EH 2013.12.M21 A munkaügyi perben nem vizsgálható, hogy a munkáltató gazdasági helyzete valóban szükségessé tette-e az átszervezést és a létszámcsökkentést [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 89. § (2) bek.].
Pertörténet:
Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.361/2011/5., Székesfehérvári Törvényszék Mf.22004/2011/3., Kúria Mfv.10409/2012/4. (*EH 2013.12.M21*)
***********
Az alperes a 2009. november 20-án kelt rendes felmondással megszüntette az általa diszpécser munkakörben foglalkoztatott felperes munkaviszonyát. A felmondás indokát a következőkben jelölte meg. "A gazdaságban végbemenő negatív folyamatok cégünknél is éreztetik hatásukat. Versenyképességünk, fizetési képességünk, működésünk fenntartása érdekében indokolttá vált egyes munkakörökben foglalkoztatott létszám szükségességének felülvizsgálata, a munkaköri feladatok összevonása. A szakmai vezetés döntött arról, hogy az Ön szakterületén létszámleépítést hajt végre. A létszámleépítés az Ön munkakörét is érintette."
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. § (1), (4) és (6) bekezdései alapján - alkalmazta a jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit. A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a munkaviszonyát az alperes az Mt. 4. §-ába ütközően szüntette meg, az alperes pedig nem bizonyította a perben a felmondásban foglalt ok valóságát. Ez utóbbi következtetés indokaként jelölte meg, hogy az alperes 2008. és 2009. évi szerződés állományának számai és mérlegeredményei cáfolták a világgazdasági folyamatok gazdálkodásra gyakorolt negatív hatását, a vezérigazgatói utasítás hatályban léte alatt help desk munkakörbe alkalmazott munkavállaló felvétele miatt pedig, figyelemmel arra is, hogy a help desk munkakörben alkalmazott munkavállaló diszpécseri munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, kérdésessé teszik a rendes felmondás azon megállapítását is, amely szerint a negatív gazdasági eredmények indokolják a létszám felülvizsgálatát.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a felmondásnak a gazdaságban végbemenő negatív folyamatok hatására vonatkozó mondata nem a felmondás okára, hanem annak munkajogilag irreleváns indítékára utal, amelynek vizsgálata kívül esik a munkajogi vita keretein. Az alperes - vélt vagy valós, de semmiképpen nem vitatható - gazdasági érdekből döntött egy diszpécser munkaviszonyának felmondásáról, diszpécser munkakörben új munkavállalót nem alkalmazott. A felperes munkaviszonya megszüntetése után felvett munkavállalót help desk munkatársként alkalmazta, a két munkakör nem volt azonos, mivel ez utóbbi, műszaki-informatikai képesítéssel rendelkező, tehát magasabban képzett munkavállaló alkalmazását igénylő munkakörbe a riasztó berendezések javítása és karbantartása feladatok is beletartoztak. Az átszervezés ilyen módon az alperes működését illetően strukturális változást is hozott, ami elvileg alkalmas lehetett a kitűzött stratégiai cél megvalósítására. A másodfokú bíróság végül utalt arra, hogy a felperes help desk diszpécser munkakörbe való átképzésének lehetőségét, illetve ennek elmaradását, továbbá azt, hogy az alperes csupán ürügyként hivatkozott gazdasági érdekeire és átszervezésre, a joggal való visszaélés körében lehetett volna vizsgálni, a felperes azonban az elsőfokú ítéletet nem támadta fellebbezéssel, ezért e körülmények vizsgálatát a másodfokú bíróság mellőzte.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a másodfokú ítélet "megváltoztatását" és az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mt. 89. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévedett annak megállapításakor, hogy a gazdaságban végbemenő negatív folyamatok hatásával kapcsolatos ténymegállapítás nem képezte a felmondás okát, ezért annak valóságát sem kellett vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felmondásban megjelölt okok valóságának bizonyítása során az alapul fekvő objektív tényeknek és nem ezek alperes általi szubjektív értelmezésének kell érvényesülnie, ellenkező esetben a valóságra vezetett bizonyítás értelmét veszítené.
A felperes szerint az alperes a perben nem bizonyította a felmondás okának valóságát, amelyet - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is kiemelte ítéletében - a mérlegeredmények és az élő szerződések száma is alátámasztott. A felmondás indokának valótlanságát támasztja alá az is, hogy az alperes help desk munkakör ellátására 2010. március 8-án felvett egy munkavállalót, a help desk munkakört betöltő munkavállaló ugyanis diszpécseri feladatokat is ellát és ez a munkakör minőségileg nem jelent "magasabb fokú" munkakört.
A felperes utalt arra, hogy a help desk munkakört - a meghallgatott tanú vallomásából is kitűnően - a felperes is el tudta volna látni, az erre irányuló szándékát jelezte is az alperesnek, az új munkavállaló felvétele ezért nem volt indokolt és nem állt összhangban a felmondásban megjelölt racionalizálási szándékkal sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az Mt. 89. § (2) bekezdése megsértése nélkül állapította meg, hogy a felmondás indoka valós és okszerű.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésben foglalt keretek között vizsgálta felül.
Az MK 95. számú állásfoglalás és az egységes ítélkezési gyakorlat (BH 1988.50., BH 2001.341., BH 2002.374.) alapján a munkáltató költségracionalizálást, -megtakarítást célzó döntéseinek hatékonysága, célszerűsége a munkaügyi perben nem vizsgálható. Ebből következően kívül esik a munkaügyi jogvita keretein az is, hogy a munkáltató, jelen esetben az alperes gazdasági helyzete valóban indokolttá és szükségessé tette-e a vezérigazgatói utasítással elrendelt átszervezést és létszámcsökkentést. E kérdésben az Mt. 89. § (2) bekezdése helyes értelmezésével és az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltak figyelembe vételével a másodfokú bíróság foglalt el helyes álláspontot, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A peradatok szerint az alperes Távközlési Üzletágának sz.-i telephelyén diszpécseri feladatokat diszpécser munkakörben, help desk munkakörben és nemzetközi diszpécser munkakörben alkalmazott munkavállalók látták el. A perben a felperes sem állította, hogy e munkakörök teljes mértékben azonosak lennének és hogy az alperes által megjelölt további feladatok ellátása (hibaelhárítás, javítások ellenőrzése stb.) a help desk munkakört betöltő munkavállalók munkaköri kötelezettségét képezte, a munkakörök különbözőségeit az alperes okirati bizonyítékokkal is alátámasztotta. Az a tény, hogy az alperes 2010. márciusában help desk munkakörbe új munkavállalót vett fel, illetve a felperes által hivatkozott azon körülmény, hogy a help desk munkakörbe tartozó feladatok nagy részét diszpécseri feladatok tették ki, a munkaköri feladatok eltéréseire és a másodfokú bíróság által is rögzített különbségekre tekintettel, a felmondás indokának valós voltát és okszerűségét nem cáfolja, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben sem alapos.
Mindezek alapján a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.409/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 2012. február 8-án kelt 3.Mf.22.004/2011/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.22.004/2011/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes a 2009. november 20-án kelt rendes felmondással megszüntette az általa diszpécser munkakörben foglalkoztatott felperes munkaviszonyát. A felmondás indokát a következőkben jelölte meg. "A gazdaságban végbemenő negatív folyamatok cégünknél is éreztetik hatásukat. Versenyképességünk, fizetési képességünk, működésünk fenntartása érdekében indokolttá vált egyes munkakörökben foglalkoztatott létszám szükségességének felülvizsgálata, a munkaköri feladatok összevonása. A szakmai vezetés döntött arról, hogy az Ön szakterületén létszámleépítést hajt végre. A létszámleépítés az Ön munkakörét is érintette."
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. § (1), (4) és (6) bekezdései alapján - alkalmazta a jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit. A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a munkaviszonyát az alperes az Mt. 4. §-ába ütközően szüntette meg, az alperes pedig nem bizonyította a perben a felmondásban foglalt ok valóságát. Ez utóbbi következtetés indokaként jelölte meg, hogy az alperes 2008. és 2009. évi szerződés állományának számai és mérlegeredményei cáfolták a világgazdasági folyamatok gazdálkodásra gyakorolt negatív hatását, a vezérigazgatói utasítás hatályban léte alatt help desk munkakörbe alkalmazott munkavállaló felvétele miatt pedig, figyelemmel arra is, hogy a help desk munkakörben alkalmazott munkavállaló diszpécseri munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, kérdésessé teszik a rendes felmondás azon megállapítását is, amely szerint a negatív gazdasági eredmények indokolják a létszám felülvizsgálatát.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a felmondásnak a gazdaságban végbemenő negatív folyamatok hatására vonatkozó mondata nem a felmondás okára, hanem annak munkajogilag irreleváns indítékára utal, amelynek vizsgálata kívül esik a munkajogi vita keretein. Az alperes - vélt vagy valós, de semmiképpen nem vitatható - gazdasági érdekből döntött egy diszpécser munkaviszonyának felmondásáról, diszpécser munkakörben új munkavállalót nem alkalmazott. A felperes munkaviszonya megszüntetése után felvett munkavállalót help desk munkatársként alkalmazta, a két munkakör nem volt azonos, mivel ez utóbbi, műszaki-informatikai képesítéssel rendelkező, tehát magasabban képzett munkavállaló alkalmazását igénylő munkakörbe a riasztó berendezések javítása és karbantartása feladatok is beletartoztak. Az átszervezés ilyen módon az alperes működését illetően strukturális változást is hozott, ami elvileg alkalmas lehetett a kitűzött stratégiai cél megvalósítására. A másodfokú bíróság végül utalt arra, hogy a felperes help desk diszpécser munkakörbe való átképzésének lehetőségét, illetve ennek elmaradását, továbbá azt, hogy az alperes csupán ürügyként hivatkozott gazdasági érdekeire és átszervezésre, a joggal való visszaélés körében lehetett volna vizsgálni, a felperes azonban az elsőfokú ítéletet nem támadta fellebbezéssel, ezért e körülmények vizsgálatát a másodfokú bíróság mellőzte.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a másodfokú ítélet "megváltoztatását" és az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mt. 89. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévedett annak megállapításakor, hogy a gazdaságban végbemenő negatív folyamatok hatásával kapcsolatos ténymegállapítás nem képezte a felmondás okát, ezért annak valóságát sem kellett vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felmondásban megjelölt okok valóságának bizonyítása során az alapul fekvő objektív tényeknek és nem ezek alperes általi szubjektív értelmezésének kell érvényesülnie, ellenkező esetben a valóságra vezetett bizonyítás értelmét veszítené.
A felperes szerint az alperes a perben nem bizonyította a felmondás okának valóságát, amelyet - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is kiemelte ítéletében - a mérlegeredmények és az élő szerződések száma is alátámasztott. A felmondás indokának valótlanságát támasztja alá az is, hogy az alperes help desk munkakör ellátására 2010. március 8-án felvett egy munkavállalót, a help desk munkakört betöltő munkavállaló ugyanis diszpécseri feladatokat is ellát és ez a munkakör minőségileg nem jelent "magasabb fokú" munkakört.
A felperes utalt arra, hogy a help desk munkakört - a meghallgatott tanú vallomásából is kitűnően - a felperes is el tudta volna látni, az erre irányuló szándékát jelezte is az alperesnek, az új munkavállaló felvétele ezért nem volt indokolt és nem állt összhangban a felmondásban megjelölt racionalizálási szándékkal sem. Végül kiemelte, hogy a másodfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a vezérigazgatói utasítás csupán a racionalizálási cél eléréséhez szükséges egyik eszközként említette a létszámleépítést, ezért a munkaviszony megszüntetése az utasítással nem indokolható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az Mt. 89. § (2) bekezdése megsértése nélkül állapította meg, hogy a felmondás indoka valós és okszerű.
Az alperes érvelése szerint az elsőfokú bíróság által megjelölt adatok nem voltak alkalmasak arra, hogy a negatív gazdasági folyamatok igazolását kétségessé tegyék. A bevétel növekedése nem jelenti azt, hogy az alperesnek az elvárt profitot ne kellene kitermelnie, a mérlegeredményekre vonatkozó számadatok nem adnak betekintést az alperes valós piaci helyzetébe. A negatív gazdasági folyamatokat a társaságnak a vizsgált időszakban folyamatosan növekvő kintlévőségeit, a követelések behajtásának sikertelenségét és a rövid lejáratú kötelezettségek felhalmozását is figyelembe véve kell megítélni. A 2007. és 2009. közötti mérlegeredményeken alapuló érvelés azért nem fogadható el, mert az igazgatói utasítás 2009. november 1-jén kelt, az a fenti időszakot követő időre tartalmaz utasításokat. Az utasítás tartalmazza, hogy az alperes vezetése - a Távfelügyeleti Üzletág pozíciója megtartása, a költség-árbevétel arány optimális fenntartása, a kintlévőségek kezelése érdekében - az Üzletág átszervezéséről, e körben többek között a létszámleépítésről döntött, az utasítás tartalmát és annak végrehajtását két tanú vallomása is megerősítette. Azt, hogy az alperest ért negatív gazdasági hatásokról a felperes 2009-ben hivatalos tájékoztatást kapott, a felperes is elismerte, az alperes pedig - a fentieken túl - a 2008-2009. évi szerződés számok alakulására, az új szerződések csökkenő számára és a megszűntek számának növekedésére vonatkozó adatszolgáltatással is igazolta. Az elsőfokú bíróság nem a teljes "élő" szerződés számot vette alapul; az alperes által szolgáltatott bizonyítékok a létszámleépítést okszerűvé teszik, az átszervezés célszerűségét pedig - a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása alapján - a bíróság nem vizsgálhatja.
Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a létszámleépítésre vonatkozóan is téves következtetést vont le. A vezérigazgatói utasítás a szakmai vezetést kifejezetten azzal bízta meg, hogy racionalizálja a diszpécser munkakörben foglalkoztatottak létszámát, amennyiben pedig létszámleépítés mellett döntenek, úgy az érintett munkavállalók munkaviszonyát meg kell szüntetni. A felmondásból kitűnik, hogy a vezetés a diszpécseri munkakör vonatkozásában kifejezetten a létszámleépítés mellett döntött, ennek eredményeként a budapesti kirendeltségen 14, a székesfehérvárin 4 munkavállalónak a munkaviszonya került megszüntetésre. A székesfehérvári kirendeltségen 2008. december 1-jén 9, 2009. november 11-én 11, 2010. április 30-án 10 diszpécser dolgozott, a létszámleépítés tehát a help desk munkakörbe felvett 1 munkavállalót figyelembe véve is megvalósult. E számadatokat a felperes nem vitatta, mindezek miatt iratellenes az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy az alperesnél nem történt létszámcsökkentés.
Az alperes végül kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a diszpécseri és a help desk munkakör szignifikáns különbségeinek és annak, hogy ez utóbbi munkakör betöltéséhez más típusú szakmai követelményeknek kell megfelelni, nem tulajdonított jelentőséget, az erre vonatkozó bizonyítékokat a másodfokú bíróság értékelte helyesen. Az alperes a perben bizonyította, hogy gazdasági okok miatt a diszpécseri munkakörben a létszámot csökkentette, a felperes munkakörébe mást nem alkalmazott, a létszámcsökkentés tényét pedig nem érinti az a körülmény, hogy a feladatok növekedése esetén azok ellátásába esetenként más munkavállalókat is bevont.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésben foglalt keretek között vizsgálta felül.
Az MK 95. számú állásfoglalás és az egységes ítélkezési gyakorlat (BH 1988.50., BH 2001.341., BH 2002.374.) alapján a munkáltató költségracionalizálást, megtakarítást célzó döntéseinek hatékonysága, célszerűsége a munkaügyi perben nem vizsgálható. Ebből következően kívül esik a munkaügyi jogvita keretein az is, hogy a munkáltató, jelen esetben az alperes gazdasági helyzete valóban indokolttá és szükségessé tette-e a vezérigazgatói utasítással elrendelt átszervezést és létszámcsökkentést. E kérdésben az Mt. 89. § (2) bekezdése helyes értelmezésével és az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltak figyelembe vételével a másodfokú bíróság foglalt el helyes álláspontot, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A peradatok szerint az alperes Távközlési Üzletágának sz-i telephelyén diszpécseri feladatokat diszpécser munkakörben, help desk munkakörben és nemzetközi diszpécser munkakörben alkalmazott munkavállalók látták el. A perben a felperes sem állította, hogy e munkakörök teljes mértékben azonosak lennének és hogy az alperes által megjelölt további feladatok ellátása (hibaelhárítás, javítások ellenőrzése, stb.) a help desk munkakört betöltő munkavállalók munkaköri kötelezettségét képezte, a munkakörök különbözőségeit az alperes okirati bizonyítékokkal is alátámasztotta. Az a tény, hogy az alperes 2010. márciusában help desk munkakörbe új munkavállalót vett fel, illetve a felperes által hivatkozott azon körülmény, hogy a help desk munkakörbe tartozó feladatok nagy részét diszpécseri feladatok tették ki, a munkaköri feladatok eltéréseire és a másodfokú bíróság által is rögzített különbségekre tekintettel, a felmondás indokának valós voltát és okszerűségét nem cáfolja, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben sem alapos.
Mindezek alapján a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Pp. 359/A. §-a és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Budapest, 2013. június 26.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró