány 55. és 56. cikkéből - legalábbis azok francia nyelvi változatából - kitűnik, hogy a "jogvita" [litige] fogalma, amennyiben az a felek közötti nézeteltérésre vonatkozik, különbözik az "eljárás" [instance] fogalmától, amely a jogvitát elbíráló igazságszolgáltatási fórum előtt folyamatban lévő cselekménysort foglalja magában.

108 Kétségkívül nem zárható ki teljes mértékben, hogy bizonyos esetekben - így különösen akkor, amikor a Bíróság véglegesen elbírálta valamely ügy bizonyos vetületeit, mielőtt az ügyet visszautalta volna a Törvényszékhez - a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó félnek már nem fűződik érdeke ahhoz, hogy mi lesz a Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvita kimenetele. Ugyanakkor e körülmény önmagában nem igazolhatja, hogy a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél vonatkozásában ne lehessen elismerni a beavatkozó féli jogállást olyan ügyben, amelyet a Bíróság visszautalt a Törvényszékhez, mivel az Unió igazságszolgáltatási fórumainak feladata az eljárás folyamán ellenőrizni, hogy az az érdek, amely a beavatkozást igazolta, továbbra is fennáll-e (lásd ebben az értelemben: 1999. július 8-i Hüls kontra Bizottság ítélet, C-199/92 P, EU:C:1999:358, 52-55. pont).

109 A jelen ügyben, mint azt a fellebbezők is hangsúlyozzák, a Bíróság előtti beavatkozási kérelmüknek azzal az indokkal adtak helyt, hogy érdekük fűződött ahhoz, hogy a vitatott határozatnak a Törvényszék általi ex tunc és erga omnes hatályú megsemmisítése jogerőssé váljon (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2019. október 15-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzése, C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915, 17. pont), és éppen e megsemmisítés képezi az eljárás tárgyát a T-263/16. RENV. sz. ügyben, amelyben a fellebbezők azt állítják, hogy lehetőséget kell biztosítani nekik a beavatkozásra.

110 Másodszor, ki kell emelni, hogy a Törvényszék által a megtámadott határozatban alkalmazott megoldás ahhoz vezet, hogy adott ügyben a kontradiktórius viták folytonosságát és valamely fél részére a Bíróság előtti beavatkozás engedélyezéséből eredő joghatások érvényesülési körét attól tennék függővé, hogy a Bíróság az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján miként határoz: saját maga érdemben eldönti a jogvitát, vagy ellenkezőleg, az ügyet visszautalja a Törvényszékhez.

111 Mint azt ugyanis a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 87. pontjában, amikor a Bíróság saját maga érdemben eldönti a jogvitát, ahelyett hogy az ügyet visszautalná a Törvényszékhez, a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél előadhatja az első fokon előterjesztett kereset tárgyában határozatot hozó uniós igazságszolgáltatási fórum előtt az érveit, miközben az ügynek a Törvényszékhez történő visszautalása esetén meg van fosztva e lehetőségtől.

112 Harmadszor, úgy tűnik, hogy a Törvényszék által kialakított megoldás annál is inkább úgy tűnik, hogy hátrányosan érintheti az uniós bíróságok előtti kontradiktórius viták folytonosságát, mivel a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó félnek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 40. cikkében és a Bíróság eljárási szabályzatának releváns rendelkezéseiben meghatározott feltételek tiszteletben tartása mellett ismét lehetősége kellene hogy legyen arra, hogy részt vegyen a Bíróság előtti eljárásban abban az esetben, ha megfellebbezik a Törvényszék által azt követően hozott újabb határozatot, hogy a Bíróság visszautalta hozzá az ügyet, következésképpen pedig ez ahhoz vezetne, hogy a beavatkozó fél egy és ugyanazon jogvita keretében szakaszosan venne részt az Unió igazságszolgáltatási fórumai előtti eljárásban.

113 Negyedszer, ki kell emelni, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

114 Ebből a rendelkezésből a contrario az következik, hogy ha a fellebbezés megalapozott, viszont a Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszékhez, akkor a Bíróság nem határoz a költségekről.

115 Ilyen esetben szükségképpen a Törvényszék feladata, hogy határozzon a fellebbezési eljárás költségeiről, mint azt egyébként az eljárási szabályzatának 219. cikke kifejezetten elő is írja.

116 Ennélfogva az, ha a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó féllel szemben megtagadnák a beavatkozó féli jogállást olyan ügyben, amelyet a Bíróság visszautalt a Törvényszékhez, azzal járna, hogy amennyiben kérelmeket terjesztettek a Bíróság elé annak érdekében, hogy terheljék valamely másik félre az e beavatkozó fél részéről felmerült költségeket, vagy terheljék e beavatkozó félre a valamely másik fél részéről felmerült költségeket, akkor az uniós igazságszolgáltatási fórumok vagy nem vizsgálnák meg e kérelmeket, vagy pedig a Törvényszéknek olyan személyhez kapcsolódó kérelmekről kellene határoznia, aki félként nem vesz részt az előtte folyamatban lévő eljárásban, és aki ennek következtében ezen eljárás során nem tudta képviselni az álláspontját.

117 Épp ilyen helyzet állna fenn a jelen ügyben is.

118 A jelen ügyben ugyanis a Bizottság kérte, hogy a Bíróság a C-337/19. P. sz. ügyben a fellebbezőket kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

119 Mivel a Bíróság a 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletben (C-337/19 EU:C:2021:741) egyelőre nem határozott a költségekről, a Törvényszéknek - mint azt a fellebbezők is állítják - a T-263/16. RENV. sz. ügy vizsgálata során határoznia kell a fellebbezők kötelezéséről a C-337/19 P. sz. ügyben folytatott fellebbezési eljárás költségei viselésére.

120 Ötödször, nem lehet helyt adni azoknak az érveknek, amelyeket a Bizottság azzal szemben terjesztett elő, hogy a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél vonatkozásában elismerjék a beavatkozó féli jogállást olyan ügyben, amelyet a Bíróság visszautalt a Törvényszékhez.

121 Így mindenekelőtt, jóllehet a Törvényszék eljárási szabályzatának 143. cikkében foglalt rendelkezések nem szabályozzák a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó fél vonatkozásában a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállás elismerését, mégsem lehet kijelenteni, hogy Törvényszék előtti ilyen beavatkozást bármilyen érdemi vagy alaki követelmény teljesítése nélkül engedélyeznék. Az érintett személy vonatkozásában ugyanis előírás, hogy ezt megelőzően a Bíróság engedélyezze neki az előtte történő beavatkozást, összhangban az Európai Unió Bírósága alapokmányának 40. cikkében és a Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott feltételekkel.

122 Továbbá annak, hogy e megoldás lehetővé teszi a fél számára, hogy olyan észrevételeket terjesszen elő, amelyekre a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő többi fél nem tudna válaszolni, nincs jelentősége, mivel egyrészt, a Törvényszék eljárási szabályzata nem biztosít általános jelleggel jogot az ezen eljárási szabályzat 217. cikke alapján benyújtott észrevételek megválaszolására, másrészt pedig az említett eljárási szabályzat 217. cikkének (3) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy amennyiben a körülmények ezt indokolják, engedélyezni lehet írásbeli észrevételeket tartalmazó kiegészítő beadványok benyújtását.

123 Végül, ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint az, ha elismerik a Törvényszék előtti beavatkozó féli jogállást a fellebbezési eljárásban részt vevő olyan beavatkozó fél vonatkozásában, aki felperesként is eljár egy olyan ügyben, amelyet ezen igazságszolgáltatási fórum egy "irányadó ügy" kijelölése keretében felfüggesztett, e felfüggesztő határozat megkerüléséhez vezetne, ki kell emelni, hogy az ilyen felfüggesztő határozatnak nem lehet az a joghatása, hogy e felperes vonatkozásában akadályát képezze az Unió valamely igazságszolgáltatási fóruma előtti beavatkozás megengedésének, amikor e beavatkozást az Európai Unió Bírósága alapokmányának 40. cikke alapján engedélyezni kell (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2019. október 15-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzése, C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915, 14. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

124 Az eddigiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy e 40. cikkből, továbbá a Törvényszék eljárási szabályzata által a beavatkozók számára biztosított eljárási jogok tiszteletben tartásából, valamint a megfelelő igazságszolgáltatás elvéből a Bíróság és a Törvényszék előtti eljárások következetes egymáshoz illesztése keretében az a követelmény származik, hogy a fellebbezési eljárásban részt vevő beavatkozó felet a Törvényszék előtt ipso iure megillesse a beavatkozó féli jogállás abban az esetben, ha a Törvényszék határozatának a Bíróság általi hatályon kívül helyezését követően az ügyet visszautalják a Törvényszékhez.

125 Márpedig a jelen ügyben nem vitatott egyrészt az, hogy a Bíróság elnökének 2019. október 15-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International végzése (C-337/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:915) értelmében a Soudalnak és az Esko-Graphicsnek megengedték a Bíróság előtti C-337/19. P. sz. ügybe történő beavatkozást, másrészt pedig az, hogy a 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletben (C-337/19 P, EU:C:2021:741) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék 2019. február 14-i Belgium és Magnetrol International kontra Bizottság ítéletét (T-131/16 és T-263/16, EU:T:2019:91), a T-131/16. és T-263/16. sz. ügyet pedig visszautalta a Törvényszékhez annak érdekében, hogy az határozatot hozzon az ezen ügyekben felhozott bizonyos jogalapokról.

126 Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a T-263/16. RENV. sz. ügyben megtagadta a fellebbezőkkel szemben, hogy beavatkozó félként járjanak el előtte.

127 Következésképpen a fellebbezők által felhozott egyetlen jogalapnak helyt kell adni, a megtámadott határozatot pedig hatályon kívül kell helyezni.

A Törvényszék előtti jogvitáról

128 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

129 A jelen esetben a jelen végzés 124-126. pontjából következik, hogy a Soudal és az Esko-Graphics ebben az ügyben ipso iure beavatkozó féli jogállással rendelkezik a Törvényszék előtt, következésképpen pedig megilleti őket az e jogállással együtt járó összes jog, így különösen az, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése alapján észrevételeket nyújtsanak be.

130 Ennélfogva a Törvényszék feladata, hogy megtegye az említett jogállásból eredő eljárási intézkedéseket.

A költségekről

131 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

132 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

133 Márpedig, jóllehet a Bizottság pervesztes lett, a Soudal és az Esko-Graphics nem kérte a költségek viselésére való kötelezését. Következésképpen mindegyik fél maga viseli a jelen fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszéke 2021. december 6-i azon határozatát, amelyben a Törvényszék megtagadta, hogy a T-263/16. RENV. sz. ügyben elismerje a Soudal NV és az Esko-Graphics BVBA beavatkozó féli jogállását, és felvegye ezen ügy iratanyagába az általuk arra vonatkozóan benyújtott írásbeli észrevételeket, hogy az említett ügy alapját képező jogvita megoldása érdekében milyen következtetéseket kell levonni a Bíróság 2021. szeptember 16-i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítéletéből (C-337/19 P, EU:C:2021:741).

2) A Soudal NV, az Esko-Graphics BVBA és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.