3256/2022. (VI. 3.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Bpk.51.664/2020/7. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 31.Bpkf.11.146/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
[1] Az indítványozó jogi képviselője (dr. Szála Tímea ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Bpk.51.664/2020/7. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 31.Bpkf.11.146/2020/4. számú másodfokú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előzményeként előadta, hogy az alábbi három jogerős elítélése kapcsán kezdeményezte összbüntetési eljárás lefolytatását a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz 2020. augusztus 28-án előterjesztett beadványában:
- a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. október hó 31. napján kelt és - a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 26.Bf.XIV.14.220/2013/15. számú ítélete folytán - 2014. március hó 24. napján jogerőre emelkedett 21.B.XIV.32.677/2013/10. számú ítéletével kiszabott 2 év 6 hónap szabadságvesztés (elkövetési idő: 2013. február 8. és 2013. február 27.),
- a Dunakeszi Járásbíróság 2014. január 6. napján kelt és - a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.261/2014/11. számú ítélete folytán - 2015. március hó 11. napján jogerőre emelkedett 6.B.480/2013/4. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés (elkövetési idő: 2013. december 6.), valamint
- a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2014. november hó 14. napján kelt és - a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 25.Bf.13.444/2014/10. számú ítélete folytán - 2015. március hó 19. napján jogerőre emelkedett 2.B.22.352/2014/9. számú ítéletével kiszabott 10 hónap szabadságvesztés (elkövetési idő: január 30.).
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Bpk.51.664/2020/7. számú végzésével az indítványozó összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát elutasította. Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Törvényszék 31.Bpkf.11.146/2020/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
[4] Az indítványozó utalt rá, hogy az összbüntetésbe foglalási indítvánnyal érintett három alapítélet közül az elsőként említett ítélet alapjául szolgált bűncselekményt 2013. július 1., vagyis a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) hatálybalépése előtt követte el. Ezen elsőként említett ítéletben továbbá az eljáró bíróságok az indítványozó magatartását a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) alapján minősítették. Az indítványozó szerint ezen cselekménye elkövetési idejére, valamint az Alkotmánybíróság 10/2018 (VII. 18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) foglaltakra figyelemmel az összbüntetési indítványa alapján eljáró bíróságoknak az összbüntetésbe foglalást is a régi Btk. alapján kellett volna elvégezniük. Erre az indítványozó szerint azért nem került sor, mert a bíróságok elmulasztották a Btk. 2. § alapján annak mérlegelését, hogy rá nézve a régi Btk. vagy a Btk. rendelkezései a kedvezőbbek. Mivel esetében a régi Btk. alapján a rövidebb tartamú szabadságvesztés 3/4 része is elengedhető volna, egy ilyen mérlegelés eredményeként a bíróságok arra a következtetésre jutottak volna, hogy az indítványozóval szemben a régi Btk. szabályainak az alkalmazása a kedvezőbb.
[5] Az indítványozó szerint ezen mérlegelés helyett az elsőfokú bíróság azt vette figyelembe, hogy az összbüntetésbe foglalni kért három alapítélet közül kettő elkövetési ideje már a Btk. hatálya alá esett. Ez alapjuk jutott arra a következtetésre, hogy ezen ítéltek vonatkozásában a régi Btk. alkalmazása szóba sem jöhetett. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le, amikor megállapította, hogy az indítványozó esetében az összbüntetésbe foglalás a Btk. rendelkezései alapján kizárt.
[6] Álláspontja alátámasztására az indítványozó felhívta az Abh1., továbbá a 3360/2018. (XI. 28.) AB határozatot (a továbbiakban: Abh2.) és az 1/2020. (I. 2.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.) megállapításait. Ezekre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a hatályos büntetőjogi szabályozásban továbbra sincs olyan konkrét szabály, amely alapján bírósági mérlegelés nélkül megállapítható lenne, hogy a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályait kell alkalmazni akkor, ha az összbüntetésbe foglalni kért alapítéletekkel elbírált cselekmények közül legalább egy cselekmény elkövetési ideje a régi Btk. hatálya alá esik. Így az indítványozó szerint a vele szemben folyt összbüntetési eljárásban is mérlegelnie kellett volna a bíróságoknak a Btk. és a régi Btk. alkalmazása között. A bíróságok azonban ezt a mérlegelést nem végezték el, hanem a második és a harmadik alapítéletek alapjául szolgált cselekmények elkövetési idejére figyelemmel a Btk. szabályainak az alkalmazásáról döntöttek.
[7] Rámutatott az indítványozó, hogy az eljáró bíróságok által figyelembe vett, és szerinte az Alkotmánybíróság gyakorlatának ellentmondó iránymutatást a Fővárosi Ítélőtábla 3.Beüf.10.029/2020/3. számú határozata rögzíti. Annak értelmében a régi Btk. alkalmazása esetén követelmény, hogy az elítélt összbüntetéssel érintett valamennyi cselekményének az elkövetési ideje a régi Btk. hatálya idejére essen, és a bíróságok valamennyi cselekményt a régi Btk. alapján is minősítsék. Ezen bírósági gyakorlatra hivatkozva jutott az indítványozóval szemben másodfokon eljáró bíróság arra a következtetésre, hogy a régi Btk. alkalmazása csak akkor merülhet fel, ha az elítélt valamennyi releváns bűncselekményét 2013. július 1. előtt követte el. Ha csak egyetlen cselekmény elkövetési ideje későbbi, kizárólag a Btk. összbüntetési szabályai alkalmazhatók.
[8] Az indítványozó szerint ezáltal a bíróságok lényegében ismét az Abh1. rendelkező részével alaptörvény-ellenessé nyilvánított és megsemmisített, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény (a továbbiakban: Btkátm.) 3. §-át alkalmazták azzal a különbséggel, hogy a határozatok jogerőre emelkedésének az időpontja helyett a bűncselekmények elkövetési időpontját vették alapul. Az Alaptörvény B) cikkéből fakadó visszaható hatály tilalmát ugyanakkor az indítványozó szerint ez az értelmezés is sérti. A régi Btk. hatálya alatt elkövetett cselekménye összbüntetésbe foglalására ugyanis bírói mérlegelés és a Btk. 2. § alkalmazása nélkül rendeli alkalmazni a Btk. rá nézve terhesebb összbüntetési szabályait visszamenőlegesen. Sérelmezi, hogy az eljáró bíróságok nem vizsgálták meg az Alkotmánybíróság határozataiban foglalt iránymutatásnak megfelelően azt, hogy rá nézve melyik büntető törvénykönyv tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket.
[9] Az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében foglalt szabadsághoz való jog sérelmét az indítványozó azért tartja megállapíthatónak, mert a kifogásolt bírósági döntések értelmében az indítványozó olyan jogerős szabadságvesztés büntetését tölti, amelynek tartama a régi Btk. rendelkezései alapján rá nézve kedvezőbben lett volna megállapítható.
II.
[10] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."
"IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz."
III.
[11] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően lefolytatta az indítvány befogadására irányuló eljárást. Annak eredményeként az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panasz indítvány megfelel az Abtv.-ben a befogadás körében az indítványnyal szemben támasztott követelményeknek.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az indítványozó a másodfokú végzést - a mellékelt kézbesítési ív tanúsága szerint - 2020. december 17-én vette kézhez, majd az alkotmányjogi panaszt 2021. február 8-án határidőben nyújtotta be.
[13] Az indítványozó jogi képviselője eljárási jogosultságát az indítványhoz csatolt meghatalmazással megfelelően igazolta, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (6) bekezdése szerinti előírásnak is megfelel.
[14] Részben tesz eleget ugyanakkor az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében a határozott kérelemmel összefüggésben rögzített feltételeknek. Az indítványozó beadványában megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §) és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, IV. cikk (1) bekezdés]. Meghatározta továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó konkrét bírósági határozatokat, valamint kifejezett kérelmet fogalmazott meg a megsemmisítésükre. Az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint indokait arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, azonban az indítványozó csak részben - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése kapcsán - fejtette ki. Beadványaiban nem adott elő ilyen önálló, alkotmányjogilag értékelhető indokolást az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdését érintően, ezért ezen alaptörvényi rendelkezések kapcsán nem volt helye érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának.
[15] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja továbbá az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29-31. § szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
[16] Az indítvány eleget tesz az Abtv. 27. §-ából fakadó feltételeknek, mivel jogerős összbüntetési határozat ellen irányul. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A támadott döntéseket érintően továbbá az indítványozó alkotmányjogi panasz előterjesztésére jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy a megsemmisíteni kért bírósági határozatok rá vonatkozó büntetőjogi szankciót rögzítenek, nyilvánvalóan érintett is.
[17] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az is feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[18] A konkrét esetben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó által előadott aggályok, különös tekintettel a felhívott alkotmánybírósági határozatok megállapításaira, felvetik a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét. Ezért az indítvány befogadása mellett döntött.
[19] Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése értelmében az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjeszthet a testület elé. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben a hivatkozott rendelkezés alkalmazásával járt el.
IV.
[20] Az indítvány nem megalapozott.
[21] 1. Az indítványozó kifogásait érintően az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "[a] bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §) az Alaptörvény 28. cikkének érvényesülését szolgáló jogintézmény" (3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]). Az Alaptörvény 28. cikke megköveteli, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. "A 28. cikk szerint a jogszabály Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése a bíró számára nem csak jog, hanem kifejezett kötelesség: amennyiben a bíró a jogszabály szövegét az értelmezés segítségével az Alaptörvénnyel összhangban tudja alkalmazni, annyiban ennek megfelelően köteles eljárni." (28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29])
[22] Az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes (3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]). Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság tehát akkor ad helyt, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás egyértelmű következménye valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme.
[23] Jelen - az Abtv. 27. §-ára alapított - alkotmányjogi panaszeljárásban az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatta, hogy a konkrét bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás következtében megvalósult-e az indítványozót érintően az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, IV. cikk (1)-(2) bekezdéseinek, valamint XV. cikk (1) bekezdésének a megsértése. Az állított jogsérelmek köréből az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozó Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos kifogásait értékelte.
[24] 2. A kifogásolt bírósági határozatok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata keretében az Alkotmánybíróság mindenekelőtt áttekintette az összbüntetés jogintézményét érintően a korábbi határozataiban tett, és jelen alkotmánybírósági eljárásban is irányadó megállapításait.
[25] 2.1. Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Btkátm. 3. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt - ex nunc hatállyal - megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés előírta, hogy "[h]a az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy a Btk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, a Btk. 93-96. §-át kell alkalmazni".
[26] Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben részletes indokolását adta annak, miért és miként jutott arra a megállapításra, hogy a Btkátm. 3. §-a kívül esik a korlátozott és kivételes esetek azon körén, amelyen belül a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás az Alkotmánybíróság gyakorlata és a jogállamiság alkotmányos garanciarendszere alapján általában megengedett. Ennek lényege szerint a jogbiztonság alkotmányos követelményéből fakadó elvek, így különösen a kiszámíthatóság és az előre láthatóság elvei azt kívánják meg, hogy az új vagy módosított jogszabályi rendelkezések alkalmazása - lehetőség szerint - a jövőre nézve legyen kötelező, és a szabály a keletkezését megelőzően létrejött tényeket és jogviszonyokat, valamint azok jogkövetkezményeit az érintettekre nézve hátrányosan ne szabályozhassa. Garanciát nyújtanak továbbá arra, hogy ezen főszabálytól csak indokolt esetben, módon és mértékben lehessen eltérni, tehát a visszaható hatályú szabályokat csak meghatározott keretek között engedik érvényesülni.
[27] Az összbüntetés módosított szabályainak a bevezetését a jogalkotó nem bízta a jogalkalmazásra, hanem arról a Btkátm. 3. §-ával rendelkezett. Az Alkotmánybíróság vizsgálatában a Btkátm. 3. §-át érintően ugyanakkor nem csupán azt állapította meg, hogy az az érintett elítéltekre nézve hátrányos tartalmú, helyzetüket elnehezítő szabály, hanem azt is, hogy a rendelkezés alkalmazásáról a jogalkotó visszamenőleges hatállyal rendelkezett. Ezek összhatásaként pedig a Btkátm. 3. § a visszaható hatály tilalmával ellentétes szabályt rögzített, így helye volt az alaptörvény-ellenessége megállapításának (Abh1., Indokolás [63]-[67]).
[28] 2.2. Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság az Abh1. rendelkező részében és indokolásában tett megállapításokat konkrét alkotmányjogi panasz eljárásban alkalmazta és tekintette irányadónak.
[29] A határozat kiemelte: "Ahogyan arra az Alkotmánybíróság az Abh. [értsd: Abh1.] Indokolásának V. részében utalt, a Btkátm. 3. §-ának ex nunc hatályú megsemmisítése következtében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: új Be.) 839. § (3) bekezdése alapján valamennyi olyan elítélt számára megnyílik a lehetőség az összbüntetésbe foglalással összefüggő indítvány (ismételt) előterjesztésére, akiknél a bíróság a megsemmisített rendelkezést alkalmazva korábban elutasította az összbüntetésbe foglalásra tett indítványt, illetőleg összbüntetést - ugyancsak a Btkátm. 3. §-ára figyelemmel - hivatalból nem állapított meg." (Abh1., Indokolás [77], Abh2., Indokolás [25])
[30] Az Abh2.-ben megerősítette továbbá az Alkotmánybíróság, hogy "[a] Btkátm. 3. §-a szerinti alkalmazási szabály megsemmisítését követően az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva hozhatnak döntést arról, hogy az adott összbüntetési eljárásban a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályai tartalmaznak-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve, és ezért az egyes esetekben melyik büntető törvény alkalmazandó" (Abh1., Indokolás [79]; Abh2., Indokolás [26]).
[31] Ezen döntéshozatal az Alkotmánybíróság álláspontja szerint komplex értékelést követel meg, amelyre vonatkozóan az Abh2. indokolásának [30] bekezdése ad iránymutatást.
[32] Konklúzióként foglalta össze végül a határozat, hogy az Abh1.-et "követően ezért a bíróságok valamennyi olyan összbüntetésbe foglalás során kötelesek lefolytatni a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálatot, amikor az összbüntetésbe foglalandó ítéletek között van olyan, amely alapjául szolgáló cselekmény elkövetési ideje a régi Btk. hatálya idejére esik, feltéve hogy az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az adott esetben fennállnak. Az új Btk. összbüntetési szabályai pedig a Btk. 2. §-a értelmében csak olyan esetben alkalmazhatók mérlegelés nélkül, ha az összbüntetésbe foglalással érintett valamennyi ítélet alapjául szolgáló cselekmény elkövetésére a Btk. hatálybalépését követően került sor." (Abh2., Indokolás [32])
[33] 2.3. A fenti előzményeket követően hozott 2/2019. Büntető jogegységi határozat (a továbbiakban: BJE) Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálatát végezte el az Alkotmánybíróság Abh3. alapjául szolgált alkotmánybírósági eljárásban. Annak eredményeként pedig arra a következtetésre jutott, hogy a BJE sérti mind az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, mind pedig az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeket. Ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2019. június 25. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette.
[34] Az Abh3. értelmében a BJE rendelkező része azért nem áll összhangban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, mert az abban foglalt értelmezés nem felel meg a visszaható hatály tilalmából fakadóan az Abh1.-ben az összbüntetési szabályok kapcsán kifejtett követelményeknek.
[35] "Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban [értsd: Abh1.] a Btkátm. 3. §-át érintően nem csupán azt állapította meg, hogy az az érintett elítéltekre nézve hátrányos tartalmú, helyzetüket elnehezítő szabályt tartalmazott, hanem egyúttal azt is, hogy alkalmazásáról a jogalkotó visszamenőleges hatállyal rendelkezett. Az Abh.-ban [értsd: Abh1.] az Alkotmánybíróság a Btk. 93-96. §-aira vonatkozóan nem vont le közvetlen következtetést. Ám annak eredményeként, hogy a Btkátm. 3. §-a csupán alkalmazási szabály volt, amely a Btk. 93-96. §-ok alkalmazásáról rendelkezett, az Alkotmánybíróság a visszaható hatály tilalmának a megsértését a Btk. 93-96. §-ok tartalmi vizsgálata alapján állapította meg. Ennek következtében a Btkátm. megsemmisített 3. §-át érintően levont következtetéseket az Alkotmánybíróság a Btk. 93-96. §-aiban rögzített összbüntetési szabályokra is irányadónak tekintette." (Abh3., Indokolás [52])
[36] Rögzítette továbbá az Alkotmánybíróság, hogy "[ö]sszbüntetésbe foglalni csak jogerős ítéleteket lehet. Az ítéletek jogerőre emelkedése ténykérdés. Az összbüntetésbe foglalás lehetősége ugyan valóban az időrendben második jogerős ítélettel nyílik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az időrendben első ítélet büntetőjogi jogkövetkezményt meghatározó rendelkezését az összbüntetés ne foglalná magába, ne írná felül. Az összbüntetés így ugyanolyan hatást gyakorol az időrendben elsőként jogerős ítéletre, mint az összbüntetéssel érintett több jogerős ítéletre. Ebből következően a visszaható hatály tilalmának a tiszteletben tartása szempontjából az időrendben elsőként hozott ítélet meghatározó." (Abh3., Indokolás [55])
[37] Mivel a BJE rendelkező része ezen szempontokkal ellentétes iránymutatást tartalmazott a jogalkalmazás számára, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a BJE sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.
[38] Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat keretében rögzítette a határozat az alábbiakat is.
[39] "Az összbüntetés szabályait a jogalkotó hagyományosan a büntető törvénykönyv általános részében helyezi el. Ennek megfelelően az összbüntetést a Btk. hatályosan is a 93-96. §-okban, a büntetés kiszabására irányadó rendelkezéseket összefoglaló IX. Fejezetben szabályozza. A Btk. szabályainak az időbeli hatályát maga a törvény határozza meg. A Btk. 2. § (1) bekezdése értelmében a bűncselekményt - a törvényben foglalt kivételekkel - az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. A törvényhez fűzött jogalkotói indokolás értelmében a Btk. felhívott rendelkezése - a hatályos joggal egyezően - általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntető törvénynek nem lehet visszaható ereje. A törvény a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: a később hatályba lépett enyhébb szabályozást, illetve - bizonyos esetekben - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét. Sem a jogszabály szövegéből, sem az ahhoz fűzött jogalkotói indokolásból nem vezethető le kivételszabály a bűncselekmény elbírálása körében irányadó anyagi jogi szabályok körét érintően." (Abh3., Indokolás [59]-[62])
[40] Az Alkotmánybíróság szerint továbbá "egyértelmű, hogy az összbüntetés anyagi jogi szabály, és az összbüntetés megállapítása az ítélkező bíró feladata, függetlenül attól, hogy arra az alapeljárásban vagy utóbb, különleges eljárásban kerül sor. Anyagi jogi szabály alkalmazásakor pedig az ítélkező bírónak a Btk. 2. §-a alapján kell eljárni. Azt, hogy a Btk. 2. §-át mikor nem kell alkalmazni, maga a törvény egyértelműen és taxatíve rögzíti. A kivételszabályokat ugyanis a jogalkotó a Btk. 2. § (2)-(3) bekezdéseiben pontosan meghatározta. Minden olyan esetben, amelyre nem irányadóak ezek a kivételszabályok, a Btk. 2. § (1) bekezdése szerinti főszabály az irányadó és az alkalmazandó a jogalkotó szándéka szerint. [...] A Kúria a BJE rendelkező részében foglalt megállapítással lényegében egy új kivételszabályt, vagyis jogot alkotott, amellyel a Btk. 2. § (1) bekezdése szerinti főszabály alkalmazását az összbüntetéssel összefüggő egyes esetekben kizárta." (Abh3., Indokolás [64]-[65])
[41] Ezért az Alkotmánybíróság az Abh3.-ban megállapította, hogy a BJE meghozatalakor a Kúria túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit, és elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét, ami az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének a sérelmét eredményezte.
[42] 3. Az indítványban kifogásolt bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonságból fakadó visszaható hatály tilalma alapján vizsgálta meg. Annak során különösen irányadónak tekintette az Abh1., az Abh2. és az Abh3. megállapításait.
[43] 3.1. A jogállamiság klauzulából kiolvasható jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság következetes felfogása szerint azt jelenti, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek és a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzanak (9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 65-66; újabb gyakorlatból: 38/2012. AB határozat, Indokolás [84] és 3106/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [8]). A jogbiztonság teremti meg a lehetőséget a jogalanyoknak arra, hogy magatartásukat ténylegesen a jog előírásaihoz tudják igazítani (3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [58]). "A jogi normák előreláthatóságának és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg jogkövetkezményeket: nem rögzíthet kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé." (Abh1., Indokolás [50]; megerősítette: 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [39]) Az Alkotmánybíróság szerint továbbá valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatálybalépés visszamenőlegesen történt, hanem akkor is, ha a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell (57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 324-325; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]; Abh1.,Indokolás [51]). Önmagában ugyanakkor a szabály visszaható hatályú alkalmazása nem vezet feltétlenül alaptörvény-ellenességhez. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében ugyanis a tilalom kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) visszaható hatályú szabályra irányadó (110/2009. (XI. 18.) AB határozat, ABH 2009, 971, 984; Abh1., Indokolás [58]).
[44] Ezen követelmények érvényesülése az indítványozó esetében az alábbiakra tekintettel volt vizsgálható. Az indítványozó összbüntetésbe foglalni kért alapítéletei 2013. július 1-jét követően emelkedtek jogerőre, azonban az alapítéletekkel elbírált cselekményei közül az elsőként említett ítélet alapjául szolgált cselekményét az indítványozó a Btk. hatálybalépése, azaz 2013. július 1. előtt követte el.
[45] Az indítvánnyal támadott, 2020. szeptember 16-án kelt elsőfokú bírósági végzés az indítványozó esetében az összbüntetésbe foglalásra a Btk. rá nézve szigorúbb szabályait rendelte alkalmazni. Eljárása során az elsőfokú bíróság a három alapítélet vonatkozásában egyenként megvizsgálta, hogy az alapul fekvő bűncselekmény elkövetésekor és elbírálásakor mely büntető törvénykönyv volt hatályban. Így jutott arra a következtetésre, hogy a másodikként és a harmadikként említett ítéletek esetében mind az elkövetés, mind az elbírálás a Btk. hatálybalépése utáni időpontra esett, vagyis a régi Btk. alkalmazásának ezen két ítéletet érintően nincs helye. Az elsőfokú végzés indoklása ebből vonta le azt a következtetést, hogy a konkrét esetben az összbüntetésbe foglalásra is a Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek értelmében pedig az alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása kizárt. Mindezek után kifejezetten utalt rá az elsőfokú bíróság, hogy álláspontját az Alkotmánybíróság iránymutatására és a Btk. alkalmazásával alakította ki (végzés 4-5. oldal).
[46] A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést 2020. december 10-én kelt végzésével helybenhagyta. Az indokolásban ugyanakkor a másodfokú bíróság a védői fellebbezés kapcsán szükségesnek tartotta pontosítani az elsőfokú bíróság megállapításait. Rámutatott, hogy az Abh3. alapján a Btk. 2. §-ának alkalmazásakor a bíróságnak az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények elkövetési időpontjában és az elbíráláskor - vagyis az összbüntetésbe foglalásról történő döntéshozatal időpontjában - hatályos büntető törvény összevetése alapján kell döntenie arról, az összbüntetésbe foglalás során melyik jogszabályt alkalmazza (végzés 1. oldal). Kiemelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy "[a]z elkövetési idő meghatározása az egy eljárásban elbírált több bűncselekmény esetén az Alkotmánybíróság által is hivatkozott bírói gyakorlat alapján történik. A régóta kikristályosodott bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha az elkövető a halmazatban elbírált bűncselekményeket több büntető törvény hatálya alatt követi el, az alkalmazandó jogszabály kiválasztását mindenkor az utolsóként megvalósított bűncselekmény elkövetési ideje alapozza meg, amennyiben az kedvezőbb, mint az elbíráláskori (BH 2004.304., BH 2016.74., BH 2019.153.)." (Végzés 2. oldal) Mindebből a másodfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a régi Btk. alkalmazásának csak akkor van helye, ha az elítélt valamennyi cselekményét 2013. július 1. előtt követte el. Ezért úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helyes következtetéssel jutott arra: az indítványozó esetében nem volt helye összbüntetésbe foglalásnak.
[47] 3.2. A támadott bírósági végzések kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok nem állnak ellentétben az Abh1., az Abh2. és az Abh3. megállapításaival.
[48] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy "[a]z alkotmányos büntetőjognak az Alaptörvény rendelkezéseiből fakadó komplex követelményrendszere, a jogállamiság és a jogbiztonság érvényesülésének kritériumai, köztük különösen a visszaható hatály tilalma nem csupán irányt mutatnak, de határokat is szabnak a jogalkotói és a jogalkalmazói tevékenységnek" (16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [74]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint továbbá a contra legem bírói jogértelmezés felveti "a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének sérelmét is. A jogállamiság elvéből, követelményéből az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás" (3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]; de ugyanígy: 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [52]).
[49] Az Alkotmánybíróság az indítványozó kifogásaival szemben úgy ítélte meg, hogy az összbüntetési indítványa alapján eljáró másodfokú bíróság az Alaptörvényből levezethető, és az Alkotmánybíróság gyakorlatában megfogalmazott követelményekkel összhangban elvégezte a Btk. 2. §-a szerint annak vizsgálatát, hogy az összbüntetésbe foglalás során melyik büntető törvény, a Btk. vagy a régi Btk. alkalmazásának van helye.
[50] Ennek mérlegelése során az Alkotmánybíróság az alábbi szempontokat emelte ki.
[51] Egyrészről már az Abh1.-ban rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy a Btkátm. 3. § alaptörvény-ellenessége abból fakadt: a jogalkotó a súlyosabb összbüntetési szabályok bevezetését nem bízta a jogalkalmazásra, vagyis nem tette lehetővé, hogy az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)-(2) bekezdései alapján maguk döntsék el, hogy a cselekmény elkövetése idején vagy a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény tartalmaz-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve és ezért az egyes esetekben melyik alkalmazandó (Abh1., Indokolás [65]). A visszaható hatály tilalma ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) visszaható hatályú szabályra irányadó.
[52] Másrészről az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben megállapította azt is, hogy a Btkátm. 3. §-a szerinti alkalmazási szabály megsemmisítését követően az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva hozhatnak döntést arról, hogy az adott összbüntetési vagy utólagos összbüntetési eljárásban a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályai tartalmaznak-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve, és ezért az egyes esetekben melyik büntető törvény alkalmazandó (Abh1., Indokolás [79]).
[53] Az összbüntetés ugyanis - az Abh2. szerint - a Btk. 2. §-a értelmében a bűncselekmény elbírálásának, azon belül speciális büntetéskiszabásnak minősül több okból is. Rendszertani megközelítésben azért, mert az összbüntetés szabályait a jogalkotó mind a régi Btk.-ban, mind a Btk.-ban a büntetés kiszabására irányadó rendelkezések között, az azonos című fejezetben helyezte el. Nyilvánvalóvá tette ezzel, hogy az összbüntetés megállapítása a büntetőjogi szankció kiszabásának egyik módja. Ezt a megközelítést támasztja alá az is, hogy az összbüntetést és annak mértékét a bíróság nem végzésben, hanem ítéletben állapítja meg. Tartalmi értelemben is büntetéskiszabás és nem csupán matematikai művelet az összbüntetésbe foglalás, hiszen az összbüntetésben határozza meg a bíróság azt a jogkövetkezményt, amelyet az elítélten ténylegesen végrehajtanak. Ezen felül az összbüntetés tartama vitathatatlanul bírói mérlegelés kérdése. Habár ez a mérlegelés az ítélethozatal általános eseteihez képest korlátozott, hiszen az összbüntetésbe foglalás során kizárt az alapítéletekben kiszabott büntetések újraértékelése, és nem vehetők figyelembe az elkövető személyi körülményeiben az elítélések óta bekövetkezett változások sem, a végleges összbüntetési ítélet megállapításának mégis immanens része a bíró szubjektív megítélése. A bírói mérlegelés lehetősége és kötelezettsége abból fakad, hogy az elengedés pontos mértékét a jogalkotó az irányadó jogszabályi rendelkezésekben nem határozta meg. A fentiek miatt az összbüntetés nem tekinthető csupán jogtechnikai intézménynek, nem számok kalkulálása matematikai műveletekkel, hanem bírói mérlegelés eredményeként meghatározott büntetés, vagyis büntetéskiszabás (Abh2., Indokolás [28]-[29]).
[54] Az Abh3.-ban az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy értelmezésében az összbüntetési szabályok alkalmazása során valójában bűncselekmények elbírálásáról van szó, és mivel az összbüntetés anyagi jogi szabály, alkalmazásukkor a bíróságoknak a Btk. 2. §-a alapján kell eljárniuk (Abh3., Indokolás [60]-[64]).
[55] Konklúzióként foglalta össze végül az Abh2.-ben, hogy az Abh1.-et követően a bíróságok valamennyi olyan összbüntetésbe foglalás során kötelesek lefolytatni a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálatot, amikor az összbüntetésbe foglalandó ítéletek között van olyan, amely alapjául szolgáló cselekmény elkövetési ideje a régi Btk. hatálya idejére esik, feltéve hogy az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az adott esetben fennállnak (Abh2., Indokolás [32]).
[56] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát az összbüntetésbe foglalás során alkalmazandó büntető törvénykönyv meghatározásakor egyrészről az alapul fekvő bűncselekmények elkövetési idejének, másrészről az összbüntetésbe foglalás mint elbírálás időpontjának van meghatározó jelentősége.
[57] Ezen kritériumokat figyelmen kívül hagyva jelen ügyben az elsőfokú bíróság a végzésében a három alapítélet vonatkozásában egyenként vizsgálta meg, hogy az alapul fekvő bűncselekmény elkövetésekor és elbírálásakor melyik büntető törvény volt hatályban. Így jutott arra a következtetésre, hogy a másodikként és a harmadikként említett ítéletek esetében mind az elkövetés, mind az elbírálás a Btk. hatálybalépése utáni időpontra esett, vagyis a régi Btk. alkalmazása ezen két ítéletet érintően kizárt. Továbbá ebből következően, és nem az Alkotmánybíróság határozataiban foglalt fenti szempontok mérlegelésével állapította meg, hogy a régi Btk. az összbüntetésbe foglalás során nem alkalmazható.
[58] A másodfokú bíróság azonban korrigálta az elsőfokú bíróság végzésének ezen hibáját. Az Alaptörvényből fakadó és az Alkotmánybíróság gyakorlatában körvonalazódott szempontok alkalmazásával állapította meg végzésében, hogy a Btk. 2. §-a értelmében a bíróságnak az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények elkövetési időpontjában és az elbíráláskor - vagyis az összbüntetésbe foglalásról történő döntéshozatal időpontjában -hatályos büntető törvény összevetése alapján kell döntenie arról, melyik jogszabályt alkalmazza. Ezt az összevetést elvégezve jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az indítványozó esetében a régi Btk. összbüntetési szabályainak az alkalmazására nem volt lehetőség.
[59] A bíróság ezen mérlegelési tevékenységét érintően az indítványozó voltaképpen azt a módszert kifogásolta, amelynek segítségével a bíróság az elkövetési időt az összbüntetéssel érintett több bűncselekmény esetében megállapította. A másodfokú bíróság által az elkövetési idő meghatározására alkalmazott módszer kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat, hogy már az Abh1.-ben megállapította: "a régi Btk. és a Btk. összbüntetési szabályainak, valamint azokkal összefüggésben a Btk. 2. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseinek az értelmezése az eljáró bíróság(ok), valamint - meghatározott esetben, így különösen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása érdekében - a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete] (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Ezen tevékenységük során a bíróságok a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik (Alaptörvény 28. cikk)." (Indokolás [81]) Az Alkotmánybíróság szerint tehát az elkövetési idő és annak alapján az elkövetés idején hatályban lévő büntető törvény meghatározásának a módja az összbüntetési szabályok alkalmazása keretébe eső olyan szakjogi kérdés, amelyet az eljáró bíróságoknak kell meghatározniuk.
[60] A konkrét esetben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság eleget tett az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó visszaható hatály tilalmából és az Alkotmánybíróság határozataiból levezethető követelményeknek: a Btk. 2. §-ában foglalt szabályok alkalmazása keretében megállapította az elkövetés és az elbírálás idejét, az ezen időpontokban hatályban lévő büntető törvényt, és annak alapján az alkalmazandó büntető törvénykönyvet. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírósági határozat nem ellentétes az Alkotmánybíróság - bíróságokra is kötelező - határozataiból és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményekkel.
[61] 4. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 31.Bpkf.11.146/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a fentiekre tekintettel a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2022. május 17.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/482/2021.