240/B/2001. AB határozat
a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és konkrét esetben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A Fővárosi Bíróság az előtte 12. KpK. 45057/2001/3. számon folyamatban levő közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, és annak megállapítását kérte, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: T.) 4. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes. Mondja ki továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezés az előtte folyamatban levő konkrét ügyben nem alkalmazható.
A bírói kezdeményezés szerint az érintett eljárásban a felek között abban a kérdésben keletkezett jogvita, hogy a kiemelkedően közhasznú szervezet a T. alkalmazása szempontjából azonos jogi megítélés alá tartozhat-e a közalapítvánnyal. Az adóhatóság a kiemelkedően közhasznú minősítést elnyert szervezetet (adott esetben alapítványt) nem ismerte el olyan kedvezményezettnek, mint amelyet a T. a közalapítvány számára biztosít. A T. 4. § (1) bekezdésének c) pontja ugyanis a személyi jövedelemadó 1%-os részének a közhasznú tevékenységet folytató közalapítvány javára történő felajánlása feltételeként nem kívánja meg azt, amit az ugyanilyen tevékenységet végző, kiemelkedően közhasznú jogállást is szerzett társadalmi szervezet és alapítvány kedvezményezetté minősítéséhez megkövetel. A kezdeményező szerint az előtte folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossági aggályt vet fel, mert hátrányosan különbözteti meg a kiemelkedően közhasznú tevékenységet folytató szervezetet a közalapítványtól, így az sérti az Alkotmány 70/A. §-át. Érvelése szerint "a kiemelten közhasznú szervezet (alapítvány) és a közalapítvány közötti, a T. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjában rögzített hároméves várakozási időben megnyilvánuló különbségtétel attól diszkriminatív, hogy mint azt az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban többször kifejtette, nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka". A kezdeményező véleménye szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti ugyanis az "ha csupán az alapító személyi körben eltérő, de ugyanolyan közfeladatot ellátó és azonos kötelezettségekkel bíró szervezetek a jogaikat tekintve nem egyenlőek. Az különösen igaz akkor, ha igen nagy társadalmi támogatottságú, kiemelten közhasznú szervezetről van szó, amely állampolgári alapjoghoz (egészséghez való jog) kapcsolódó kiemelten fontos tevékenységi kört végez, nyilvánvalóan közérdekből, ugyanis az erre a célra fordítható állami és Önkormányzati finanszírozási eszközök, keretek korlátozottak".
A kezdeményező utalt arra, hogy ismeri az Alkotmánybíróság a témát érintően hozott 10/1998. (IV. 8.) AB határozatát, amelyben már foglalkozott a T. egésze és ezen belül a 4. § (1) bekezdés alkotmányossági kérdéseivel. Megítélése szerint azonban a konkrét ügy olyan új alkotmányossági kérdést vetett fel ugyanezen jogszabályi rendelkezést illetően, amellyel a korábbi vizsgálat nem foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság áttekintve a kezdeményezést és a 10/1998. (IV. 8.) AB határozatában (ABH 1998. 107.) eldöntött alkotmányossági kérdéseket, arra a következtetésre jutott, hogy a kezdeményezés érdemi elbírálásának nincs akadálya, mert korábban nem képezte vizsgálat tárgyát a T. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjában előírt eltérő feltételrendszer, illetve a b) és c) pontban felsorolt szervezetek közötti különbségtétel.
2. A kezdeményezésben felhívott, Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdése a következő:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
A T.-nek a kezdeményezésben hivatkozott, illetve a bírósági eljárás alapjául szolgáló, a jogvita időpontjában hatályos 4. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerint:
"4. § (1) E törvény alkalmazásában kedvezményezett ...
b) azon - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény szerinti - társadalmi szervezet (kivéve a pártot, munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet), azon alapítvány, amelyet a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább három évvel nyilvántartásba vett, és alapszabálya, illetőleg alapító okirata szerint az említett rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel a közhasznú szervezetekről szóló törvény 26. § c) pontjában meghatározott tevékenységgel ténylegesen foglalkozik, figyelemmel a (2) bekezdésben foglaltakra is;
c) a közalapítvány, feltéve, hogy az alapító okirata szerint b) pontban felsorolt tevékenységekkel foglalkozik;"
A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.) szerint:
"26. § E törvény alkalmazásában ...
c) közhasznú tevékenység: a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló következő - a szervezet létesítő okiratában szereplő - cél szerinti tevékenységek:
1. egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység,
2. szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása,
3. tudományos tevékenység, kutatás,
4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,
5. kulturális tevékenység,
6. kulturális örökség megóvása,
7. műemlékvédelem,
8. természetvédelem, állatvédelem,
9. környezetvédelem,
10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet,
11. hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése,
12. emberi és állampolgári jogok védelme,
13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység,
14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével,
15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés, katasztrófa-elhárítás,
16. fogyasztóvédelem,
17. rehabilitációs foglalkoztatás,
18. munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése és a kapcsolódó szolgáltatások,
19. euroatlanti integráció elősegítése,
20. közhasznú szervezetek számára biztosított - csak közhasznú szervezetek által igénybe vehető - szolgáltatások;
21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység,
22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység;"
II.
A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
1. A kezdeményező szerint a kiemelkedően közhasznú jogállást elnyert szervezet, mivel a közalapítvánnyal azonos tevékenységet végez, minden vonatkozásban, így a T. alkalmazásánál is megalapozza a közalapítvánnyal azonos jogi elbánást. Különben "hátrányos diszkrimináció érvényesülne a kiemelkedően közhasznú szervezet rovására".
A T. 4. § (1) bekezdés b) pontja két együttes feltételt ír elő a kedvezményezetti jogállás (a személyi jövedelemadó felajánlott 1%-a igénybevehetőségének) elnyeréséhez. Nevezetesen a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább három évvel történő bírósági nyilvántartásba vétel, valamint a Khtv. 26. § c) pontjában meghatározott tevékenység - legalább egyévi - tényleges végzése. A T. az általa biztosított kedvezményt nem köti sem a közhasznú, sem pedig a kiemelkedően közhasznú jogállás megszerzéséhez, csupán azt követeli meg, hogy a személyi jövedelemadó 1%-ára igényt tartó szervezetek a Khtv.-ben foglalt, említett feltételeknek is feleljenek meg. A T. szabályozási koncepciója szerint az "1%-os kedvezmény" tehát nem kapcsolódik a közhasznú jogálláshoz, így ahhoz sem, hogy a T. hatálya alá tartozó szervezet szerzett-e közhasznú minősítést vagy sem. A T. szempontjából így annak sincs jelentősége, hogy az adott szervezet kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősül-e.
Az Alkotmánybíróság a 10/1998. (IV. 8.) AB határozatában a T. 4. § (1) bekezdés b) pontjában említett szervezetekre előírt időtartamok, mint jogosultsági feltételek értékelése során már megállapította, hogy amikor az állam lehetővé teszi, hogy a magánszemély saját döntése alapján támogathasson befizetett adójából közhasznú feladatokat ellátó szervezeteket, különös körültekintéssel kell eljárnia. Ennek során alkalmas eszközök megválasztásával ténylegesen minősítheti és a kedvezményezetti körbe tartozás feltételeivé teheti a szervezetek működésének bizonyos vonásait. Ezen eszközök között szerepelhet a hároméves fennállási idő, amely biztosítja a szervezet stabilitását a nonprofit szervezetek között. Az éves időtartamú közhasznú tevékenység tényleges folytatásának követelménye biztosítja azt, hogy nem kizárólag a kedvezmény elnyerése érdekében vállalja fel az adott tevékenységet. (ABH 1998. 107., 111., 112-113.)
2. Az Alkotmánybíróság a kezdeményezésben foglaltakra tekintettel azt vizsgálta, hogy a Khtv.-ben meghatározott tevékenységgel foglalkozó szervezet (adott esetben a Khtv. szerint kiemelkedően közhasznú minősítést elnyert alapítvány) és a közalapítvány közötti - a T. feltételrendszerében megmutatkozó - különbségtétel alkotmányellenes-e.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvére visszavezethető alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [Pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 138.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 474., 477.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993. 48., 65.]
A Khtv.-ben meghatározott tevékenységet különféle típusú jogi személyek végezhetnek.
A T. 4. § (1) bekezdés b) pontjában említett társadalmi szervezet alaptípusát, az egyesületet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 61-64. §-a, az alapítványt a Ptk. 74/A-74/F. §-a szabályozza. Ezzel szemben a T. 4. § (1) bekezdés c) pontjában említett közalapítványról a Ptk. 74/G. §-a szól. A közalapítványra vonatkozó szabályok értelmében a közalapítvány olyan alapítvány, amelyet az Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából hoz létre; alapítására, alapító okiratára, működésére, gazdálkodására, ellenőrzésére, vagyonára a más szervezetekétől eltérő, sajátos szabályok vonatkoznak.
A T. és a Khtv. feltételrendszere - az eltérő szabályozási koncepcióból és célból adódóan - nem azonos. A Khtv. szerinti kedvezmények a közhasznú jogálláshoz fűződnek, amelynek követelményeit a jogszabály mindegyik szervezet tekintetében azonosan rendezi. A T. azonban más szabályozási koncepción alapul, ebből következően a jogalkotó az e törvény szerinti kedvezmény feltételeinek meghatározása során értelemszerűen más megfontolásokra volt tekintettel. A közhasznú tevékenység végzése az itt biztosított kedvezményre jogosultságnak az egyik eleme. Önmagában a kiemelkedően közhasznú szervezeti minősítésnek a T. nem tulajdonít jelentőséget.
A T. alapján igénybe vehető kedvezmény tehát nincsen összefüggésben azokkal a más kedvezményekkel, amelyeket a vonatkozó pénzügyi törvények a Khtv. alapján - az ott meghatározott kritériumoknak megfelelő - a közhasznú szervezetek számára biztosítanak. A T. alkalmazásában a közhasznúság, illetve maga a közhasznú tevékenység végzése - függetlenül a közhasznúvá minősített szervezeti formától - elsődlegesen adózási kategória, a közalapítvány viszont a jogi személyiséggel rendelkező szervezetek egy fajtája. Abból pedig, hogy különféle típusú jogi személyek azonos vagy hasonló tevékenységet végeznek, nem következik a "minden szempontból" azonos szabályozás kényszere. A Khtv.-ben meghatározott tevékenységet végző közalapítvány és a T.-ben említett más szervezetek (bizonyos társadalmi szervezetek és az alapítvány) közötti különbségtétel a vizsgált esetben alkotmányossági kérdést nem vet fel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kezdeményező szerint összehasonlítható alanyok nem alkotnak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében azonos jogalanyi kört, összehasonlítható csoportot, így a diszkrimináció tilalmát kimondó alkotmányi tétel sérelme sem állapítható meg.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2001. december 18.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró