240/B/1993. AB végzés

a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletnek -a 15/1982. (XI. 20.) MM rendelettel kiegészített - 14/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletnek -a 15/1982. (XI. 20.) MM rendelettel kiegészített - 14/A. §-a alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletnek (Vhr.) - a 15/1982. (XI. 20) MM rendelettel kiegészített - 14/A. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és ezek megsemmisítését kérte.

A Vhr. 14/A. §-a értelmében a rádió vagy televízió műsorában sugárzott, valamint a kép- vagy hanghordozón nyilvánosságra hozott művek szerzőit, a magáncélú másolásokra tekintettel külön díjazás is megilleti. A díjra a másolat készítésére alkalmas üres kép- vagy hanghordozó anyag első belföldi forgalomba hozója köteles az árbevételből nyolc százalékot a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz átutalni.

Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Vhr. 14/A. §-a kiterjeszti a Szjt. hatályát és ezzel alapvető jogokat sért. Mint végrehajtási rendelet nem veszi figyelembe a törvény rendelkezéseit a szabad felhasználásról (16. §) és a nyilvánosságra hozatalról (18. §). E szabályok szerint ugyanis a szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző hozzájárulása nem szükséges. A szabad felhasználás körében a nyilvánosságra hozott műről bárki készíthet másolatot, ha az nem szolgálja sem forgalomba hozatal, sem jövedelemszerzés célját és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti.

Az indítvány tartalmából következik, hogy az indítványozó szerint a Vhr. szabályai ellentétesek az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében írtakkal, mert magasabb szintű jogszabályba ütköznek és - a nem törvényi jogforrási szint miatt - az Alkotmány 8. § (2) bekezdését is sértik.

Az indítványozó utalt arra, hogy a Vhr. 14/A. §-a ellentmond a Vhr. 10. §-ában foglaltaknak is. Ez utóbbi szabály szerint felhasználáson csak azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti.

2. Az indítvány benyújtását követően 1994. július 1-jén lépett hatályba az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény (Tv.). E törvény 19. § c) pontja értelmében a Vhr. 14/A. §-a hatályát vesztette.

A Tv. 18. §-a az Szjt. XI. fejezetébe iktatta az 50/J. §-t. Ennek (1) bekezdése szerint a rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadások előadóművészeit, továbbá hangfelvételek előállítóit a műveik, előadásaik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel díjazás illeti meg.

A (2) bekezdés első mondata szerint az (1) bekezdésben említett díjat a Szerzői Jogvédő Hivatal a művelődési és közoktatási miniszter jóváhagyásával állapítja meg. A (2) bekezdés harmadik mondata értelmében a díjat az üres kép- vagy hanghordozó gyártója, külföldön gyártott kép- vagy hanghordozó esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy köteles a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz befizetni.

A Tv. 50/J. § (1)-(2) bekezdése tehát törvényi szinten rendelkezik a díjfizetési kötelezettségről, ezért az Alkotmány 37. § (3) bekezdésére alapított indítvány e szabályozással tárgytalanná vált.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1995. február 15.

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró