751/B/1990. AB határozat

színházak és színházjellegű intézmények egyes művészeti munkaköreiben alkalmazott dolgozók munkaviszonyáról szóló 5/1965. (VII. 16.) MM számú rendelet 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság Schwajda György színházigazgatónak (Szigligeti Színház, Szolnok) a színházak ós színház jellegű intézmények egyes művészeti munkaköreiben alkalmazott dolgozók munkaviszonyáról szóló 5/1965. (VII. 16.) MM rendelet 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság színházak és színházjellegű intézmények egyes művészeti munkaköreiben alkalmazott dolgozók munkaviszonyáról szóló 5/1965. (VII. 16.) MM rendelet 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

Az indítvány szerint az 5/1965. (VII. 16.) MM rendelet 8. § (1) bekezdése ellentétben áll az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, mivel rendelkezése miatt a 10 éves művészeti munkakörben eltöltött igazolt munkaviszony után - ha legfeljebb 10 év hiányzik a nyugdíjkorhalár eléréséhez - a színház köteles a művészeti dolgozó munkaviszonyát évente megújítani. A jogszabály ezáltal "olyan kötelezettséget ró a színházakra, mint munkáltatókra, amivel... a színház igazgatója arra kényszerül, hogy különbséget tegyen személyek között foglalkozás tekintetében, holott hivatkozott alkotmányi rendelkezés minden személy számára biztosítja a különbség nélküli jogokat."

Az eljárás során az Alkotmánybíróság megkeresésére kifejtett álláspontjában a művelődési és közoktatási miniszter - s vele egyetértésben a munkaügyi miniszter - az 5/1965. (VII. 16.) MM rendeletet egészében "idejét múlt" jogszabálynak minősítette. A miniszteri álláspont szerint a rendelet fölösleges, bürokratikus szabályokat tartalmaz, amelyeknek hatályon kívül helyezése feltétlenül indokolt. "A 8. §-ban foglalt szabályozás egyébként is anakronisztikus, mivel arra kötelezi a munkáltatót, hogy 10 éven keresztül évenként kössön szerződést... azzal a dolgozóval, akivel gyakran ez az egyetlen munkakapcsolata... Rendelkezései fenntartásával az ágazat egyrészt indokolatlan terhet ró az egyes intézményekre, másrészt a túlszabályozottság és a felesleges megkötöttség korlátaival avatkozik működésébe, s teszi ezt anélkül, hogy az általános szabályoknál lényegesen több védelmet nyújtana akár a munkáltató, akár a munkavállaló részére."

Az indítvány megalapozatlan.

Az 5/1965. (VII. 16.) MM rendelet támadott 8. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: "Annak a művészeti dolgozónak a munkaviszonyát, akinek a nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb 10 éve hiányzik, és művészeti munkakörben legalább 10 éves munkaviszonyban eltöltött időt igazolni tud, az igazgató köteles mindaddig határozott időre megújítani, amíg az öregségi teljes- vagy résznyugdíjra jogosulttá nem válik, vagy egyéb nyugellátásban nem részesül." Ez a rendelkezés lehet, hogy ma már korszerűtlen, de nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében, a Munka Törvénykönyve 28. §-ában, valamint az Mt. V. 23. § (1) bek. b) pontjában foglaltakkal. Az Alkotmány 70/A. §-a a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazza, és nem zárja ki annak lehetőségét, hogy jogszabály egyes munkavégzők számára - éppen szociális biztonságuk érdekében - különleges védelmet nyújtson. Az 5/1965. (VII. 16.) MM rendelet idézett 8. § (1) bekezdés - az 1964. évi 29. tvr. 9. § (3) bekezdésében adott felhatalmazás alapján - ilyen különleges védelmet kíván nyújtani azoknak a művészeti dolgozóknak, akiknek a nyugdíj korhatár eléréséhez legfeljebb 10 évük hiányzik.

Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: valamely jogszabály nem válik alkotmányellenessé azáltal, hogy korszerűtlenné vált, s veszített szabályozó erejéből. A jogalkotó hatáskörrel felruházott szerveknek nemcsak a jogszabály megalkotása előtt kell elemezniük a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, hanem a jogszabály érvényesülése során is. Ha a jogalkotó szerv azt tapasztalja, hogy az általa kibocsájtott jogszabály korszerűtlenné vált, elsősorban saját hatáskörében köteles intézkedni. Az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító 1989. évi XXXII. tv. 1. §-a az Alkotmánybíróságnak nem adott hatáskört a korszerűtlen jogszabályok felülvizsgálatára, Ezért az Alkotmánybíróság csak az indítványban támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét vizsgálta, s annak hiányát állapította meg.

Budapest, 1990. december 3.

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró