BH+ 2011.11.501 A korlátolt felelősségű társaságot fenyegető fizetésképtelenségi helyzet fennállása esetén az ügyvezető a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembevételével köteles eljárni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek.].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a megyei bíróság a 2007. április 18-án kelt nem jogerős végzésével megállapította a perben nem álló A. Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. A másodfokú bíróság a végzést helybehagyta, a Kft. felszámolásának kezdő időpontja 2007. október 4-e volt.

Ezt megelőzően 2007. augusztus 29-ei teljesítéssel a Kft. az A. Kft.-vel szemben bruttó 16 200 000 (nettó 13 500 000) Ft vállalkozói díjról számlát állított ki. A számla összegét az adós három tételben 2007. augusztus 19. és szeptember 29-e között készpénzben a Kft. pénztárába befizette. Ebből a Kft. különböző bizonylatokkal igazolt kiadásokra 75 587 Ft-ot fordított, a fennmaradó összeg hovafordítása nem volt megállapítható. A pénztár záró egyenlege a felszámolás kezdő időpontjában 0 Ft volt.

A Kft. önálló képviseleti joggal felruházott ügyvezetője 2006. július 1. és 2007. október 4. között egyedül az alperes volt. A Kft. felszámolójául a felperes került kijelölésre.

A felperes az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2009. január 1-jéig hatályos 33/A. §-ára alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az ügyvezetési feladatait nem "a hitelezők érdekében" látta el, ezáltal a Kft. vagyonában 13 424 413 Ft összegű vagyoncsökkenés állt be, mert a befolyt 13 500 000 Ft-ból csak 75 587 Ft hovafordítása volt bizonylatokkal igazolható.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresetlevél nem felelt meg a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, így a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának lett volna helye, illetőleg ezt követően a bíróságnak a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.

Másodlagosan azért kérte a per megszüntetését, mert álláspontja szerint a Kft. felszámolója a saját nevében nem volt jogosult a perbeli követelés érvényesítésére.

Érdemben is a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Kft. 2007 augusztusában nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, és arról sincs tudomása, hogy a Kft. a 13 500 000 Ft-ból tagi kölcsönt fizetett volna vissza, mint ahogy azt a felperes állította. Előadása szerint a fenti összeg valószínűsíthetően az A. Kft. kölcsönére került visszafizetésre.

Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a Kft. ügyvezetőjeként a Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekének elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona 13 424 413 Ft-tal csökkent.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresetlevél mindenben megfelelt a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, ezért a keresetlevél Pp. 130. §-ának (1) bekezdése alapján történő elutasításának nem volt helye, illetve a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján nem kerülhetett sor a per megszüntetésére.

A Cstv. jelen perben irányadó 33/A. §-a alapján sem találta alaposnak az alperesnek a per megszüntetése iránti kérelmét. E körben kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. §-ának alperes által idézett szövegét a 2009. évi LI. törvény 51. §-ának (1) bekezdése állapította meg. A (4) bekezdés értelmében a módosított rendelkezéseket viszont csak annak hatályba lépését - 2009. szeptember 4-én - követően indult felszámolási eljárásokban lehetett alkalmazni. A jelen perben a korábban hatályos, a Cstv. 33/A. §-a lehetővé tette a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, hogy a felszámoló saját nevében keresetet indítson.

Érdemben is alaposnak találta a felperes keresetét. Kifejtette, nem volt vitás, hogy a Kft. fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatala és annak jogerőre emelkedése közötti időtartam alatt folyt be a perbeli 13 500 000 Ft a Kft. pénztárába. Ekkor már a Kft. ténylegesen fizetésképtelen helyzetben volt. Ez összeg túlnyomó részének a felszámolás kezdő időpontjára nyoma veszett, a hitelezők igényeinek kielégítése elől elvonásra került. Az alperes mint a Kft. egyedüli, önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője a jogszerű felhasználás megtörténtét nem bizonyította, holott evonatkozásban a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest terhelte. A fenti bizonyítás hiányában az összegnek a hitelezők igénye előli elvonása az alperesnek róható fel.

Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a Kft. ellen indult felszámolási eljárásban az A. Kft. hitelezői igényt nem terjesztett elő. Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján annak helytálló indokaira tekintettel hagyta helyben.

A fellebbezés folytán csupán rámutatott, hogy a Cstv.-nek a jelen perben alkalmazandó 33/A. § (2) bekezdése szerint az alperes fizetési kötelezettsége alóli mentesülése érdekében bizonyíthatta volna, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette, a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Az alperes szerint a pénztárból hiányzó összeg nem tagi hitelre került visszafizetésre, hanem valószínűsíthetőe abból az A. Kft. kölcsönét törlesztették. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes a Kft. ügyvezetőjeként nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el a feladatait, mivel az A. Kft. a Kft. nyilvántartott hitelezői között nem szerepelt, így a felszámolás nem jogerős elrendelését követő kifizetés a hitelezők érdekeit sértette.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását; illetve a per megszüntetését; másodlagosan az első és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a "pergátló kifogásai alapján" a keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania.

Az eljárt bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy az A. Kft. által befizetett 13 500 000 Ft-nak mi lett a további sorsa. Ezzel kapcsolatosan ténybeli előadásként azt adta elő, hogy az "vélhetően" az A. Kft. részére került kifizetésre. Erre vonatkozóan kérte is az A. Kft. felszámolással kapcsolatos iratainak bekérését és átvizsgálását, amelyből a kifizetés ténye megállapítható lett volna. Az elsőfokú bíróság e bizonyítási indítványt úgy utasította el, hogy azt még csak nem is indokolta.