BH 1999.11.490 Megvalósítja a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, aki a társadalombiztosítási járuléktartozása miatt a foglalás végett megjelent végrehajtókat jogszerű eljárásukban erőszakkal akadályozza [Btk. 229. § (1) bek., 137. § 1. pont k) alpont, 1975. II. tv. 104. §, 105 § (4) bek., 1991. évi LXXXIV. tv, 1979. évi 18. tvr., 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet].

A városi bíróság ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 6 hónapi - végrehajtásában 1évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság az 1996. június 23. napján meghozott végzésével az ítéletet helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltnek jelentős összegű társadalombiztosítási tartozása volt, amely miatt ellene végrehajtási eljárás indult. 1994. április 29-én az ingatlanán levő egyik irodahelyiségben megjelentek a megyei egészségbiztosítási pénztár végrehajtói azért, hogy a helyszínen végrehajtási cselekményt foganatosítsanak. Az irodában az ügy előadója közölte a nevét, végrehajtói minőségét és az eljárás célját, majd a terheltet önkéntes teljesítésre hívta fel. Kilátásba helyezte azt is, amennyiben ez elmarad, a helyszínen végrehajtási cselekményeket foganatosítanak. Az ügy előadója és a vele levő két személy a végrehajtói igazolványukat nem mutatták fel, ezt azonban a terhelt nem is igényelte, a megjelenésükkor, de később sem kérte, a végrehajtók egyikét egyébként ismerte is.

Az ügy előadójának a felhívására a terheltnek a válasza az volt, hogy a helyszínen nem rendelkezik vagyontárgyakkal, ott nem lehet foglalni, mire az előadó közölte, hogy az ingatlan egyéb helyiségeit is meg kívánja tekinteni. Az eközben már ingerült állapotba került terhelt a végrehajtókhoz lépett, és őket az irodából az udvarra kilökte. Az udvaron az előadó folytatni kívánta a helyszíni végrehajtási cselekményeket, elkezdte felírni a nála levő iratborítóra az udvaron parkoló személygépkocsi rendszámát, ezt azonban nem tudta befejezni, mert a terhelt a karját megragadta, és őt a kapuig taszigálta. Az utánuk haladó végrehajtó megkísérelte a terheltet csitítani, aki viszont az ő karján is lökött egyet, miközben folyamatosan hangoskodott. Tett olyan értelmű kijelentést is, hogy kiveri a végrehajtónő fogsorát. Ezek után a végrehajtók a helyszínről eltávoztak, így érdemi végrehajtási cselekményre nem került sor.

A fenti jogerős határozatok ellen a felmentése érdekében a terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal. Az ebben kifejtettek szerint a civilben levő hivatalos személyeknek igazolniuk kellett volna magukat, mivel a terhelt csak a felmutatott igazolványból győződhetett volna meg hivatalos személyi mivoltukról. Erre az adott esetben a sértettek mulasztása miatt nem került sor, ez okból pedig a terhére rótt bűntettben a büntetőjogi felelőssége sem lett volna megállapítható.

A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok a hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak miatt nem alapos.

A jogerős és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt - aki a társadalombiztosítási járuléktartozását maga sem vitatta - a végrehajtás vezetőjének szóbeli közlése, továbbá az egyik végrehajtóval való korábbi személyes ismeretsége folytán is kétséget kizáróan tudta, hogy a társadalombiztosítás végrehajtóival szemben alkalmaz erőszakot. Ezért nincs büntetőjogi jelentősége annak, hogy az igazolvány felmutatására nem került sor. A végrehajtók eljárásának a jogszerűségét a helyszínen maga a terhelt sem vonta kétségbe, mivel anélkül, hogy az igazolványok felmutatását kérte volna, érdemi választ adott, amikor lefoglalható vagyontárgyak hiányára hivatkozott.

Helyes érvekkel fejtették ki tehát az eljárt bíróságok, hogy a terhelt az ügy megítélése szempontjából jelentős tény - az eljáró személyek hivatalos mivolta - tekintetében nem volt tévedésben.