BH 2004.12.503 A szerződés megkötésében részt nem vevő harmadik személy a semmisségre csak akkor hivatkozhat, ha jogi érdekeltségét, illetőleg a jogszabályi felhatalmazást igazolja - A szerződés megtámadására csak akkor jogosult, ha bizonyítja a megtámadáshoz fűződő érdekét, amelynek feltétele, hogy jogi igénye más jogi eszközzel ne legyen érvényesíthető [Ptk. 234. §, 235. §].

Az 1994. november 30. napján kötött adásvételi szerződéssel a K. Vállalat eladta az állam tulajdonában, és a vállalat kezelésében álló m.-i 0124 helyrajzi számú ingatlan 1063/10 000-ed tulajdoni illetőségét 250 000 forintért az I-II. r. alpereseknek. 1996. március 18-án a felek a szerződést módosították. Eszerint a vétel tárgya a 6 hektár, 4335 m2 területű tó is, a vételár pedig 300 000 forintra módosul. A M.-i Erdőfelügyelőség a szerződéshez hozzájárult, a M. Község Önkormányzata pedig az elővásárlási jogát nem gyakorolta. A Magyar Államot megillető halászati jog megszűnését a Földművelésügyi Minisztérium a határozatával megállapította.

A felperes horgász szövetségek keresetükben az adásvételi szerződést támadták feltűnő értékaránytalanság címén, majd a szerződés semmisségének megállapítását kérték a Ptk. 173 §-ának (2) bekezdésére tekintettel, mert a vétel tárgya álláspontjuk szerint forgalomképtelen dolog. A szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésére is történt hivatkozás.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Elfogadta a felperesek érvelését, amely szerint a szerződés megtámadása iránti jogi érdeküket a haltelepítéssel kapcsolatos tevékenységük támasztja alá, figyelemmel arra, hogy a vevők a tóban lévő halakat is tulajdonuknak tekintik. Az elsőfokú ítélet szerint azonban a felperesek az egyéves megtámadási határidőt elmulasztották.

A forgalomképtelenségre hivatkozás pedig azért alaptalan, mert az sem a Ptk., sem a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vtv.), illetőleg a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet rendelkezései alapján nem állapítható meg. Nem vonható le ilyen következtetés a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény, a végrehajtásáról rendelkező 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet, valamint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a végrehajtására vonatkozó 115/1993. (VIII. 12.) Korm. rendelet rendelkezései alapján sem. A Ptk. 172. §-a szerint kizárólagos állami tulajdonban vannak a felszín alatti vizek, ezek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és a természetes tavak. A bányató azonban nem geológiai természetes folyamat következtében alakul ki, ennélfogva nem természetes tó. Ha természetes tó lenne, a Vtv. szerint nem állna állami tulajdonban. A bányászat melléktermékeként felszínre került víz nem minősül felszín alatti víznek sem.

A II. r. felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a megtámadási határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a szerződésről tudomást szereztek, így a határidő nem járt le. Figyelembe kell venni ezért a feltűnő értékaránytalanságot, valamint azt, hogy a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. Miután a tó a felszín alatti vízkészletből alakult ki, ennélfogva forgalomképtelen. Mindezek miatt a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.

A másodfokú bíróság a részítéletében az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette, és azt helybenhagyta. A szerződés semmisségével kapcsolatos, a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésre alapított kereseti kérelem elbírálására utasította az elsőfokú bíróságot. A másodfokú részítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a megtámadási határidő lejárta után érvényesítették igényüket a felperesek, figyelemmel arra, hogy a megtámadási határidő a teljesítéstől (1996. március 18.) kezdődött. A II. r. felperes 1997. november 3-án értesült a tulajdonosváltozásról, ettől kezdve a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján három hónapig élhetett volna a megtámadás jogával, keresetét azonban csak 1998. május 26-án terjesztette elő. A másodfokú részítélet indokolása szerint a szerződés nem semmis a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése alapján. E körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett álláspontját helyesnek tartotta, azonban megállapította, hogy nem alkalmazható az akkor még hatályban nem lévő 32/2000. (III. 14.) Korm. rendelet, valamint a bányászatról szóló törvény és a 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet sem.