BH 2019.6.162 I. A hatályos Be. 788. § (1) bekezdése nem tesz különbséget a között, hogy a sértett természetes vagy jogi személy-e, a pótmagánvádló jogi képviseletét kötelező jelleggel előírja, s ennek hiánya a vádindítvány elutasítását eredményezi [Be. 794. § (1) bek. b) pont]. Ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy a pótmagánvádlónak több képviselője is lehessen. Ehhez képest - a törvényi feltételeknek megfelelő - eltérő személy készítheti el a vádindítványt, nyújthat be beadványokat, valamint gyakorolhatja a tárgyaláson való részvétel jogát.

II. A pótmagánvádló képviselőjének költségigényére a bűnügyi költségre vonatkozó szabályok az irányadók [Be. 145. § (1) bek. c) pont]. A 2018. július 1-jétől hatályos 19/2018. (VI. 28.) IM rendelet 5. §-a értelmében, az 1. § (1) bekezdés a), c) és d) pontjai alapján a pótmagánvádló meghatalmazott képviselője költségének megállapítása során az eljárási cselekményen való megjelenésével kapcsolatos úti-, szállásköltség, illetve parkolási díj, a terhelt indítványára készített hang- vagy kép- és hangfelvétel készítésének költsége, telefon, telefax, postai, egyéb indokolt és szükséges költségek megtérítése tekintetében a hivatkozott rendelet felhívott rendelkezéseit, míg a pótmagánvádló képviselője díjának megállapítása során a 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (1), (4) és (7) bekezdéseiben foglaltakat - a kirendelt védőre vonatkozó szabályozást - kell megfelelően alkalmazni [Be. 145. § (1) bek. c) pont, 788. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság pótmagánvádas, megismételt eljárásban 2017. július 11-én kihirdetett ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont] miatt 9 hónapi, 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. Kötelezte az N. Kft. magánfél javára 5 099 966 forint kártérítés, valamint ennek késedelmi kamata, továbbá az állam javára 305 998 forint eljárási illeték megfizetésére. Zár alá vételt rendelt el a terhelt h.-i ingatlanára, továbbá üzletrészére, valamint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a terheltet.

[2] A védelmi perorvoslatok alapján másodfokon eljáró törvényszék 2018. január 16-án kelt végzésével érdemben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjait megjelölve, de valójában annak c) pontjára alapítva amiatt, hogy álláspontja szerint a megismételt eljárásra törvénysértő módon került sor; mivel a járásbíróság korábbi, felmentő ítéletét nem helyezhették volna hatályon kívül, ehelyett az elsőfokú határozat hiányosságait a másodfokú bíróságnak kellett volna orvosolnia. Kifogásolta továbbá, hogy a megismételt eljárásban tartott tárgyalásokon a pótmagánvádló jogi képviselőjeként nem ügyvéd vett részt, így a pótmagánvádló jogi képviselete nem tekinthető legitimnek. Ugyancsak sérelmezte a nem természetes személy pótmagánvádló törvényes képviseletét a tárgyaláson ellátó személyek körét.

[4] Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, a határozatokból nem állapítható meg, hogy következtetéseiket milyen bizonyítékokra alapozták.

[5] Mindezek alapján elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta, másodlagosan pedig, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és a terheltet mentse fel az ellene emelt vád alól.

[6] A pótmagánvádló jogi képviselője 2018. május 28-án és 2018. augusztus 15-én a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta és a határozat hatályában fenntartását kérte, utóbb előterjesztett beadványában a felülvizsgálati eljárásban végzett közreműködéséért költségigényt is megfogalmazott.

[7] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[8] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[9] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[10] A törvényi feltételeknek megfelelő [a Be. 649. § (1) bekezdésében felsorolt] törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont], illetve ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, vagy a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont]. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket a törvény kimerítően sorolja fel [Be. 649. § (2) bek. a)-d) pont].

[11] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért a kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések közömbösek. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[12] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[13] Az első fokon megállapított és pontosításokkal másodfokon irányadónak elfogadott tényállás szerint 2011. július 21-én a terhelt által képviselt H. Kft. szállítási szerződést kötött az N. Kft.-vel textilipari termékek leszállítására és installálására 6 467 105 forint + áfa, azaz bruttó 8 071 000 forint vételár ellenében, 2011. augusztus 19-i teljesítési határidővel. A szerződés megkötését követően a H. Kft. a szerződésben vállalt 2 421 415 forint előleget átutalta. Az N. Kft. ezt követően szerzett tudomást arról, hogy a H. Kft. ellen adó- és kiegyenlítetlen számlatartozás miatt eljárás folyik. Emiatt az N. Kft. ügyvezetője 2011. július 27-én írásban kezdeményezte a szerződéstől való elállást. 2011. augusztus 2-án a terhelt a H. Kft. ügyvezetőjeként a társaság fizetőképességéről és hajlandóságáról biztosította szerződő partnerét azzal, hogy elállás esetére kötbér- és kártérítési jogának érvényesítését is kilátásba helyezte. Az N. Kft. írásban fizetési biztosíték nyújtására hívta fel a H. Kft.-t, majd 2011. augusztus 8-án a felek a szerződést annyiban módosították, hogy a megrendelő az általa megrendelt termék leszállítása után, 15 napon belül fizeti meg a fennmaradó 5 649 966 forintot, azonban az áru teljes összegének kiegyenlítéséig az áru tulajdonjoga az N. Kft.-é marad. A szerződésmódosításról folytatott levelezés során a terhelt elhallgatta, hogy a megrendelt termékek tulajdonjogát 2011. június 16-án a H.-I. Kft. képviselőjeként - a H. Kft. közbeiktatásával, közbeszerzési szállítási szerződés alapján - már eladta az É.-Z. Zrt.-nek. Az N. Kft. képviselője a legyártandó és leszállítandó áru tulajdonjoga fenntartásának tudatában írta alá a szerződésmódosítást azzal, hogy a vételárrész meg nem fizetése esetén visszaveszik a leszállított árut, majd ennek megfelelően kezdték meg 2011. augusztus 8-án a termékek gyártását. Az N. Kft. által 2011. augusztus 26-án leszállított áru után az É.-T. Zrt. 2011. szeptember 8-án a kikötött vételárat a H.-I. Kft. részére átutalta. A pénzintézeten belüli számlák közötti átvezetéssel az N. Kft. általi teljesítésként elismert áruk ellenértéke a H. Kft. számlájára került. A terhelt ennek ellenére nem utalta tovább az N. Kft. felé a módosított szerződés alapján fennálló 5 649 966 forintos vételárrészt. Tárgyalások keretében azt vállalta, hogy 2011 decemberéig rendezi a vételárrész-tartozását, ezzel szemben azonban 2012. február 2-ig kizárólag 550 000 forintot fizetett meg, egyidejűleg a H. Kft.-t értékesítette. A terhelt 5 099 966 forint meg nem térült kárt okozott a sértettnek.