BH 2024.1.9 Amíg a károsult a biztosító általi károsodási folyamatban a felek közötti egyeztetések folyamatossága mellett alappal feltételezheti kárigényének peren kívüli rendezését, ez olyan menthető oknak minősül, amely elévülési szempontból az elévülés nyugvását eredményezi [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes születésekor fellépő oxigénhiány miatt értelmi sérült. A bíróság 2012. május 22. napján meghozott és jogerőre is emelkedett ítéletével a felperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A felperes 2010 óta egy lakóotthonban él.

[2] A felperes 2007. július 1. napjától egy rehabilitációs és foglalkoztatási kht.-nál állt takarítói munkaviszonyban. A munkaideje heti 30 óra, munkarendje 6 órától 12 óráig tartott. A felperes rokkantsági ellátásra jogosult.

[3] 2015. december 10. napján a felperes balesetet szenvedett oly módon, hogy az alperessel felelősségbiztosítási jogviszonyban álló H. A. a személygépkocsijával egy gyalogosátkelő helynél nem adta meg számára az elsőbbséget, és a gépjármű jobb oldali elejével őt elütötte. A felperes az ütközés következtében a szélvédőre vágódott, majd onnan az út menti vízelvezető árokba esett.

[4] Az ügyészség határozatával megállapította, hogy H. A. magatartása alkalmas 1 rendbeli, a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott, eszerint minősülő és büntetendő közúti baleset gondatlan okozásának vétsége megállapítására. A károkozó a balesetért való felelősségét elismerte. Az illetékes kormányhivatal előtt megállapodás jött létre a felperes és a károkozó között, ezért a károkozóval szemben a büntetőeljárást megszüntették.

[5] A baleset következtében a felperes nyolc napon túl gyógyuló életveszélyes sérüléseket szenvedett: koponyazúzódást, tüdősérülést, pertrochanter-törést, szeméremcsont-törést, alkartörést, akkut vérzés utáni anaemia, heveny légzési elégtelenség alakult ki. A felperes a balesetből eredően hosszú időt töltött kórházban. Munkaviszonya 2017. december 9. napján munkavégzésre való alkalmatlansága miatt megszűnt.

[6] A felperes a kárigényét 2016. november 2. napján nyújtotta be az alpereshez, a peres felek között peren kívül egyeztetés indult. Az alperes a 2017. január 23-án kelt levelében közölte a felperessel, hogy a kárigény elbírálásához orvosszakértői vizsgálatot tart szükségesnek, a további vizsgálatokkal, orvosi kezelésekkel kapcsolatos dokumentációt kért be, és fenntartotta a jogot további iratok bekéréséhez. 2017. május 25. napját követően 300 000 forint jogcím nélküli előleget, a ruházat, ingóságok tekintetében 20 000 forint átalányösszeget és 5071 forint összegű kamatot. 2020. május 18-án az alperes további orvosi iratokat kért be a felperes kárigényének elbírálásához, majd július 3. napján további 500 000 forint összegű jogcím nélküli előleget és 21 845 forint kamatot fizetett meg a felperesnek. Az orvosszakértői vizsgálat és vélemény 2020. december 8. napján készült el, amelyet 2021. február 24-én az alperes megküldött a felperesnek. Az alperes a 2021. április 16. napján kelt iratban elévülésre hivatkozással megtagadta a kárigény rendezését azzal, hogy a sérelemdíj iránti felperesi igény a perbeli baleset bekövetkezésének napján, vagyis 2015. december 10. napján esedékessé vált és 2020. december 10. napján elévült.

[7] A balesetből eredően, illetve annak következményeként a felperes nem képes a munkavégzésre, a munka elvesztésével élettere is beszűkült. Nem képes egyedül közlekedni az utcán, buszra szállni, míg a baleset előtt egyedül járt be a munkahelyére és vissza. A járása továbbra is bizonytalan, tart a szintkülönbségektől, bárhová akar menni, kíséretre szorul. Egyik combjába és a másik lábszárába fémrögzítést építettek be, amelyeket nem távolítottak el. A lábszárán található hegesedés és a boka duzzanata esztétikai problémát is jelent. Nem tud se leguggolni, se lehajolni. Hosszantartó kórházi kezelést követően számos alkalommal kellett orvosi kontrollvizsgálaton részt vennie, hónapokig gyógytornát kellett végeznie, a gyógyulása - még ha nem is volt teljes körű - sok időt vett igénybe.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes megváltoztatott keresetében 3 400 000 forint sérelemdíj, ezen összeg után 2015. december 10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, 2017. január 1. napjától 2022. január 31. napjáig 4 129 234 forint vagyoni kár (jövedelemveszteség), ezen összeg után 2019. július 15. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat, 2022. február 1. napjától véghatáridő nélkül havonta előre esedékesen legkésőbb minden hónap 5. napjáig havi 122 250 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:518., 6:519., 6:522., 6:527., 6:528. §-aira és a 6:48. § (1) bekezdésére alapította.

[9] A sérelemdíjat érintő elévülési kifogásra előadta, hogy 2020. július 3. és 2021. április 16. napja között a felek peren kívüli egyeztetése miatt az elévülés nyugodott. A peren kívüli egyeztetés arra utalt a számára, hogy az alperes részéről várható a teljesítés, ezért szükségtelen vele szemben a peres eljárás megindítása. A menthető ok az egyeztető tárgyalások folytatása volt. Előadta, hogy erre az időszakra esett az alperes által igényelt orvosszakértői vizsgálata.

[10] Hivatkozott a Kúria Pfv.20.344/2014/6. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett ítéletére, a Gfv.30.376/2018/6. és Pfv.21.654/2019/5. számú határozatokra. Felhívta továbbá a HVG-ORAC jogkódexnek a Ptk. 6:24. §-ához fűzött magyarázatát, amely szerint "ugyancsak menthető oknak tartják a bíróságok azt, ha a jogosult és a kötelezett között tárgyalások folynak az igény érvényesítéséről, s a kötelezett azt a látszatot kelti, hogy hajlandó lesz a jogosult igényét teljesíteni, ám amikor az elévülési idő bekövetkezik, elzárkózik a teljesítéstől".

[11] Az alperes ellenkérelmében nem vitatta a baleset bekövetkezését, azt sem, hogy a kárt a biztosítottja okozta, nem hivatkozott felperesi közrehatásra sem. A sérelemdíjra irányuló keresetet elsődlegesen elévülés miatt (Ptk. 6:22., 6:23., 6:522., 6:523. §) kérte elutasítani, mert a követelés álláspontja szerint 2020. december 10. napján elévült. Hivatkozott a Kúria Pfv.21.044/2018/9. számú, BHGY-ben közzétett eseti döntésére. Arra az esetre, ha a bíróság az elévülési kifogásának nem adna helyt, a sérelemdíj jogalapját és összegszerűségét nem vitatta.

Az első- és a másodfokú ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2017. január 1. napjától 2022. január 31. napjáig 4 129 234 forintot, ezen összeg után 2019. július 15. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy 2022. február 1. napjától kezdődően havonta előre esedékesen legkésőbb minden hónap 5. napjáig fizessen meg a felperesnek havi 122 250 forint jövedelempótló járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.