EH 2003.840 A Btk. 319. §-a (1) bekezdésében meghatározott hűtlen kezelés bűntette nem valósul meg, ha a vagyonkezelői kötelezettség megszegéseként értékelt cselekmény és a bekövetkezett vagyoni hátrány közötti okozati kapcsolat nem állapítható meg [Btk. 319. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2001. március hó 5. napján kelt ítéletével H. J. terheltet hanyag kezelés vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért őt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte; az egynapi tétel összegét 500 forintban határozta meg.

A megállapított tényállás lényege a következő:

H. J. terhelt 1994 óta volt A. Nagyközség polgármestere. A nagyközségi önkormányzat a Szervezeti és Működési Szabályzatában úgy rendelkezett, hogy a polgármester az önkormányzati pénzek felhasználásáról 100 000 forint összegig dönthet önállóan, s e körben is utóbb be kell számolnia a képviselő-testületnek.

Az 1992. évi LIV. tv. rendelkezési szerint a belterületi földek fekvése szerinti önkormányzatok a területükön levő átalakuló vállalatok birtokában volt belterületi föld után megfelelően részesedtek a vállalatok tőkéjéből. Az önkormányzatokat ténylegesen megillető részről jogvita volt, melynek végső eldöntése érdekében jogegységi eljárás volt folyamatban.

Az Állami Privatizációs Vállalat RT. (ÁPV Rt.) 1998-ban körlevélben jelezte, hogy a jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelően fogja kielégíteni az egyes önkormányzatok igényét. 1999-ben hasonló tartalmú közleményt tett közzé országos és helyi lapokban.

A Legfelsőbb Bíróság az 1999. június 14-én hozta meg a 3/1999. PJE határozatát, s az ÁPV Rt. ennek megfelelően megkezdte az egyes önkormányzatok igényeinek felülvizsgálatát.

A jogegységi határozatban foglaltak alkalmazásával az A.-i Önkormányzatnak - a már kifizetetten túl - további 38 732 587 forint jogos igénye volt. Ennek önkéntes teljesítésére - szükség esetén késedelmi kamattal együtt - a privatizációs szerv kötelezettséget vállalt.

H. J. a közzétett közlemények és tájékoztatók ellenére 1999. december 22-én a 38 254 540 forint behajtása érdekében a képviselő-testület hozzájárulása nélkül szerződést kötött a BRO C. Kft.-vel (Kft.).

A Kft. kötelezettséget vállalt arra, hogy akár peres úton is, minél gyorsabban eljár az önkormányzat igényének érvényesítése végett. H. J. ennek fejében az önkormányzat számlájára befolyó összeg 8%-át és annak 25%-os áfáját ajánlotta fel sikerdíjként. H. J. az ÁPV Rt.-től egyetlen alkalommal sem kért tájékoztatást.

A Kft. keresetet nyújtott be az ÁPV Rt. ellen. Az ügyben ítélet is született (melynek tartalmát az ítéleti tényállás nem tartalmazza) 2000. szeptember 19-én. A privatizációs szerv azonban már ezt megelőzően - 2000. március 22-én - átutalta az önkormányzat számlájára a szóban lévő teljes összeget.

H. J. - a képviselő-testület előzetes tájékoztatása nélkül - 3 822 960 forint sikerdíjat átutalt a Kft.-nek. Ezáltal az SZMSZ-ben írt előírást megszegve az önkormányzatnak ilyen összegű vagyoni hátrányt okozott.

A városi bíróság jogi érvei szerint a terhelt az SZMSZ-ben foglalt - ezért törvényen alapuló - vagyonkezelői kötelezettségét megszegte, s ezáltal gondatlanságból eredően okozott vagyoni hátrányt az önkormányzatnak. Elkövette tehát a Btk. 320. §-a (1) bekezdésében meghatározott hanyag kezelés vétségét.

A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2001. szeptember hó 4. napján kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének minősítette és a büntetést 6 hó - a végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre súlyosította.

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletében rögzített tényállást több részletében helyesbítette, illetve módosította.

E szerint a terhelt nem tudta, hogy az önkormányzatot - a már kifizetetten túl - milyen összegű járandóság illeti meg, mivel erről az ÁPV Rt. az önkormányzatot nem értesítette. A terhelt ennek megfelelően ismeretlen összeg behajtására kötött szerződést a Kft.-vel.

Mellőzte azt a megállapítást, mely szerint a sikerdíjat a terhelt utaltatta át a Kft.-nek, s e helyett azt állapította meg, hogy az átutalásra 2000. március 29-én, a képviselőtestületi ülést megelőzően került sor, az azonban nem volt bizonyítható, hogy a terheltnek ebben milyen szerepe volt.

A megyei bíróság a jogi indokolás körében állapította meg, hogy az ÁPV Rt. által átutalt összeget a sikerdíj átutalásakor még nem vételezték be a költségvetésbe.

A megyei bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt az SZMSZ-ben írt szabály megszegésén túl más, az önkormányzatok vagyonkezeléséről és vagyongazdálkodásáról szóló jogszabályokban írt (1990. évi LXV. tv., 1992. évi XXXVIII. tv.) kötelezettségét is megszegte, mégpedig azáltal, hogy "Kft. képviselőivel történt első egyeztető tárgyalást követően nem vette fel a kapcsolatot az ÁPV Rt.-vel, s nem próbálta meg tisztázni azt, hogy milyen eljárás keretében, milyen feltételek mellett, milyen időben, milyen összegű többletigénye lehet az önkormányzatnak".

Kötelezettségszegésként értékelte azt is, hogy a terhelt a képviselő-testületet nem tájékoztatta az első tárgyalás eredményéről és nem kérte ki a véleményüket.

A megyei bíróság azt a végső következtetést vonta le, hogy a terhelt a tényállásban írt szerződés megkötésekor szándékosan szegte meg a vagyonkezelői kötelezettségét és felismerte azt is, hogy e magatartása következtében vagyoni hátrány keletkezhet, amelynek bekövetkezésébe belenyugodott.

Mindezek alapján a terhelt cselekményét a Btk. 319. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésként értékelte.

H. J. terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az említett ítéletek ellen.

Az indítványban foglaltak szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg a terhelt bűnösségét. Az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatát magába foglaló rendelete szerint [1/1999. (I. 28.) számú rendelet 4. §-a (1) bekezdése értelmében] ugyanis az a korlátozás, mely szerint a polgármester 100 000 forint összeghatárig dönthet önállóan, kizárólag a jóváhagyott költségvetés bevételeinek és kiadásainak felhasználására vonatkozik, az ÁPV Rt. által átutalt összeg pedig a sikerdíj átutalásakor még nem volt az önkormányzat költségvetésének része, mert annak "a költségvetésbe való beemelésére" 2000. április 27-én került sor. Ebből pedig az következik, hogy a terhelt nem szegte meg az SZMSZ-ben írt kötelezettségét a sikerdíj átutalásával. Ezen túlmenően az ésszerű gazdálkodás szabályait sem sértette meg, mert a szakértő Kft. igénybevétele ésszerű és eredményes gazdasági döntés volt.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn (Bf. 1172/2002.).

A felülvizsgálati indítvány 2003. július hó 1. napja előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, s ezért a felülvizsgálati eljárást az 1998. évi XIX. tv. 603. §-a (6) bekezdése értelmében az 1973. évi I. tv. szabályai szerint kellett lefolytatni.

A felülvizsgálati indítvány alapos az alábbiak szerint.

Mind az első-, mind a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogi rendelkezések téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt a tényállásban leírt magatartásával bűncselekményt valósított meg.

A Btk. 320. §-a (1) bekezdésében meghatározott hanyag kezelés vétségét az követi el, akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul és ebből folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz.

Az első fokon eljárt városi bíróság tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatában szabályozott vagyonkezelői kötelezettség esetleges megszegése megalapozza e vétség megállapíthatóságát. A helyes álláspont szerint - mint erre a Legfelsőbb Bíróság több határozatában (pl. Bfv. III. 1928/1999/4. sz.) rámutatott - csak a törvényben meghatározott, konkrétan körülírt vagyonkezelői vagy felügyeleti kötelezettség megszegésével követhető el a hanyag kezelés vétsége, s ehhez mind a vagyonra, mind a kezelő vagy felügyelő jogállására nézve törvényi előírás szükséges; ezt alacsonyabb rendű jogszabály vagy más norma nem pótolhatja.

A hanyag kezelés vétsége tehát semmiképpen sem valósult meg.

Ugyanígy téves azonban a másodfokú bíróság álláspontja is, mely szerint a terhelt cselekménye hűtlen kezelésként értékelhető.

A Btk. 319. §-a (1) bekezdése szerint ezt a bűntettet az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz.

A bűncselekmény megállapíthatóságához tehát az szükséges, hogy a vagyonkezelői kötelezettség megszegésével okozati összefüggésben vagyoni hátrány keletkezzen és az elkövető szándéka ez utóbbira is kiterjedjen.

A másodfokú bíróság nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a terhelt tevékenysége (akár szabályszegő, akár nem) egyértelmű oki kapcsolatban áll-e a vagyoni hátránnyal.

A terhelt kétségtelenül úgy kötött szerződést a Kft.-vel az önkormányzatot esetleg megillető összeg behajtására, hogy arról a képviselő-testületet nem tájékoztatta, a véleményét nem kérte ki. Nem állítható azonban bizonyossággal, hogy ilyen tájékoztatás esetén a képviselő-testület nem járul hozzá a szerződés megkötéséhez. Ha pedig ez így van, nem állapítható meg a terhelti magatartás és a vagyoni hátrány bekövetkezése közötti oki összefüggés.

Ezen túlmenően az sem következik a tényállásból, hogy a terhelt más vagyonkezelői kötelezettséget szegett meg.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a hűtlen kezelés bűntette bizonyos szempontból ún. keretdiszpozíciónak tekinthető, melynek tartalmát egyéb jogszabályok, illetve más normák töltik ki.

Az adott esetben ilyennek tekinthető az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata. Az e szabályzatban foglaltak pontos megállapítása és értékelése ebből eredően nem ténykérdés, hanem jogkérdés.

Az elsőfokú bíróság a tényállás kereti között tévesen idézte az SZMSZ-t. Ennek helyes tartalma szerint ugyanis a polgármester 100 ezer forint összeghatárig dönthet indokolt esetben a testület által jóváhagyott éves költségvetési bevételek és kiadások felhasználásáról, átcsoportosításáról. Az e körben történő felhasználásokról, átcsoportosításokról kell a polgármesternek - az összeg nagyságrendjétől függetlenül - a felhasználást követő első testületi ülésen beszámolnia.

A Legfelsőbb Bíróság a jogkérdés eldöntésénél értékelte az SZMSZ tartalmát attól függetlenül, hogy azt az eljárt bíróságok tényállásként - tévesen - rögzítették.

Mint arra a másodfokú bíróság is a jogi indokolás körében rámutatott, a kérdéses összeg a terhelt intézkedésekor még nem volt az önkormányzat költségvetésének része. Az SZMSZ ismertetett előírása tehát e tekintetben nem alkalmazható, így a terhelt tevékenysége kötelességszegésként sem értékelhető.

Az sem róható fel kötelességszegésként, hogy a terhelt nem tájékozódott az ÁPV Rt.-nél. A kiegészített tényállásból kitűnik, hogy a terhelt - és a teljes önkormányzat - az ÁPV Rt. hibájából nem jutott kellő információkhoz, éppen ezért fordult szakértő gazdasági szervezethez annak érdekében, hogy az önkormányzat igényét a vonatkozó szabályoknak megfelelően, kellő szakszerűséggel érvényesítsék. Ebből eredően őt külön tájékozódási kötelezettség nem terhelte.

A szóban lévő bűntett tehát két törvényi tényálláselem (szabályszegés és okozati összefüggés) hiányában nem valósult meg.

Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg [Be. 284. §-a (1) bekezdés a) pontja].

A Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-a (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot: H. J. terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontja alapján - mert nem követett el bűncselekményt - az ellene emelt vád alól felmentette. (Legf. Bír. Bfv. III. 1202/2002. sz.)