3180/2022. (IV. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.30.380/2019/2. számú végzése, valamint a Miskolci Törvényszék 2 Pf.20.264/2019/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Gfv.30.380/2019/2. számú végzése, a Miskolci Törvényszék 2.Pf.20.264/2019/8. számú ítélete, valamint a Miskolci Járásbíróság 5.P.21.302/2018/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] kérelmét az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapította.
[3] 2. Az indítványozó svájci frank alapú egyedi kölcsönszerződést kötött gépjármű finanszírozására. Miután a törlesztőrészletek teljesítését elmulasztotta, a vele szerződött lízingvállalkozás kérelmére fizetési meghagyást bocsátottak ki vele szemben, amely az indítványozó ellentmondása folytán kölcsön visszafizetése iránti perré alakult. Az első fokon eljáró Miskolci Járásbíróság a keresetnek helyt adott, és kötelezte az indítványozót a tőkeösszeg, annak kamatai és a perköltség megfizetésére. A bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, az indítványozó perben tett szóbeli nyilatkozatai, valamint tanúbizonyítás révén feltárt tényállás alapján nem tartotta megalapozottnak az indítványozó ellenkérelmében foglalt hivatkozásokat; így sem a fogyasztói kölcsönszerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló elsődleges, sem az annak különböző tartalmi hiányosságain, valamint tisztességtelenségén alapuló, a szerződés semmisségének megállapítására irányuló másodlagos és harmadlagos hivatkozásokkal kapcsolatos érveit nem találta helytállónak. Szintén nem tartotta lehetségesnek az indítványozó által felhozott érvek alapján annak megállapítását sem, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés hibás banki terméknek minősülne. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta, az indítványozó előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította. Mivel a törvényben meghatározott értékhatárt a pertárgy értéke nem érte el, a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította.
[4] Az indítványozó - a tartalmilag jobbára az első és másodfokú döntést támadó - alkotmányjogi panaszában, illetve annak kiegészítéseiben az általa sérelmesnek tartott bírósági döntésekkel összefüggésben egyrészt az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott, tekintettel arra, hogy szerinte a per tárgyát képező jogkérdésben [illetve álláspontja szerint konkrétan a perben érintett fogyasztói kölcsönszerződés részeként általa egyébként elfogadott Üzletszabályzat jogi megítélésében is] a joggyakorlat a különböző illetékességű bíróságok között eltér. Ez, az indítványozó szerint születési helyzet [születési hely] szerinti megkülönböztetést jelent. Másrészt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmére is hivatkozott, egyfelől a másodfokú bíróság állítólagos elfogultsága miatt, valamint azért is, mert az ügyben eljáró bíróságok az általa hivatkozott kúriai állásfoglalásokat, illetve más, eseti döntéseket - véleménye szerint indokolatlanul - nem fogadták el a döntésük kialakítása során jogértelmezésük alapjául.
[5] Az indítványozó - idézve az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdését is, és egyben az alkotmányos jogsérelem tekintetében "kitérőnek" minősítve saját érvelését - az első- és másodfokú bíróságok jogértelmezése tekintetében arra is utalt, hogy az az Európai Unió jogával is ellentétes, tekintettel arra, hogy a kölcsönszerződést, amelynek részét képezte a kamatszámítás tekintetében szerinte nem egyértelmű, "érthetetlen, használhatatlan, kétértelmű" rendelkezéseket tartalmazó üzletszabályzat is, nem nyilvánították tisztességtelennek. A Kúria végzésének alaptörvény-ellenessége tárgyában az indítvány önálló érvelést nem tartalmaz. Ezen döntés kapcsán az indítványozó számos, általa relevánsnak tartott eseti döntést is felsorolva visszautalt az Alaptörvény XV. cikkével összefüggésben hivatkozott azon érvére, miszerint az ügyében lényeges jogkérdésben az eltérő illetékességi területű ítélőtáblák alá tartozó bíróságok gyakorlata között lényeges eltérés van.
[6] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) az "A felülvizsgálat kivételes engedélyezésének feltételei" alcímet viselő 409. §-át idézve a következő megállapítást tette: "Álláspontom szerint a Pp. 409 §-ban rögzített feltételek ügyemben fennállnak, így engedélyezhető lett volna a felülvizsgálat." Mindezzel összefüggésben az Alaptörvénynek a Kúria jogalkalmazás egysége biztosítása tekintetében fennálló feladat- és hatáskörét rögzítő 25. cikk (3) bekezdését is megemlítette. Mivel álláspontja szerint az ügyében releváns jogkérdésben a jogegység a fentiek értelmében nem valósul meg, ezért "mulasztásos alkotmánysértésben van a Kúria, mert nem biztosítja az egységes ítélkezést". Mindezt az indítványozó tartalmilag (és szoros összefüggésben a sérelmesnek tartott járásbírósági és törvényszéki döntéssel szemben felhozott érvelésével) az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme körébe vonható olyan visszásságként értékelte, amely egyben ellentétben áll a B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság, jogállamiság követelményével is.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.
[8] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)-f) pont] az alábbiak szerint tesz eleget.
[9] Az indítványozó a Kúria végzését 2020. június 6. napján vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig - ezen időponthoz képest - az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül, 2020. július 23-án terjesztette elő.
[10] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozói jogosultságot megállapító törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §); az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntést (a Kúria a Gfv.30.380/2019/2. számú végzése, a Miskolci Törvényszék 2.Pf.20.264/2019/8. számú ítélete, valamint a Miskolci Járásbíróság 5.P.21.302/2018/14. számú ítélete); és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XV. cikk (1) és (2) bekezdései, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése]. Az indítvány ezek sérelme tekintetében indokolást is tartalmaz; továbbá az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára vonatkozóan.
[11] Az indítvány az Alaptörvénynek a bírói döntés által megsérteni vélt rendelkezései között utal a B) cikk (1) bekezdésére, E) cikk (3) bekezdésére, valamint a 25. cikk (3) bekezdésére is; ezek azonban nem tartalmaznak az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így azok tekintetében az indítvány nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek. (A B) cikk (1) bekezdése tekintetében lásd pl. 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]; 3046/2021. (X. 15) AB végzés, Indokolás [18]. Az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdése tekintetében lásd pl. 3373/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [6]. A 25. cikk (3) bekezdése tekintetében lásd pl. 3065/2020. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [14]). Ezen hivatkozások tekintetében ezért az Alkotmánybíróság nem folytathatott le érdemi vizsgálatot.
[12] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. §-ában foglalt további, valamint a 29. § és a 31. § szerinti feltételeket.
[13] Az indítványozó a peres eljárás alpereseként nyilvánvalóan érintett [Abtv. 27. § (1) bekezdés]; jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésére, ezért a panasz a bírósági eljárást befejező egyéb döntés tekintetében az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt követelményeknek eleget tesz.
[14] 3.2.1. A további jogorvoslattal már nem támadható kúriai végzés az Abtv. 27. § (1) bekezdése felvezető szövegének második fordulatában említett eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, amely alkotmányjogi panasz-szal támadható. Az Alkotmánybíróság azonban rámutat a hasonló eljárásokban követett, jelen ügyben is irányadó alábbi gyakorlatára: "az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének a kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért a jogerős döntéssel szemben akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati indítvány benyújtását is lehetővé teszi, de az indítványozó ezzel a lehetőséggel nem él. Ha azonban az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására is kihat. Ha ugyanis a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásra alkalmas, azt a Kúria érdemben vizsgálja, az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést a jogerős döntésre is kiterjedően vizsgálhatja. Abban az esetben azonban, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának ezen nem érdemi döntésén keresztül az ügy érdemében hozott jogerős döntést csak két esetben vizsgálhatja. Akkor (i) ha az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati indítvánnyal egyidejűleg - az Abtv. szerinti határidőben - alkotmányjogi panasszal is megtámadta, vagy (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg, amely mérlegelés eredményére az indítványozónak bizonyosan nincs ráhatása [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont]." (3223/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [15]-[16]) Jelen ügyben a felsorolt esetek egyike sem áll fenn: az indítványozó a jogerős döntést határidőben nem támadta meg alkotmányjogi panasszal, a Kúria pedig a felülvizsgálat kizártsága miatt állapította meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség. A kifejtettek miatt az első- és másodfokú döntés vizsgálatára jelen eljárásban nincs mód (lásd: 3393/2021. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [6]).
[15] Az indítványozó utalt arra, hogy a Pp. 409. §-a alapján a Kúriának állápontja szerint lehetősége lett volna eltekinteni a felülvizsgálatot az értékhatárt el nem érő pertárgyérték alapján kizáró törvényi rendelkezés alkalmazásától, és ügyében a felülvizsgálatot kivételesen engedélyezni. Ezen indítványozói érvelés helytállósága egyben azt is jelentené, hogy - tekintettel az indítványozónak az általa már a felülvizsgálati kérelmében is állított, panaszában pedig megismételt, a jogalkalmazás egységességével kapcsolatos visszásságokra - a Kúria támadott végzése rendelkező részében foglalt, a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból elutasító döntés mérlegelési jogkörben hozott döntéssé "változna". Ez elméletileg megalapozhatná a jogerős (és azzal összefüggésben esetlegesen az elsőfokú) ítélet annak ellenére történő érdemi vizsgálatát, hogy azzal szemben az indítványozó korábban az Abtv. 30. §-a szerinti határidőben külön alkotmányjogi panaszt nem terjesztett elő. Azonban az indítványozó ezen érvelése során figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ügyében a bírósági eljárás még nem az általa hivatkozott Pp., hanem a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) alapján folyt. E törvény viszont még - amint arra a Kúria is utalt a végzése indokolásában -nem tartalmazott a Pp. indítványozó által említett 409. §-ához hasonló, az értékhatárt el nem érő pertárgyértékű marasztalási perben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet jogegységi megfontolásokból kivételesen lehetővé tevő szabályt. Ennek következtében a sérelmezett kúriai (a bírósági eljárást befejező nem érdemi) döntés valójában nem mérlegelésen alapult; az irányadó eljárási szabályok alapján mérlegelésen nem is alapulhatott. Ennek eredményeképpen a jogerős döntéssel szemben előadott érvei érdemi elbírálhatósága tekintetében az Abtv. 27. § (1) bekezdésében, az Abtv 30. §-ában és az Ügyrend 32. § (4) bekezdésében foglalt, az ezen rendelkezések értelmezése tárgyában hozott 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalásban bővebben is kifejtett feltételek fennálltát az indítványozó nem igazolta - illetve a Pp. 409. §-ára való hivatkozás révén sem igazolhatta -; így ezen feltételek fennálltát az Alkotmánybíróság sem állapíthatta meg.
[16] Mindazonáltal az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok alapján azt megállapította, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróságok az indítványozó által a kereseti ellenkérelmében, illetve fellebbezésében előadott érveket megvizsgálták, és az ellenérdekű fél keresetének helyt adó, illetve az indítványozó fellebbezését (és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét) elutasító döntésüket részletesen megindokolt, a tényállást kellően feltáró, az indítványozó valamennyi érvét a vonatkozó szakjogi szabályok értelmezésén, illetve a hazai és európai uniós joggyakorlat értékelésén alapuló (szak)jogi álláspontjuk alapján hozták meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság - a jogerős döntésnek a Kúria nem érdemi végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz útján való megtámadhatósága kapcsán fentebb kifejtettektől függetlenül - a jelen ügy kapcsán is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy töretlen gyakorlata szerint a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]) Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az első- és másodfokú bírói döntések által az indítványozó szerint előidézett alaptörvény-ellenességgel összefüggésben felhozott, túlnyomó részben szakjoginak tekinthető érvek alapján a saját töretlen gyakorlata szerint érdemi vizsgálatot egyébként sem folytathatott volna.
[17] 3.2.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a Kúria Gfv.30.380/2019/2. számú végzésével összefüggésben Alaptörvényben biztosított jog sérelmére nézve önálló - nem az alsóbb fokú bíróságok által hozott döntések eredményeképpen az indítványozó szerint előállt alapjogi sérelmekhez kapcsolódó - érvelést nem adott elő. A Kúria támadott végzése az indítványozó szerint azáltal, hogy a felülvizsgálati kérelme visszautasítása révén egyúttal elmulasztotta feloldani az indítványozó szerint fennálló jogegységi problémát is, ellentétes az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében a jogalkalmazás egységének Kúria által történő biztosítása tekintetében foglaltakkal. Az említett rendelkezés a Kúria számára a jogegység területén feladat- és hatáskört biztosító rendelkezéseket, nem pedig az indítványozó számára jogot biztosító előírásokat tartalmaz. Ilyen tartalmú alaptörvényi rendelkezésekkel [XV. cikk (1)-(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés] az indítványozó a támadott végzést csak áttételesen, a szerinte valójában az első- és másodfokú döntés által előidézett alapjogi sérelem "konzerválása" okán hozta összefüggésbe.
