PK 274. szám

A műszaki fejlesztés eredményeit a felszámolási eljárás során is alkalmazni kell. A vállalat vagyonát képező találmányokat, szabadalmakat a leggazdaságosabban kell értékesíteni, és figyelemmel kell lenni a feltalálóknak a találmánnyal kapcsolatos jogaira.

A műszaki fejlesztés gazdaságilag hasznosítható eredményei a felszámolás alá vont gazdálkodó szervezet vagyonaként a felszámolás körébe tartoznak [a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Fe. tv.) 3. §-ának e) pontja, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 22. §-ának (3) bekezdése, az Fe. tv. 4. §-ának (1)-(2) bekezdése]. Ezek között nagy jelentősége van a szabadalomnak, ami a találmány kizárólagos hasznosítását teszi lehetővé [a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 11. §.]

A gazdálkodó szervezet többféle módon szerezhet szabadalmat; jogutódlásból eredő átszállás szerződéssel történő átruházás alapján [Szt. 15. §] vagy szolgálati találmányra a jogszabály rendelkezése folytán [Szt. 9. § (2) bekezdés]. Hasonló megítélés alá esik a gazdálkodó szervezetet, mint munkáltatót a szolgálati találmányra megillető szabadalmi igény.

A felszámoló köteles gondoskodni a gazdálkodó szervezet vagyonának a megőrzéséről [Fe. tv. 48. § (3) bekezdés], ezért köteles megtenni - szabadalmi igény esetében - a szabadalom megszerzésének, - érvényes szabadalomnál pedig - a szabadalom fenntartásának az érdekében szükséges intézkedéseket (szabadalmi bejelentés, a szabadalmi eljárás során szükséges nyilatkozatok, hiánypótlás, a szabadalom megszerzéséhez, illetve fenntartásához szükséges illeték kifizetése). Az ezzel kapcsolatos költségek elszámolására a felszámolási eljárás során felmerült költségekre vonatkozó rendelkezések az irányadók [Fe. tv. 57. § (1) bek. a) pont, Fe. tv. 57. § (2) bek.].

A felszámolás során a szabadalmat mint vagyoni értékű jogot értékesíteni kell. Az értékesítésnek a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell történnie [Fe. tv. 48. § (1) és (2) bekezdés]. A szabadalom forgalmi értéke nehezen állapítható meg. Ezért az ellenérték meghatározásánál a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Ha a találmánynak több szabadalmasa van, a felszámoló csak a felszámolás alatt álló gazdasági szervezet hányadával rendelkezik. Ilyenkor a másik szabadalmastársat erre a hányadra elővásárlási jog illeti meg [Szt. 16. § (1) bekezdés]. Ezért a felszámoló az általa elfogadott vételi ajánlatot köteles a szabadalmastárssal a szerződés megkötése előtt közölni [Ptk. 373. § (1) és (5) bekezdés, 145. § (2) bekezdés], és az elővásárlási jog gyakorlására megfelelő határidőt adni. Hasonlóképpen kell eljárni a szerződésen alapuló elővásárlási jog esetén is.

A műszaki fejlesztés gazdaságilag hasznosítható eredményei, a szellemi alkotások (szabadalmak, védjegyek, ipari minták, újítások, a gazdálkodó szervezetek vagyoni értékű gazdasági, műszaki-szervezési ismeretei és tapasztalatai) szerves - esetenként elválaszthatatlan - részét képezik a felszámolás alá vont gazdálkodó szervezetek vagyonának. Önálló értékesítésük ez okból gazdaságosan nem mindig valósítható meg. Ezért bár a felszámoló a gazdálkodó szervezet vagyontárgyait külön-külön is értékesítheti, törekedni kell a leggazdaságosabb megoldás kiválasztására, így több vagyontárgy gazdasági egységként vagy egyes részlegek önálló vagyoni egységként történő értékesítésére. Törekedni kell a gyártásnál megvalósult szabadalom átruházására; ha pedig a szabadalom átruházása más személyek vagyoni érdekeit is érinti (pl. szolgálati találmány feltalálói), az átruházás ellenértékét elkülönítetten is meg kell határozni. A szolgálati találmányra vonatkozó szabadalom átruházására a felszámolást eljárás során úgy is sor kerülhet, hogy az átvevő átvállalja a feltaláló díjazását, ezt a körülményt az átruházás ellenértékének a meghatározásakor figyelembe veszik. Nincsen akadálya annak sem, hogy a szabadalom átruházása és a találmányi díjfizetési kötelezettség átvállalása kérdésében a felszámoló és a jogszerző között létrejött szerződést egybefoglalják a feltaláló és az új szabadalmas között kötött díjazási szerződéssel.

A felszámolás során nem értékesíthető szabadalmakról az Fe. tv. 61. §-a szerint kell határozni. Ha pedig utóbb a szolgálati találmánnyal kapcsolatos szabadalmat átvevő gazdálkodó szervezet a jogszabályban biztosított rendelkezési jogából fakadóan a szabadalmat hasznosítja, a feltalálót a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet (R) szabályai szerint tartozik díjazni. Ebben az esetben a fennmaradó vagyonnal rendelkező szervek járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló, illetve jogutódja rendelkezzék [4/1983. (V. 12.) IM számú rendelettel módosított 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet 5. §-ának (2) bekezdése], őket illeti meg az ideiglenes, illetőleg a végleges szabadalmi oltalomról való lemondás joga is [Szt. 29. §-a (I) bekezdésének d) pontja és 31. §-ának (1) bekezdése].

A műszaki alkotómunka anyagi elismerése és ösztönzése érdekében szolgálati találmány esetében a gazdálkodó szervezet köteles a feltaláló részére a szabadalom hasznosításából eredő hasznos eredménnyel arányos díjat fizetni [Szt. 9. § (5) bekezdése, R. 1. §-a]. A találmányi díj a törvény rendelkezése folytán illeti meg a feltalálót, feltétele a találmány hasznosítása, illetve értékesítése. Ha ez megtörtént, a találmányi díj esedékessé válik [Fe. tv. 35. §.]. A találmányi díj a gazdálkodó szervezet olyan tartozása, amelyet a felszámolási eljárás szabályai szerint kell a zárómérlegbe beállítani, illetőleg kielégíteni.

A szolgálati találmány feltalálójának találmányi díj iránti igénye az Fe. tv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolandó tartozás. E szabályban foglalt felsorolás ugyanis csupán példálózó jellegű, a szolgálati találmány feltalálóját pedig olyan magánszemélynek kell tekinteni, aki a találmánnyal kapcsolatban a munkáltatót megillető szabadalmi jog folytán gazdasági tevékenységet nem folytat, és akit a találmánynak mint szellemi alkotásnak a megalkotásával kifejtett tevékenységéért illeti meg a díjazás.

Ha pedig a felszámoló nem tesz eleget a gazdálkodó szervezet vagyonának a megóvására [Fe. tv. 48. § (3) bekezdés], a szerződések megkötésére, a követelések behajtására, a vagyontárgyak értékesítésére [Fe. tv. 47. §, 48. § (1)-(2) bekezdései, Fe. tv. 54. §] vonatkozó kötelezettségeinek, és ezzel kárt okoz, ezért a hitelezőkkel - a feltalálókkal - szemben közvetlenül felelős a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint.

[A PK 287. számú állásfoglalással módosított szöveg.]