BH 2011.4.120 A hulladék fogalmának értelmezése a vonatkozó uniós irányelvek tükrében [2000. évi XLIII. tv. 13. §, 14. §, 15. §]

A felperes általános jogutódja 2008. június 1. napjától a T. Kft.-nek (a továbbiakban: felperes jogelődje), amely társaság bazaltgyapot gyártással foglalkozott 2008. I. negyedévéig.

A felperes jogelődje 2006. január 10. napján együttműködési szerződést kötött a "Vulkánkomplex" termék gyártási és forgalmazási jogával, valamint a szükséges műszaki és kereskedelmi feltételekkel rendelkező E. Bt.-vel (a továbbiakban: Bt.) határozatlan időtartamra, évi kb. 5000 m3 bazaltfilc alapanyag átruházása tárgyában, meghatározva a felek kötelezettségeit, elszámolásuk módját. A "Vulkánkomplex" komposzt forgalomba hozatali és felhasználási engedélyében gyártóként feltüntetésre került többek között a felperesi jogelőd társaság, a Bt. és az engedély tulajdonosaként a B. Kft.

Az elsőfokú hatóság 2008. október 8. napján a felperes telephelyén - T., S. u. 6. szám alatt - tartott ellenőrzés alapján hozott elsőfokú határozatával 40 560 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte felperest a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 13. § (2) bekezdésének b) pontjának megsértése miatt. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályok megsértése miatt 22 308 000 Ft bírságot köteles megfizetni, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok megállapították, hogy a felperes azzal szegte meg a Hgt. előírásait, hogy nem tartotta be a hulladékokra vonatkozó nyilvántartási és adatszolgáltatási szabályokat, valamint olyannak adta át a keletkező hulladékát, aki nem rendelkezett engedéllyel annak kezelésére. A felperesnek kötelessége lett volna a hulladék jogszabályszerű átadásánál meggyőződni arról, hogy az átvevő rendelkezik-e az adott hulladékra begyűjtési, kezelési vagy hasznosítási engedéllyel. A határozatok szerint nem volt annak jelentősége, hogy a hulladékot kereskedelmi tételként értékesítette a Bt. részére a felperes, hiszen a felperes bejegyzett tevékenységi körében nem szerepel a hulladékkereskedelem. Az EWC 101103 kódszámú bazaltgyapot hulladékot tehát nem tevékenységi körében, hanem hulladékkereskedőként értékesítette. Ezzel megszegte a Hgt. 15. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, valamint nem megfelelően tett eleget a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 160/2003. (X. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ában foglalt nyilvántartási, és 5. §-ában foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének.

A megyei bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte azzal az iránymutatással, hogy a megismételt eljárásban hulladékgazdálkodási bírság felperessel szemben nem szabható ki. Az eljárt bíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.264/2008/8. számú ítéletére, az Európai Bizottság hulladékról és melléktermékekről kiadott közleményére (COM 2007. 59. final), valamint ez alapján az Európai Bíróság ítéleteire történő hivatkozással megállapította - figyelemmel az Európai Parlament és Tanács 2006/12/EK. számú irányelvére (a továbbiakban: 2006-os irányelv), valamint az azt hatályon kívül helyező 2008/98/EK. számú irányelvben (a továbbiakban: 2008-as irányelv) nyomon követhető jogfejlődésre tekintettel is, hogy a felperes által a Bt.-nek átadott szálas bazaltgyapot nem minősült hulladéknak, ekként az alperes határozata és az elsőfokú határozat is megsértette a Hgt. 14. § (7) bekezdését.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását.

Előadta, hogy felperes maga is hulladéknak tekintette eredetileg a perbeli szálas bazaltgyapotot, hulladékként bejelentette azt korábban a hatósághoz, és az eljárás során sem vitatta ezen anyag hulladék jellegét. A Hgt. 14. § (7) bekezdése alapján - figyelemmel a Hgt. 3. § a) pontjában definiált hulladékfogalomra - az alperes a magyar jogszabályokat helytállóan értelmezte, 2008-as irányelvet nem lehetett volna az ügyben alkalmazni, tekintettel arra, hogy a perbeli időszakban, amikor a határozatok megszülettek ez az irányelv még nem volt hatályban, sőt azt 2010. december 12. napjáig csak kell implementálni a magyar jogrendszerbe. Az a körülmény, hogy a jogfejlődés valamilyen irányban mutat, nem teszi lehetővé, hogy az alperes a konkrét jogi szabályozásban foglaltaktól eltérjen. Mivel a perbeli időszakban hatályos 2006-os irányelv, és így a magyar jogi szabályozás sem ismerte a melléktermék fogalmát, hanem egy adott termelési folyamatból fennmaradó és a termelési folyamatba vissza nem forgatható anyagot mindenképp hulladéknak minősítette, ezért az ítélet jogsértő volt.

Sérelmezte azt is, hogy az ítélet nem tartalmazott arra vonatkozó megállapítást, hogy a konkrét ügyben milyen jogszabályi rendelkezést sértett meg az alperes, az pedig nyilvánvaló, hogy felperesi vitatás hiányában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának és 70. §-ának is teljes mértékben eleget tett az alperes, illetve az elsőfokú hatóság, amikor a kérdéses anyag hulladék jellegét külön nem vizsgálta. Az a körülmény, hogy a bíróság nem jelölte meg a jogszabálysértést, egyben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésének megsértését jelenti. Továbbá az ítélet iratellenes és a kirívóan okszerűtlen jogi következtetés a Pp. 206. § (1) bekezdését is sérti. Az új eljárásra kötelezés ráadásul a hatóság számára olyan korlátozást jelent, amely a Ket. 19. § (4) bekezdésében foglalt hatáskör elvonás tilalmába ütközik, hiszen konkrétan arra utasította a hatóságot, hogy bírságot ne állapítson meg.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, annak helyes indokai alapján. Kifejtette, hogy a felperes csak azért tett bejelentést arról, hogy hulladékot kezel, mert - bár ezt a felperes vitatta, a hatóság előtt szóvá is tette - a hatóság akként foglalt állást, hogy mint hulladékot be kell jelentenie. A bírósági ítélet nem a 2008-as irányelvre, hanem a 2006-os irányelv, illetve az azt értelmező bizottsági közleményre figyelemmel a perbeli időszakban hatályos irányelv alkalmazásával döntött. A jogerős ítélet megjelölte, hogy mely jogszabályt sértette meg az alperes, ez pedig a Hgt. 3. §-ának a) pontja volt.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbi indokok alapján:

A Hgt. 3. §-ának a) pontja értelmében hulladék, bármely az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

A Hgt. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. Ugyanezen szakasz (7) bekezdése értelmében a technológiákból származó, a technológiai folyamatba visszavezetett maradékanyag, valamint a már használt, de eredeti céljára ismételten felhasználható termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká.