634/H/2003. AB határozat

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának 31/2000. (IX. 1.) Ör. rendelete 9. § (1) bekezdése törvény- és alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának 31/2000. (IX. 1.) Ör. rendelete 9. § (1) bekezdése törvény- és alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának 31/2000. (IX. 1.) Ör. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (1) bekezdésével kapcsolatban a helyi Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (1) bekezdése alapján törvényességi észrevételt tett, amelyet Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése nem fogadott el.

Ezt követően az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványában kifejtette, hogy az Ör. 9. § (1) bekezdése korlátozza a tulajdonhoz való jogot. Ezt azzal indokolta, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezése az Alkotmánybíróság 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában megvizsgált önkormányzati rendeletben foglaltakhoz hasonlóan, azzal azonos mértékben aránytalanul korlátozó rendelkezést tartalmaz. Az Ör. vitatott rendelkezése álláspontja szerint túlságosan széles körű hozzájárulástól teszi függővé az ebtartást, mivel a kutyatartóval azonos lépcsőházban lévő közös fal- és födémszomszéd lakáshasználók írásbeli hozzájárulását követeli meg. Ez a szabályozás a lakóépületben a lakások elhelyezkedésétől függően a lakók összességét is jelentheti, ugyanakkor a kutyatartóval azonos szinten lakó nem falszomszéd lakáshasználót - akit a kutyatartás zavarhat - nem illeti meg a hozzájárulás-adási jog. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság azon megállapítására, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdését sérti, ha az önkormányzati rendelet az ebtartást széles körű hozzájárulástól teszi függővé.

Az indítványozó álláspontja szerint mindezek alapján a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozását eredményezi az Ör. 9. § (1) bekezdése, amikor az ebtartáshoz a közös lépcsőházban a közös fal- és födémszomszédok hozzájárulását követelte meg.

II.

Az Alkotmánybíróság határozatát a következő jogszabályok alapján hozta meg: Alkotmány:

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

Ör.:

"9. § (1) Többlakásos épület lakásaiban - kivéve az egészségügyi okból igazoltan rászorulók vezető- és jelzőkutyái - a kutyatartóval közös lépcsőházban lévő közös fal- és födémszomszéd lakáshasználóinak írásbeli hozzájárulásával lehet kutyát tartani."

III.

Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy az Ör.-ben alkalmazott tulajdoni korlátozás megfelelt-e a közérdekűség és az arányosság követelményének.

1.1. A tulajdonhoz való jog - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján - alapvető jog, amely azonban nem korlátlan. A tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekére. A tulajdonhoz való jog tehát korlátozható, a korlátozás azonban akkor alkotmányos, ha az másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve valamely alkotmányos cél érdekében történik, mely más módon nem érhető el, továbbá ha a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával. [Elsőként: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22.]

A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Ptk. X. fejezete szabályozza részletesen, e rendelkezések keretet adnak azoknak az egyéb jogszabályoknak is, melyek a közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik. (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.)

A helyi önkormányzatnak a köz érdekében jogában áll korlátozni a tulajdonhoz (lakáshasználathoz) való jogot, a lakók közötti jogviták megelőzése érdekében. Mint azt az Alkotmánybíróság korábbi, az állattartás egyes szabályaival foglalkozó határozatában kifejtette: a helyi önkormányzat a helyi lakóközösség együttélésének védelme érdekében jogosult önkormányzati rendeletet alkotni - a magasabb szintű jogszabályok keretei között. Ennek során arra kell ügyelnie, hogy a tulajdoni (lakáshasználati) korlátozás ne legyen aránytalan.

Az állattartáshoz a szomszédok részéről megkövetelt hozzájárulással kapcsolatban az Alkotmánybíróság - az indítványozó által is hivatkozott - 23/2000. (VI. 28.) AB határozata kimondta, hogy

"[a] széles körűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet. (...) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tr. 11. § (2) bekezdése, amely az ebtartáshoz az eb-tartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot." (ABH 2000, 134, 137.)

1.2. Az Ör. 9. § (1) bekezdése a közös lépcsőházban lakó fal- és födémszomszédok előzetes hozzájárulásától tette függővé az állattartást.

A hozzájárulás megadására jogosítottak köre, miután csak az állattartással legközvetlenebbül érintettek hozzájárulását követeli meg, s nem terjeszti ki azt például az adott lépcsőházban lakók összességére, nem vezet a tulajdonhoz való (a zavartalan lakáshasználathoz való) jog aránytalan korlátozására.

A tulajdonhoz való jog korlátozásának arányossága megítélésében nem az a körülmény releváns, hogy az önkormányzati rendeleti szabályozás alapján elképzelhető, hogy egy kisebb társasházban akár az azonos szinten lakók összességének írásbeli hozzájárulása válik szükségessé az állattartáshoz. A tulajdoni korlátozás arányossága szempontjából annak van jelentősége, hogy az állattartás létrejötte (a lakáshasználati jog gyakorlása) hány személy (lakó) előzetes hozzájárulásától függ. Ugyanis ha nagyszámú, az állattartással akár egyáltalán nem érintett társasházi lakótárs hozzájárulását követeli meg a helyi önkormányzat, ezáltal a lakáshasználathoz való jog, s ezen keresztül az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozását valósítja meg.

Ugyanakkor arra nem köteles a helyi önkormányzat, hogy valamennyi, az állattartással esetlegesen érintetté váló lakótárs hozzájárulását követelje meg az állattartáshoz az állattartás szabályozása során.

A tulajdonhoz való jog alkotmányos korlátozásához az szükséges, hogy a hozzájárulásra jogosultak körét - a későbbi jogviták elkerülése céljából - amennyire lehetséges, az állattartással érintettek alkossák (a közérdekűség követelménye alapján), valamint hogy a hozzájárulásra jogosultak köre ne legyen túl szélesen meghatározott (az arányosság követelménye alapján).

2. Az Ör. 9. § (1) bekezdése alapján ebet tartani (akár egyet is) csak az Ör.-ben meghatározott lakók előzetes hozzájárulása alapján lehet. Ez alól kivételt csak az egészségügyi okból rászorulók védő- és jelzőkutyái jelentenek. Ezzel az Ör. kizárta azt, hogy hozzájárulás nélkül is lehessen ebet tartani társasházi lakásban.

Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a tulajdonhoz (lakáshasználathoz) való jogot nemcsak a széles körű előzetes hozzájárulás sértheti, hanem az is, ha az ebtartáshoz minden esetben hozzájárulást ír elő a helyi önkormányzat. A helyi önkormányzat a helyi érdekű közügyek szabályozása során köteles a helyi viszonyoknak megfelelően differenciáltan szabályozni az életviszonyokat. Amint a 772/B/1997. AB határozat fogalmazott: "[a] helyi önkormányzatnak - az állattartást szabályozó rendelete megalkotásakor - tehát figyelemmel kell lennie jogalkotói hatáskörét korlátozó törvényi rendelkezésekre, továbbá a lakóépületek sajátosságaira, a lakások nagyságára, az érintett személyek körére, esetleges tulajdonosi minőségükre és arra, hogy az állattartás adott esetben valóban veszélyezteti-e a lakóközösség tagjainak békés együttélését. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 10. §-a, valamint 11. § (2) bekezdése azzal, hogy többlakásos épületben lakásonként egy-egy kutya, illetve macska, illetőleg családi házas ingatlanon három kutya, illetve öt macska tartását teszi lehetővé, ezáltal maximálja a tartható kutyák és macskák számát, ésszerű indokok alapján álló, arányos tulajdoni korlátozást jelent. A vizsgált önkormányzati norma az indítványozó álláspontjával szemben nem zárja ki azt, hogy családi házas ingatlanon az Ör. érintett rendelkezéseiben meghatározottnál több kutya, illetve macska tartására kerüljön sor, ehhez azonban - figyelemmel többek között a közegészségügyi, állategészségügyi szempontokra - külön engedély beszerzését szabja feltételül. E szabályozással az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó kellően körültekintő jogi szabályozást teremtett." (ABH 2000, 858, 862.)

Mindezek alapján a helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja - a tartott ebek számától függetlenül - a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását.

A helyi önkormányzat tehát, abban az esetben, ha rendelkezik az ebtartás helyi szabályairól, köteles az ebtartás sajátosságaira figyelemmel (például az állat szaporulata tartására vonatkozóan) differenciált szabályozást kialakítani, s ha azt a közérdek nem teszi indokolatlanná, legalább egy eb tartását lehetővé tenni előzetes hozzájárulás nélkül.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2004. január 19.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró