BH+ 2013.4.155 A hangfelvétel tartalmi ismertetése és a beszélgetés leirat formájában való közzététele nem jelent nyilvánosságra hozatalt, így nem valósítja meg a Ptk. 80. § (2) bekezdésének megsértését. Amennyiben a párton belüli választások idején egy parlamenti párt vezetőjének, politikai közszereplőnek a pártot és személyét érintő, terhelő adatok gyűjtésére adott megbízásról információk kerülnek a birtokába, és a tudomására jutott tényekről a nyilvánosságot tájékoztatja, azzal nem valósít meg vétkes magatartást, az nem ütközik a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, tehát a felhasználás nem visszaélésszerű. Ebben az esetben a nyilvánosság tájékoztatásához fűződő érdek felülírja az érintett személy személyhez fűződő jogának védelmét biztosító magánérdeket [Ptk. 80. § (1)-(2) bek.].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes II. r. alperes akkori elnökeként, a 2008. szeptember 12-én megtartott sajtótájékoztatóján beszámolt a felperes és Z. között 2008. augusztus 1-jén lezajlott, titkosszolgálati módszerekkel lehallgatott és ismeretlen személyek által hozzá eljuttatott telefonbeszélgetés tartalmáról, és a beszélgetés szövegének leiratát kiosztotta az újságírók között. Az I. r. alperes nyilatkozatában a beszélgetésben résztvevők neve nem hangzott el, a leirat pedig a beszélgető partnerek nevének kezdőbetűit tartalmazta.

A telefonbeszélgetésben a felperes, a Q. Zrt. egyik vezetője közölte Z.-vel: "A Józsi találkozott a Y.-nal és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes. Igazából megosztanám veled. A Y. azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, az I. r. alperesre, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve és a Y. azt mondja, hogy a X.-ek állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az II. r. alperesben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami vagy nem W.." Ezt követően Z. tájékoztatta a felperest, hogy P. Zs.-ről van szó. Felperes ekkor elmondta, hogy D. Z., a Q. Zrt. ügyvezetője a jövő héten találkozni fog D. ZS.-vel, mert konkrétan ő adja meg az információ igényét, hogy mit szeretne tőlük.

A beszélgetés végén a felperes Z. állásfoglalását kérte, mit tegyen, mert szeretne kimaradni az ügyből, és D. Z.-t is le akarta beszélni a részvételről.

Még aznap több internetes portálon közzétették a beszélgetés teljes hanganyagát.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a Ptk. 80.§-ában biztosított hangfelvétel védelméhez fűződő jogát. A jogsértés miatt elégtétel adásra és 15 000 000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-II. r. alperesek azzal, hogy a II. r. alperes által szervezett, 2008. szeptember 12-én tartott sajtótájékoztatón, az I. r. alperes a felperes által 2008. augusztus 1-jén Z.-vel folytatott magánbeszélgetésének anyagát a felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta, megsértették a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet rendelkező részét, annak jogerőre emelkedését követő 8 napon belül nyilvános közlésre juttassák el a Magyar Távirati Irodához úgy, hogy a megállapított jogsértésért sajnálkozásukat fejezik ki. Kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1 200 000 forint tőkét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 400 000 forint + áfa perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 879 000 forint illetékből a felperest 799 000 forint, az I. r. alperest pedig 40 000 forint megfizetésére kötelezte az állam javára. A II. r. alperes illetékmentessége folytán a további 40 000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a sajtóértekezlet időpontjában az ügy iránt érdeklődő nyilvánosság számára az érintett Q. Zrt. és vezetőinek személye ismert volt, így anélkül is beazonosíthatóvá váltak, hogy az alperesek a nevüket külön nyilvánosságra hozták volna. A felperes nem járult hozzá a beszélgetés nyilvánosságra hozatalához, az alperesek pedig a Ptk. 80. § (3) bekezdése alapján sem voltak jogosultak a felvétel nyilvánosságra hozatalára. A felperes nem minősül közszereplőnek, a beszélgetés nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, a hozzájárulás alóli kivételnek tehát a Ptk. 80. § (2) bekezdésében meghatározott esete sem áll fenn. Az I. r. alperes a nyilatkozatot a felvétel tartalmának nyilvánosságra hozatalát a II. r. alperes elnökeként és a II. r. alperes által szervezett sajtótájékoztatón tette meg, ezért mindkét alperes megsértette a felperes Ptk. 80. §-ában biztosított hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát.

Az elégtételadásról akként rendelkezett, hogy a tájékoztatásban kiemelt szerepet viselő Magyar Távirati Irodához nyilvános közlésre juttassák el az alperesek az ítélet rendelkező részét.

A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye tekintetében a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a körülmények mérlegelésével megállapította, hogy a közöltek egy folyamat fontos részét képezték, a további közlések alapjául szolgáltak, így kétséget kizáróan negatívan érinthették a felperes személyét, tehát alkalmasak voltak a róla alkotott kép negatív befolyásolására. Ennek megfelelően állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét.

Az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 30 000 forint + áfa fellebbezési költséget. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 36 000 forint fellebbezési illetéket. A fennmaradó 36 000 forint fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy a II. r. alperes illetékmentessége folytán azt a Magyar Állam viseli.

A másodfokú bíróság határozatában megállapította: az alperesek nem bizonyították, hogy a hangfelvétel elkészítése nem visszaélésszerűen történt, illetve az eljárás során nem vitatták, hogy a felperes hozzájárulása, engedélye nélkül készült felvételt nyilvánosságra hozták. Megállapította, hogy az alperesi sajtótájékoztatót megelőzően már a folyamatban levő büntetőeljárás révén nyilvánosságra került a felperes neve a Q. Zrt.-vel összefüggésben, ezért személye beazonosíthatóvá vált a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján. Erre tekintettel jogosult volt az igényérvényesítésre a Ptk. 85. § (1) bekezdése és a PK 13. számú állásfoglalás alapján. A felperest is érintő telefonbeszélgetés nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, annak nyilvánosságra hozatalához a felperes nem járult hozzá, ezért megsértette a felperes hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát.