62015CJ0549[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2017. június 22. E.ON Biofor Sverige AB kontra Statens energimyndighet. A Förvaltningsrätten i Linköping (Svédország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatása - A közlekedésben használt bioüzemanyagok - 2009/28/EK irányelv - A 18. cikk (1) bekezdése - A biogáz előírt fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelését biztosítani hivatott »tömegmérlegrendszer« - Érvényesség - EUMSZ 34. és EUMSZ 114. cikk - A tömegmérleg egyértelműen körülhatárolt helyszínen való elérését megkövetelő nemzeti szabályozás - Az illetékes nemzeti hatóság olyan gyakorlata, amely lehetővé teszi az e feltételnek való megfelelést akkor, ha a fenntartható biogázt a nemzeti gázhálózaton keresztül szállítják - Az említett hatóság olyan határozata, amely kizárja az ugyanezen feltételnek való megfelelést a fenntartható biogáz egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül más tagállamokból való behozatala esetén - Áruk szabad mozgása. C-549/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2017. június 22. ( *1 ) ( 1 )

"Előzetes döntéshozatal - A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatása - A közlekedésben használt bioüzemanyagok - 2009/28/EK irányelv - A 18. cikk (1) bekezdése - A biogáz előírt fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelését biztosítani hivatott »tömegmérlegrendszer« - Érvényesség - EUMSZ 34. és EUMSZ 114. cikk - A tömegmérleg egyértelműen körülhatárolt helyszínen való elérését megkövetelő nemzeti szabályozás - Az illetékes nemzeti hatóság olyan gyakorlata, amely lehetővé teszi az e feltételnek való megfelelést akkor, ha a fenntartható biogázt a nemzeti gázhálózaton keresztül szállítják - Az említett hatóság olyan határozata, amely kizárja az ugyanezen feltételnek való megfelelést a fenntartható biogáz egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül más tagállamokból való behozatala esetén - Áruk szabad mozgása"

A C-549/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság, Svédország) a Bírósághoz 2015. október 22-én érkezett, 2015. október 19-i határozatával terjesztett elő

az E.ON Biofor Sverige AB

és

a Statens energimyndighet

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal (előadó), A. Rosas, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. október 26-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az E.ON Biofor Sverige AB képviseletében A. Johansson, S. Perván Lindeborg és T. Pettersson advokater,

- a Statens energimyndighet képviseletében F. Forsberg, J. Holgersson, és E. Jozsa, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: K. Forsbacka advokat,

- az észt kormány képviseletében K. Kraavi-Käerdi, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében M. Bulterman és M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Parlament képviseletében A. Neergaard és P. Schonard, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében A. Norberg és J. Herrmann, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében Talabér-Ritz K. és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Johansson advokat,

a főtanácsnok indítványának a 2017. január 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megújuló energiaforrásból előállított energia [helyesen: energia felhasználásának] támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 140., 16. o.) 18. cikke (1) bekezdésének értelmezésére és érvényességére vonatkozik.

2 E kérelmet az E.ON Biofor Sverige AB (a továbbiakban: E.ON Biofor) és a Statens energimyndighet (nemzeti energiaügynökség, Svédország, a továbbiakban: energiaügynökség) között folyamatban lévő, az utóbbi által hozott azon határozattal kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő, amely az E.ON Biofor által kialakított, a biogáz fenntarthatóságának ellenőrzésére szolgáló rendszerre vonatkozott.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2009/28 irányelv (1), (12), (65), (76) és (94) preambulumbekezdése kimondja: [...] [...] [...] [...]

"(1) Az európai energiafogyasztás ellenőrzése és a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának növelése, valamint az energiatakarékosság és fokozott energiahatékonyság fontos részét képezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, illetve az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak, és a további, az üvegházhatású gázok 2012 utáni kibocsátását csökkentő közösségi és nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges intézkedéscsomagnak. [...]

(12) A mezőgazdasági anyagok, így pl. a trágya, az iszap és egyéb állati vagy szerves hulladék biogáz előállítására történő használata az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás lehetősége fényében a hő- és villamos energia előállítása, illetve bioüzemanyagként történő felhasználása szempontjából jelentős környezeti előnyökkel jár. Decentralizált jellegüknél és a regionális befektetési szerkezetnél fogva a biogázgyártó beruházások meghatározó módon hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez a vidéki térségekben, és a mezőgazdasági termelők számára új jövedelemszerzési lehetőségeket teremthetnek.

(65) A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell lennie. Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés céljára használt, illetve a nemzeti támogatási rendszerek által támogatott bioüzemanyagokkal kapcsolatban meg kell követelni a fenntarthatósági kritériumok betartását.

(76) A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásához vezetnek. A piaci szereplők csak akkor fogják magatartásukat megváltoztatni, ha az e kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók felárra tarthatnak igényt. A megfelelőség ellenőrzésére szolgáló tömegmérlegmódszer szerint a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítása és a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók Közösségen belüli fogyasztása között fizikai kapcsolat áll fenn, amely megfelelő egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és nagyobb felárat biztosít, mint ami az ilyen kapcsolattal nem rendelkező rendszerekben elérhető. Annak érdekében, hogy a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat magasabb áron lehessen értékesíteni, a rendszer integritásának fenntartása, ugyanakkor az ipar észszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése mellett ezért a tömegmérleg-rendszert kell a megfelelőség ellenőrzésére használni. Ugyanakkor egyéb ellenőrzési módszereket is mérlegelni kell.

(94) Mivel a 17-19. cikk rendelkezései a belső piac működésére is hatással vannak azáltal, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatósági feltételeit az ezen irányelv szerinti elszámolási célkitűzések érdekében harmonizálják, és ezáltal a 17. cikk (8) bekezdésével összhangban megkönnyítik az e feltételeket teljesítő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók tagállamok közötti kereskedelmét, jogalapjuk az EK-Szerződés 95. cikke."

4 A 2009/28 irányelv "Hatály" című 1. cikke szerint ezen irányelv "közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt összarányára és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált részarányára vonatkozóan. [...] A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozóan fenntarthatósági kritériumokat állapít meg".

5 Az említett irányelv 2. cikke második bekezdésének a), e) és i) pontja a következő meghatározásokat tartalmazza: [...] [...]

"a) »megújuló energiaforrásokból előállított energia«: a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél-, nap-, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája;

e) »biomassza«: a mezőgazdaságból (a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve), erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból - többek között a halászatból és az akvakultúrából - származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része;

i) »bioüzemanyagok«: a biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok".

6 A 2009/28 irányelv 3. cikke előírja:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött, az 5-11. cikknek megfelelően számított részaránya 2020-ban legalább a nemzeti átfogó célkitűzésükben erre az évre az I. melléklet A. részében szereplő táblázat harmadik oszlopa szerint megállapított részarány. [...]

[...]

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ban legalább az egyes tagállamokban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10%-a legyen.

[...]"

7 Az említett irányelv "A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása" című 5. cikkének (1) bekezdése kimondja: "A megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztását a következő elemek összeadásával kell kiszámítani: A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó fogyasztásban képviselt részaránya kiszámításakor a megújuló energiaforrásokból előállított gáz, villamos energia és hidrogén csak egyszer, az 1. cikknek [helyesen: az első albekezdés] a), b) vagy c) pontja szerint vehető számításba. [...] nem lehet figyelembe venni azokat a bioüzemanyagokat és folyékony bio-energiahordozókat, amelyek a 17. cikk (2)-(6) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumokat nem teljesítik."

a) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása;

b) a megújuló energiaforrásokból előállított energia fűtési és hűtési célú teljes bruttó fogyasztása; és

c) a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes felhasználása a közlekedésben.

8 Ugyanezen irányelvnek "A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok" című 17. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén belül vagy kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat az a), b) és c) pontban említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)-(6) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumokat: [...] (2) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás legalább 35%. [...] (3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók nem állíthatók elő a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földterületekről [...] származó nyersanyagból [...] (4) [...] nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani [...] (5) [...] nem állíthatók elő olyan földterületen termelt nyersanyagból, amely 2008 januárjában tőzeges őslápként működő földterület volt [...] (6) A Közösségben termesztett és az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók termelésére használt mezőgazdasági nyersanyagokat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet II. mellékletének A. részében és 9. pontjában a "Környezetvédelem" cím alatt említett rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően, illetve az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott jó mezőgazdasági és ökológiai állapottal kapcsolatos minimumkövetelményeknek megfelelően kell előállítani. [...] (8) Az e cikknek megfelelően előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra való figyelembevételét a tagállamok más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el. [...]"

a) az ezen irányelvben a nemzeti célkitűzések tekintetében meghatározott követelmények teljesítésének mérése;

b) a megújuló energiák tekintetében fennálló kötelezettségek teljesítésének mérése;

c) a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fogyasztásáért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása.

9 A 2009/28 irányelvnek "A bioüzemanyagokra és [...] a bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése" című 18. cikke kimondja: "(1) Amennyiben a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat figyelembe veszik a 17. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 17. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesültek. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérlegrendszer alkalmazását kell előírni, amely: (2) A Bizottság 2010-ben és 2012-ben jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben leírt tömegmérleg-ellenőrzési módszer működéséről, és annak lehetőségéről, hogy a nyersanyagok, bioüzemanyagok vagy folyékony bio-energiahordozók néhány vagy összes típusával kapcsolatban más ellenőrzési módszereket engedélyezzenek. Az értékelés során a Bizottság olyan ellenőrzési módszerek alkalmazását mérlegeli, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányokhoz vagy keverékekhez rendelni. Az értékelés során figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellenőrzési rendszer integritását és hatékonyságát az ipar indokolatlanul nagy terhelése nélkül kell biztosítani. A jelentéshez adott esetben mellékelik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, egyéb ellenőrzési módszerek engedélyezéséről szóló javaslatokat. (3) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és hogy kérésre bocsássák a többi tagállam [helyesen: a tagállam] rendelkezésére az információk előállításához felhasznált adatokat. A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy az általuk benyújtott információk tekintetében dolgozzák ki a független audit megfelelő normáit, és mellékeljék az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági szereplők által használt rendszerek a pontosság, a megbízhatóság és a csalásbiztosság tekintetében megfelelnek-e az előírásoknak. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét, és az adatok megbízhatóságát. Az első albekezdésében említett információk magukban foglalják különösen a 17. cikk (2)-(5) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésre, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedésekre, továbbá a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett elemek figyelembevétele érdekében foganatosított intézkedésekre vonatkozó megfelelő és lényeges információkat. [...] (4) [...] A Bizottság határozhat úgy, hogy a biomasszatermékek termelésével kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek pontos adatokat kell tartalmazniuk a 17. cikk (2) bekezdésének céljaira, vagy bizonyítaniuk kell, hogy a bioüzemanyag-szállítmányok megfelelnek a 17. cikk (3) és (5) bekezdésében [helyesen: (3)-(5) bekezdésében] meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. [...] [...] (5) A Bizottság a (4) bekezdés alapján csak akkor fogad el határozatot, ha a szóban forgó [...] rendszer megfelel a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normáknak. [...] [...] (7) Ha egy gazdasági szereplő az e cikk (4) bekezdése alapján hozott határozat tárgyát képező [...] rendszernek megfelelően nyert bizonyítékokat vagy adatokat ajánl fel, a határozat által érintett mértékben a tagállam nem kötelezi az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a 17. cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információkat szolgáltasson az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedésekről. [...]"

a) megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyagszállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

b) előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az a) pontban említett szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon [helyesen: hogy az a) pontban említett szállítmányok fenntarthatósági jellemzőivel és méretével kapcsolatos információk a keverékhez rendelve megmaradjanak]; és

c) biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

10 Az EU-ban a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági rendszer keretében alkalmazható önkéntes rendszerekről és alapértelmezett értékekről szóló bizottsági közleménynek (HL 2010. C 160., 1. o.) "A tömegmérlegrendszer" című 2.2.3 pontja többek között kimondja:

"[...]

Azt a módszert, amely az alapanyagra vagy a közbenső termékre vonatkozó információkat vagy nyilatkozatokat összekapcsolja a végtermékre vonatkozó nyilatkozatokkal, felügyeleti láncnak nevezzük. A felügyeleti lánc általában az üzemanyag-előállítás valamennyi szakaszára kiterjed, az alapanyag előállításától kezdve egészen az üzemanyag felhasználásra való bocsátásáig. A felügyeleti lánc megvalósításának céljára az irányelv a tömegmérlegmódszer alkalmazását írja elő [...]

Az önkéntes rendszereknek elő kell írniuk, hogy a tömegmérleg-rendszer ellenőrzését a rendszer kritériumainak teljesítését illetően végrehajtandó megfelelőségi ellenőrzéssel egyidejűleg kell elvégezni [...] Ennek során a tömegmérlegmódszer [helyesen: tömegmérlegrendszer] előírásainak teljesítése céljára felhasznált valamennyi bizonyítékot vagy rendszert ellenőrizni kell.

A tömegmérlegmódszer [helyesen: tömegmérlegrendszer] [...] egy olyan rendszert takar, amelyben a »fenntarthatósági jellemzők« az egyes szállítmányokhoz rendelve maradnak. [...]

[...]

Amennyiben eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező (vagy ilyen jellemzőkkel nem rendelkező) alapanyag-szállítmányokat kevernek össze [...], a keverék esetében úgy kell tekinteni, hogy az egyes szállítmányok méretei [...] összeadódnak, és a fenntarthatósági jellemzők mindegyike a keverékhez rendelve megmarad [...]. Ha egy szállítmánykeveréket elemeire bontanak, az egyes elemekhez a fenntarthatósági jellemzők bármely együttese hozzárendelhető (a mennyiségi jellemzők feltüntetésével) [...] azzal a feltétellel, hogy a keverékből kivett elemek együttesen azután ugyanazt a mennyiséget adják ki az egyes fenntarthatósági jellemzőkészletek tekintetében, mint az összeállításon [helyesen: keveréken] belül. »Keverékről« akkor beszélünk, ha a szállítmányok rendes körülmények között tartályban, feldolgozó vagy logisztikai létesítményben vagy helyszínen való elhelyezéskor egymással érintkeznek (feldolgozó vagy logisztikai létesítmény vagy helyszín alatt az olyan, pontosan körülhatárolt földrajzi terület értendő, ahol az anyagok egymással keveredhetnek).

[...]"

A svéd jog

Az 598. sz. törvény

11 A lagen (2010:598) om hållbarhetskriterier för biodrivmedel och flytande biobränslen (a bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló [2010:598] törvény, a továbbiakban: 598. sz. törvény) ültette át a 2009/28 irányelv egyes rendelkezéseit.

12 Az 598. sz. törvény 1. fejezetének 3. §-a szerint:

"Kizárólag a 2. fejezet 1-5. §-ában előírt fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokból és folyékony bio-energiahordozókból előállított energiát lehet figyelembe venni a 2009/28 irányelv 3. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében előírt, a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső energiafogyasztásban betöltött részarányára vonatkozó követelmény teljesítése érdekében. [...]"

13 E törvény 3. fejezetének 1. §-a előírja: "A bejelentésre kötelezett személy az, aki: [...]"

a) a lagen (1994:1776) om skatt på energi (az energiaadóról szóló [1994:1776] törvény) 4. fejezete értelmében az egészben vagy részben bioüzemanyagokból vagy folyékony bio-energiahordozókból álló üzemanyag után adófizetésre kötelezett személy, vagy

14 Az 598. sz. törvény 3. fejezetének 1a. §-a előírja:

"A bejelentésre kötelezett személy ellenőrzési rendszer segítéségével biztosítja, hogy a nyilatkozat tárgyát képező bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fenntarthatónak tekintendők.

A bejelentésre kötelezett személy a teljes termelési lánc valamennyi gazdasági szereplőjével közvetlenül vagy közvetve kötött megállapodásokkal és az e gazdasági szereplőknél vett mintákkal biztosítja az első bekezdésben előírt követelmény teljesülését.

A bejelentésre kötelezett személy által kialakított ellenőrzési rendszert független ellenőr felügyeli. Az ellenőr meggyőződik arról, hogy az ellenőrzési rendszer pontos, megbízható és csalásbiztos-e. E felügyelet tartalmazza az ellenőrzési rendszer keretében alkalmazandó mintavételi módszer és a mintavétel gyakoriságának értékelését is.

A felügyelet ezenkívül kiterjed a bejelentésre kötelezett személy által az ellenőrzési rendszere tekintetében nyújtott információk értékelésére is.

A független ellenőr az ellenőrzési rendszerre vonatkozó véleményét rögzítő tanúsítványt állít ki.

Az ellenőrt kijelölő kormány vagy hatóság kiegészítő intézkedéseket hozhat az ellenőrzési rendszer és annak felügyelete tekintetében."

Az 1088. sz. rendelet

15 A förordning (2011:1088) om hållbarhetskriterier för biodrivmedel och flytande biobränslen (a bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló [2011:1088] rendelet, a továbbiakban: 1088. sz. rendelet) 14. §-a kimondja:

"Az 598. sz. törvény 3. fejezetének 1a. §-ában említett ellenőrzési rendszer olyan eljárásokat foglal magában, amelyek biztosítják a tömegmérlegrendszernek a termelési lánc különböző szakaszaiban való alkalmazását, amely utóbbi rendszer:

1. megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyagszállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

2. előírja, hogy az a) pontban említett szállítmányok fenntarthatósági jellemzőivel és méretével kapcsolatos információk a keverékhez rendelve megmaradjanak; és

3. biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

[...]

A nemzeti energiaügynökség az ellenőrzési rendszer és annak felügyelete tekintetében további rendelkezéseket hozhat."

Az energiaügynökség 2011. évi szabályzata

16 A Statens energimyndighets föreskrifter om hållbarhetskriterier för biodrivmedel och flytande biobränslen (a nemzeti energiaügynökségnek a bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló szabályzata, a továbbiakban: az energiaügynökség 2011. évi szabályzata) 3. fejezetének 2-4. §-a a következőképpen rendelkezik:

"2. §

A bejelentésre kötelezett személynek az [1088. sz.] rendelet 14. §-ában előírt ellenőrzési rendszerével biztosítania kell, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók a nyersanyagok termelésének, előállításának vagy összegyűjtésének helyétől az üzemanyag-fogyasztás helyéig vagy az adónak az energiaadóról szóló (1994:1776) törvény 5. fejezete szerinti felszámíthatóvá válásának időpontjáig nyomonkövethetők legyenek.

3. §

"Az [1088. sz.] rendelet 14. §-a első bekezdésének 3. pontja értelmében a tömegmérleget egyértelműen körülhatárolt helyszínen és a termelési lánchoz igazított időszakon belül kell elérni.

A bejelentésre kötelezett személynek az energiaadóról szóló (1994:1776) törvény szerinti teljes adóraktára az első bekezdés szerinti helyszínnek minősülhet.

4. §

A rendes körülmények között egymással fizikailag érintkező szállítmányok az [1088. sz.] rendelet 14. §-ának első bekezdése értelmében vett keveréknek minősülnek. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 A Svédországban székhellyel rendelkező E.ON Biofor a kérdést előterjesztő bíróság előtt előadta, hogy fenntartható biogázt tartalmazó szállítmányokat vásárol a Németországban székhellyel rendelkező testvérvállalatától, amelyet ez utóbbi az említett tagállamban termel. Az E.ON Biofor ezt követően e szállítmányokat a német és a dán gázhálózaton keresztül Svédországba szállítja úgy, hogy e biogáz a szállítás minden szakaszában a cégcsoport tulajdonában marad. Miután e testvérvállalat az említett szállítmányokat egy egyértelműen meghatározott ponton bebocsátja a német gázelosztó hálózatba, azokat az E.ON Biofor a német elosztó hálózat és a dán elosztó hálózat határpontján kiveszi, és azok végig egy REDCert DE fenntarthatósági tanúsítvánnyal rendelkeznek, amelyet a német nemzeti tömegmérleg-ellenőrzési rendszernek megfelelően állítanak ki, és amelyet az említett testvérvállalat közvetlenül átad az E.ON Biofornak. Így egyszerre garantálják a szóban forgó szállítmányok fenntarthatóságát, és azt, hogy azokat Németországban máshol nem adták el, mivel az említett tanúsítványok csak egyszer szerezhetők meg az ellenőrzési rendszer keretében, és a nemzeti gázhálózatba való minden belépésért és minden onnan való kilépésért kizárólag azon gazdasági szereplő felel, amely a határponton szállítási, illetve vételi szerződéssel rendelkezik.

18 2013. szeptember 3-án az energiaügynökség arra kötelezte az E.ON Biofort, hogy módosítsa a biogáz fenntarthatóságára irányuló ellenőrzési rendszerét annak biztosítása céljából, hogy a tömegmérleget "egyértelműen körülhatárolt helyszínen" érje el, ahogyan ezt az energiaügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-a előírja (a továbbiakban: vitatott határozat). Az említett határozatban foglaltak teljesítése azzal a következménnyel jár, hogy a Németországban termelt, és az E.ON Biofor által a német és a dán gázhálózaton keresztül Svédországba importált biogáz nem vehető figyelembe az említett ellenőrzési rendszer keretében, mivel az említett hálózatok nem minősülhetnek ilyen egyértelműen körülhatárolt helyszínnek, ennélfogva nem minősíthetők az 598. sz. törvény és a 2009/28 irányelv értelmében "fenntarthatóaknak".

19 Az E.ON Biofor a vitatott határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be a Förvaltningsrätten i Linköpinghoz (linköpingi közigazgatási bíróság, Svédország).

20 Az E.ON Biofor, azzal érvelve, hogy e határozat megfosztja őt az energiaadóról szóló (1994:1776) törvény értelmében a fenntartható biogáz esetében igénybe vehető jelentős szén-dioxid- és energia-adócsökkentésektől, azt állítja, hogy a tömegmérlegrendszernek az említett határozatból eredő, egy egyértelműen körülhatárolt helyszínre és Svédország határaira való korlátozása sérti mind a 2009/28 irányelvet, mind pedig az EUMSZ 34. cikket.

21 Az EUMSZ 34. cikket illetően az E.ON Biofor különösen azzal érvel, hogy a közvetlenül a svéd gázhálózatba bocsátott fenntartható biogáz esetében az energiaügynökség elismeri, hogy azt fenntartható biogázként lehet értékesíteni, noha a biogáz fenntarthatóságának nyomon követése tekintetében semmilyen különbség nincs ezen eset és az alapügyben szóban forgó eset között, ennélfogva a jelen ügyben hátrányosan megkülönböztető módon akadályozzák a más tagállamokból származó fenntartható biogáz behozatalát.

22 Az energiaügynökség előadja, hogy a tömegmérlegrendszer megköveteli, hogy a fenntarthatósági jellemzőkre vonatkozó információk fizikailag a "szállítmányokhoz" rendelve maradjanak akkor, ha azokat a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "keverékhez" adják, amely fogalmat a jelen ítélet 10. pontjában említett bizottsági közlemény 2.2.3 pontja szerint egy "pontosan körülhatárolt földrajzi terület[re]" kell alkalmazni.

23 Márpedig, noha a Svéd Királyság a Németországi Szövetségi Köztársasághoz és a Holland Királysághoz hasonlóan, azonban a többi tagállamtól eltérően kétségtelenül elismerte, hogy a tömegmérleg a nemzeti gázhálózaton belül mint egyértelműen körülhatárolt helyszínen elérhető, az E.ON Biofor által Németországból importált biogáz esetében nem létezik ilyen hely, ennélfogva tömegmérleg-ellenőrzési rendszer sem. Egy ilyen rendszer megköveteli, hogy az érintett helyet illetően legyen egy olyan gazdasági szereplő, aki ellenőrzi, hogy fenntartható bioüzemanyagot ugyanolyan mennyiségben bocsátottak be, majd vettek ki az említett helyszínen, és ilyen átfogó európai gazdasági szereplő az európai gázhálózatot illetően nem létezik.

24 Így az energiaügynökség szerint, mivel a vitatott határozat megfelel a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének, azt az EUMSZ 34. cikkre tekintettel nem szükséges megvizsgálni.

25 E körülmények között a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében szereplő »tömegmérleg« és »keverék« fogalmakat úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállamok kötelesek elfogadni a tagállamok között összekapcsolt gázhálózaton keresztül történő biogáz-kereskedelmet?

2) Amennyiben az 1) kérdésre nemleges válasz adandó, ebben az esetben az irányelv releváns rendelkezése összeegyeztethető-e az EUMSZ 34. cikkel annak ellenére, hogy alkalmazása valószínűleg kereskedelemkorlátozó hatású?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

26 Előzetesen rögzíteni kell, hogy - amint mind az alapügy ténybeli hátteréből, mind pedig a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, amely rendelkezés az említett irányelv 17. cikkének (2)-(5) bekezdésében felsorolt fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésére vonatkozik - a kérdést előterjesztő bíróság, amikor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben a "biogázra" hivatkozik, nyilvánvalóan kizárólag az említett fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő és bioüzemanyagként való felhasználásra szánt biogázra (a továbbiakban: fenntartható biogáz) szándékozik utalni.

27 Az első kérdést tehát úgy kell érteni, hogy az lényegében arra vonatkozik, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az a tagállamokat arra kötelezi, hogy engedélyezzék a fenntartható biogáznak az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül való importját.

28 E tekintetben mindjárt az elején hangsúlyozni kell, hogy - amint a 2009/28 irányelv (65) és (94) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 17. cikkéből kitűnik - az európai uniós jogalkotó különösen az EK 95. cikkre (jelenleg EUMSZ 114. cikk) támaszkodva azon fenntarthatósági kritériumokat kívánta harmonizálni, amelyeknek a bioüzemanyagoknak mindenképpen meg kell felelniük ahhoz, hogy az azokból termelt energiát figyelembe lehessen venni az egyes tagállamokban az e 17. cikk a), b), illetve c) pontjában említett három célból. Az említett célok a következők: annak ellenőrzése, hogy a tagállamok mennyiben tesznek eleget egyrészt a 2009/28 irányelv 3. cikkében említett nemzeti célkitűzéseiknek, másrészt pedig a megújuló energia területén fennálló kötelezettségeiknek, valamint a bioüzemanyagok fogyasztásáért adható nemzeti pénzügyi támogatás esetleges engedélyezése.

29 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a Parlament és a Tanács elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

30 Az említett rendelkezésben szereplő, a jogszabályok "közelítésére vonatkozó intézkedések" kifejezéssel az EUM-Szerződés alkotói a kívánt eredmény elérése céljából - a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében - mérlegelési mozgásteret kívántak biztosítani az uniós jogalkotó számára a közelítés legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban a tárgykörökben, amelyeket összetett műszaki sajátosságok jellemeznek. Az uniós jogalkotó tehát e mérlegelési jogkör gyakorlása során csak szakaszosan hajthatja végre a harmonizációt, és csak azt követelheti meg, hogy a tagállamok által egyoldalúan elfogadott intézkedéseket fokozatosan szüntessék meg (lásd különösen: 2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 A körülmények alapján az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdésében említett intézkedések így valamennyi tagállamot kötelezhetik különösen az érintett termék vagy termékek forgalmazásának engedélyezésére, az ilyen engedélyezési kötelezettség bizonyos feltételekhez kötésére, akár egy termék vagy bizonyos termékek forgalmazásának átmeneti vagy végleges megtiltására (lásd ebben az értelemben: 2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 A jelen ügyben a 2009/28 irányelv 17. cikkében előírt harmonizáció igen sajátos jellegű, mivel kizárólag az ezen irányelv 2. cikke második bekezdésének i. pontjában biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagokként meghatározott bioüzemanyagokra vonatkozik, és mivel annak pontos leírására szorítkozik, hogy az ilyen bioüzemanyagoknak milyen fenntarthatósági kritériumoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy a tagállamok az azokból termelt energiát figyelembe vehessék az említett irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett és a jelen ítélet 28. pontjában felidézett három konkrét célból. Az így meghatározott keretben az említett harmonizáció egyébiránt kimerítő jellegű, mivel a 2009/28 irányelv 17. cikkének (8) bekezdése rögzíti, hogy a tagállamok az e cikkben foglalt fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok e három célból való figyelembevételét más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el.

33 A 2009/28 irányelv 17. cikke így egyrészt annak biztosítására irányul, hogy az EK 95. cikk (3) bekezdésében (jelenleg EUMSZ 114. cikk (3) bekezdés) hivatkozott magas szintű környezetvédelem garantálása érdekében a tagállamok az ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett három környezetvédelmi célból csak azzal a feltétellel vehessenek figyelembe bioüzemanyagokat, ha azok tiszteletben tartják a jelen ügyben az uniós jogalkotó által felállított fenntarthatósági kritériumokat.

34 Ugyanezen 17. cikk másrészt - amint különösen a 2009/28 irányelv (94) preambulumbekezdéséből kitűnik - arra irányul, hogy megkönnyítse a fenntartható bioüzemanyagok tagállamok közötti kereskedelmét. E könnyítés elsősorban abban áll, hogy - amint a jelen ítélet 32. pontjában kiemelésre került - amikor a bioüzemanyagok, ideértve a más tagállamokból származókat is, megfelelnek a 2009/28 irányelv 17. cikkében előírt fenntarthatósági kritériumoknak, e cikk (8) bekezdése megtiltja, hogy a tagállamok e fenntartható bioüzemanyagoknak az említett irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett három célból való figyelembevételét az e cikkben előírtaktól eltérő, "más fenntarthatósági indokok alapján" elutasítsák.

35 Noha a 2009/28 irányelv 17. cikke ennyiben lehetővé teszi különösen a fenntartható biogáz kereskedelmének megkönnyítését, a fentiekből nem lehet arra következtetni, hogy e cikk célja az lenne, hogy szabályozza a fenntartható bioüzemanyagok tagállamok közötti importját, vagy hogy különösen a tagállamokat az ilyen behozatalok feltétel nélküli engedélyezésére kötelezze. Amint a fentiekben kifejtésre került, az említett cikk célja ugyanis kizárólag abban áll, hogy harmonizáció útján szabályozza a bioüzemanyagok által annak érdekében teljesítendő fenntarthatósági feltételeket, hogy a tagállam azokat figyelembe vehesse az ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett három konkrét célból. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 57. pontjában rámutatott, a 2009/28 irányelvben egyébiránt nem szerepel semmilyen, a fenntartható biogáz tagállamok közötti feltétel nélküli szabad mozgását előíró rendelkezés.

36 Ami a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első mondatát illeti, e rendelkezés csak azt írja elő, hogy amennyiben a bioüzemanyagokat figyelembe veszik az ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett három célból, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy az e cikk (2)-(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesültek.

37 E tekintetben a tagállamok, amint a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének második mondatából kitűnik, kötelesek különösen megkövetelni az említett gazdasági szereplőktől, hogy alkalmazzák az ún. "tömegmérlegrendszert", amelynek meg kell felelnie bizonyos, az e rendelkezés a)-c) pontjában kifejtett általános jellemzőknek. E pontok értelmében e rendszernek így először is meg kell engednie az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyagszállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését, másodszor elő kell írnia, hogy az említett szállítmányok fenntarthatósági jellemzőivel és méretével kapcsolatos információk a keverékhez rendelve megmaradjanak, harmadszor pedig biztosítania kell, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

38 Márpedig e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy az a tagállamok terhére olyan kötelezettséget vezet be, hogy engedélyezniük kell a fenntartható biogáznak az egymással összekapcsolt gázhálózataikon keresztül való importját.

39 Egyrészt ugyanis a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése, amelynek egyedüli célja az, hogy az ezen irányelv 17. cikkének megfelelő alkalmazását biztosító ellenőrzési mechanizmusokat bevezessen, az e két rendelkezés között ekképpen fennálló kapcsolatra tekintettel nem értelmezhető úgy - amint e 17. cikk sem -, hogy az lenne a célja, hogy feltétel nélkül arra kötelezze a tagállamokat, hogy engedélyezzék a más tagállamokból származó fenntartható biogáz importját.

40 Másrészt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 57. pontjában lényegében rámutatott, figyelemmel a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének a)-c) pontjában felsorolt kritériumokat tartalmazó rendelkezések szövegének általános jellegére, nem lehet úgy sem tekinteni, hogy az említett rendelkezés teljesen harmonizálta a tömegmérlegrendszerhez fűződő ellenőrzési módszert. Az említett pontokból épp ellenkezőleg az következik, hogy a tagállamokat továbbra is megilleti bizonyos mérlegelési mozgástér akkor, amikor közelebbről kell meghatározniuk azokat a konkrét feltételeket, amelyeknek a gazdasági szereplők által végrehajtandó tömegmérlegrendszereknek meg kell felelniük. Ennélfogva egy ilyen rendelkezés önmagában nem vezet automatikusan ahhoz sem, hogy a fenntartható biogáznak a határokon átnyúló gázhálózatokon keresztül való szabad mozgása biztosítva van, mihelyt az említett biogázt a termelés helye szerinti tagállamban a jogszabályoknak megfelelően fenntarthatónak minősítették.

41 Egyébként pedig emlékeztetni kell arra is, hogy - amint arra a főtanácsnok az indítványának 48. pontjában rámutatott - a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) és (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok által a gazdasági szereplőkkel szemben adott esetben előírt, a fenntarthatósági kritériumok ellenőrzésére szolgáló rendszerek csak egyikét jelentik azoknak az eszközöknek, amelyek lehetővé teszik az ezen irányelv értelmében vett ilyen ellenőrzés biztosítását. Amint ugyanis az említett irányelv 18. cikkének (4) és (5) bekezdéséből kitűnik, a Bizottság jóváhagyhat olyan, ún. "önkéntes" nemzeti vagy nemzetközi rendszereket, amelyek szintén magukban foglalnak többek között a tömegmérlegrendszerre vonatkozó rendelkezéseket, és ugyanezen cikk (7) bekezdése e tekintetben előírja, hogy az ilyen rendszer keretében nyert bizonyítékok vagy adatok rendelkezésre állása esetén a tagállam nem kötelezi az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a 2009/28 irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést.

42 A fentiek összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak nem célja az, hogy a tagállamok terhére olyan kötelezettséget vezessen be, miszerint engedélyezniük kell a fenntartható biogáznak az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózataikon keresztül való importját.

A második kérdésről

43 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy - amennyiben a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazása a fenntartható biogáz kereskedelmét korlátozó hatással járhat - az említett rendelkezés az EUMSZ 34. cikkre tekintettel érvényes-e.

A 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének érvényességéről

44 Előzetesen emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az EUMSZ 34. cikk, azzal hogy megtiltja a tagállamok között a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseket, minden olyan nemzeti intézkedésre vonatkozik, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet (lásd különösen: 2014. július 1-jeiÅlands Vindkraft ítélet, C-573/12, EU:C:2014:2037, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 Az említett tilalom nemcsak a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, hanem az uniós intézmények által hozott intézkedésekre is (lásd különösen: 1984. február 29-iRewe-Zentrale ítélet, 37/83, EU:C:1984:89, 18. pont; 2004. december 14-iSwedish Match ítélet, C-210/03, EU:C:2004:802, 59. pont; 2005. július 12-iAlliance for Natural Health és társai ítélet, C-154/04 és C-155/04, EU:C:2005:449, 47. pont).

46 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 34. cikk mindazonáltal nem akadályozza az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok valamelyikével vagy feltétlenül érvényesítendő követelményekkel igazolt tilalmakat vagy korlátozásokat, amely követelmények között szerepel többek között a környezet védelme. Bármelyik esetben az érintett intézkedésnek az arányosság elvével összhangban alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben különösen: 2005. július 12-iAlliance for Natural Health és társai ítélet, C-154/04 és C-155/04, EU:C:2005:449, 48. és 51. pont; 2014. július 1-jeiÅlands Vindkraft ítélet, C-573/12, EU:C:2014:2037, 76. és 77. pont).

47 Másrészt hangsúlyozni kell, hogy - amint a jelen ítélet 28. pontjában már kiemelésre került - a 2009/28 irányelv 17-19. cikkét az EK 95. cikk (jelenleg EUMSZ 114. cikk) alapján fogadták el.

48 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 11. cikk kimondja, hogy a környezetvédelmi követelményeket - különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel - be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába (lásd különösen: 2017. május 16-i2/15 vélemény, EU:C:2017:376, 146. pont), és hogy az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdése kifejezetten megköveteli, hogy az elvégzett jogharmonizáció során biztosítsák a környezetvédelem magas szintjét (lásd analógia útján az egészség védelmét illetően: 2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 Így akkor, ha léteznek kereskedelmi akadályok, vagy valószínű, hogy a jövőben felmerülnek ilyenek amiatt, mert a tagállamok eltérő intézkedéseket hoztak vagy hoznak valamely termékkel vagy termékek valamely kategóriájával kapcsolatban, és ezáltal különböző szintű védelmet biztosítanak, az EUMSZ 114. cikk felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy egyrészt e cikk (3) bekezdésével, másrészt az EUM-Szerződésben említett vagy az ítélkezési gyakorlat által kialakított jogelvekkel - különösen az arányosság elvével - összhangban lévő megfelelő intézkedések elfogadásával beavatkozzon (lásd ebben az értelemben: 2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 Egyébiránt az előző pontban említett feltételek bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik olyan területen, amely e jogalkotó részéről politikai, gazdasági és szociális jellegű választást követel meg, és amelyen belül összetett értékelést kell elvégeznie. Csak az e területen meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege érintheti az ilyen intézkedés jogszerűségét (lásd ebben az értelemben az egészségvédelem területén: 2004. december 14-iSwedish Match ítélet, C-210/03, EU:C:2004:802, 48. pont; 2005. július 12-iAlliance for Natural Health és társai ítélet, C-154/04 és C-155/04, EU:C:2005:449, 52. pont; lásd továbbá ebben az értelemben az Unió környezetpolitikáját illetően: 2005. december 15-iGörögország kontra Bizottság ítélet, C-86/03, EU:C:2005:769, 87. és 88. pont; 2016. december 21-iAssociazione Italia Nostra Onlus ítélet, C-444/15, EU:C:2016:978, 46. pont).

51 A 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdését illetően elsősorban hangsúlyozni kell, hogy - amint a Parlament és a Tanács érvelt - az e rendelkezés a)-c) pontja szövege megfogalmazásának általános jellegére tekintettel azok a kritériumok, amelyeknek a tagállamok által bevezetendő tömegmérlegrendszereknek meg kell felelniük, nem zárják ki eleve azt, hogy egy ilyen rendszer a fenntartható biogázt tartalmazó szállítmányok valamely nemzeti gázhálózaton vagy egymással összekapcsolt nemzeti hálózatokon keresztül történő szállítása esetén alkalmazható legyen.

52 Úgy tűnik ugyanis, hogy semmi nem akadályozza azt, hogy valamely tagállam arra kötelezze a gazdasági szereplőket, hogy olyan ellenőrzési rendszert alkalmazzanak, amely lehetővé teszi, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett "keverék", amely olyan, "eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező" különböző gázszállítmányokból áll, amelyek közül egyesek megfelelnek az említett irányelv 17. cikkében felsorolt fenntarthatósági kritériumoknak, mások pedig nem, létrejöhessen az ilyen nemzeti hálózaton vagy egymással összekapcsolt nemzeti hálózatokon belül.

53 Kitűnik továbbá, hogy semmi nem zárja ki azt sem, hogy ebben az összefüggésben előírják, hogy az említett rendszer feleljen meg az annak biztosítására alkalmas feltételeknek, hogy a szóban forgó szállítmányok fenntarthatósági jellemzőire és méretére vonatkozó információk az említett keverékhez rendelve maradjanak mindaddig, amíg a keverék létezik, amint azt a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja.

54 Végül nem tűnik ki az sem, hogy a tagállamok számára lehetetlen lenne e gazdasági szereplők arra való kötelezése, hogy a szóban forgó ellenőrzési rendszer jellemzői garantálják azt, hogy a nemzeti gázhálózaton vagy egymással összekapcsolt nemzeti hálózatokon belül előzetesen így létrejött keverékből valamely gazdasági szereplő által kivett szállítmányok összege, amely szállítmányok a 2009/28 irányelv 17. cikkében előírt fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkeznek, méretben ne haladja meg az e gazdasági szereplő által az említett keverékhez előzetesen hozzáadott, ilyen jellemzőkkel rendelkező szállítmányok összegét.

55 E tekintetben egyébiránt meg kell jegyezni, hogy az energiaügynökség mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind pedig a Bíróság előtt kifejezetten elismerte, hogy a svéd szabályozás értelmében a 2009/28 irányelv 17. cikkében előírt fenntarthatósági jellemzőknek megfelelő biogázszállítmányoknak a svéd nemzeti gázhálózatba való bocsátása és e szállítmányoknak az említett hálózatban más gázokkal való keveredése egyáltalán nem akadályozza azt, hogy az ilyen szállítmányokhoz - amint azokat kivették az említett hálózatból - a megfelelő méretekben újból hozzárendeljék az említett fenntarthatósági jellemzőket, különösen az említett 17. cikk (1) bekezdésében foglalt egyik célból, azaz a fogyasztásukért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása céljából.

56 A fentiekből következik, hogy nem állapítható meg, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése önmagában lehetetlenné teszi azt, hogy a fenntartható biogáznak a tagállamok közötti, egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül való mozgása esetén e biogáz fenntartható jellegét az ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett célokból a behozatal helye szerinti tagállamban elismerjék, ennélfogva az sem állapítható meg, hogy az említett 18. cikk (1) bekezdése ezért akadályozza az áruknak az EUMSZ 34. cikkben biztosított szabad mozgását.

57 Másodsorban, amint a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésében kéri, azt a körülményt is meg kell vizsgálni, hogy - amint az első kérdésre adott válaszból kitűnik - a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdése mindazonáltal nem irányul arra sem, hogy a tagállamokat a fenntartható biogáznak az egymással összekapcsolt gázhálózataikon keresztül való behozatalának engedélyezésére kötelezze.

58 E tekintetben ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy - amint a jelen ítélet 34. pontjában már kiemelésre került, és amint különösen a 2009/28 irányelv 17. cikkének (8) bekezdéséből és ezen irányelv (94) preambulumbekezdéséből kitűnik - az említett irányelv 17-19. cikke megkönnyíti a fenntartható biogáz tagállamok közötti kereskedelmét egyrészt úgy, hogy harmonizálja azon fenntarthatósági jellemzőket, amelyeknek az említett irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett három célból a biogáznak meg kell felelnie, másrészt pedig úgy, hogy az ugyanezen irányelv 18. cikkében foglalt ellenőrzési szabályoknak köszönhetően lehetővé teszi, hogy ugyanezen célokból az említett jellemzők a biogázhoz rendelve maradjanak, függetlenül attól, hogy e gáz keveredik-e más gázokkal.

