3031/2024. (I. 24.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék 8.Bpk.767/2022/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.625/2022/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában, majd annak határidőben előterjesztett kiegészítésében kérte a Szolnoki Törvényszék 8.Bpk.767/2022/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.625/2022/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.

[2] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előzményeként előadta, hogy utólagos összbüntetésbe foglalás iránti indítványt terjesztett elő az alábbi nyolc ítélete kapcsán:

- a Szolnoki Városi Bíróság 2001. április 26. napján jogerős 7.B.2143/1999/34. számú ítéletével kiszabott 2 évi és 8 hónapi börtönbüntetés (elkövetési idő: 1996. július 15.);

- a Szolnoki Városi Bíróság 2001. május 22. napján jogerős 2.B.602/2001/2. számú ítéletével kiszabott 10 hónapi börtönbüntetés (elkövetési idő: 1999. szeptember 19.);

- a Kisvárdai Városi Bíróság 2012. január 24. napján kelt 9.B.411/2011/23. számú ítéletével kiszabott és a Nyíregyházi Törvényszék 2013. január 25. napján kelt 2.Bf.202/2012/8. számú ítéletével jogerős 8 hónapi börtönbüntetés (elkövetési idő: 2010. február 8. - 2010. február 16.);

- az Ajkai Városi Bíróság 2012. október 30. napján kelt B.563/2011/36. számú ítéletével kiszabott és a Veszprémi Törvényszék 2013. április 9. napján kelt 1.Bf.911/2012/6. számú ítéletével jogerős 3 évi és 6 hónapi fegyházbüntetés (elkövetési idő: 2008. december 20.);

- a Ceglédi Járásbíróság 2013. január 16. napján kelt 17.B.69/2012/81. számú ítéletével kiszabott és a Budapest Környéki Törvényszék 2013. június 11. napján kelt 14.Bf.219/2013/13. számú ítéletével jogerős 4 évi és 3 hónapi fegyházbüntetés (elkövetési idő: 2011. június 15.);

- a Nyírbátori Járásbíróság 2013. október 25. napján jogerős 2.B.487/2011/42. számú ítéletével kiszabott 2 évi fegyházbüntetés (elkövetési idő: 2009. november 27.);

- a Szolnoki Törvényszék 2014. február 28. napján kelt 8.B.110/2013/67. számú ítéletével kiszabott és a Szegedi Ítélőtábla 2014. december 11. napján kelt Bf.II.348/2014/14. számú ítéletével jogerős 12 évi fegyházbüntetés (elkövetési idő: 2011. június 21.);

- a Nyíregyházi Járásbíróság 2013. szeptember 18. napján kelt 16.B.1629/2012/76. számú ítéletével kiszabott és a Nyíregyházi Törvényszék 2015. január 28. napján kelt 2.Bf.80/2014/3. számú ítéletével jogerős 2 évi és 4 hónapi fegyházbüntetés (elkövetési idő: 2010. november 10. - 2010. december 2.).

[3] Úgy vélte az indítványozó, hogy az utólagos összbüntetésbe foglalás feltételei valamennyi fenti ítélet vonatkozásában fennállnak egészen az első, 1996-os elítélésétől kezdődően. Ezen első ítélete alapjául szolgáló bűncselekményt 1996. július 15-én követte el, amelyre tekintettel a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 1999. február 28-ig hatályban volt szövegét tartotta volna indokoltnak figyelembe venni az összbüntetésbe foglalás során. Tekintettel továbbá arra, hogy ennek szabályai tartalmazzák a rá nézve leginkább kedvező előírásokat - mivel ez a szabályozás még nem írta elő kvázi halmazati viszony fennállását az összbüntetésbe foglalás feltételeként - az indítványozó szerint az összbüntetésbe foglalást ezen régi Btk. előírásai alapján kellett volna a bíróságoknak elvégezni.

[4] Az elsőfokú bíróság az indítványozó összbüntetésbe foglalás iránti indítványát elutasító végzést hozott. A másodfokú bíróság az elsőfogú bíróság döntését helybenhagyta.

[5] Az indítványozó a bírósági végzések alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére hivatkozással állította. Indokolásában felhívta a 10/2018 (VII. 18.) AB határozat, a 3360/2018. (XI. 28.) AB határozat és az 1/2020. (I. 2.) AB határozat főbb megállapításait. Ezekből az indítványozó azt a következtetést vonta le, hogy esetében az összbüntetésbe foglalásra az első cselekménye elkövetési idején, vagyis 1996. július 15-én hatályos régi Btk., továbbá a szintén akkor hatályos, az összbüntetés tartamának megállapítására és az összbüntetésbe foglalás eljárási kérdéseire vonatkozó BK 151. szám szabályai lennének irányadók. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság végzésében azt állapította meg, hogy 2011. június 21. napja határozza meg az elkövetéskori büntető törvényt. A régi Btk. ezen időponttól hatályos szabályai ugyanis az első cselekménye elkövetésekor még nem voltak hatályban, továbbá azok rá nézve egyértelműen hátrányosabb jogkövetkezmény megállapítását tették lehetővé. Úgy vélte ezért, hogy a bírósági jogalkalmazás következtében sérült a visszaható hatály tilalma, amelynek eredményeként a bíróságok támadott határozatai ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével.

[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően lefolytatta az indítvány befogadására irányuló eljárást. Annak eredményeként az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panasz indítvány - az alábbiak szerint - nem felel meg az Abtv.-ben a befogadás körében az indítvánnyal szemben támasztott követelményeknek.

[7] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. A jelen indítvány alapjául szolgáló eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.625/2022/6. számú végzése minősült az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárást befejező, így alkotmányjogi panasszal támadható döntésnek.

[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az utalt másodfokú végzés 2023. január 5-én kelt, így az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2023. február 14-én nyilvánvalóan határidőben terjesztette elő.

[9] Az alábbiak szerint tesz továbbá eleget az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében a határozott kérelemmel összefüggésben rögzített feltételeknek. Megjelöli az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §) és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [B) cikk (1) bekezdés]. Meghatározza továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó konkrét bírósági határozatokat, megjelöli az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Végül indokolást tartalmaz arra nézve is, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint kifejezett kérelmet fogalmaz meg a megsemmisítésükre.

[10] Utal rá az Alkotmánybíróság, hogy következetes gyakorlata szerint a "jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]) - lehet alapítani" (33/2015. (XII. 3.) AB határozat, Indokolás [19]). Jelen ügyben az indítványozó ezen kivételes esetek körébe eső kifogást nevesített, így kérelme alapján helye volt az Alkotmánybíróság további vizsgálatának.

[11] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja továbbá az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29-31. § szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

[12] Az indítvány eleget tesz az Abtv. 27. §-ából fakadó feltételeknek, mivel jogerős összbüntetési határozat ellen irányul. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A támadott döntéseket érintően továbbá az indítványozó alkotmányjogi panasz előterjesztésére jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy a megsemmisíteni kért bírósági határozatok rá vonatkozó büntetőjogi szankciót rögzítenek, nyilvánvalóan érintett is.

[13] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az is feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[14] Az adott befogadási feltétel mérlegelése körében az Alkotmánybíróság az alábbiakra volt figyelemmel.

[15] A Szolnoki Törvényszék az elsőfokú végzésben számba vette az indítványozó valamennyi, összesen 13 elítélését. Megállapította, hogy az azok vonatkozásában korábban előterjesztett összbüntetési indítványt a Szolnoki Törvényszék 2022. június 16. napján kelt 8.Bpk.126/2022/9. számú végzésével - amely a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.390/2022/5. számú végzésével 2022. augusztus 10. napján vált véglegessé - elutasította. Ezt követően a jelen alkotmányjogi panaszban támadott elsőfokú végzésben a bíróság - a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatban foglaltakra tekintettel - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2. § (1) és (2) bekezdései alapján ismételten megvizsgálta, hogy az indítványozó által összbüntetésbe foglalni indítványozott 8 alapítélet vonatkozásában az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntető törvény szabályai alapján van-e helye összbüntetésnek. Annak keretében felhívta az Alkotmánybíróság 3256/2022. (VI. 3.) AB határozatát, amely rámutatott arra, hogy az elkövetési idő és annak alapján az elkövetés idején hatályban lévő büntető törvény meghatározásának a módja az összbüntetési szabályok alkalmazása keretébe eső olyan szakjogi kérdés, amelyet az eljáró bíróságoknak kell meghatározniuk.

[16] Utal az Alkotmánybíróság a 3062/2023. (II. 16.) AB határozatra is, amelynek alapjául az indítványozó korábbi alkotmányjogi panasza szolgált. Abban a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbkf.10.044/2021/6. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41.Kbeü.94/2021/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését - jelen alkotmányjogi panasz indítványban előadott érveléséhez hasonló tartalmú érveléssel - azért kezdeményezte, mert a bíróságok korábbi összbüntetésbe foglalás iránti indítványát elutasították. Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság - a Szolnoki Törvényszék elsőfokú végzéséhez hasonlóan - maga is felhívta a 3256/2022. (VI. 3.) AB határozat indokolásának [25]-[41] bekezdéseiben összefoglalt álláspontját. Az alapján kifejtette, hogy az indítványozó által kifogásolt "bírósági eljárásban alkalmazott módszer az elkövetési idő meghatározására az egy eljárásban elbírált több bűncselekmény esetén az Alkotmánybíróság által is hivatkozott bírói gyakorlat alapján történt. Ezen bírói gyakorlat értelmében abban az esetben, ha az elkövető a halmazatban elbírált bűncselekményeket több büntető törvény hatálya alatt követi el, az alkalmazandó jogszabály kiválasztását mindenkor az utolsóként megvalósított bűncselekmény elkövetési ideje alapozza meg." (Indokolás [27])

[17] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó jelen alkotmányjogi panaszában - a 3062/2023. (II. 16.) AB határozat alapjául szolgáló panaszával egyezően - voltaképpen a bíróságok által alkalmazott azon módszerrel nem értett egyet, amely az elkövetési idő meghatározására és az elkövetés idején hatályban lévő büntető törvény meghatározására szolgált. Ezzel összefüggésben ugyanakkor az Alkotmánybíróság a fentiek szerint - az indítványozó által is ismerten - korábbi döntéseiben úgy foglalt állást, hogy az az összbüntetési szabályok alkalmazása keretébe eső olyan szakjogi kérdés, amelyet az eljáró bíróságoknak kell meghatározniuk. Jelen alkotmányjogi panaszban az indítványozó ismételten ezen szakjogi kérdés felülbírálatát szerette volna elérni.

[18] Az indítványozó kifogásaival összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).

[19] Mindezek okán az indítványozónak az összbüntetési eljárásban az elkövetési idő meghatározására és az elkövetés idején hatályban lévő büntető törvény meghatározására szolgáló módszert, mint szakjogi kérdést érintő kifogásait az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatta.

[20] 4. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek, és az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította.

Budapest, 2024. január 9.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Haszonicsné Dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/355/2023.