BH 1987.10.364 I. Az államigazgatási határozat folytán érvénytelenné vált ingatlanbérleti (-albérleti) szerződés alapján kifizetett összegek visszakövetelésére irányuló igény elévülési ideje az érvénytelenséget okozó államigazgatási határozat jogerőre emelkedésének időpontjában kezdődik [Ptk. 215. § (3) bek., 237. § (2) bek., 327. § (1) bek., 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. r. 5. § (1) bek. a) pont, 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM sz. r. 17. § (1) bek., 2/1969. (I. 23.) Korm. sz. r. 4. § (4) bek., 1/1972. (I. 19.) Korm. sz. r. 29: §].

II. Az államigazgatási határozat folytán érvénytelenné vált ingatlanbérleti (-albérleti) szerződés alapján a bérbeadót nem illeti meg a szerződésben kikötött bérleti díj, a tényleges használat ellenértékére azonban igényt tarthat [Ptk. 237. § (2) bek.].

Az alperes a részben kezelésében levő, részben bérelt, összesen 11 894 m2 területű ingatlant 1982. március 1-jén kötött albérleti szerződéssel évi 5 000 000 Ft díj, ellenében 1982. január 1. napjától a felperes használatába adta. Az ingatlan kezelői jogát az illetékes tanács vb. az 1983. június 20-án hozott határozatával az alperestől megvonta, és az ingatlant egy másik gazdálkodó szervezet kezelésébe adta. Az államigazgatási hatóság határozatát azzal indokolta, hogy az alperes a vonatkozó jogszabályi előírásokat megsértve, az elhelyező hatóság engedélye nélkül adta bérletbe a perbeli ingatlant. A határozat 1983. október 26-án emelkedett jogerőre. A felperes azonban már az elsőfokú határozat meghozatala után, 1983. június 29-én 1 474 973 Ft összegben visszakövetelte a szerződés alapján kifizetett díjakat. Az alperesnek küldött számlában követelését bérleti díj, telekhasználati díj, telekadó, telekbérleti díj és értékcsökkenés címén érvényesítette. Miután az alperes sem a számla alapján, sem pedig az 1984. augusztus 30-i fizetési felszólításra nem teljesített, keresetében 1 474 973 Ft és ennek 1984. szeptember 1-jétől évi 20 % kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetének jogalapját abban jelölte meg, hogy az alperessel kötött szerződés hatósági engedély hiányában érvénytelen, ezért az alperes a semmis szerződés alapján bérleti díjra nem jogosult.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a követelés elévült. ítéletének indokolása szerint az elévülés kezdete az az időpont, amikor a felperes a bérleti díjakat kifizette. Az 1983. június 29-i számla megszakította ugyan az elévülést, ezt követően azonban, 1984. június 29-én az elévülés bekövetkezett. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában arra is utalt, hogy a kereset érdemben sem alapos, mivel a szerződés utólag megállapított érvénytelensége nem jelenti azt, hogy a felperes a telepet ingyen használhatta. A kezelői jog megvonását megelőző időre a terület használatáért az alperest a visszakövetelt összeg akár bérleti, akár használati díj címén megilleti.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Vitatta a követelés elévülését. Azzal érvelt, hogy az elévülés az államigazgatási határozat jogerőre emelkedésekor, 1983. október 26-án kezdődött, amelyet az 1984. augusztus 30-i levele megszakított. Hivatkozott arra is, hogy az alperes azért nem tarthat igényt használati díjra, mert az ingatlan bérbeadására nem volt jogosult.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy a felperes követelése nem évült el, ezért annak helytállóságát érdemben kell vizsgálni, ami további bizonyítást tesz szükségessé.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki.