BH 2010.11.289 I. Az emberölés bűntettét eshetőleges szándékkal követi el, aki egy 11 cm pengehosszúságú, élezett rugóskéssel, célzottan háromszor szúrja meg közepes-nagyerővel a sértett felsőtestét, életfontosságú szerveket magában foglaló testrészen.

II. Az a körülmény, mely szerint a halálos eredmény bekövetkezésében orvosi tévedés is közrehatott, a terhelt emberölés miatti felelősségén nem változtat, mert a halálhoz vezető okfolyamatot az ő magatartása indította el [Btk. 13. §, 166. § (1) bek.].

Pertörténet:

Szolnoki Törvényszék B.785/2008/32., Debreceni Ítélőtábla Bf.378/2009/7., Kúria Bfv.1180/2009/6. (*BH 2010.11.289*)

***********

A megyei bíróság a 2009. év április hó 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet a Btk. 166. § (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette miatt 8 évi börtönbüntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte, és a kényszergyógyítását is elrendelte. Rendelkezett az ügyben felmerült járulékos kérdésekről is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a terhelt és védője téves jogi minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A bejelentett fellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla a 2009. szeptember 21. napján tartott fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletével lényegében csak a bűnjelekre vonatkozó részében változtatta meg az elsőfokú határozatot, érdemben azt nem érintette.

A tényállást a felvett bizonyítás alapján kis mértékben helyesbítette, kiegészítette.

Az így pontosított tényállás a következőket tartalmazza:

A terhelt nős, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodott. Autószerelő a szakképzettsége, de letartóztatása előtt mezőgazdasági munkát végzett, napi 2500-3000 Ft jövedelemmel, és rendszeresen még áruszállítást is vállalt.

Büntetlen előéletű.

1990-ben körfűrésszel bal kezének III. ujját idegsérülést okozó módon elvágta, emiatt 40%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála.

Korábban lezajlott agyvelőgyulladást követően kialakult súlyos személyiségzavar megbetegedésben szenved, amely kóros elmeállapot a beszámítási képességét enyhe fokban korlátozta.

Rendszeresen és nagymértékben fogyasztott szeszesitalt; idült alkoholistának minősül, kényszergyógyítása az igazságügyi elmeorvos-szakértők szerint javasolt.

A terhelt 2007. november 26-án reggeltől kisebb megszakításokkal egész nap a sörözőben tartózkodott, ahol sört és konyakot fogyasztott. Az esti órákra súlyos fokú alkoholos állapotba került. 21 óra körüli időben a sörözőben a 72 éves sértett és a vele lévő unokaöccse pénzügyi kérdéseken vitatkoztak, amibe a terhelt beleszólt, emiatt közte és a sértett között vita, szóváltás alakult ki. Ezt már befejezték, amikor 22 óra körül a sértett a pult végéhez ment és italt rendelt.

A terhelt és a sértett is a pult mellett álltak, amikor a még indulatos, ittas terhelt hátulról a sértetthez lépett. Eközben elővette a 25 cm összhosszúságú, 11 cm pengehosszúságú, egyik felén élezett, kifejezett hegyben végződő rugós kését, amellyel három erőteljes mozdulattal határozott szúrást intézett a sértett felső teste irányába. A leadott szúrások egyike elérte a sértett hastájékának bal oldalát, s a bordaív alatt 3 centiméterre behatolt a hasüregbe.

A terhelttel szemben álló sértett nem védekezett; ellenben K. S. az asztaltól felállva odaugrott és kabátjánál fogva megpróbálta hátra rántani a terheltet; Cs. J. pedig a nyakánál fogta meg a ruházatát és így próbálta hátrarántani. Ettől a terhelt a sértettől távolabbra került, majd megfordult és eltávozott a sörözőből. A kb. 2 kilométerre lévő lakására ment, ahol mobiltelefonon felhívta egy szolgálaton kívüli rendőr rokonát, B. L.-t, akivel közölte: a sörözőben megszúrt egy férfit. B. L. értesítette a rendőrséget, ahová akkor már a sörözőből is bejelentés érkezett.

A terhelt által leadott közepes-nagy erejű, lentről felfelé, balról jobbra és elölről hátra irányuló, a bal bordaív alatt kezdődő szúrás 2 rendbeli szúrcsatornát hozott létre, amelyek között a kés nem hagyta el a testet. Az egyik erőbehatás következtében egy viszonylag rövidebb szúrcsatorna alakult ki, amelyik áthatolt a haránt vastagbélen, a máj bal lebenyének felszínén és a rekeszen egy felületes sebzést okozva végződött. A másik szúrcsatorna ugyanezen bemeneti nyílásból kiindulva áthatoló bal májlebeny és rekeszizom sérülést hozott létre és a szívizom állományában végződött. Nem volt megállapítható, hogy a két erőbehatást tükröző szúrcsatorna úgy jött-e létre, hogy a terhelt az általa használt kést csak részlegesen húzta ki, és újra szúrt, vagy az első szúrás után a sértett véletlenül elmozdult, esetleg a terhelt ruházatát megragadó személyek rántása miatt jött létre.

A sértettet még aznap este kórházba szállították, megműtötték. Ennek során a hasüregben lévő vért eltávolították, ellátták a máj és mellkasi sérüléseit is. Nem észlelték viszont a haránt vastagbélen a bélfal összes rétegét érintő sérülést, majd az ennek következményeként kialakult hashártyagyulladást.

A sértett a műtét után intenzív osztályra került, ahol állapotát stabilizálták, de 2007. november 28-án keringése összeomlott, újra kellett éleszteni, gépen lélegeztették, november 30-án ismét újraélesztésére került sor, végül 2007. december 3-án keringési elégtelenség miatt elhalálozott.

A bekövetkezett máj, szív és vastagbél sérülése és az ezek következtében létrejött jelentős hasűri vérzés, majd hashártyagyulladás együttesen okozták a halálát, amely a vádlott által okozott szúrt sérüléssel közvetett ok-okozati összefüggésben áll.

Diagnosztikus tévedés hiányában a túlélési esélye igen nagy valószínűséggel véleményezhető. Közvetlen életveszély mindenképpen fennállt, esetleges gyógyulása esetén is sérülései maradandó fogyatékosságot eredményeztek volna.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen, azok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése érdekében a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Indokainak lényege szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a cselekményét halált okozó testi sértés bűntette helyett emberölés bűntettének.

Ezt az álláspontját ugyanis az igazságügyi orvosszakértő vélemény, és a másodfokú eljárásban is már megjelölt, a jelen üggyel teljesen analóg eseti döntés (BH 1997/511.) is alátámasztotta. Ennek ellenére a másodfokú bíróság a jogi minősítést érdemben nem indokolta, holott maga is megállapította: "a szúrás leadásakor bennem kétséget kizáróan nem merült fel a sértett megölésének - halálának képzete".

Mindemellett a terhelt a "nyomozati szakban elkövetett számos eljárási szabálysértést" és a tényállás téves voltát is sérelmezte.

A Legfőbb Ügyészség részletesen indokolt írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, a minősítést támadó részében pedig alaptalannak tartotta.

Hangsúlyozta, hogy a terhelt által elindított és a halálhoz vezető oksági folyamatba esetlegesen bekapcsolódó, a sértett vagy segítője által tanúsított védekező jellegű magatartás, valamint az ellátó orvosok diagnosztikai tévedése az oksági összefüggést nem szakították meg. (BH 2006/310.; BH 1985/6.; BH 1985/134.)