EH 2018.06.M14 A készenlétért járó ellentételezés a vezető munkakörű kormánytisztviselőt is megilleti, mert a törvény az e munkakörű kormánytisztviselőt kizárólag a rendkívüli munkavégzés ellentételezéséből zárja ki, illetve bízza azt a közszolgálati szabályzat rendelkezésére [2011. évi CXCIX. tv. 96. §, 97. §, 98. §].
Pertörténet:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1062/2015/9., Nyíregyházi Törvényszék Mf.20726/2016/4., Kúria Mfv.10004/2017. (*EH 2018.06.M14*)
***********
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1994. január 1-jétől létesített köztisztviselői jogviszonyt az alperes jogelődjénél. 2012. március 1-jétől a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) hatálya alá került. 2015. április 1-jétől az alperessel állt kormányzati szolgálati jogviszonyban. 2013. június 16-án a Hatósági Jogi és Igazgatási Osztály osztályvezetői munkaköre mellett hatósági igazgatóhelyettesi kinevezést is kapott. 2015. április 1-jétől kinevezése igazgatóhelyettesről osztályvezetőre változott, és a Hatósági és Komplex Engedélyezési Osztály munkáját irányította. 2015. szeptember 15-ével kinevezését közigazgatási tanácsadóra módosította az alperes, melyre tekintettel a felperes felmentését kérte.
[2] Munkaköri leírása többek között tartalmazta, hogy "gondoskodik a jogszabályok, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek szakmai véleményezéséről, az igazgatói utasítások tervezeteinek szakmai előkészítéséről".
[3] A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdése értelmében a környezetvédelmi hatóságnál és a vízügyi igazgatóságon állandó ügyeletet kell tartani, melyet a felügyelőségek, majd 2015. április 1-jétől a kormányhivatal látott el. A kormányrendelet végrehajtása érdekében adták ki az ügyeleti rendszerről szóló, 1/2012. számon született Igazgatói utasítást, amely 2012. január 6-án lépett hatályba. Ennek 8. pontja szerint a védelemvezetői feladatokat előzetes éves beosztás alapján a vezető beosztású munkatársak látták el. A 4. pontban rögzítettek szerint heti váltásban minden hét utolsó munkanap 14.00 órától a következő hét utolsó munkanap 8.00 óráig folyamatosan voltak beosztva. Az ügyeleti rendszer négyszintű volt, amit minden esetben a beosztott védelemvezető irányított. Az utasítás 18. pontja szerint a rendkívüli munkavégzés elszámolására az ügyelet ellátását követő hó bérszámfejtése alkalmával kerül sor, továbbá "védelemvezetői feladatok ellátását vezető munkatársak részére pénzügyi ellentételezés nem folyósítható".
[4] A 2013. május 10-étől hatályban lévő Igazgatói utasítás a korábbi utasítással egyezően szabályozta az ügyeleti beosztás tartamát, amelynek ellentételezéseként a 18. pont azt tartalmazta, hogy "a tényleges ügyeleti szolgálatban végzett idő - bizonylatolás ellenében - lecsúsztatható". Itt is rögzítették azonban, hogy "a védelemvezetői feladatok ellátását végző vezető munkatársak részére ellentételezés nem biztosított".
[5] 2014. március 3-ától a 2/2014. számú Igazgatói utasításban készenléti rendszert is rögzítettek, amely egyszintű volt, és megnevezték azt a hét személyt - köztük a felperest -, akik készenléti vezetői feladatokat láttak el. Ezen utasítás 16. pontja rögzítette, hogy "készenléti vezetői feladatok ellátását végző munkatársak részére a készenlétben töltött időszakra ellentételezés nem biztosított". A 8. pont tartalmazta, hogy készenlét alatt elrendelt rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő mértékére és annak megváltására a Kttv. rendelkezéseinek és a közszolgálati szabályzatnak megfelelően kerül sor.
[6] A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlást követően a készenléti vezetői feladatokat hárman, köztük a felperes látták el, 2015. június 1-jétől már csak ketten: R. Zs. és a felperes heti váltásban.
[7] A jogutódlást követően a felperesre is irányadó lett a 2015. április 1-jétől 2015. május 27-éig hatályban lévő, majd az ezt követően 2015. május 28-ától hatályos közszolgálati szabályzat. Mindkettő akként rendelkezett, hogy "A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő mértékét a Kttv. 98. § (1)-(6) bekezdése határozza meg".
[8] A készenlét ideje alatt a felperesnek az elérhetőségét biztosítania kellett a szolgálati telefonon keresztül, és folyamatosan munkára képes állapotban kellett lennie. Az alperes jogelődjénél folyamatosan napirenden volt, hogy a vezetők nem részesülnek semmilyen ellentételezésben a készenléti, ügyeleti feladatokért. A minisztériummal folytatott egyeztetések ellenére ebben változás nem történt.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[9] A felperes a keresetében 2012. október 19-étől 2015. október 5-éig ellátott készenléti feladatok ellentételezéseként a Kttv. 98. §-ra hivatkozással kérte a részére kiadni elmulasztott szabadidő megváltása címén az alperes 14 552 259 forint megfizetésére kötelezését a 2014. május 26-ától járó késedelmi kamattal növelt összegben.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a Kttv. 96. § (2) bekezdése és a 98. §-a jogszerű értelmezésével járt el. A vezetők ellentételezésre a közszolgálati szabályzat ilyen rendelkezése esetén jogosultak. A felperes munkaköri leírása az ő kötelezettségévé tette az igazgatói utasítások szakmai előkészítését. Ennek ellenére a keresetben kifejtett álláspontját írásban nem rögzítette, a Kttv. 9. § (2) bekezdésébe ütközően esetleges jogszabályellenességet nem jelzett.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[12] A Kttv. 96. § rendelkezése, különösen a (2) bekezdés d) pontja értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár az igazgatói utasítások a felperes esetében ügyeletnek nevezték, a felperes hétvégeken készenléteket látott el, mivel az otthonában kellett munkára képes állapotban riasztásra készen állnia, és csak alkalmanként került sor ténylegesen munkavégzésre. Ezt az értelmezést a Kttv. 97. §-a is megerősíti.
[13] A perben a felek a Kttv. 98. § (5) bekezdését értelmezték eltérően, amely szerint a vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidőátalány, ha ezt közszolgálati szabályzat megállapítja.
[14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkotó az ügyeletet és a készenlétet a Kttv. 96. § (2) bekezdésével összhangban egyaránt rendkívüli munkaidőnek tekinti, és arra egységes szabályozást ad. Ennek lényege, hogy a kormánytisztviselőnek a rendkívüli munkaidőben teljesített munkavégzésért akár beosztástól eltérő munkaidőként, akár ügyeletként, akár készenlét alatt teljesített munkaként valósul meg, szabadidőt kell biztosítani, mely a vezetőnek csak akkor jár, ha ezt a közszolgálati szabályzat előírja. A vezető beosztásban lévő kormánytisztviselőket a rendkívüli munka ellentételezéséből a jogalkotó jogszabályi szinten kizárta.
[15] Ezzel a szándékával összhangban a Kttv. 98. § rendelkezései az (1) és (2) bekezdésben kifejezetten csak a rendkívüli munkaidő teljesítése esetén járó szabadidő mértékét szabályozzák, a jogalkotó a (3) bekezdésben ezzel teljesen egyező mértékben az ügyeletre és a készenlétre, a (4) bekezdésben pedig a fenti esetkörökön kívül a szabadidőátalány megállapíthatóságára tér ki. Ez azt jelenti, hogy mind a rendszeresen, beosztástól eltérő munkaidőben foglalkoztatott kormánytisztviselő, mind az ügyeletet, készenlétet rendszeresen ellátók számára a szabadidőátalány megállapítható. Az (1)-(3) bekezdések tehát szabályozzák a rendkívüli munkaidő teljesítése után járó szabadidő mértékét, majd utána a (4)-(7) bekezdések az egyéb közös szabályokat, amelyek - ahogy egyébként a 98. § fejezetcíme is tartalmazza - irányadók a rendkívüli munkaidőre, ügyeletre, készenlétre, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Ezen bekezdések egyike sem jelöli meg kifejezetten az ügyelet és készenlét fogalmát, hanem gyűjtőfogalomként használja a rendkívüli munkaidőt.
[16] A jogszabályhely értelmezése körében az elsőfokú bíróság hivatkozott a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 14. § (1)-(2) bekezdésében, 46. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
[17] Mindezekből következően az volt az álláspontja, hogy a felperes mint vezető esetében nem volt mód a Kttv. 98. § (5) bekezdése figyelmen kívül hagyására, és a (7) bekezdés alkalmazására, vagyis részére a készenlétért sem szabadidő kiadására, sem annak megváltására nincs mód. A felperes vezetőként munkaköri kötelessége ellenére nem készített elő ezzel ellentétes szabályozást.
[18] Az elsőfokú bíróság szerint a hasonló tárgyban született Mfv.II.10.098/2014/3. számú kúriai határozat a jelen ügyben nem volt irányadó, mert az a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 40. § (7) bekezdés rendelkezéseit értelmezve született, továbbá mert a Kttv. 96. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőben végzett munkának. E rendelkezés szerint, amennyiben a készenlét alatt munkavégzésre nem kerül sor, ez az időtartam nem minősíthető rendkívüli munkaidőnek. Rögzítette továbbá, hogy sem a Kttv., sem a Ktv. rendelkezései szerint nem jogosult szabadidőre, illetve szabadidőátalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő, illetve kormánytisztviselő.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[20] A törvényszék nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a készenlét teljes időtartama rendkívüli munkaidőnek minősül, ugyanakkor jogszabálysértés nélkül állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a készenlétért ki nem adott szabadidő ellenértékének meghatározása során a Kttv. 98. §-a rendelkezéseit figyelembe kell venni. Ebből következően a jogszabályi rendelkezés szerint vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidőátalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapította.
[21] A törvényszék szerint a felperes keresete alaptalan, mert a Kttv. 98. § (5) bekezdése a rendkívüli munkaidőért járó szabadidő, illetve szabadidőátalány juttatása tekintetében ír elő külön szabályokat a vezetőkre, de a készenlét azon időtartamára, amelyben ténylegesen munkavégzésre nem került sor, így a rendkívüli munkaidő fogalma alá nem tartozik, nem tartalmaz rendelkezést. Következésképp a Kttv. 98. § (7) bekezdése szintén nem alkalmazható.
[22] A törvényszék álláspontja szerint sem irányadó jelen ügyben a Kúria Mfv.II.10.098/2014/3. számú döntése, mely a Ktv.-n alapult.
[23] A Kttv. 98. §-a a rendkívüli munkaidőnek minősülő készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig terjedő időtartamon túl teljesített készenlétért járó szabadidő kiadásának idejéről, annak megváltásáról rendelkezést nem tartalmaz, a munka törvénykönyve a jelen eljárásban nem alkalmazható, így a felperes a Kttv. 98. § (7) bekezdésén alapuló, a szabadidő megváltásra irányuló keresete jogszabályi rendelkezés hiányában megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő, keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a törvényszék döntése törvénysértő, a Kttv. 98. § téves értelmezésén alapul. A perben első eldöntendő kérdés az, hogy a munkáltató jogkövetkezmény nélkül megsértheti-e a Kttv. 98. § (3) és (6) bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, miszerint a készenlétért, az ügyeletért és a munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésért a kormánytisztviselő részére - ideértve a vezetőket is - szabadidőt kell biztosítani. Jogsértő a jogerős ítélet megállapítása, miszerint törvényi rendelkezés hiányában a szabadidő kiadása elmulasztásának nem lehet az a következménye, hogy a munkáltatót a bíróság a ki nem adott szabadidő megváltására kötelezze.
[25] A bíróságok megalapozatlanul hagyták figyelmen kívül a Kúria Mfv.II.10.098/2014/3. számú ítéletét tekintettel arra, hogy a készenlétért járó szabadidő megváltása tekintetében a Ktv. 40. § (6) bekezdése a Kttv.-vel teljes mértékben azonos szabályozást tartalmazott, azaz kizárólag a rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő megváltására tartalmazott tételes rendelkezést, az ügyeletért, készenlétért járó szabadidő megváltása tekintetében nem, vagyis a Kúria döntése a jelen perrel azonos jogi környezetben és azonos tényállás alapján született.
[26] Ebben a döntésben a Kúria hangsúlyozta, hogy eltérő értelmezés rendeltetésellenesen, ellentételezés nélkül lehetővé tenné a vezető részére akár az állandó készenlét elrendelését is. A felperes részére az alperes évek alatt több ezer óra készenlétet rendelt el, még a készenlét havi maximális tartamára sem volt figyelemmel. Az alperes tehát visszaélt azzal a jogértelmezéssel, hogy a vezetők készenlétét nem kell ellentételezni.
[27] A kormánytisztviselő a szabadidő kiadásával, illetve a megváltásával ugyanabba a helyzetbe kerül, hiszen mindkét esetben ugyanolyan összegű díjazáshoz jut hozzá. Ez megilleti akkor is, ha a jogviszonya időközben megszűnik, és ha a szabadidő kiadására már nem kerülhet sor. A jogerős ítélet tehát sérti a Kttv. 98. § (3) és (7) bekezdését, valamint a 10. § (1) bekezdését.
[28] A felperes szerint az alperes a kereset összegszerűségét az elsőfokú bíróság felhívására sem vitatta, így ezt a felülvizsgálati eljárásban sem teheti meg. A keresettel érintett időszakban 7500 óra pihenőidőre szerzett jogosultságot, amit összevetve az éves szinten jelentkező kb. 2000 óra munkaidővel, mutatja, hogy az alperes 3 év alatt kirívó mennyiségű készenlétet rendelt el a számára.
[29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hivatkozása szerint a jogvitát nem a felperes által feltett "első eldöntendő kérdés" alapján kell elbírálni. A perben ugyanis abban a jogkérdésben kellett döntenie a bíróságnak, hogy a perbeli időben hatályos jogszabályi rendelkezés alapján a felperest mint vezetőt az általa teljesített készenléti feladatokért annak ellentételezéseként szabadidő megilleti-e, illetve ennek megváltására jogosult-e.
[30] A felperes keresetét az eljárás korábbi szakaszaiban nem alapozta a Kttv. 98. § (6) bekezdésben foglaltakra, így erre a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270. § és 275. § (1) bekezdés alapján már nem kerülhet sor.
[31] Az alperes vitatta, hogy ő és a jogelődje visszaélt a jogértelmezéssel, és rendeltetésellenesen rendelt el készenlétet.
[32] A felperes nem támasztotta alá, hogy a Kttv. 98. § (7) bekezdésben rögzített rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok milyen jogi alapon alkalmazhatóak, ha a készenlét nem tartozik a rendkívüli munkaidő fogalmi körébe. A másodfokú bíróság keresetet elutasító döntése tehát nem jogsértő.
[33] A felperes nem hivatkozott a megelőző eljárásban a Kttv. 10. §-ában foglaltakra, mely a joggal való visszaélés jogintézményét szabályozza, így a Pp. 270. és 275. §-a alapján ezt már a felülvizsgálati eljárásban nem teheti.
[34] Az eljáró bíróságok elsődlegesen a jogalapról döntöttek, így az összegszerűség vizsgálatára részükről nem került sor, az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés megalapozatlan.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[36] A felülvizsgálati eljárásban olyan körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott és bizonyítékait sem jelölte meg), nem lehet hivatkozni [BH 2002.447., 2002.83., Pp. 275. § (1) bekezdés].
[37] Az alperes helyesen érvelt azzal, hogy a megelőző eljárásban a Kttv. 10. § (1) bekezdésének vizsgálatára - a felperesi hivatkozás hiányában - nem került sor, így ez a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható.
[38] Az alperes helyesen hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságoknak elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperest mint vezetőt az általa teljesített készenlétért, annak ellentételezéseként szabadidő megilleti-e, illetve a jogviszonya megszűnésére tekintettel ennek megváltására jogosult-e. Ebben a körben az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályi rendelkezéseket: a rendkívüli munkaidőre vonatkozó Kttv. 96. §-át, az ügyelet és készenlét jogintézményét szabályozó Kttv. 97. §-át, továbbá ezek ellenértékének szabályozásáról rendelkező Kttv. 98. §-át értelmezték, így azokról - a felülvizsgálattal érintett körben - a Kúriának is állást kellett foglalnia.
[39] A Kttv. 96. § (2) bekezdése rendkívüli munkaidőként a beosztástól eltérő és a munkaidőkereten felüli munkaidő megjelölésén túl az ügyelet (teljes) tartamát, továbbá a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig terjedő időtartamot nevesíti. Ugyanakkor a 97. § (1) bekezdése rögzíti, hogy rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre rendelkezésre állni. A (4) bekezdés szerint, ha ez a rendelkezésre állás a munkáltató által meghatározott helyen történik, akkor ügyeletről, ha pedig a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon, készenlétről van szó.
[40] A 98. §-t megelőző fejezet címe azonban nemcsak a rendkívüli munkaidő, hanem az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértékéről is rendelkezik. Ebből következően nemcsak a Kttv. 96. § (2) bekezdésében foglalt rendkívüli munkaidő fogalommeghatározás, hanem a készenlét és az ügyelet fenti fogalmára vonatkozó rendelkezések is irányadóak a Kttv. 98. §-a értelmezésekor. A Kttv. 98. § (3) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a kormánytisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Amennyiben az ügyeletre, a készenlétre a kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2) bekezdés szerinti szabadidő jár. Ugyanakkor a Kttv. 98. § (5) bekezdése akként szól, hogy a vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő-átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapítja.
[41] A Kttv. 98. §-át megelőző fejezetcím az ellentételezés szabályozásakor az ügyeletet és a készenlétet a rendkívüli munkaidőtől elkülönítve nevezi meg (a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzésért járó ellenértéket is szabályozva). Ezért a bíróságok a rendkívüli munkaidő fogalmából levezetve jogszabálysértően utasították el a felperes keresetét, mivel a rendkívüli munkaidőbe az ügyelet is beletartozik, illetve a készenlét alatt ténylegesen teljesített, valamint úton töltött idő is a Kttv. 96. § (2) bekezdése alapján. A jogalkotó ugyanakkor az ügyeletért és a készenlétért járó ellenértéket külön kiemelve, a rendkívüli munkaidőre járó ellentételezéstől megkülönböztetve kívánta szabályozni, tekintettel a 97. § (1) bekezdésére, amely hangsúlyozza, hogy az ügyeletre és a készenlétre a kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidején felül kerül sor.
[42] A fentiek alapján a Kttv. 98. § (3) bekezdésében foglalt készenlétért járó ellentételezés a felperest mint vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselőt megillette, tekintettel arra, hogy a Kttv. 98. § (5) bekezdése a vezetői munkakörű kormánytisztviselő esetében kizárólag a rendkívüli munkavégzés ellentételezését zárja ki, illetve bízza a közszolgálati szabályzat rendelkezésére. A közszolgálati szabályzatra történő hivatkozáson túl a perben megjelölt eseti döntés alapjául szolgáló jogszabályi környezet a jelen perbelitől nem tér el, ezért a Kúria iránymutató döntését a jelen ügyben sem lehet figyelmen kívül hagyni.
[43] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kereset összegszerűségének körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mivel ennek megalapozottsága vonatkozásában a felülvizsgálatra is irányadó tényállás megállapításokat nem tartalmaz.
(Kúria, Mfv.I.10.004/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.004/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Szűcs Péter ügyvéd
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője:
Dr. Kiss Katalin jogtanácsos
A per tárgya: illetmény
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.726/2016/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1062/2015/9.
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.726/2016/4. számú ítéletét a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1062/2015/9. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét fejenként 50.000 (ötvenezer) forintban, a felülvizsgálati eljárási illetéket 1.455.200 (egymillió-négyszázötvenötezer-kettőszáz) forintban állapítja meg.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1994. január 1-jétől létesített köztisztviselői jogviszonyt az alperes jogelődjénél. 2012. március 1-jétől a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) hatálya alá került. 2015. április 1-jétől az alperessel állt kormányzati szolgálati jogviszonyban. 2013. június 16-án a Hatósági Jogi és Igazgatási Osztály osztályvezetői munkaköre mellett hatósági igazgatóhelyettesi kinevezést is kapott. 2015. április 1-jétől kinevezése igazgatóhelyettesről osztályvezetőre változott, és a Hatósági és Komplex Engedélyezési Osztály munkáját irányította. 2015. szeptember 15-ével kinevezését közigazgatási tanácsadóra módosította az alperes, melyre tekintettel a felperes felmentését kérte.
[2] Munkaköri leírása többek között tartalmazta, hogy „gondoskodik a jogszabályok, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek szakmai véleményezéséről, az igazgatói utasítások tervezeteinek szakmai előkészítéséről”.
[3] A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdése értelmében a környezetvédelmi hatóságnál és a vízügyi igazgatóságon állandó ügyeletet kell tartani, melyet a felügyelőségek, majd 2015. április 1-jétől a kormányhivatal látott el. A kormányrendelet végrehajtása érdekében adták ki az ügyeleti rendszeréről szóló 1/2012. számon született Igazgatói utasítást, amely 2012. január 6-án lépett hatályba. Ennek 8. pontja szerint a védelemvezetői feladatokat előzetes éves beosztás alapján a vezető beosztású munkatársak látták el. a 4. pontban rögzítettek szerint heti váltásban minden hét utolsó munkanap 14.00 órától a következő hét utolsó munkanap 8.00 óráig folyamatosan voltak beosztva. Az ügyeleti rendszer négy szintű volt, amit minden esetben a beosztott védelemvezető irányított. Az utasítás 18. pontja szerint a rendkívüli munkavégzés elszámolására az ügyelet ellátását követő hó bérszámfejtése alkalmával kerül sor, továbbá "védelemvezetői feladatok ellátását vezető munkatársak részére pénzügyi ellentételezés nem folyósítható".
[4] A 2013. május 10-étől hatályban lévő Igazgatói utasítás a korábbi utasítással egyezően szabályozta az ügyeleti beosztás tartamát, amelynek ellentételezéseként a 18. pont azt tartalmazta, hogy „a tényleges ügyeleti szolgálatban végzett idő – bizonylatolás ellenében – lecsúsztatható”. Itt is rögzítették azonban, hogy „a védelemvezetői feladatok ellátását végző vezető munkatársak részére ellentételezés nem biztosított”.
[5] 2014. március 3-ától a 2/2014. számú Igazgatói utasításban készenléti rendszert is rögzítettek, amely egyszintű volt, és megnevezték azt a hét személyt – köztük a felperest –, akik készenléti vezetői feladatokat láttak el. Ezen utasítás 16. pontja rögzítette, hogy „készenléti vezetői feladatok ellátását végző munkatársak részére a készenlétben töltött időszakra ellentételezés nem biztosított”. A 8. pont tartalmazta, hogy készenlét alatt elrendelt rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő mértékére és annak megváltására a Kttv. rendelkezéseinek és a közszolgálati szabályzatnak megfelelően kerül sor.
[6] A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlást követően a készenléti vezetői feladatokat hárman, köztük a felperes látták el, 2015. június 1-jétől már csak ketten: R. Zs. és a felperes heti váltásban.
[7] A jogutódlást követően a felperesre is irányadó lett a 2015. április 1-jétől 2015. május 27-éig hatályban lévő, majd az ezt követően 2015. május 28-ától hatályos közszolgálati szabályzat. Mindkettő akként rendelkezett, hogy „A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő mértékét a Kttv. 98. § (1) – (6) bekezdése határozza meg”.
[8] A készenlét ideje alatt a felperesnek az elérhetőségét biztosítania kellett a szolgálati telefonon keresztül, és folyamatosan munkára képes állapotban kellett lennie. Az alperes jogelődjénél folyamatosan napirenden volt, hogy a vezetők nem részesülnek semmilyen ellentételezésben a készenléti, ügyeleti feladatokért. A minisztériummal folytatott egyeztetések ellenére ebben változás nem történt.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[9] A felperes a keresetében 2012. október 19-étől 2015. október 5-éig ellátott készenléti feladatok ellentételezéseként a Kttv. 98. §-ra hivatkozással kérte a részére kiadni elmulasztott szabadidő megváltása címén az alperes 14.552.259 forint megfizetésére kötelezését a 2014. május 26-ától járó késedelmi kamattal növelt összegben.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a Kttv. 96. § (2) bekezdése és a 98. §-a jogszerű értelmezésével járt el. A vezetők ellentételezésre a közszolgálati szabályzat ilyen rendelkezése esetén jogosultak. A felperes munkaköri leírása az ő kötelezettségévé tette az igazgatói utasítások szakmai előkészítését. Ennek ellenére a keresetben kifejtett álláspontját írásban nem rögzítette, a Kttv. 9. § (2) bekezdésébe ütközően esetleges jogszabályellenességet nem jelzett.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[12] A Kttv. 96. § rendelkezése, különösen a (2) bekezdés d) pontja értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár az igazgatói utasítások a felperes esetében ügyeletnek nevezték, a felperes hétvégeken készenléteket látott el, mivel az otthonában kellett munkára képes állapotban riasztásra készen állnia, és csak alkalmanként került sor ténylegesen munkavégzésre. Ezt az értelmezést a Kttv. 97. §-a is megerősíti.
[13] A perben a felek a Kttv. 98. § (5) bekezdését értelmezték eltérően, amely szerint a vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidőátalány, ha ezt közszolgálati szabályzat megállapítja.
[14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkotó az ügyeletet és a készenlétet a Kttv. 96. § (2) bekezdésével összhangban egyaránt rendkívüli munkaidőnek tekinti, és arra egységes szabályozást ad. Ennek lényege, hogy a kormánytisztviselőnek a rendkívüli munkaidőben teljesített munkavégzésért akár beosztástól eltérő munkaidőként, akár ügyeletként, akár készenlét alatt teljesített munkaként valósul meg, szabadidőt kell biztosítani, mely a vezetőnek csak akkor jár, ha ezt a közszolgálati szabályzat előírja. A vezető beosztásban lévő kormánytisztviselőket a rendkívüli munka ellentételezéséből a jogalkotó jogszabályi szinten kizárta.
[15] Ezzel a szándékával összhangban a Kttv. 98. § rendelkezései az (1) és (2) bekezdésben kifejezetten csak a rendkívüli munkaidő teljesítése esetén járó szabadidő mértékét szabályozzák, a jogalkotó a (3) bekezdésben ezzel teljesen egyező mértékben az ügyeletre és a készenlétre, a (4) bekezdésben pedig a fenti esetkörökön kívül a szabadidőátalány megállapíthatóságára tér ki. Ez azt jelenti, hogy mind a rendszeresen, beosztástól eltérő munkaidőben foglalkoztatott kormánytisztviselő, mind az ügyeletet, készenlétet rendszeresen ellátók számára a szabadidőátalány megállapítható. Az (1) - (3) bekezdések tehát szabályozzák a rendkívüli munkaidő teljesítése után járó szabadidő mértékét, majd utána a (4) – (7) bekezdések az egyéb közös szabályokat, amelyek – ahogy egyébként a 98. § fejezetcíme is tartalmazza – irányadók a rendkívüli munkaidőre, ügyeletre, készenlétre, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Ezen bekezdések egyike sem jelöli meg kifejezetten az ügyelet és készenlét fogalmát, hanem gyűjtőfogalomként használja a rendkívüli munkaidőt.
[16] A jogszabályhely értelmezése körében az elsőfokú bíróság hivatkozott a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM rendelet 14. § (1) - (2) bekezdésében, 46. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
[17] Mindezekből következően az volt az álláspontja, hogy a felperes mint vezető esetében nem volt mód a Kttv. 98. § (5) bekezdés figyelmen kívül hagyására, és a (7) bekezdés alkalmazására, vagyis részére a készenlétért sem szabadidő kiadására, sem annak megváltására nincs mód. A felperes vezetőként munkaköri kötelessége ellenére nem készített elő ezzel ellentétes szabályozást.
[18] Az elsőfokú bíróság szerint a hasonló tárgyban született Mfv.II.10.098/2014/3. számú kúriai határozat a jelen ügyben nem volt irányadó, mert az a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 40. § (7) bekezdés rendelkezéseit értelmezve született, továbbá mert a Kttv. 96. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőben végzett munkának. E rendelkezés szerint amennyiben a készenlét alatt munkavégzésre nem kerül sor, ez az időtartam nem minősíthető rendkívüli munkaidőnek. Rögzítette továbbá, hogy sem a Kttv., sem a Ktv. rendelkezései szerint nem jogosult szabadidőre, illetve szabadidőátalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő, illetve kormánytisztviselő.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.
[20] A törvényszék nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a készenlét teljes időtartama rendkívüli munkaidőnek minősül, ugyanakkor jogszabálysértés nélkül állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a készenlétért ki nem adott szabadidő ellenértékének meghatározása során a Kttv. 98. § rendelkezéseit figyelembe kell venni. Ebből következően a jogszabályi rendelkezés szerint vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidőátalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapította.
[21] A törvényszék szerint a felperes keresete alaptalan, mert a Kttv. 98. § (5) bekezdése a rendkívüli munkaidőért járó szabadidő, illetve szabadidőátalány juttatása tekintetében ír elő külön szabályokat a vezetőkre, de a készenlét azon időtartamára, amelyben ténylegesen munkavégzésre nem került sor, így a rendkívüli munkaidő fogalma alá nem tartozik, nem tartalmaz rendelkezést. Következésképp a Kttv. 98. § (7) bekezdése szintén nem alkalmazható.
[22] A törvényszék álláspontja szerint sem irányadó jelen ügyben a Kúria Mfv.II.10.098/2014/3. számú döntése, mely a Ktv-n alapult.
[23] A Kttv. 98. §-a a rendkívüli munkaidőnek minősülő készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig terjedő időtartamon túl teljesített készenlétért járó szabadidő kiadásának idejéről, annak megváltásáról rendelkezést nem tartalmaz, a munka törvénykönyve a jelen eljárásban nem alkalmazható, így a felperes a Kttv. 98. § (7) bekezdésén alapuló, a szabadidő megváltásra irányuló keresete jogszabályi rendelkezés hiányában megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő, keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a törvényszék döntése törvénysértő, a Kttv. 98. § téves értelmezésén alapul. A perben első eldöntendő kérdés az, hogy a munkáltató jogkövetkezmény nélkül megsértheti-e a Kttv. 98. § (3) és (6) bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, miszerint a készenlétért, az ügyeletért és a munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésért a kormánytisztviselő részére – ideértve a vezetőket is – szabadidőt kell biztosítani. Jogsértő a jogerős ítélet megállapítása, miszerint törvényi rendelkezés hiányában a szabadidő kiadása elmulasztásának nem lehet az a következménye, hogy a munkáltatót a bíróság a ki nem adott szabadidő megváltására kötelezze.
[25] A bíróságok megalapozatlanul hagyták figyelmen kívül a Kúria Mfv.II.10.098/2014/3. számú ítéletét tekintettel arra, hogy a készenlétért járó szabadidő megváltása tekintetében a Ktv. 40. § (6) bekezdése a Kttv-vel teljes mértékben azonos szabályozást tartalmazott, azaz kizárólag a rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő megváltására tartalmazott tételes rendelkezést, az ügyeletért, készenlétért járó szabadidő megváltása tekintetében nem, vagyis a Kúria döntése a jelen perrel azonos jogi környezetben és azonos tényállás alapján született.
[26] Ebben a döntésben a Kúria hangsúlyozta, hogy eltérő értelmezés rendeltetésellenesen, ellentételezés nélkül lehetővé tenné a vezető részére akár az állandó készenlét elrendelését is. A felperes részére az alperes évek alatt több ezer óra készenlétet rendelt el, még a készenlét havi maximális tartamára sem volt figyelemmel. Az alperes tehát visszaélt azzal a jogértelmezéssel, hogy a vezetők készenlétét nem kell ellentételezni.
[27] A kormánytisztviselő a szabadidő kiadásával, illetve a megváltásával ugyanabba a helyzetbe kerül, hiszen mindkét esetben ugyanolyan összegű díjazáshoz jut hozzá. Ez megilleti akkor is, ha a jogviszonya időközben megszűnik, és ha a szabadidő kiadására már nem kerülhet sor. A jogerős ítélet tehát sérti a Kttv. 98. § (3) és (7) bekezdését, valamint a 10. § (1) bekezdését.
[28] A felperes szerint az alperes a kereset összegszerűségét az elsőfokú bíróság felhívására sem vitatta, így ezt a felülvizsgálati eljárásban sem teheti meg. A keresettel érintett időszakban 7500 óra pihenőidőre szerzett jogosultságot, amit összevetve az éves szinten jelentkező kb. 2000 óra munkaidővel, mutatja, hogy az alperes 3 év alatt kirívó mennyiségű készenlétet rendelt el a számára.
[29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hivatkozása szerint a jogvitát nem a felperes által feltett „első eldöntendő kérdés” alapján kell elbírálni. A perben ugyanis abban a jogkérdésben kellett döntenie a bíróságnak, hogy a perbeli időben hatályos jogszabályi rendelkezés alapján a felperest mint vezetőt az általa teljesített készenléti feladatokért annak ellentételezéseként szabadidő megilleti-e, illetve ennek megváltására jogosult-e.
[30] A felperes keresetét az eljárás korábbi szakaszaiban nem alapozta a Kttv. 98. § (6) bekezdésben foglaltakra, így erre a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270. § és 275. § (1) bekezdés alapján már nem kerülhet sor.
[31] Az alperes vitatta, hogy ő és a jogelődje visszaélt a jogértelmezéssel, és rendeltetésellenesen rendelt el készenlétet.
[32] A felperes nem támasztotta alá, hogy a Kttv. 98. § (7) bekezdésben rögzített rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok milyen jogi alapon alkalmazhatóak, ha a készenlét nem tartozik a rendkívüli munkaidő fogalmi körébe. A másodfokú bíróság keresetet elutasító döntése tehát nem jogsértő.
[33] A felperes nem hivatkozott a megelőző eljárásban a Kttv. 10. §-ában foglaltakra, mely a joggal való visszaélés jogintézményét szabályozza, így a Pp. 270. § és 275. § alapján ezt már a felülvizsgálati eljárásban nem teheti.
[34] Az eljáró bíróságok elsődlegesen a jogalapról döntöttek, így az összegszerűség vizsgálatára részükről nem került sor, az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés megalapozatlan.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[36] A felülvizsgálati eljárásban olyan körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott és bizonyítékait sem jelölte meg), nem lehet hivatkozni [BH 2002.447., BH 2002.83., Pp. 275. § (1) bekezdés].
[37] Az alperes helyesen érvelt azzal, hogy a megelőző eljárásban a Kttv. 10. § (1) bekezdésének vizsgálatára – a felperesi hivatkozás hiányában – nem került sor, így ez a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható.
[38] Az alperes helyesen hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságoknak elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperest mint vezetőt az általa teljesített készenlétért, annak ellentételezéseként szabadidő megilleti-e, illetve a jogviszonya megszűnésére tekintettel ennek megváltására jogosult-e. Ebben a körben az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályi rendelkezéseket: a rendkívüli munkaidőre vonatkozó Kttv. 96. §-át, az ügyelet és készenlét jogintézményét szabályozó Kttv. 97. §-át, továbbá ezek ellenértékének szabályozásáról rendelkező Kttv. 98. §-át értelmezték, így azokról – a felülvizsgálattal érintett körben – a Kúriának is állást kellett foglalnia.
[39] A Kttv. 96. § (2) bekezdése rendkívüli munkaidőként a beosztástól eltérő és a munkaidőkereten felüli munkaidő megjelölésén túl az ügyelet (teljes) tartamát, továbbá a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig terjedő időtartamot nevesíti. Ugyanakkor a 97. § (1) bekezdés rögzíti, hogy rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre rendelkezésre állni. A (4) bekezdés szerint ha ez a rendelkezésre állás a munkáltató által meghatározott helyen történik, akkor ügyeletről, ha pedig a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon, készenlétről van szó.
[40] A 98. §-t megelőző fejezet címe azonban nemcsak a rendkívüli munkaidő, hanem az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértékéről is rendelkezik. Ebből következően nemcsak a Kttv. 96. § (2) bekezdésben foglalt rendkívüli munkaidő fogalom-meghatározás, hanem a készenlét és az ügyelet fenti fogalmára vonatkozó rendelkezések is irányadóak a Kttv. 98. § értelmezésekor. A Kttv. 98. § (3) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a kormánytisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Amennyiben az ügyeletre, a készenlétre a kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2) bekezdés szerinti szabadidő jár. Ugyanakkor a Kttv. 98. § (5) bekezdése akként szól, hogy a vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapítja.
[41] A Kttv. 98. §-t megelőző fejezetcím az ellentételezés szabályozásakor az ügyeletet és a készenlétet a rendkívüli munkaidőtől elkülönítve nevezi meg (a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzésért járó ellenértéket is szabályozva). Ezért a bíróságok a rendkívüli munkaidő fogalmából levezetve jogszabálysértően utasították el a felperes keresetét, mivel a rendkívüli munkaidőbe az ügyelet is beletartozik, illetve a készenlét alatt ténylegesen teljesített, valamint úton töltött idő is a Kttv. 96. § (2) bekezdés alapján. A jogalkotó ugyanakkor az ügyeletért és a készenlétért járó ellenértéket külön kiemelve, a rendkívüli munkaidőre járó ellentételezéstől megkülönböztetve kívánta szabályozni tekintettel a 97. § (1) bekezdésére, amely hangsúlyozza, hogy az ügyeletre és a készenlétre a kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidején felül kerül sor.
[42] A fentiek alapján a Kttv. 98. § (3) bekezdésben foglalt készenlétért járó ellentételezés a felperest mint vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselőt megillette tekintettel arra, hogy a Kttv. 98. § (5) bekezdése a vezetői munkakörű kormánytisztviselő esetében kizárólag a rendkívüli munkavégzés ellentételezését zárja ki, illetve bízza a közszolgálati szabályzat rendelkezésére. A közszolgálati szabályzatra történő hivatkozáson túl a perben megjelölt eseti döntés alapjául szolgáló jogszabályi környezet a jelen perbelitől nem tér el, ezért a Kúria iránymutató döntését a jelen ügyben sem lehet figyelmen kívül hagyni.
[43] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kereset összegszerűségének körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mivel ennek megalapozottsága vonatkozásában a felülvizsgálatra is irányadó tényállás megállapításokat nem tartalmaz.
A döntés elvi tartalma
[44] A Kttv. 98. § (3) bekezdésben foglalt készenlétért járó ellentételezés a vezetői munkakörű kormánytisztviselőt is megilleti tekintettel arra, hogy a Kttv. 98. § (5) bekezdés az ő esetükben kizárólag a rendkívüli munkavégzés ellentételezését zárja ki, illetve bízza a közszolgálati szabályzat rendelkezésére.
Záró rész
[45] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati eljárási illetéket csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről majd az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
[46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. február 7.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.004/2017.)