[18] Az Alaptörvény XV. cikkének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a 25. cikk (3) bekezdésének egymással való összefüggése tárgyában azonban az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy ilyen tartalmú indítványozói hivatkozás nem alapozhatja meg az alkotmányjogi panaszok érdemi vizsgálatát. A 3510/2021. (XI. 30.) AB végzésben az Alkotmánybíróság kimondta: "önmagában az nem alkotmányossági kérdés, hogy valamely kérdésben mennyire tekinthető egységesnek az eljáró bíróságok gyakorlata. A jogegység biztosítása ugyanis - ha annak szükségessége felmerül - a bíróságokra kötelező jogértelmezés keretében a Kúria feladata (lásd például: 3349/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21])." (Indokolás [24]) Ennek kapcsán a XV. cikk rendelkezéseivel összefüggésben is felhívta már a figyelmet a következőkre: "Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a jogalkalmazás egységének biztosítása az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében kifejezetten a Kúria - és nem pedig az Alkotmánybíróság - hatásköre, melyet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 25-44. §-ai konkretizálnak (3119/2017. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [26]). Alkotmányjogi panasz alapján "önmagában az ítéletek ellentmondása miatt, alapjog sérelme hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül az ítéleteket akkor sem, ha azokat a Kúria hozta" (3195/2016. (X. 11.) AB határozat; Indokolás [23]; 3269/2016. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [17]). Erre tekintettel az Alaptörvény XV. cikkével összefüggésben nincs helye a panasz érdemi vizsgálatának." (3280/2018. (VII. 20.) AB határozat, Indokolás [24]) Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság szintén hasonlóan foglalt állást, lásd 3345/2018. (X. 26.) AB határozat, Indokolás [18].
[19] Mindezek mellett ismételten emlékeztet ugyanakkor az Alkotmánybíróság arra a körülményre is, hogy - amint arra a Kúria végzése is utal - a jelen ügy alapját képező bírósági eljárások még nem a Pp., hanem a régi Pp. szabályai szerint folytak. Ezek viszont egyfelől marasztalási perekben nem adtak lehetőséget a régi Pp. 271. § (2) bekezdése második mondatában bizonyos típusú vagyonjogi tárgyú perek tekintetében az értékhatár alóli kivételt lehetővé tevő szabály alkalmazására; arra vonatkozóan pedig a régi Pp. felülvizsgálati szabályai pedig nem tartalmaztak rendelkezést, hogy jogegységi szempontok figyelembevételével a felülvizsgálatot értékhatárra tekintet nélkül lehessen engedélyezni. Mindezek miatt a Kúria az irányadó eljárási (szak)jogi szabályokra vonatkozó értelmezésének megfelelően a felülvizsgálat megengedhetősége tekintetében a törvény erejénél fogva nem is hozhatott az indítványozó által sérelmesnek tartott végzés rendelkező részében foglalttól eltérő döntést.
[20] 3.3. A fentieket összefoglalva: tekintettel arra, hogy i) önállóan az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésének sérelmére az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem alapítható, illetve ilyen esetben az Alkotmánybíróság - hatáskör hiányában - érdemi vizsgálatot nem folytat; ii) az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jog sérelmével a kúriai végzést az indítványozó csak áttételesen, a járásbírósági és a törvényszéki ítéletek állított alaptörvény-ellenességén keresztül hozta összefüggésbe; iii) amely döntések Alkotmánybíróság általi érdemi vizsgálatára a jelen végzés 3.2.1. pontjában (Indokolás [14]) foglaltak értelmében nem kerülhetett sor, iv) a kúriai végzés vonatkozásában pedig az indítványban említett alaptörvényi rendelkezéseknek az ott hivatkozott összefüggésére tekintettel az Alkotmánybíróság a végzés 3.2.2. pontjában (Indokolás [17]) ismertetett gyakorlata értelmében érdemi vizsgálatra nincsen mód, az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.30.380/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének érdemi vizsgálatára sem látott lehetőséget.
[21] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel részben az Abtv. 27. § (1) bekezdésben és az Ügyrend 32. §-ában, részben pedig az 52. § (1b) bekezdésében írott feltételeknek nem felel meg, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. március 29.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető, alkotmánybíró
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/857/2020.