EH 2012.12.P16 Ha valaki egy hangfelvétel létezéséről a hangfelvétel tartalmának szóbeli ismertetésével, illetve a hangfelvétel leírt anyagának közzétételével tájékoztatja a közvéleményt, az csak tényközlés, ezzel a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala nem történik meg, ezért a hangfelvételhez fűződő jog megsértése a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal miatt a Ptk. 80. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg. A hangfelvétel tartalmának ismertetése felhasználásnak minősül. Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy a Ptk. 80. § (1) bekezdése szerint e felhasználás visszaélésnek minősült-e. Végül a hangfelvétel tartalmi ismertetése adott esetben a magántitok nyilvánosságra hozatalának minősülhet, amikor annak lehet jelentősége, hogy a magántitok nyilvánosságra hozatala jogszerűtlen volt-e. Önmagában tehát a hangfelvétel vagy a képmás létezésének az ismertetése nyilvánosságra hozatalnak nem minősül [Ptk. 80. § (1) és (2) bek.].
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes, a II. r. alperes akkori elnökeként, a 2008. szeptember 12-én megtartott sajtótájékoztatóján beszámolt a felperes és Cs. S. között 2008. augusztus 1-jén lezajlott, titkosszolgálati módszerekkel lehallgatott és ismeretlen személyek által hozzá eljuttatott telefonbeszélgetés tartalmáról, és a beszélgetés szövegének leiratát kiosztotta az újságírók között. Az I. r. alperes nyilatkozatában a beszélgetésben résztvevők neve nem hangzott el, a leirat pedig a beszélgető partnerek nevének kezdőbetűit tartalmazta.
A telefonbeszélgetésben T. J., az X. Zrt. egyik vezetője közölte Cs. S.-sel: "A Józsi találkozott a T. A.-val és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes. Igazából megosztanám veled. A T. azt szeretné, ha dolgoznánk a D. I.-re, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve és a T. azt mondja, hogy az S.-ék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni a pártban az első helyet. Valami alelnök van benne, valami A. vagy nem A." Ezt követően Cs. S. tájékoztatta T. J.-t, hogy A. K.-ról van szó. T. J. ekkor elmondta, hogy H. J., az X. Zrt. ügyvezetője a jövő héten találkozni fog A.-val, mert konkrétan ő adja meg az információ igényét, hogy mit szeretne tőlük.
A beszélgetés végén T. J. Cs. S. állásfoglalását kérte, mit tegyen, mert szeretne kimaradni az ügyből, és H. J.-t is le akarta beszélni a részvételről.
Még aznap több internetes portálon közzétették a beszélgetés teljes hanganyagát.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a Ptk. 80. §-ában biztosított hangfelvétel védelméhez fűződő jogát. A jogsértés miatt elégtétel adásra és 15 000 000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-II. r. alperesek azzal, hogy a II. r. alperes által szervezett, 2008. szeptember 12-én tartott sajtótájékoztatón, az I. r. alperes a felperes által 2008. augusztus 1-jén Cs. S.-sel folytatott magánbeszélgetésének anyagát a felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta, megsértették a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet rendelkező részét, annak jogerőre emelkedését követő 8 napon belül nyilvános közlésre juttassák el a Magyar Távirati Irodához úgy, hogy a megállapított jogsértésért sajnálkozásukat fejezik ki. Kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1 200 000 forint tőkét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a sajtóértekezlet időpontjában az ügy iránt érdeklődő nyilvánosság számára az érintett X. Zrt. és vezetőinek személye ismert volt, így anélkül is beazonosíthatóvá váltak, hogy az alperesek a nevüket külön nyilvánosságra hozták volna. A felperes nem járult hozzá a beszélgetés nyilvánosságra hozatalához, az alperesek pedig a Ptk. 80. § (3) bekezdése alapján sem voltak jogosultak a felvétel nyilvánosságra hozatalára. A felperes nem minősül közszereplőnek, a beszélgetés nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, a hozzájárulás alóli kivételnek tehát a Ptk. 80. § (2) bekezdésében meghatározott esete sem áll fenn. Az I. r. alperes a nyilatkozatot a felvétel tartalmának nyilvánosságra hozatalát a II. r. alperes elnökeként és a II. r. alperes által szervezett sajtótájékoztatón tette meg, ezért mindkét alperes megsértette a felperes Ptk. 80. §-ában biztosított hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát.
Az elégtételadásról akként rendelkezett, hogy a tájékoztatásban kiemelt szerepet viselő Magyar Távirati Irodához nyilvános közlésre juttassák el az alperesek az ítélet rendelkező részét.
A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye tekintetében a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a körülmények mérlegelésével megállapította, hogy a közöltek egy folyamat fontos részét képezték, a további közlések alapjául szolgáltak, így kétséget kizáróan negatívan érinthették a felperes személyét, tehát alkalmasak voltak a róla alkotott kép negatív befolyásolására. Ennek megfelelően állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét.
Az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság határozatában megállapította: az alperesek nem bizonyították, hogy a hangfelvétel elkészítése nem visszaélésszerűen történt, illetve az eljárás során nem vitatták, hogy a felperes hozzájárulása, engedélye nélkül készült felvételt nyilvánosságra hozták. Megállapította, hogy az alperesi sajtótájékoztatót megelőzően már a folyamatban levő büntetőeljárás révén nyilvánosságra került a felperes neve az X. Zrt.-vel összefüggésben, ezért személye beazonosíthatóvá vált a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján. Erre tekintettel jogosult volt az igényérvényesítésre a Ptk. 85. § (1) bekezdése és a PK 13. számú állásfoglalás alapján. A felperest is érintő telefonbeszélgetés nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, annak nyilvánosságra hozatalához a felperes nem járult hozzá, ezért megsértette a felperes hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát.
A másodfokú bíróság életszerűnek fogadta el, hogy a felperes magyarázkodásra kényszerült. Köztudomású tényként negatívan befolyásolja egy cég vezetőjének megítélését, ha róla vagy a cégről nyilvánosságra kerül, hogy politikai megrendelésre titkos adatgyűjtést végez.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, másodlagosan pedig a kereset elutasítását indítványozta.
Érvelése szerint az I. r. alperes által közöltek és az anonimizált leirat alapján a felperes semmilyen módon nem vált beazonosíthatóvá. Az eljárásban bizonyította, hogy a sajtótájékoztatón részéről sem a felperes, sem az X. Zrt. neve nem hangzott el. Ezt igazolja a Központi Nyomozó Főügyészség által felvett hivatalos feljegyzés, amely a média képfelvételei alapján készült. Tévesnek tartotta a jogerős ítélet megállapítását, miszerint az alperesek nem vitatták, hogy a felperes hozzájárulása nélkül készült felvételt nyilvánosságra hozták. Ebből úgy tűnik, mintha az I. r. alperes a beszélgetést tartalmazó hangfelvételt hozta volna nyilvánosságra, holott erre nézve adat nem merült fel az eljárásban. Az elsőfokú ítélet rendelkező része is megtévesztő e körben. Aggályos és a tényekkel ellentétes az az ítéleti megállapítás is, hogy az alperesi sajtótájékoztatást megelőzően már a büntetőeljárás révén nyilvánosságra került a felperes neve.
Az ügyben nem merült fel olyan bizonyíték, ami alapján megállapítható lenne, hogy a sajtótájékoztatót megelőzően a felperest név szerint hírbe hozták a nyilvánosság előtt az üggyel kapcsolatban. A felperes neve a sajtótájékoztatót követően, néhány órával később került a nyilvánosság elé, amikor a felvétel meghallgatható módon, illetve nem anonimizált leirat formájában különböző médiumoknál nyilvánosságra került. Cáfolhatónak tartotta azt a megállapítást is, hogy az UD Zrt. nevének nyilvánosságra hozatala által, a nyilvános cégjegyzékből a cégvezetők adataihoz bárki hozzáférhetett. Mindezek alapján a kereset jogalapjának megállapítása a Ptk. 80. § (1) bekezdésébe és a 85. § (1) bekezdésébe ütközik, és nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság Pk. 13. számú állásfoglalásában foglaltaknak.
