BH 2016.2.46 A kiadói jogok átadásának hiányában a nyomda tevékenysége igénybe vett szolgáltatás [2003. évi XC. tv. (KIT) 4. §; 2000. évi C. tv. (Sztv.) 3. §, 28. §, 78. §; 1990. évi C. tv. 39. §; 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 9. §, 11. §].

[1] A felperes fő tevékenysége hetilapok, folyóiratok időszaki kiadványok kiadása. A kiadványok nyomdai előállítására nyomdákkal szerződik, az anyagot digitalizálva adja át részükre, a kiadói jogok a felperesnél maradnak. A nyomdák végzik a papír beszerzését, a nyomtatást, illetve a terjesztőkhöz történő kiszállítást. A nyomdák számláinak összegét a felperes eladott áruk beszerzési értékeként a ráfordítások között számolta el, és azzal csökkentette az innovációsjárulék-alapját.

[2] Az elsőfokú adóhatóság 2008-2009. évekre átfogó ellenőrzést végzett valamennyi adónemben a felperesnél. Az ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2008-2009. évekre társasági adó, társas vállalkozások külön adója és innovációs járulék adónemekben 13 273 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

[3] Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.

[4] Határozatát a Kutatási és Technológia Innovációs Alapról szóló 2003. XC. tv. (a továbbiakban: KIT) 4. § (1) és (2) bekezdésére, a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdésére, 14. § (1) bekezdés c) pontjára, 52. § 36. pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 78. § (5) bekezdésére, 3. § (7) bekezdés 1. pontjára, 45. § (11) bekezdésére, 81. § (2) bekezdés e) pontjára, a sajtóról szóló 1986. évi II. tv. 16. § (2) bekezdésére, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjtv.) 1. §-ára, 45. § (2) bekezdésére, a sajtótermékek köteles példányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról szóló 60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésére alapította.

[5] Indokolása szerint a nyomdai szolgáltatás csupán egy részeleme a mű elkészültének. A felperes gyakorolja a kiadói jogokat, ő tartja kézben a folyamatot. A nyomdai tevékenység eredménye nem tekinthető készterméknek, ellenértéke nem ELÁBÉ, csak igénybe vett szolgáltatásként számolható el. Számviteli szempontból annak van relevanciája, hogy a kiadvány (a termék) legfontosabb része a szerzők által végzett szellemi munka hasznosítási joga a kiadóé (felperesé), a termék nála válik késztermékké, a nyomda csupán a számára digitálisan átadott tartalom nyomtatását, mint szolgáltatást végzi el.

[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.

[7] Indokolásában megállapította, hogy a szerzői jogi felhasználási engedély megadásra vonatkozó kapcsolat csak a szerző és a kiadó (a felperes) között jött létre, nem pedig a felperes és a nyomda között. A nyomdai előállítás eredménye a megrendelő (a felperes) előzetes írásbeli hozzájárulásával, az általa adott paraméterek és digitális adatállomány alapján szerzői jogi értelemben nem tekinthető műnek, a kiadvány elkészítése, terjesztése, többszörözése csupán a szerzői jogi részfolyamatok, részjogosítványok egyik eleme. A kiadói tevékenység részeként a nyomdai tevékenység számviteli szempontból is csupán egy résztevékenységet, igénybe vett szolgáltatást jeleníthet meg, hiszen a kiadvány legfontosabb része, a szerzők által végzett szellemi munka hasznosítási joga nem a nyomdáé, hanem a szerzőé, a közöttük létrejött szerződés alapján pedig a kiadóé (a felperesé). A nyomdák a szerzői jogi törvény szerinti többszörözést, mint szolgáltatást végeztek. A kiadványokban szereplő szellemi termék a felperes tulajdona maradt, ezt képezték késztermékké.

[8] A felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta a jogerős ítéletet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetnek megfelelő ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte.

[9] Álláspontja szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdését, az Sztv. 28. § (1) bekezdés b) pontját, 78. § (5) bekezdését, a Htv. 39. § (1) bekezdés a) pontját, 52. § 36. pontját, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 9. § (1) bekezdését.

[10] Előadta, a késztermék, illetve értékesítésre kész termék fogalmát sem a Htv., sem az Sztv. nem használja, ezek használatát a jogerős ítélet semmilyen jogszabályi hivatkozással nem támasztotta alá, és ezeket - bármilyen jogalap nélkül - úgy használta, mintha ezek a vásárolt és a változatlan formában eladott áruk szinonimája lennének. Ugyanakkor maga az ítélet alátámasztotta, hogy a nyomdák a felperes részére értékesítésre kész terméket adtak át. A gazdasági esemény maradéktalanul teljesítette az ELÁBÉ elszámolására előírt jogszabályi feltéteket.

[11] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálta felül. Ennek során figyelembe vette a felülvizsgálati kérelemben hiányolt határozatot. Ezen ítélet könyvkiadáshoz kapcsolódóan, iparűzési adónemben állapította meg, hogy a nyomdaköltség nem tekinthető ELÁBÉ-nak, igénybe vett szolgáltatásnak minősül. Tekintettel arra, hogy a KIT 4. § (1) bekezdése következtében az innovációs járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott helyi iparűzési adóhoz (hipa) tartozó adóalap, a Kúria jelen eljárásban is irányadónak tekintette a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.291/2008/6. számú ítéletét; az abban foglaltakkal egyetért, attól eltérni nem kíván.

[13] A felülvizsgálati kérelem elbírálásának alapvető szempontja, hogy az érintett kiadványokban szerzői jogi védelem alatt álló adatok átviteléről van szó. A lapkiadás kapcsán a felperes rendelkezik kiadói joggal, csak ezekre tekintettel végezhet értékesítést. Ebből következően a nyomdai tevékenység önmagában nem jelenti azt, hogy késztermék készülne el, hiszen a kiadványok elkészültének és terjesztésének teljes folyamatát a felperes uralja, a szerzői jogra vonatkozó előírások szerint erre csak ő jogosult. Kétségtelen tény, hogy a kiadványokat, mint fizikailag elkészült termékeket, a nyomda állítja elő, önmagukban azonban ettől még nem értékesíthetők, mivel a szerzői és a kiadói jogok felett a nyomdának nincs rendelkezési joga. A nyomdai tevékenység önmagában nem minősül késztermék előállításának, ez csak a mű elkészültének egy részfolyamatát jelenti.

[14] A felperes által birtokolt szerzői jogi többletelemre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a nyomdák által leszámlázott érték úgynevezett "igénybe vett szolgáltatásként" számolandó el, és ennek következtében nincs lehetőség ezen költségekkel csökkenteni az innovációs járulék alapját.

[15] A felülvizsgálati kérelem előadása szerint a nyomda gazdasági tevékenységét az innovációs járulék adóalapjának meghatározása során sem lehet másként minősíteni, mint a számlában feltüntetett termékértékesítést, azaz az Áfa. tv. 9. § (1) bekezdése szerint.