BH 2009.8.261 Adózatlan jövedéki termék birtoklása adófizetési kötelezettséget keletkeztet, a jogszabály nem ad lehetőséget a felelősség alóli kimentésre [2003. évi CXXVII. tv. 114. §].

A felperes építőipari tevékenységéhez munkagépeket használ, amelyek működtetéséhez jövedéki terméket, gázolajat szerez be. A felperes a beszerzéseiről szóló A. H. Rt. (továbbiakban: Rt.) töltőállomása által kiállított 215 db számlát szerepeltette a könyvelésében, az ezeken lévő üzemanyag-mennyiséget a munkagépekbe, illetve fűtési célra használta fel.

A jövedéki hatóság a számlák ellenőrzése során a következőket állapította meg: Az Rt. üzemanyagtöltő állomásán egy nyugtaszámhoz tartozóan több számla került kiállításra. A pénztárgép kezelő először egy ténylegesen megtörtént vásárlásról bocsátott ki nyugtát, amelyen a szerepelt a nyugta száma, a tankolás időpontja, az üzemanyag mennyisége és a fizetendő ellenérték. E nyugta alapján a pénztárkezelő később újabb számlát (számlákat) bocsátott ki, de más névre szólóan, majd stornírozta. Egy nyugta alapján tehát több, más-más névre szóló számla került kiállításra. A felperes által hatóság részére bemutatott 215 db számla egyikét sem először állították ki, hanem stornírozott számlák után, ezért ezek a számlák fiktívek, mivel egy tankoláshoz csak egy számla tartozhat, és a kútoszlop valamint a pénztárgép összeköttetése miatt valós számlának csak az először kiállított számla tekinthető.

A jövedéki hatóság elsőfokú határozatában - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 15 217 905 Ft jövedéki bírság és 2 871 708 Ft jövedéki adó megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2) bekezdésében, 166. § (1) és (2) bekezdéseiben, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 1. § (4) bekezdésében, 4. § a) pontjában, 15. § (2) bekezdésében, 16. § a) pontjában, 17. § (3) bekezdésében, 48. § (7) bekezdésében, 51. § (1) bekezdésében, 110. § (5) bekezdésében, 114. §-ában, a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által bemutatott számlák nem fogadhatók el a gázolaj származásának és adózott voltának igazolására. A bizonylatok fiktívek, a felperes jogellenes magatartásával megszegte a Jöt.-ben foglaltakat, mivel nem adóraktárban előállított jövedéki terméket birtokolt és használt, a számlák szerinti jövedéki termék után az adót nem fizették meg.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte, illetve az adóbírság elengedését. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak. Jövedéki törvénysértés nem állapítható meg, mivel az üzemanyagot jövedéki engedélyestől vásárolta, a számlákon feltüntetett vételárat és adót is megfizette. Az alperes jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdésében foglaltakat és érdemi döntése nem felel meg az Art. 171. § (1) bekezdésében foglaltaknak sem.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, mivel azt állapította meg, hogy az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. A felperes által bemutatott számlák közül egyiket sem először állították ki, hanem stornírozott számlák után, ezért ezek fiktívnek minősülnek. Az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállás tisztázásra került, szakértő kirendelése, tanúk meghallgatása nem indokolt, a Jöt. felelősségi rendszere objektív, ezért a felperes számára kimentési lehetőséget nem biztosít.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.

A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 50. § (1) bekezdésében, az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak, mivel nem került sor az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállás tisztázására, a tanúk meghallgatásra és szakértő kirendelésére. Kifejtette, hogy a számla tartalmáért nem ő, hanem a számlakibocsátó felel, a számlák valós gazdasági eseményt rögzítenek, dolgozói az Rt. töltőállomásán tankoltak, az ellenértéket és ez által az adót is megfizette, jövedéki törvénysértést nem követett el, azok a körülmények pedig, amelyeket nem ismerhetett fel, nem eshetnek a terhére.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.