A nem vagyoni kár megállapítását a Pp. 163. §-ába és 206. §-ába ütköző módon jogszabálysértőnek tartotta, mert a felperes a kár bekövetkezését nem bizonyította, a felperes nem közszereplő, tehát a bekövetkezett kár köztudomású tényként nem ítélhető meg. Ennek megfelelően a felperes fenn sem tartotta a keresetének ezt a részét.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, azonban a felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatában kifejtette, hogy a Pp. 51. § a) pontja alapján az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmének hatálya a személyére is kiterjed.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes kereseti kérelmében hangfelvételhez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte.
A Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk. 80. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
E rendelkezés általában tilalmazza más személy nyilatkozatáról, beszélgetéséről engedélye nélkül hangfelvétel készítését, felhasználását, nyilvánosságra hozatalát.
A (2) bekezdés alapján képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
A Ptk. 80. §-a a személy képmását illetve hangfelvételét a maga fizikai valóságában helyezi védelem alá. A képmás illetve a hangfelvétel ugyanis az ember személyiségének, külső megjelenésének valamilyen műszaki eszközzel való bemutatása. A képmás vagy hangfelvétel a fentiekből következően szükségképpen valamilyen hordozóeszközön jeleníti meg az ember személyiségének egy lényeges momentumát. A képmás, illetve hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának tehát csak az a tevékenység minősülhet, ha az érintetten kívül harmadik személy vagy személyek, esetleg a szélesebb nyilvánosság a műszaki hordozóeszközzel rögzített képmást vagy hangfelvételt ténylegesen megismeri, azaz megtekintheti a képmást vagy meghallgathatja a hangfelvételt.
A peradatok alapján megállapítható, hogy az I. r. alperes a hozzá ismeretlen személyek által eljuttatott hangfelvételt magát nem játszotta le, azt fizikai mivoltában nem adta közre. A jogerős ítélet megállapításával szemben a hangfelvétel tartalmának összefoglaló módon, nevek nélkül történt szóbeli ismertetése és a beszélgetés szövegének anonimizált leirat formájában a sajtó részére történő kiosztása tehát nem tekinthető a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának. Ezért a Ptk. 80. § (2) bekezdésének megsértése nem állapítható meg.
A beszélgetésről készült felvétel tartalmi ismertetése a fentiekből következően csak tényközlés, annak a ténynek az ismertetése, hogy egy meghatározott tartalommal létezik egy hangfelvétel. Ez a magatartás ugyanakkor nem vitásan a hangfelvétel egyfajta felhasználásának minősül, amely a Ptk. 80. § (1) bekezdése szerint akkor jogsértő, ha visszaélésszerűen történik. A Legfelsőbb Bíróság BH 1985/57. számon közzétett döntésében rámutatott: annak elbírálásánál, hogy a hangfelvétel felhasználása visszaélésszerűnek minősül-e, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeire kell figyelemmel lenni. E rendelkezés szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekével összhangban álljon.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletében hangsúlyozta: az Emberi Jogi Egyezmény 10.cikke a politikai közbeszéddel vagy a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos viták korlátozására csak szűk teret enged (Radio Twist a.s.v. Slovakia, Dupuis and Others v. France, Bladet Tromso and Stensaas v. Norway).
Amint azt a Kúria a Pfv. IV. 21.459/2011/3. sz ítéletében már kifejtette, az I. r. alperesnek "saját személye és politikai pozíciója, valamint tisztessége védelme érdekében minden további nélkül joga volt ahhoz, hogy a megismert tények alapján a nyilvánossághoz forduljon".
Amennyiben a párton belüli tisztségviselői választások idején egy parlamenti párt vezetőjének, politikai közszereplőnek ilyen jellegű információk kerülnek a birtokába, és a tudomására jutott tényekről a nyilvánosságot tájékoztatja, azzal nem valósít meg vétkes magatartást, az nem ütközik a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. Tehát a felhasználás nem visszaélésszerű, amiatt a Ptk. 80. § (1) bekezdése alapján sem állapítható meg jogsértés.
Ezeknek, az érintettek által elhangzásukat illetően nem vitatott információknak a nyilvánosságra hozatala az adott esetben olyan közérdek is volt, amely a személyhez fűződő jogok védelmét biztosító magánérdeket önmagában felülírja.
Bár a felperes a hangfelvételhez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte, mivel személyhez fűződő jogának megsértése miatt érvényesített igényt, a Kúria arra is rámutat, hogy az alperesek a felperes jó hírnevét (Ptk. 78. §) sem sértették meg, mert a beszélgetés tartalmát a valóságnak megfelelően közölték. Magántitok megsértése sem állapítható meg, mivel aki saját védelmében, jogai megóvása érdekében lép a nyilvánosság elé, annak a magatartása nem jogosulatlan és nem visszaélésszerű [Ptk. 81. § (1) bekezdés].
Mindezek alapján téves a jogerős ítélet álláspontja, mely szerint az alperesek megsértették a felperes személyhez fűződő jogát. Jogsértés hiányában pedig a felperes által igényelt jogkövetkezmények sem voltak alkalmazhatók. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.25.186/2009. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.604/2011/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében az I. rendű alperes által 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 600 000 (hatszázezer) forint elsőfokú perköltséget, továbbá fizessen meg az alpereseknek személyenként 60 000 (hatvanezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 1 023 000 (egymillió-huszonháromezer) forint kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.
Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes II. r. alperes akkori elnökeként, a 2008. szeptember 12-én megtartott sajtótájékoztatóján beszámolt a felperes és Z. között 2008. augusztus 1-jén lezajlott, titkosszolgálati módszerekkel lehallgatott és ismeretlen személyek által hozzá eljuttatott telefonbeszélgetés tartalmáról, és a beszélgetés szövegének leiratát kiosztotta az újságírók között. Az I. r. alperes nyilatkozatában a beszélgetésben résztvevők neve nem hangzott el, a leirat pedig a beszélgető partnerek nevének kezdőbetűit tartalmazta.
A telefonbeszélgetésben a felperes, a Q. Zrt. egyik vezetője közölte Z.-vel: "A Józsi találkozott a Y.-nal és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes. Igazából megosztanám veled. A Y. azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, az I. r. alperesre, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve és a Y. azt mondja, hogy a X.-ek állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az II.r. alperesben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami vagy nem W.." Ezt követően Z. tájékoztatta a felperest, hogy PZs.-ről van szó. Felperes ekkor elmondta, hogy DZ., a Q. Zrt. ügyvezetője a jövő héten találkozni fog DZS.-vel, mert konkrétan ő adja meg az információ igényét, hogy mit szeretne tőlük.
A beszélgetés végén a felperes Z. állásfoglalását kérte, mit tegyen, mert szeretne kimaradni az ügyből, és DZ.-t is le akarta beszélni a részvételről.
Még aznap több internetes portálon közzétették a beszélgetés teljes hanganyagát.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a Ptk. 80. §-ában biztosított hangfelvétel védelméhez fűződő jogát. A jogsértés miatt elégtétel adásra és 15 000 000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I.-II.r. alperesek azzal, hogy a II.r. alperes által szervezett, 2008. szeptember 12-én tartott sajtótájékoztatón, az I.r. alperes a felperes által 2008. augusztus 1-jén Z.-vel folytatott magánbeszélgetésének anyagát a felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta, megsértették a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az I.-II.r. alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet rendelkező részét, annak jogerőre emelkedését követő 8 napon belül nyilvános közlésre juttassák el a Magyar Távirati Irodához úgy, hogy a megállapított jogsértésért sajnálkozásukat fejezik ki. Kötelezte az I.-II.r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1 200 000 forint tőkét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 400 000 forint + áfa perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 879 000 forint illetékből a felperest 799 000 forint, az I.r. alperest pedig 40 000 forint megfizetésére kötelezte az állam javára. A II.r. alperes illetékmentessége folytán a további 40 000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a sajtóértekezlet időpontjában az ügy iránt érdeklődő nyilvánosság számára az érintett Q. Zrt. és vezetőinek személye ismert volt, így anélkül is beazonosíthatóvá váltak, hogy az alperesek a nevüket külön nyilvánosságra hozták volna. A felperes nem járult hozzá a beszélgetés nyilvánosságra hozatalához, az alperesek pedig a Ptk. 80. § (3) bekezdése alapján sem voltak jogosultak a felvétel nyilvánosságra hozatalára. A felperes nem minősül közszereplőnek, a beszélgetés nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, a hozzájárulás alóli kivételnek tehát a Ptk. 80. § (2) bekezdésében meghatározott esete sem áll fenn. Az I.r. alperes a nyilatkozatot a felvétel tartalmának nyilvánosságra hozatalát a II.r. alperes elnökeként és a II.r. alperes által szervezett sajtótájékoztatón tette meg, ezért mindkét alperes megsértette a felperes Ptk. 80. §-ában biztosított hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát.
Az elégtételadásról akként rendelkezett, hogy a tájékoztatásban kiemelt szerepet viselő Magyar Távirati Irodához nyilvános közlésre juttassák el az alperesek az ítélet rendelkező részét.
A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye tekintetében a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a körülmények mérlegelésével megállapította, hogy a közöltek egy folyamat fontos részét képezték, a további közlések alapjául szolgáltak, így kétséget kizáróan negatívan érinthették a felperes személyét, tehát alkalmasak voltak a róla alkotott kép negatív befolyásolására. Ennek megfelelően állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét.
Az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte az I.-II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 30 000 forint + áfa fellebbezési költséget. Kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 36 000 forint fellebbezési illetéket. A fennmaradó 36 000 forint fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy a II.r. alperes illetékmentessége folytán azt a Magyar Állam viseli.
A másodfokú bíróság határozatában megállapította: az alperesek nem bizonyították, hogy a hangfelvétel elkészítése nem visszaélésszerűen történt, illetve az eljárás során nem vitatták, hogy a felperes hozzájárulása, engedélye nélkül készült felvételt nyilvánosságra hozták. Megállapította, hogy az alperesi sajtótájékoztatót megelőzően már a folyamatban levő büntetőeljárás révén nyilvánosságra került a felperes neve a Q. Zrt-vel összefüggésben, ezért személye beazonosíthatóvá vált a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján. Erre tekintettel jogosult volt az igényérvényesítésre a Ptk. 85. § (1) bekezdése és a PK 13. számú állásfoglalás alapján. A felperest is érintő telefonbeszélgetés nem nyilvános szereplés során került rögzítésre, annak nyilvánosságra hozatalához a felperes nem járult hozzá, ezért megsértette a felperes hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát.
A másodfokú bíróság életszerűnek fogadta el, hogy a felperes magyarázkodásra kényszerült. Köztudomású tényként negatívan befolyásolja egy cég vezetőjének megítélését, ha róla vagy a cégről nyilvánosságra kerül, hogy politikai megrendelésre titkos adatgyűjtést végez.
A jogerős ítélet ellen az I.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, másodlagosan pedig a kereset elutasítását indítványozta.
Érvelése szerint az I. r. alperes által közöltek és az anonimizált leirat alapján a felperes semmilyen módon nem vált beazonosíthatóvá. Az eljárásban bizonyította, hogy a sajtótájékoztatón részéről sem a felperes, sem a Q. Zrt. neve nem hangzott el. Ezt igazolja a Központi Nyomozó Főügyészség által felvett hivatalos feljegyzés, amely a média képfelvételei alapján készült. Tévesnek tartotta a jogerős ítélet megállapítását, miszerint az alperesek nem vitatták, hogy a felperes hozzájárulása nélkül készült felvételt nyilvánosságra hozták. Ebből úgy tűnik, mintha az I.r. alperes a beszélgetést tartalmazó hangfelvételt hozta volna nyilvánosságra, holott erre nézve adat nem merült fel az eljárásban. Az első fokú ítélet rendelkező része is megtévesztő e körben. Aggályos és a tényekkel ellentétes az az ítéleti megállapítás is, hogy az alperesi sajtótájékoztatást megelőzően már a büntetőeljárás révén nyilvánosságra került a felperes neve.
Az ügyben nem merült fel olyan bizonyíték, ami alapján megállapítható lenne, hogy a sajtótájékoztatót megelőzően a felperest név szerint hírbe hozták a nyilvánosság előtt az üggyel kapcsolatban. A felperes neve a sajtótájékoztatót követően, néhány órával később került a nyilvánosság elé, amikor a felvétel meghallgatható módon, illetve nem anonimizált leirat formájában különböző médiumoknál nyilvánosságra került. Cáfolhatónak tartotta azt a megállapítást is, hogy a Q. Zrt. nevének nyilvánosságra hozatala által, a nyilvános cégjegyzékből a cégvezetők adataihoz bárki hozzáférhetett. Mindezek alapján a kereset jogalapjának megállapítása a Ptk. 80. § (1) bekezdésébe és a 85. § (1) bekezdésébe ütközik, és nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság Pk. 13. számú állásfoglalásában foglaltaknak.
A nem vagyoni kár megállapítását a Pp. 163. §-ába és 206. §-ába ütköző módon jogszabálysértőnek tartotta, mert a felperes a kár bekövetkezését nem bizonyította, a felperes nem közszereplő, tehát a bekövetkezett kár köztudomású tényként nem ítélhető meg. Ennek megfelelően a felperes fenn sem tartotta a keresetének ezt a részét.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, azonban a felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatában kifejtette, hogy a Pp. 51. § a) pontja alapján az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmének hatálya a személyére is kiterjed.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kúria elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy az I.r. alperes felülvizsgálati kérelme kiterjed-e a II.r. alperesre.
Amennyiben személyhez fűződő jogának megsértése miatt a sérelmet szenvedett személy több személlyel szemben érvényesít igényt a perben, az alperesek felelőssége önállóan is elbírálható, mivel a Pp. 51. § b) pontja szerint egyszerű pertársaságot alkotnak. Azonban Legfelsőbb Bíróság a BH 1995/151. határozatában már kifejtette, hogy ugyanazon jogellenes magatartás alapján személyhez fűződő jogsértés miatt marasztalt személyek a marasztalás egységes jellegére tekintettel egységes pertársaságot alkotnak [Pp. 51. § a) pont], akikre az érdemi döntés, ebből eredően a pertárs által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján hozott döntés is kiterjed. Így foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. IV. 21.303/2011/7. számú döntésében is.
Tekintettel arra, hogy a II. r. alperes az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezése ellen fellebbezést nyújtott be, ezért alappal hivatkozott arra, hogy a jelen ügyben az I. r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem a személyére is kihat.
A Kúria az ügy érdemi elbírálása körében a következőket állapította meg.
A felperes kereseti kérelmében hangfelvételhez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte.
A Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk. 80. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
E rendelkezés általában tilalmazza más személy nyilatkozatáról, beszélgetéséről engedélye nélkül hangfelvétel készítését, felhasználását, nyilvánosságra hozatalát.
A (2) bekezdés alapján képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
A Ptk. 80. §-a a személy képmását illetve hangfelvételét a maga fizikai valóságában helyezi védelem alá. A képmás illetve a hangfelvétel ugyanis az ember személyiségének, külső megjelenésének valamilyen műszaki eszközzel való bemutatása. A képmás vagy hangfelvétel a fentiekből következően szükségképpen valamilyen hordozóeszközön jeleníti meg az ember személyiségének egy lényeges momentumát. A képmás, illetve hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának tehát csak az a tevékenység minősülhet, ha az érintetten kívül harmadik személy vagy személyek, esetleg a szélesebb nyilvánosság a műszaki hordozóeszközzel rögzített képmást vagy hangfelvételt ténylegesen megismeri, azaz megtekintheti a képmást vagy meghallgathatja a hangfelvételt.
A peradatok alapján megállapítható, hogy az I. r. alperes a hozzá ismeretlen személyek által eljuttatott hangfelvételt magát nem játszotta le, azt fizikai mivoltában nem adta közre. A jogerős ítélet megállapításával szemben a hangfelvétel tartalmának összefoglaló módon, nevek nélkül történt szóbeli ismertetése és a beszélgetés szövegének anonimizált leirat formájában a sajtó részére történő kiosztása tehát nem tekinthető a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának. Ezért a Ptk. 80. § (2) bekezdésének megsértése nem állapítható meg.
A beszélgetésről készült felvétel tartalmi ismertetése a fentiekből következően csak tényközlés, annak a ténynek az ismertetése, hogy egy meghatározott tartalommal létezik egy hangfelvétel. Ez a magatartás ugyanakkor nem vitásan a hangfelvétel egyfajta felhasználásának minősül, amely a Ptk. 80. § (1) bekezdése szerint akkor jogsértő, ha visszaélésszerűen történik. A Legfelsőbb Bíróság BH 1985/57. számon közzétett döntésében rámutatott: annak elbírálásánál, hogy a hangfelvétel felhasználása visszaélésszerűnek minősül-e, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeire kell figyelemmel lenni. E rendelkezés szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekével összhangban álljon.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletében hangsúlyozta: az Emberi Jogi Egyezmény 10. cikke a politikai közbeszéddel vagy a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos viták korlátozására csak szűk teret enged (Radio Twist a.s.v. Slovakia, Dupuis and Others v. France, Bladet Tromso and Stensaas v. Norway).
Amint azt a Kúria a Pfv. IV. 21.459/2011/3. sz. ítéletében már kifejtette, az I. r. alperesnek "saját személye és politikai pozíciója, valamint tisztessége védelme érdekében minden további nélkül joga volt ahhoz, hogy a megismert tények alapján a nyilvánossághoz forduljon".
Amennyiben a párton belüli tisztségviselői választások idején egy parlamenti párt vezetőjének, politikai közszereplőnek ilyen jellegű információk kerülnek a birtokába, és a tudomására jutott tényekről a nyilvánosságot tájékoztatja, azzal nem valósít meg vétkes magatartást, az nem ütközik a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. Tehát a felhasználás nem visszaélésszerű, amiatt a Ptk. 80. § (1) bekezdése alapján sem állapítható meg jogsértés.
Ezeknek, az érintettek által elhangzásukat illetően nem vitatott információknak a nyilvánosságra hozatala az adott esetben olyan közérdek is volt, amely a személyhez fűződő jogok védelmét biztosító magánérdeket önmagában felülírja.
Bár a felperes a hangfelvételhez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte, mivel személyhez fűződő jogának megsértése miatt érvényesített igényt, a Kúria arra is rámutat, hogy az alperesek a felperes jóhírnevét [Ptk. 78. §] sem sértették meg, mert a beszélgetés tartalmát a valóságnak megfelelően közölték. Magántitok megsértése sem állapítható meg, mivel aki saját védelmében, jogai megóvása érdekében lép a nyilvánosság elé, annak a magatartása nem jogosulatlan és nem visszaélésszerű [Ptk. 81. § (1) bekezdés].
Mindezek alapján téves a jogerős ítélet álláspontja, mely szerint az alperesek megsértették a felperes személyhez fűződő jogát. Jogsértés hiányában pedig a felperes által igényelt jogkövetkezmények sem voltak alkalmazhatók. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdésének megfelelően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Ezáltal a pernyertesség-pervesztesség aránya megváltozott, ezért a Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdése szerint kötelezte a felperest az alperesek jogi képviseletének ellátásával felmerült első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, annak figyelembevételével, hogy az elsőfokú eljárásban az alpereseket ugyanazon ügyvéd képviselte.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a felperes köteles a le nem rótt 879 000 forint kereseti, 72 000 forint fellebbezési és 72 000 forint felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2012. szeptember 12.
Dr. Mészáros Mátyás sk. a tanács elnöke, Böszörményiné dr. Kovács Katalin sk. előadó bíró, Dr. Baka András sk. bíró