59 Ezáltal a 2009/28 irányelv 17-19. cikkével ily módon bevezetett rendszer tehát inkább elősegíti az áruk szabad mozgását, mint hogy korlátozná azt (lásd analógia útján: 1984. február 29-iRewe-Zentrale ítélet, 37/83, EU:C:1984:89, 19. pont; 2012. július 12-iAssociation Kokopelli ítélet, C-59/11, EU:C:2012:447, 81. pont).

60 Noha a 2009/28 irányelv 17. és 18. cikke ugyanakkor nem irányul annak biztosítására, hogy a fenntartható biogázt feltétel nélkül lehessen egyik tagállamból a másikba importálni, megőrizve a biogáz fenntarthatósági jellemzőit, e körülmény az uniós jogalkotó által a jelen ügyben választott harmonizációs technika elkerülhetetlen következménye, amely jogalkotó - amint a jelen ítélet 30. és 31. pontjában kiemelésre került - mérlegelési mozgástérrel rendelkezik különösen azon lehetőséget illetően, hogy csak szakaszosan hajtsa végre a harmonizációt, és csak azt követelje meg, hogy a tagállamok által egyoldalúan elfogadott intézkedéseket fokozatosan szüntessék meg (lásd analógia útján: 2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 79. és 80. pont).

61 Harmadsorban, és amint arra a főtanácsnok az indítványának 63. pontjában rámutatott, meg kell jegyezni, hogy maga az a tény, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően megkövetelik a tömegmérlegrendszer alkalmazását azon gazdasági szereplőktől, amelyek az általuk forgalmazott biogáz fenntartható jellegére kívánnak hivatkozni különösen olyan más tagállamokban, amelyekbe az említett biogázt exportálják, egyszerre teszi bonyolultabbá és költségesebbé az említett exportot és forgalmazást az ilyen rendszer által generált közigazgatási és pénzügyi terhek miatt.

62 Az uniós jogalkotó által tett e választást illetően, amely közelebbről abban állt, hogy a tömegmérleg-ellenőrzési rendszert részesíti előnyben az eleve rendelkezésre álló másik két módszerrel szemben, azaz egyrészt az ún. "azonosság megőrzésének" módszerével, illetve másrészt az ún. "átruházható tanúsítványok" vagy book and claim módszerével szemben, az alábbiakra kell rámutatni.

63 Először is nem vitatott, hogy az azonosság megőrzésének módszere, azáltal hogy teljes mértékben kizárja a fenntartható biogázt tartalmazó szállítmány ilyen fenntarthatósági jellemzőkkel nem rendelkező gázszállítmánnyal való összekeverésének lehetőségét, nem járulna hozzá ugyanolyan mértékben a fenntartható biogáz tagállamok közötti kereskedelméhez, mivel e módszer többek között automatikusan azzal járt volna, hogy gyakorlatilag kizárták volna annak lehetőségét, hogy a fenntartható biogázt valamely gázhálózatba bocsássák, és ennélfogva ilyen infrastruktúrán keresztül szállítsák és exportálják, megőrizve a biogáz fenntarthatósági jellemzőit a 2009/28 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett három célból.

64 Másodszor, ami a tömegmérlegrendszernek az átruházható tanúsítványok rendszerével szembeni előnyben részesítését illeti, amely utóbbi nem követeli meg, hogy a fenntarthatósági jellemzőkre vonatkozó információk fizikailag a szállítmányokhoz, illetve összekevert szállítmányokhoz rendelve maradjanak, a 2009/28 irányelv (76) preambulumbekezdéséből egyrészt kitűnik, hogy az uniós jogalkotó annak biztosítása érdekében döntött így, hogy fennmaradjon e fizikai kapcsolat a fenntartható bioüzemanyag termelésének időpontja és fogyasztásának időpontja között. E preambulumbekezdés szerint e fizikai kapcsolatot részesítették előnyben, mivel az egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és a fenntartható bioüzemanyag számára elég magas felárat biztosít ahhoz, hogy a piaci szereplők magatartásának szükséges megváltozásához vezessen, és ily módon biztosítsa a fenntarthatósági kritériumok hasznosságát. Az említett (76) preambulumbekezdésben az uniós jogalkotó ezenkívül hangsúlyozta, hogy a tömegmérlegmódszernek a megfelelőség ellenőrzése érdekében történő alkalmazásának fenn kell tartania a rendszer integritását, elkerülve ugyanakkor az ipar szükségtelen megterhelését.

65 Másrészt rá kell mutatni arra, hogy az uniós jogalkotó ugyanezen (76) preambulumbekezdésben azt is hangsúlyozta, hogy ugyanakkor továbbra is mérlegelni kell egyéb ellenőrzési módszereket is. A 2009/28 irányelv 18. cikkének (2) bekezdése így előírja, hogy a Bizottság jelentést tesz a tömegmérleg-ellenőrzési módszer működéséről, és annak lehetőségéről, hogy más ellenőrzési módszereket mérlegeljenek, így különösen olyanokat, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányokhoz vagy keverékekhez rendelni, figyelmet fordítva arra is, hogy az ellenőrzési rendszer integritását és hatékonyságát a vállalkozások indokolatlanul nagy megterhelése nélkül kell biztosítani. E tekintetben a Bizottság megállapította a tömegmérlegmódszer fenntartásának célszerűségét (lásd különösen: Commission Staff Working Document: Report on the operation of the mass balance verification method for the biofuels and bioliquids sustainability scheme in accordance with Article 18(2) of Directive 2009/28/EC [SEC/2010/0129 final]).

66 Márpedig semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós jogalkotó - azáltal, hogy úgy döntött, hogy az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésében előírt, a környezetvédelem magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzés elérése érdekében és konkrétabban a 2009/28 irányelv (76) preambulumbekezdésében említett célokból a fenntarthatósági kritériumok ellenőrzési rendszerének alkalmazását részesíti előnyben, amely rendszert egyszerre jellemzi az integritás és a hatékonyság, és amely annak biztosítására irányul, hogy fennmaradjon a fizikai kapcsolat a fenntartható bioüzemanyagok termelése és azok Unión belüli fogyasztása között, miközben ily módon hatékonyabban befolyásolja a piaci szereplők magatartását - túllépte volna a rendelkezésére álló, a jelen ítélet 50. pontjában felidézett széles mérlegelési mozgástér korlátait, vagy figyelmen kívül hagyta volna az arányosság elvéből eredő követelményeket.

67 Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 70. pontjában rámutatott, azon sajátos terület, amelyet az említett jogalkotónak a jelen ügyben szabályoznia kellett, nyilvánvalóan megköveteli, hogy e jogalkotó egyszerre hozzon politikai, tudományos és gazdasági döntéseket, és hogy ennek során különösen összetett, műszaki és gazdasági jellegű értékeléseket végezzen.

68 Márpedig az uniós jogalkotó a jelen ügyben megállapíthatta - anélkül, hogy túllépett volna az említett mérlegelési mozgástér korlátain -, hogy egyrészt az általa bevezetett nyomonkövethetőség formájára, és azon feltételekre tekintettel, amelyek a 2009/28 irányelv 18. cikkének rendelkezései értelmében a rendszert jellemző hatékonyság és integritás biztosítására irányulnak, másrészt arra tekintettel, hogy így eljárva kívánja befolyásolni a fenntartható bioüzemanyagok árát és a piaci szereplőket, miközben csökkenti a csalás veszélyét, a tömegmérleg technikájának igénybevételén alapuló ellenőrzési rendszer alkalmasnak tűnt a környezetvédelem magas szintjének elérésére.

69 Ugyanígy az uniós jogalkotó észszerűen tekinthette e tekintetben úgy - anélkül, hogy túllépte volna a rendelkezésére álló mérlegelési mozgástér korlátait -, hogy ezen ellenőrzési rendszer szükséges, és különösen, hogy nem létezik olyan alternatív intézkedés, amely a jelen ügyben lehetővé tenné az így követett jogszerű célkitűzések ilyen hatékony módon történő elérését, miközben a gazdasági szereplőkre kisebb gazdasági és közigazgatási terhet ró. Különösen e jogalkotó nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor az átruházható tanúsítványok rendszerét elutasította, mivel úgy vélte, hogy az nem biztosítja a megtermelt fenntartható biogázt tartalmazó szállítmány és a később felhasznált gázszállítmány közötti fizikai kapcsolat fennmaradását, és hogy az a hatékonyság és integritás tekintetében kisebb garanciákat nyújt, különös tekintettel az annak biztosítására irányuló célkitűzésre, hogy kizárólag a 2009/28 irányelv 17. cikkében felsorolt szigorú követelményeknek megfelelő fenntartható biogázt lehessen figyelembe venni az e cikk (1) bekezdésében említett három célból.

70 Ugyanezen okokból az áruk szabad mozgásának a jelen ítélet 61. pontjában említett akadálya, amelyet ily módon az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett környezetvédelmi okok igazolnak, amint az ugyanezen ítélet 46. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, nem tekinthető olyannak, mint amely sérti az EUMSZ 34. cikk rendelkezéseit (lásd analógia útján: 2004. december 14-iSwedish Match ítélet, C-210/03, EU:C:2004:802, 61. pont).

71 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a második kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan elemet sem, amely érintené a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének érvényességét.

Az EUMSZ 34. cikk értelmezéséről

72 Amint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét formálisan az uniós jog bizonyos rendelkezéseire hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatároznia az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (lásd különösen: 2009. október 27-iČEZ-ítélet, C-115/08, EU:C:2009:660, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73 A jelen ügyben, noha a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével csak a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének az EUMSZ 34. cikkel való összeegyeztethetőségéről kérdezte formálisan a Bíróságot, amint azt mind a Tanács, mind pedig az E.ON Biofo sugallta, és amint azt a főtanácsnok az indítványának 73. pontjában javasolta, azt a kérdést is meg kell vizsgálni, hogy az EUMSZ 34. cikket adott esetben úgy kell-e értelmezni, hogy az kizár egy olyan határozatot, mint a vitatott határozat.

74 Amint ugyanis a jelen ítélet 18-20. pontjában kifejtésre került, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az E.ON Biofor az alapügyben benyújtott keresetével a vitatott határozat megsemmisítését kéri, mivel e határozat azzal a következménnyel járt, hogy a Németországban termelt és szállításra szánt fenntartható biogáz, amelyet az E.ON Biofor a német és a dán gázhálózaton keresztül Svédországba importál, nem vehető figyelembe a biogáz fenntarthatóságára vonatkozó ellenőrzési rendszerben, ennélfogva nem minősíthető az 598. sz. törvény és a 2009/28 irányelv értelmében "fenntarthatónak", és nem vehetők igénybe utána bizonyos szén-dioxid- és energia-adócsökkentések.

75 Márpedig az ily módon azt elérni szándékozó feltétel, hogy a tömegmérleget "egyértelműen körülhatárolt helyszínen" érjék el, amely feltételre a jelen ügyben az energiaügynökség hivatkozik, nem szerepel a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében, hanem az említett rendelkezés átültetése érdekében hozott svéd belső jogi rendelkezésekből ered. Az ezen átültetést biztosító 1088. sz. rendelet 14. §-a ugyanis egyrészt átveszi a 18. cikk (1) bekezdésének a)-c) pontjában említett három általános kritériumot, másrészt pedig előírja, hogy az energiaügynökség az ellenőrzési rendszer és annak felügyelete tekintetében további rendelkezéseket hozhat. Ez utóbbi felhatalmazás alapján fogadták el az energiaügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-át, amely rögzíti, hogy a tömegmérleget "egyértelműen körülhatárolt helyszínen" kell elérni.

76 E tekintetben kétségtelenül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely területet uniós szinten kimerítő jelleggel harmonizáltak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést ezen harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog rendelkezései alapján kell megítélni (lásd különösen: 2014. július 1-jeiÅlands Vindkraft ítélet, C-573/12, EU:C:2014:2037, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77 Amint azonban a jelen ítélet 38. pontjában megjegyzésre került, a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése nem harmonizálta kimerítően a tömegmérlegrendszerhez fűződő ellenőrzési módszert, ily módon az említett rendelkezés a)-c) pontjában előírt általános követelmények tiszteletben tartására is figyelemmel a tagállamok továbbra is jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek akkor, amikor közelebbről kell meghatározniuk azokat a konkrét feltételeket, amelyek mellett az érintett gazdasági szereplőknek egy ilyen rendszert alkalmazniuk kell.

78 Ebből következik - amint arra a főtanácsnok az indítványának 72. pontjában rámutatott -, hogy amikor a tagállamok ily módon végrehajtják a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdését, továbbra is kötelesek többek között tiszteletben tartani az EUMSZ 34. cikket.

79 Elsősorban a kereskedelemnek az említett 34. cikk értelmében vett akadályát illetően meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében a vitatott határozat alkalmas arra, hogy legalább közvetetten és potenciálisan akadályozza a fenntartható biogáz más tagállamokból Svédországba való behozatalát.

80 Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 75., 76. és 78. pontjában rámutatott, az említett határozat azzal a hatással jár, hogy akadályozza az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül importált fenntartható biogáz tömegmérlegének elérését, ennélfogva pedig kizárja, hogy az említett biogáz, mihelyt azt ily módon Svédországba importálták, megőrizhesse az ahhoz szükséges fenntarthatósági jellemzőket, hogy e biogáz után igénybe lehessen venni az említett tagállamban a fenntartható bioüzemanyagok fogyasztására alkalmazható kedvezőbb adórendszerből fakadó előnyöket.

81 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az energiaügynökség mind az írásbeli észrevételeiben, mind pedig a tárgyaláson azt állította, hogy Svédországban a más tagállamokból származó fenntartható biogáz után igénybe lehet venni az említett adókedvezményt, különösen akkor, ha e biogázt az említett tagállamba olyan szállítóeszközön, például közúton juttatják el, amely nem jár azzal, hogy e fenntartható biogáz más gázszállítmányokkal keveredik. Ebből tehát az következik, hogy kizárólag az, hogy a vitatott határozatból és az energiaügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-ából eredően az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül való behozatal esetén lehetetlen elérni a tömegmérleget, a jelen ügyben akadályozza azt, hogy az így importált fenntartható biogáz után igénybe lehessen venni az említett adókedvezményt.

82 Így a más szállítási módok igénybevételének lehetőségét illetően rá kell mutatni arra, hogy nem vitatott, hogy az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül megvalósuló szállítás főszabály szerint és költsége miatt a valóban versenyző, határokon átnyúló szállítás egyetlen módját jelenti az érintett gazdasági szereplők számára.

83 Végül azon körülményt illetően, hogy az energiaügynökség úgy nyilatkozott, hogy kész arra, hogy elismerje az egymással összekapcsolt gázhálózatokon keresztül Svédországba importált biogáz fenntartható jellegét, feltéve hogy e behozatal a Bizottság által a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően jóváhagyott önkéntes nemzetközi rendszerek keretében valósul meg, meg kell állapítani, hogy az említett állítás továbbra is különösen homályos. Az energiaügynökség ugyanis egyáltalán nem tett lépéseket annak érdekében, hogy a Bíróság előtt bizonyítsa, hogy az általa hivatkozott, ily módon jóváhagyott rendszerek konkrétan hogyan teszik lehetővé az E.ON Biofor számára, hogy a tömegmérlegrendszer sajátos követelményeit tiszteletben tartva e hálózatokon belül hozzon létre fenntarthatóbiogáz-keverékeket. Ezenkívül, és amint arra a főtanácsnok az indítványának 79. pontjában rámutatott, az E.ON Biofor a tárgyaláson azzal érvelt, anélkül hogy azt az energiaügynökség vitatta volna, hogy egy ilyen jóváhagyott önkéntes rendszer esetleges igénybevétele többletköltségeket okozna a számára.

84 Mivel így bizonyítást nyert a kereskedelem akadályozása, másodsorban és a jelen ítélet 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell vizsgálni, hogy az említett akadály alapjául szolgáló nemzeti intézkedést mindazonáltal igazolhatja-e az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok valamelyike vagy valamely elismert, feltétlenül érvényesítendő követelmény, mint például a környezet védelme, és hogy az említett intézkedés megfelel-e az arányosság elvéből fakadó követelményeknek.

85 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a megújuló energiaforrások biogáztermelésre való felhasználása, amelyet végül is olyan nemzeti szabályozások kívánnak elősegíteni, mint amelynek az energiaügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-a is a részét képezi, főszabály szerint hasznos a környezet védelméhez. Az ilyen szabályozások ugyanis - a 2009/28 irányelv, és különösen annak 17. és 18. cikke által e tekintetben követett célkitűzések folytatásaképpen, e célkitűzések konkrét végrehajtásának biztosítását célozva - arra irányulnak, hogy hozzájáruljanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, amely gázok a klímaváltozás elsődleges okai között szerepelnek, amely változással szembeni küzdelemre az Unió és tagállamai kötelezettséget vállaltak (lásd analógia útján: 2014. július 1-jeiÅlands Vindkraft ítélet, C-573/12, EU:C:2014:2037, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86 Konkrétan a 2009/28 irányelv 17. cikkében harmonizált fenntarthatósági kritériumokat illetően, amelyek tiszteletben tartására az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedés főszabály szerint irányul, ezen irányelv (65) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy e kritériumok azt kívánják biztosítani, hogy az említett irányelvben megállapított célkitűzések elérése érdekében felhasznált bioüzemanyagok valóban fenntarthatóak legyenek.

87 Amint általánosabban a 2009/28 irányelv (12) preambulumbekezdése hangsúlyozza, a mezőgazdasági anyagok, így pl. a trágya, az iszap és egyéb állati vagy szerves hulladék biogáz előállítására történő használata az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás lehetősége fényében a hő- és villamos energia előállítása, illetve a bioüzemanyagként történő felhasználás szempontjából jelentős környezeti előnyökkel jár.

88 Ennek érdekében a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése - amint azt többek között a 2009/28 irányelv (1) preambulumbekezdése kifejti - fontos részét képezi az e kibocsátások csökkentéséhez, illetve az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak, és a további, az üvegházhatású gázok 2012 utáni kibocsátását csökkentő uniós és nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges intézkedéscsomagnak (lásd ebben az értelemben: 2014. július 1-jeiÅlands Vindkraft ítélet, C-573/12, EU:C:2014:2037, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89 Amint azt a Bíróság már megállapította, e növelés egyben az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelmére is irányul, amely az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok egyike (2014. július 1-jeiÅlands Vindkraft ítélet, C-573/12, EU:C:2014:2037, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti hatóságoknak bizonyítaniuk kell, hogy az áruk szabad mozgásának elve alóli, általuk bevezetett kivétel szükséges az érintett célkitűzések eléréséhez, és hogy az megfelel az arányosság elvének. Így az említett hatóságok feladata, hogy amikor valamilyen, az áruk szabad mozgásának korlátozását igazoló indokra hivatkoznak, konkrétan bizonyítsák valamely közérdeken alapuló ok fennállását, valamint ezen intézkedésnek a követett célkitűzéssel való arányosságát (lásd ebben az értelemben: 2003. május 8-iATRAL ítélet, C-14/02, EU:C:2003:265, 67-69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91 Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az energiaügynökség elmulasztotta bizonyítani a Bíróság előtt, hogy a vitatott határozathoz hasonló, az ezen ügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-a alapján hozott intézkedés megfelel az említett követelményeknek.

92 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett 3. § rögzíti, hogy a tömegmérleget "egyértelműen körülhatárolt helyszínen" kell elérni, és hogy az energiaügynökség a vitatott határozat meghozatalakor úgy ítélte meg, hogy az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatok, úgymint a Németországot, Dániát és Svédországot összekötő gázhálózatok, nem minősülnek ilyen egyértelműen körülhatárolt helyszínnek.

93 Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, és amint az energiaügynökség a Bíróság előtt megerősítette, ezen ügynökség értelmező gyakorlata ellenben abban áll, hogy úgy ítélik meg, hogy akkor, amikor a fenntartható biogázt a svéd nemzeti gázhálózatba bocsátják, e körülmény nem zárja ki azt, hogy a tömegmérleget e biogázt illetően elérjék.

94 Márpedig meg kell állapítani, hogy az energiaügynökség nem tudott objektív magyarázatot adni arra, hogyan tekinthető egyrészről úgy, hogy a svéd nemzeti gázhálózat, amelyben különböző típusú biogázok keverednek, az energiaügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-a értelmében vett "egyértelműen körülhatárolt helyszínnek" minősül, másrészről pedig úgy, hogy akkor, amikor más tagállamok gázhálózatairól vagy egymással összekapcsolt nemzeti hálózatokról van szó, az ilyen, egyedileg vagy együttesen figyelembe vett nemzeti hálózatok nem bírnak ilyen "egyértelműen körülhatárolt helyszín" jelleggel.

95 Ezenkívül az energiaügynökség az írásbeli észrevételeiben és a tárgyaláson is többször azt állította, hogy amikor az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül importált fenntartható biogázra kiterjed a 2009/28 irányelv 18. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság által jóváhagyott valamely önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszer, az említett ügynökségnek nincs kifogása az ellen, hogy elismerje a más tagállamokból így behozott biogáz fenntartható jellegét, ezáltal elismerve egyúttal, hogy az a körülmény, hogy a fenntartható biogáz e hálózatokban keveredik, nem zárja ki azt, hogy a tömegmérleget az így létrejött keverékkel kapcsolatban elérjék.

96 A szintén az energiaügynökség által a vitatott határozat meghozatalának igazolása érdekében előadott azon magyarázatot illetően, hogy nem létezik olyan európai hatóság, amely képes lenne ellenőrzést gyakorolni az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatok által alkotott térség felett, rá kell mutatni először is arra, hogy e magyarázat eltávolodik az energiaügynökség által kifejezetten a vitatott határozatnak tulajdonított jogi alaptól, amely szerint hiányzik az ezen ügynökség 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-a értelmében vett "egyértelműen körülhatárolt helyszín".

97 Másodszor, és az imént feltárt következetlenségtől függetlenül, e magyarázat nem is meggyőző. Amint ugyanis az 598. sz. törvény 3. fejezetének 1a. §-ából kitűnik, az általuk forgalmazott biogáz fenntartható jellegére hivatkozó gazdasági szereplőknek kell biztosítaniuk - többek között a teljes termelési lánc valamennyi gazdasági szereplőjével közvetlenül vagy közvetve kötött megállapodásokkal és egy független ellenőr által felügyelt ellenőrzési rendszer bevezetésével, amely ellenőr feladata, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az említett ellenőrzési rendszer pontos, megbízható és csalásbiztos -, hogy azon biogáz, amely után adókedvezményt kívánnak igénybe venni, valóban megfelel a 2009/28 irányelv 17. cikkében előírt fenntarthatósági kritériumoknak.

98 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 89. és 90. pontjában rámutatott, nem tűnik ki, és az energiaügynökség egyáltalán nem is bizonyította azt, hogy ezen ügynökség számára lehetetlen az, hogy megbizonyosodjon az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül más tagállamokból importált biogáz fenntarthatóságáról azáltal, hogy megköveteli az érintett gazdasági szereplőktől, hogy a nemzeti jog által így megkövetelt információkat benyújtsák, figyelembe véve e tekintetben a fenntartható biogázt tartalmazó érintett szállítmány származási tagállamában bevezetett tömegmérlegrendszer keretében adott esetben rendelkezésre álló információkat és dokumentumokat, és megbizonyosodva arról, hogy az említett szállítmányt a 2009/28 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célokból csak egyszer vették ki a keverékből vagy keverékekből, amint azt az ezen irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében bevezetett tömegmérlegrendszer megköveteli.

99 A fentiekből következik, hogy az energiaügynökség nem bizonyította, hogy a 2011. évi szabályzata 3. fejezetének 3. §-a alapján hozott vitatott határozat szükséges ahhoz, hogy a 2009/28 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében említett célokból meggyőződjön a más tagállamokból importált biogáz fenntartható jellegéről, ily módon az ilyen intézkedés figyelmen kívül hagyja az arányosság elvét, és ennélfogva nem igazolható.

100 A fentiek összességére tekintettel jelezni kell a kérdést előterjesztő bíróságnak, hogy az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan határozat, mint az alapügyben szóban forgó határozat, amelyben valamely nemzeti hatóság az e hatóság által hozott rendelkezés értelmében ki kívánja zárni azt, hogy valamely gazdasági szereplő a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tömegmérlegrendszert alkalmazhassa az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül szállított fenntartható biogáz esetében, mivel az említett rendelkezés szerint e tömegmérleget "egyértelműen körülhatárolt helyszínen" kell elérni, miközben az említett hatóság e rendelkezés alapján elismeri, hogy a tömegmérlegrendszer alkalmazható olyan fenntartható biogáz esetében, amelyet az ugyanezen hatóság helye szerinti tagállam nemzeti gázhálózatán keresztül szállítottak.

A költségekről

101 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A megújuló energiaforrásból előállított energia [helyesen: energia felhasználásának] támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 18. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak nem célja az, hogy a tagállamok terhére olyan kötelezettséget vezessen be, miszerint engedélyezniük kell az ezen irányelv 17. cikkében előírt fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő és bioüzemanyagként való felhasználásra szánt biogáznak az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózataikon keresztül való importját.

2) A második kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan elemet sem, amely érintené a 2009/28 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének érvényességét.

3) Az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan határozat, mint az alapügyben szóban forgó határozat, amelyben valamely nemzeti hatóság az e hatóság által hozott rendelkezés értelmében ki kívánja zárni azt, hogy valamely gazdasági szereplő a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tömegmérlegrendszert alkalmazhassa az egymással összekapcsolt nemzeti gázhálózatokon keresztül szállított fenntartható biogáz esetében, mivel az említett rendelkezés szerint e tömegmérleget "egyértelműen körülhatárolt helyszínen" kell elérni, miközben az említett hatóság e rendelkezés alapján elismeri, hogy a tömegmérlegrendszer alkalmazható olyan fenntartható biogáz esetében, amelyet az ugyanezen hatóság helye szerinti tagállam nemzeti gázhálózatán keresztül szállítottak.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.

( 1 ) A jelen szöveg 66. és 67. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.