50/2009. (IV. 24.) AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Somogyhárságy Község Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 8/2008. (VI. 27.) rendelete 2. számú melléklete VIII. pontja alkotmányellenes, ezért azt e határozat közzétételének napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó első beadványában Somogyhárságy Község Önkormányzata Képviselő-testületének (a továbbiakban: Képviselő-testület) a közterületek használatáról szóló 12/2006. (XI. 30.) rendelet 2. számú melléklete II.-IX. pontjai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Hiánypótlásra történt felhívásra arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy a Képviselő-testület a támadott rendeletet hatályon kívül helyezte a közterületek használatáról szóló 8/2008. (VI. 27.) számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.), kiegészítő beadványában az Ör. 2. számú melléklete VIII. pontja alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

Az indítványozó egy országos hálózattal rendelkező mozgóbolti tevékenységet vállalkozó bevonásával végző gazdálkodó szervezet. A mozgóbolti tevékenységet több település területén az önkormányzat engedélyével látja el. Az engedély alapján közterületi használati díjat kell fizetnie. Az Ör. 2. számú melléklete VIII. pontja alapján 800 Ft/nap a fizetendő közterületi-használati díj.

Álláspontja szerint a támadott rendelkezés a diszkrimináció tilalmába [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése], a szabad versenyre vonatkozó [Alkotmány 9. § (2) bekezdése] rendelkezésbe ütközik. A hátrányos megkülönböztetés igazolásaként arra hivatkozik, hogy a közterület-használati díjak olyan díjtételeket írnak elő, amelyekkel hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg egyes jogalanyokkal szemben.

Az indítványozó mozgóbolti tevékenységet végez, a hét azonos napjain, ezen belül azonos időpontokon belül, ugyanazon utca és házszám szerint megálló-, illetve értékesítési helyen. Részletes számításokkal szemlélteti, hogy az egyes közterület-használók között az Ör. melléklete jelentős különbségeket határoz meg, illetve eredményez, aminek nincs indoka. "Összefoglalva megállapítható tehát, hogy egy 6 m2 alapterületű mozgóbolt egy hónap közterület-használatért 24.000-, Forintot köteles fizetni; ehhez képest egy lényegében azonos jellegű kereskedelmi tevékenységet végző mobil árusítóhely 13.200-, Forintot, hozzávetőleg a felét; egy 6 m2 alapterületű pavilonban történő értékesítő/árusító 7.800-, Forintot, hozzávetőleg 1/3-át, és egy kitelepült árus 4.800-, Forintot, 1/5-ét fizeti ugyanarra közterületre, anélkül, hogy erre a Rendelet a közterület-használat értékét befolyásoló bármilyen tényezőt, vagy okot a díjtétel vonatkozásában hozzárendelne, vagy a különböző tarifák alkalmazását ésszerűen indokolná." A fentiek alapján tekinti hátrányos megkülönböztetésnek a mozgóbolti tevékenységet végző indítványozó az Ör. 2. számú mellékletének a VIII. pontját, ami - véleménye szerint - sérti a szabad verseny alkotmányos elvét is.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései: "Az Ör. 2. számú melléklete

Közterület-használati díjak

[4. § (1) bek. e) pont]

(...)"

III.

Az indítvány megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.].

Az Alkotmánybíróság azt is kimondta: a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos. A hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelni és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam - a különböző élethelyzetekben lévőkre - ne különböztethetne, feltéve, hogy ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga - és bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373-374.].

A diszkrimináció vizsgálatánál az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.]. Ebben az ügyben a közterületi engedély alapján kiskereskedelmi tevékenységet végzők [a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § k) pontja] alkotnak az adott szabályozás tekintetében homogén csoportot.

A közterület használatáért fizetendő díj, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 38/1998. (IX. 23.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) is megállapította "a közterület használatának ellenértéke. Ennek megfelelően a közterület-használat díjának alapvetően a közterület-használat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama stb.) kell igazodnia. A közterület-használók között a közterület-használati díj mértéke tekintetében e tényezők alapján tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek" (ABH 1998, 454, 456.).

A közterületi-használati díj mértékének a megállapításánál alapvetően az elfoglalt közterület nagyságát és az elfoglalás időtartamát indokolt alapul venni. Az Ör. 2. számú mellékletének VIII. pontja az elfoglalt közterület nagyságától független díjtételeket állapít meg (800 Ft/nap). Ennek következménye, hogy az azzal összehasonlítható V. Mobil árusító hely 2200 Ft/m2/hó fizetendő díja mintegy fele - egy hónapra vetítve - a VIII. pont alapján mozgó árusítás esetén fizetendő díjnak.

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azt is hangsúlyozta, hogy a "közterület-használat díjának olyan szabályozása, amely a közterület-használat értékét meghatározó tényezők azonossága esetén, a szolgáltatástól független, annak értékét nem befolyásoló szempontok alapján kirívóan magas díjfizetési kötelezettséget ír elő egyes vállalkozókra és ezzel megkülönböztetést tesz a közterületet használó vállalkozók között, önkényes, ezért alkotmányellenes" (ABH 1998, 454, 456-457.). Az Alkotmánybíróság a 21/2003. (IV. 18.) AB határozatban megerősítette, hogy alkotmányosan nem indokolható az a szabályozás, amikor a közterület-használati díjat olyan szempontokra alapítják, amelyek a közterület használatával nincsenek összefüggésben, s ezzel a díj mértéke tekintetében nem releváns szempont alapján, önkényesen, ésszerű indok nélkül tesznek megkülönböztetést a közterületet azonos feltételek mellett használó kereskedelmi, vendéglátó-ipari közterület-használók között (ABH 2003, 784, 789.).

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 2. számú melléklet VIII. pontja ésszerű indok nélkül tesz aránytalanul nagy különbséget a közterületen értékesítést végzők között, ami így az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmát sérti, ezért a támadott rendelkezést megsemmisítette.

2. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 2. számú melléklet VIII. pontja alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközése miatt megállapította, ezért az Alkotmány 9. § (2) bekezdése állított sérelmének vizsgálatát az eddigi gyakorlatát követve [31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 136.] mellőzte.

A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 928/B/2007.