BH 2017.3.84 I. A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyességét kétségbe vonó és így az ügydöntő határozat megalapozottságát vitató felülvizsgálati indítvány azonban tartalmilag az irányadó tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása [Be. 423. § (1) bek.].

II. A vád törvényessége, illetve annak hiánya a vád tartalma alapján vizsgálandó. Nem követelmény azonban az, hogy a vád a történeti tényállást minden részletre kiterjedően, aprólékosan rögzítse; törvényes a vád, ha a cselekmény leglényegesebb tényeinek rögzítése oly módon történik meg, hogy abból a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi és alanyi ismérvei egyértelműen felismerhetőek [Be. 2. § (1) és (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2015. április 27. napján kihirdetett ítéletével

[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (7) bek. b) pont], folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért őt halmazati büntetésül öt év börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte;

[3] - a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont], ezért őt egy év hat hónap - végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

[4] - a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.], ezért őt halmazati büntetésül két év - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

[5] - a VIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.], ezért őt egy év hat hónap - végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte és vele szemben a bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette;

[6] - a XI. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.], ezért őt egy év három hónap - végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

[7] a II., IV., VIII. és XI. r. terhelttel szemben a bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (1978. évi IV. tv. 276. §) miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

[8] Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[9] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2016. február 22. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

[10] - az I. r. terhelt cselekményeit a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének és a Btk. 345. §-ában meghatározott, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének;

[11] - a IV. r. terhelt cselekményeit pedig a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és az (5) bekezdés b) pont II. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősítette;

[12] - az I. r. terhelt halmazati büntetését szabadságvesztésként tekintette kiszabottnak, melyet börtönben kell végrehajtani;

[13] - a IV. r. terhelt büntetését - a halmazati jellegre történő utalás mellőzésével - szabadságvesztésként tekintette kiszabottnak, a felfüggesztés próbaidejének tartamát öt évre súlyosította azzal, hogy azt a végrehajtás elrendelése esetén börtönben kell letöltenie;

[14] - megállapította, hogy az I. r., illetve - a büntetése végrehajtásának elrendelése esetén - a IV. r. terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[15] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben­hagyta.

[16] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r., a II. és IV. r., valamint a VIII. és XI. r. terheltek védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt, azt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapozva.

[17] Az indítványozók eljárási szabálysértésként elsősorban a törvényes vád hiányára hivatkoztak.

[18] Az I. r. terhelt védőjének álláspontja szerint sem a vád, sem annak kiegészítései nem tértek ki védence és a bűnsegédek semmilyen, a számlák befogadásán és bevallásán túlmenő konkrét cselekvőségére, így hiányzik a konkrét, tényállásszerű elkövetési magatartás, valamint azok bizonyítékainak megjelölése.

[19] A II. és IV. r. terhelt védője indítványában arra utalt, hogy a vádból nem derül ki: védencei az abban leírt magatartásukkal milyen bűncselekményt valósítottak meg, és nem állapítható meg a vádból az sem, hogy ki a sértett, illetve a vádat a vádhatóság milyen bizonyítékra alapozza.

[20] A VIII. és XI. r. terhelt védője pedig elsősorban arra hivatkozott, hogy a vád nem tartalmazza: védencei mely magatartásukkal, milyen konkrét sérelmet okoztak, milyen bűncselekményt követtek el, és ki vagy mi a sértett; a vád csupán az ügyészség véleményét tartalmazza.

[21] Az I. r. terhelt védője az eljárási szabálysértések körében utalt az indokolási kötelezettség megsértésére is. Álláspontja szerint sem az első-, sem a másodfokú ítélet nem tartalmaz érdemi indokolást.

[22] Anyagi jogszabálysértésként az I. r. terhelt védője elsősorban arra hivatkozott, hogy a fiktív számla befogadása, illetve az adóbevallásban történő szerepeltetése az adócsalás tényállási elemeinek megállapítására nem alkalmas, mivel a haszonszerzési célzatot, mint tényállási elemet az ítélet nem tartalmazza. Utalt arra is, hogy az A. I. Kft. az áfa összegét az államnak megfizette, és csupán ezen összeget igényelte vissza védence, azaz lényegében ahhoz az összeghez jutott hozzá, amit az adózás körében előzőleg megfizetett, és ez kizárja a haszonszerzési célzatot. Hivatkozott arra is, hogy az I. r. terhelt a bevallásokat nem írta alá, azok tartalmáról nem volt tudomása, és védencének büntetőjogi felelősségét az eljárt bíróságok csupán arra alapították, hogy ő volt a cég ügyvezetője, a tényállásban leírt mulasztások pedig sem a csalás, sem az adócsalás tényállási elemeit nem merítik ki.

[23] Ezért elsősorban azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése mellett - törvényes vád hiányában - szüntesse meg az eljárást, másodlagosan arra tett indítványt, hogy védencét bűncselekmény hiányában mentse fel, harmadsorban pedig a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.