BH 2021.6.169 A perbeli önkormányzatok közötti, 1991-ben kötött területrész-átadásról szóló megállapodások nem minősülnek sem a Kp. által szabályozott közigazgatási szerződésnek, sem közjogi jogviszonynak, az azokból - mint magánjogi szerződésekből - eredő elszámolási (pénz fizetésére irányuló) igények elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik [2017. évi I. törvény (Kp) 4. § (2) bekezdés, (7) bekezdés 2. pont, 5. § (1) bekezdés; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 20. § (1) bekezdés, 176. § (1) bekezdés b), e), g), i) pontjai, 240. § (1) bekezdés a) és i) pontjai, 340. § b) pont; 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 101. §, 102. § (1) és (4) bekezdés].

Pertörténet:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40074/2019/8., Pécsi Ítélőtábla Gf.40024/2019/6., Kúria Pfv.20475/2020/10. (*BH 2021.6.169*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes és alperes között 1991. október 29-én szerződés jött létre, melyet 1992. május 6-án kiegészítettek. A kiegészített szerződés 1. pontja szerint az I. rendű felperes képviselő-testülete hozzájárult a község területéből négy, összesen 10 ha 3554 m2 területű ingatlan alperes nagyközség területéhez való átcsatolásához. Az alperes képviselő-testülete a területeket közigazgatási területéhez átvette. A 2. pont értelmében a közigazgatási terület átcsatolásáért az alperes 10 000 000 forintot fizetett az ott részletezett feltételek szerint. A 3. és 4. pont szerint az alperes képviselő-testülete a területen a H. Gy. és S. Rt. által üzembe helyezett teljes beruházást követő 13. hónap első napjától a létesítmény területén képződő, az intézmény és az ott telephellyel rendelkező vállalkozók által fizetett és beszedett minden helyi adó 20%-át, és ezután a 20% után járó állami támogatást biztosítja az I. rendű felperes képviselő-testülete részére meghatározatlan ideig azzal, hogy a részesedés átutalására félévenként, a félévet követő hó 30. napjáig kerül sor.

[2] A II. rendű felperes és alperes között 1991. szeptember 13-án szerződés jött létre, melyet 1992. május 6-án szintén kiegészítettek. A kiegészített megállapodás 1. pontja értelmében a II. rendű felperes képviselő-testülete hozzájárult három, összesen 10 ha 2350 m2 területű ingatlannak alperes nagyközség területéhez való csatolásához. Az alperes képviselő-testülete a területeket közigazgatási területéhez átvette. A 2. pont szerint a közigazgatási terület átcsatolásáért az alperes 12 000 000 forintot fizetett, a 3. és 4. pontok szerint pedig a területen bárki által megvalósított bármely beruházásból és működtetésből a beruházás üzembe helyezését követő hónap első napjától kezdődően az ott képződő helyi adó 15%-át és a 15% után járó állami támogatást biztosítja a II. rendű felperes részére. A részesedés átutalására félévenként, a félévet követő hónap 30. napjáig kerül sor. A megállapodás határozatlan időre szólt (8. pont).

[3] Az átadott területeken ötcsillagos szálloda - mai nevén L. T. H. - épült.

[4] Az alperes 1997. évtől 2015. évig a szerződések 3., 4. pontjai alapján a fizetési kötelezettségének eleget tett. Ezt követően - 2018. április 26-án - az I. rendű felperesnek 24 153 861 forintot, a II. rendű felperesnek 18 115 404 forintot utalt át.

A felperesek kereseti kérelmei és az alperes védekezése

[5] A felperesek az egyesített ügyben módosított keresetükben a közigazgatási terület átcsatolása tárgyában kötött szerződések (a továbbiakban: perbeli szerződések) alapján az I. rendű felperes javára 56 720 757 forint, a II. rendű felperes javára 37 874 623 forint és ezek járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 98. §-a és 277. § (1) bekezdése alapján. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a perbeli szerződések 3., 4. pontjaiban foglalt kötelezettségének 2016. január 31. napjától nem tett eleget.

[6] Az alperes alaki védekezése az eljárás megszüntetésére irányult.

[7] Egyrészről hivatkozott arra, hogy a felperesi és alperesi önkormányzatoknak nincs perbeli jogképessége, azzal a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 101. §-a folytán az önkormányzatok képviselő-testületei rendelkeznek. Másrészről a felperesek kereshetőségi jogának hiányát állította, mivel a perbeli szerződéseket a képviselő-testületek kötötték. Előadta továbbá, hogy a jogvita közjogi jogviszonyból, közigazgatási szerződésből ered, ezért az ügy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság (a keresetlevelek előterjesztésekor az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság) hatáskörébe tartozik. Minderre tekintettel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a Pp. 176. §-ára figyelemmel az eljárás megszüntetésének volna helye. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek a közigazgatási bírósági eljárás megindítására rendelkezésre álló 30 napos perindítási határidőt elmulasztották.

[8] Az alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint közte és a felperesek között létrejött közigazgatási, közjogi tartalmú megállapodás üdülőhelyi támogatás átadásáról szóló rendelkezése 2013. január 1. napjától az Mötv. 117. § (1) bekezdés a) pontjára és 118. § (1) bekezdésére figyelemmel - a feladat alapú finanszírozás folytán - semmis, a Ptk. 312. § (1) bekezdése értelmében jogi lehetetlenülés miatt nem alkalmazható. E körben utalt a 2013., 2014., 2015-2018. évi költségvetési törvények 3. illetve 2. számú mellékletében foglaltakra, valamint az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 4. § (3) bekezdésének, 60/A. § (1) bekezdés b) pontjának, (2) bekezdésének 2015. január 1-jétől hatályos, továbbá 57/A. § (1) bekezdés b) pontjának és (2) bekezdésének 2013., január 1-jétől 2014. december 31-ig hatályos rendelkezéseire.

[9] Az alperes beszámítási kifogásában előadta, hogy 2013 első féléve és 2015 első féléve között tartozatlanul megfizetett az I. rendű felperesnek 26 165 303 forintot, a II. rendű felperesnek pedig 19 623 977 forintot.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást a Pp. 240. § (1) bekezdés i) pontja alapján hivatalból megszüntette, megállapította hatásköre hiányát, és a keresetlevelet a Pp. 24. § (1) bekezdése szerint áttenni rendelte a V.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz hivatkozással arra, hogy a felek között létrejött közigazgatási szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos jogvita a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (2) bekezdése szerint közigazgatási jogvita, melyet a bíróság a Kp. 5. § (1) bekezdése alapján közigazgatási perben bírál el.

[11] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, az eljárás megszüntetését és a keresetlevél áttételét mellőzte.

[12] A folytatódó eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 56 720 757 forintot, a II. rendű felperesnek 37 874 623 forintot, és ezen összegek késedelmi kamatait.