BH 1980.11.420 A devizarendelkezések megszegését jelenti, ha a tranzit-utas a jogszabályban előírt valutákra vonatkozóan az országba belépéskor elmulasztja az értékbehozatali tanúsítvány beszerzését. [Btk. 309. §, 1974. évi 1. sz. tvr. 5. § (1) bek., c) pont, 1/1374. (I. 17.) PM sz. r. 24. § (2) bek., 3/1979. (II. 15.) PM sz. r. 8. § (3) bek.].

A járásbíróság a tárgyi eljárás során hozott végzésével a lengyel állampolgárságú érdekelttől lefoglalt és a Magyar Nemzeti Bank Emissziós Osztálya által bevételezett 1300 NSZK márkát elkobozta.

Az érdekelt tárgyalás tartása iránt előterjesztett kérelme folytán a járásbíróság jogerős végzésével - a korábbi végzést hatályon kívül helyezve - a lefoglalt 1300 NSZK márka lefoglalásának megszüntetése mellett azt az érdekelt részére visszaadni rendelte.

A tényállás szerint az érdekelt 1979. június 26. napjától június 29. napjáig Jugoszláviában tartózkodott, ahol egy ott lakó rokonától 1300 NSZK márkát kapott, amelyet június 29. napján - más külföldi fizetőeszközökkel együtt - behozott az ország területére. Az éjszakát az egyik campingben töltötte és a nála levő fizetőeszközöket a gépkocsiban különböző helyeken elrejtette. Másnap reggel jelentkezett az országból történő kilépésre és bemutatta a nála levő külföldi fizetőeszközök egy részét, majd többszöri felszólításra az elrejtett 1300 NSZK márkát is, mely utóbbit tőle lefoglalták.

A járásbíróság álláspontja szerint az érdekelt a társadalomra veszélyességben való tévedés folytán nem büntethető, mert nem kapott olyan kioktatást, hogy a magával hozott külföldi fizetőeszközökre nézve értékbehozatali tanúsítványt kell kérnie.

Az érdekelt terhére, a lefoglalt devizaérték kiadására vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.

A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet II. Fejezete tartalmazza a nemzetközi utazásra forgalomra vonatkozó rendelkezéseket. Az említett rendelet 24. §-a azokat az eseteket írja körül, amikor az utasnak nincs szüksége a devizahatóság engedélyére bizonyos devizaértékek, vagyoni értékek és belföldi fizetőeszközök kivételéhez. Az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet 24. §-ának a 3/1979. (II. 15.) PM sz. rendelet 8. §-ának (3) bekezdésével módosított és kiegészített (2) bekezdése értelmében a külföldiek devizaértékeiket (kivéve az utazási csekket és olyan más csekket vagy váltót, amelynek kibocsátója, címzettje és rendelvényese külföldi), valamint vagyoni értékeiket (ide nem értve az útiholmit) a devizahatóság engedélye nélkül vihetik ki az ország területéről, ha azok behozatalát a beutazás alkalmával a vámhatóságtól kérhető értékbehozatali tanúsítvánnyal igazolják. Az olyan államok állampolgárai, amelyek állami bankjával a Magyar Nemzeti Bank a valuták kölcsönös átváltására megállapodást kötött - és ezek közé tartozik a Lengyel Népköztársaság is - értékbehozatali tanúsítványt kötelesek kérni a magukkal hozott külföldi fizetőeszközökről, amelyek az említett országokban nem minősülnek törvényes fizetőeszközöknek. A felhívott jogszabály helyes értelmezése szerint a szocialista országok állampolgárai, akik a Magyar Népköztársaság területére belépnek és nem kérnek értékbehozatali tanúsítványt a birtokukban levő konvertibilis valutákról, már e mulasztással megszegik az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet módosított 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt tilalmat. A devizaérték összegéhez képest befejezett bűncselekményt, illetőleg a devizaszabálysértést valósítják meg [1968. évi 1. törvény 116. § (1) bek.]. Kivétel ez alól, ha saját országuk devizahatósága által kiállított kiviteli engedéllyel rendelkeznek, amely pótolja az értékbehozatali tanúsítványt.

A kifejtettek értelmében közömbös, hogy az utasforgalomban a Magyarország területére belépni kívánó külföldi állampolgár hol, mikor, milyen jogcímen került a bejelentési kötelezettség alá eső külföldi fizetőeszköz birtokába, köteles azt a beléptető határállomáson bejelenteni és értékbehozatali tanúsítványt kérni.