26/D/1992. AB határozat

az általános jövedelemadóról szóló 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet és ennek végrehajtásáról rendelkező 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet, valamint a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 8. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az általános jövedelemadóról szóló 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet és ennek végrehajtásáról rendelkező 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet, valamint a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 8. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló kérelem alapján indult eljárást megszünteti.

Az Alkotmánybíróság a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet 3. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a Somogy Megyei Bíróság 1. Pf. 21. 164/1991/3. sz. végzésének - a Kaposvári Városi Bíróság 12. P. 20611/91/5. sz. végzésére is kiterjedő hatályú - megsemmisítése iránt benyújtott kérelmet visszautasítja.

INDOKOLÁS

1. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó kisiparos az 1985-87. években ún. adókivetéses adózó volt. Bevalláson alapuló adóját az adóhatóságok fizetési meghagyások kibocsátásával fogadták el. A fizetési meghagyások jogerőre emelkedésétől számított egy év eltelte után az adóhatóságok - utóellenőrzés keretében -adóhiányt állapítottak meg, s a kisiparost a vizsgálat során felfedett hiány megfizetésére kötelezték. A másodfokú adóhatósági határozat felülvizsgálata iránt indított perében az alkotmányjogi panaszt előterjesztő felperes keresetét mind a városi, mind - fellebbezés folytán - a megyei bíróság elutasította. A jogerős bírósági döntés ellen felperes perújítással élt. Kérelmében arra hivatkozott, hogy anyagi jogerővel bíró adóhatározatot - tilalmasnak minősülő - adóellenőrzéssel nem lehet megváltoztatni, s ezeket a tényeket az eljárt bírósági tanácsok nem vették figyelembe. A bíróság első fokon a perújítási kérelmet elutasította, s azt a másodfokú bíróság helyben hagyta. Ezt követően - a másodfokú végzés kézbesítését követő 60 napon belül - felperes az Alkotmánybírósághoz fordult. Beadványában a rendelkező részben írt jogszabályok alkotmányellenességére - az Alkotmány 35. § (2) bekezdése és 37. § (3) bekezdésével ütközésére - hivatkozott, s kérte e jogszabályok visszamenőleges hatályú, valamint az azokra alapozott bírósági végzések megsemmisítését, de legalább annak kimondását, hogy konkrét ügyében az idézett jogszabályok nem alkalmazhatóak.

2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz tárgyához hasonló ügy kapcsán hozott 38/1992. (VI. 22.) AB határozatában már megállapította a 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet, a 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet és a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 8. § (2) bekezdése alkotmányellenességét. A visszamenőleges hatályú és általános érvényű alkalmazhatóságuk tiltására vonatkozó indítványt - illetőleg konkrét esetben történő alkalmazásuk kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt - azonban elutasította.

"Ítélt dologról" újabb határozatot hozni nem lehet. Ezért az Alkotmánybíróság e jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására és általános érvényű alkalmazhatóságuk tiltására vonatkozóan csupán utal említett határozata indokolásának 2. és 3. pontjában, illetőleg részletezően <a id="16215" ssz="14">2. 1 és ,2. 2 továbbá 3. 1 alpontjaiban kifejtett érveire.

3. A lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 58/1981. (XI. 19.) MT rendeletet az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 99. §-a 1991. január 1-jei kelettel hatályon kívül helyezte. Megsemmisítésére nincs tehát jogi lehetőség. Szűk körű kivételektől eltekintve az Alkotmánybíróság nem is bocsátkozik hatályon kívül helyezett jogszabály érdemi alkotmányossági vizsgálatába. A kivételek közé tartozik az az eset, amikor az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó ügyében eljárt szervek alkotmányellenesnek vélt jogszabályt alkalmaznak.

A jelen ügyben azonban a korabeli jogszabály alkotmányellenessége nem állapítható meg. Az 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet támadott 3. § (5) bekezdése azt mondja ki, hogy "Ha az adó megállapítása ... bármely okból elmaradt. az adóhatóság az elévülési időn belül az adót megállapítja". Ugyanez a rendelet a 4. § (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy "Az adó és a bírság megállapításához való jog. . . elévül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével, a) amelyben az adózónak bejelentést (bevallást) kellett volna adnia, illetve helytelen bejelentést (bevallást) tett; A felfedett adóhiány megfizetésére szóló kötelezés nem érinti a korábbi határozat jogerejét, nem is módosítja azt, hanem az ellenőrzés eredményeként meghozott újabb adóügyi döntés, amely ellen - a törvényekben előírt - minden államigazgatási és bírósági jogorvoslat lehetősége nyitva áll. Téves tehát az indítványozónak az a felfogása, hogy az utóellenőrzés során megállapított adóhiány megfizetésére való kötelezés a bevalláson alapuló korábbi határozat anyagi jogerejét sérti. Az adóhatóság ugyanis nem a korábbi döntését módosította, hanem - az elévülési időn belül - elmaradt adót megállapító határozatot hozott.

Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy adóigazgatási törvények az alkotmányjogi panasz jogalapjaként megjelölt időszakban egyáltalán nem voltak. Az 1991. január 1-je óta hatályos 1990. évi XCI. törvény 95. § (1) bekezdése viszont a korábbi szabályhoz hasonlóan ugyancsak azt állapítja meg, hogy "Az adó megállapításához való jog annak naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve ... az adót meg kellett volna fizetni". A törvény 101. § (4) bekezdése a támadott minisztertanácsi rendeletre pedig olyan rendelkezést ad: "E törvény alkalmazásában az adót. . . megállapító törvényen a hatálybalépését megelőzően alkotott, adót, adójellegű kötelezettséget megállapító jogszabályt... is érteni kell." Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 3. § (6) bekezdése 1991. január 1-jei hatállyal ugyanilyen értelemmel szabályoz, hiszen az általános eljárási szabályokat ugyanis "az adóügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik." Az Alkotmány, az említett törvények idézett rendelkezéseinek történeti és logikai összevetése alapján az Alkotmánybíróság az 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet alkotmányellenességét nem állapította meg. Következésként a hatálya idején keletkezett jogviszonyokra vonatkozó alkalmazhatóságát nem tiltotta meg, az erre irányuló indítványt ezért elutasította.

4. Az Alkotmánybíróság mérlegelte az alkotmányjogi panasz beterjesztője érdekét a 38/1992. (VI. 22.) AB határozatban alkotmányellenesnek minősített jogszabályok konkrét jogesetére való alkalmazhatóságának megtiltásában. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben ilyen indokot nem talált. A jogvita a panaszt tevő - az adóhatóságok és a bíróságok által - elfogadhatatlannak minősített adóbevallásából keletkezett. Ez pedig különlegesen fontos egyéni érdekként nem ismerhető el.

5. Az Alkotmánybíróság a hatáskörére és eljárására irányadó 1989. évi XXXII. törvény 48. § szerint előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján a törvény 40-43. §-ában foglaltaknak megfelelően csak az alkotmányellenesnek bizonyult jogszabályt semmisítheti meg, ill. tilthatja meg a hatályon kívül helyezett jogszabály visszamenőleges hatályú alkalmazhatóságát. Az Alkotmányellenes jogszabályon alapuló egyedi aktusok felülvizsgálata és megsemmisítése azonban általában nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ezért az alkotmányjogi panasz erre vonatkozó indítványát az Alkotmánybíróság visszautasította.

Budapest, 1993. március 2.

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró