62017TJ0218[1]

A Törvényszék ítélete (kibővített első tanács), 2018. június 29. HF kontra Európai Parlament. Közszolgálat - Szerződéses alkalmazottak - A személyzeti szabályzat 24. cikke - Segítségnyújtás iránti kérelem - A személyzeti szabályzat 12a. cikke - Lelki zaklatás - A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság - Segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat - Meghallgatáshoz való jog - A kontradiktórius eljárás elve - A tanácsadó bizottság véleménye és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentések közlésének megtagadása - Az igazgatási eljárás időtartama - Észszerű határidő. T-218/17. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)

2018. június 29. ( *1 )

"Közszolgálat - Szerződéses alkalmazottak - A személyzeti szabályzat 24. cikke - Segítségnyújtás iránti kérelem - A személyzeti szabályzat 12a. cikke - Lelki zaklatás - A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság - Segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat - Meghallgatáshoz való jog - A kontradiktórius eljárás elve - A tanácsadó bizottság véleménye és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentések közlésének megtagadása - Az igazgatási eljárás időtartama - Észszerű határidő"

A T-218/17. sz. ügyben,

HF (az Európai Parlament korábbi kisegítő szerződéses alkalmazottja, képviseli: A. Tymen ügyvéd)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: E. Taneva és M. Ecker, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott, egyrészt a Parlament munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságának a felperes által 2014. december 11-én benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító, 2016. június 3-i parlamenti határozata megsemmisítésére, másrészt az e hatóság által az említett segítségnyújtás iránti kérelem kezelése során elkövetett jogsértésekből eredő, a felperes által állítólag elszenvedett kár megtérítésére irányuló kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, V. Valančius, P. Nihoul, J. Svenningsen (előadó) és U. Öberg bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. február 23-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes HF-et az Európai Parlament munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága (a továbbiakban: munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság) 2003. január 6. és február 14., 2003. február 15. és március 31., 2003. április 1-je és június 30., valamint 2003. július 1-je és 31. között foglalkoztatta egymást követő szerződésekkel kisegítő alkalmazottként, amely kategória az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2004. május 1-jét megelőző változatában szerepelt. A felperest az "Audiovizuális" részlegre osztották be, amely immár a Kommunikációs Főigazgatósággá váló Információs és Közönségkapcsolati Főigazgatóság média igazgatóságának egyik egysége (a továbbiakban: "audiovizuális egység"). A felperes a B kategória V. csoportjának 3. osztályába tartozó asszisztensi munkakört töltött be ott.

2 Ezt követően a felperest 2003. augusztus 1-je és 2005. március 31. között - az audiovizuális egység produkciós többlettevékenységének való megfelelés érdekében - egy franciaországi székhelyű, a Parlament részére szolgáltatásokat nyújtó társaság alkalmazta produkciós asszisztensként.

3 A felperest a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság ismételten alkalmazta az audiovizuális egységnél, ezúttal szerződéses alkalmazottként 2005. április 1-jétől 2006. január 31-ig, majd ugyanezen egységnél ideiglenes alkalmazottként 2006. február 1-jétől 2012. január 31-ig.

4 2012. február 1-jétől 2015. május 31-ig a felperest továbbra is egymást követő, határozott időre szóló szerződésekkel alkalmazták kisegítő szerződéses alkalmazottként az audiovizuális egységnél.

5 2014. szeptember 26-tól a felperes betegszabadságon volt, és azóta nem folytatta a Parlamentben szakmai tevékenységét.

6 A Parlament főtitkárának (a továbbiakban: főtitkár) címzett, és a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság (a továbbiakban: tanácsadó bizottság) elnökének, valamint a Parlament elnökének és a Személyzeti Főigazgatóság főigazgatójának másolatban eljuttatott 2014. december 11-i levelében a felperes az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (1) bekezdése alapján a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be (a továbbiakban: segítségnyújtás iránti kérelem), mivel az említett cikkek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 92. és 117. cikke alapján analógia útján alkalmazandók a szerződéses alkalmazottakra.

7 A segítségnyújtás iránti kérelme alátámasztása érdekében a felperes arra hivatkozott, hogy az audiovizuális egység vezetője általi lelki zaklatás sértettje volt, amely zaklatás - különösen a szolgálati értekezleteken - magatartásban, szóban és írásban nyilvánult meg. A felperes azt kérte, hogy sürgős intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy közvetlenül védjék őt a feltételezett zaklatójával szemben, és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság indítson igazgatási vizsgálatot a tények valódiságának megállapítására.

8 A Személyzeti Főigazgatóság "Humánerőforrás" egységének (a továbbiakban: Humánerőforrás egység) vezetője, R. N. - aki egyébként a tanácsadó bizottság elnöke is - 2015. január 13-i levelében igazolta a felperes segítségnyújtás iránti kérelmének beérkezését, és tájékoztatta őt arról, hogy e kérelmet továbbították a Személyzeti Főigazgatóság főigazgatójához, aki az említett kérelem ügyében a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságként négy hónapos határidővel dönt, amelynek lejártával adott esetben úgy tekinthető, hogy e segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító hallgatólagos határozat született, amellyel szemben így a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panasszal lehet élni.

9 A felperes jogi képviselője 2015. január 23-i levelével a Személyzeti Főigazgatóság főigazgatójának tudomására hozta többek között, hogy az audiovizuális egység vezetőjét tájékoztatták a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásáról és arról, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság megindította az igazgatási vizsgálatot. Ez az információ ugyanis szerepelt az audiovizuális egység egyik értekezletének jegyzőkönyvében, amely hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos információk nem csak a felperes munkatársaihoz, hanem bizonyos, intézményen kívüli személyekhez is eljutottak. Ezen értekezlet során az egységvezető állítólag azt is bejelentette, hogy a felperes nem tér vissza az audiovizuális egységhez, és következésképpen tervbe kell venni az audiovizuális egység "Newsdesk Hotline" (a továbbiakban: Newsdesk Hotline) elnevezésű részének - amelynek koordinációját a felperes látta el - átszervezését.

10 A Parlament Személyzeti Főigazgatósága "Humánerőforrás-fejlesztési Igazgatóságához" tartozó "Szerződéses Alkalmazottak és Akkreditált Parlamenti Asszisztensek Felvételi Egységének" egyik alkalmazottja 2015. január 26-i elektronikus levelében a felperesnek megküldött egy "feljegyzést, amely megerősítette a szervezeti egységváltás[át] 2015. [január] 21-étől". E feljegyzésben, amelyet szintén 2015. január 26-i keltezéssel láttak el, az szerepelt, hogy a felperest 2015. január 21-i visszamenőleges hatállyal a Kommunikációs Főigazgatóság Kommunikáció a polgárokkal igazgatóságának az Európai Unió látogatási programjainak egységéhez (a továbbiakban: látogatási programok egysége) osztották be, és a munkavégzés helyének megváltozását kivéve munkaszerződése semmilyen egyéb módon nem változott.

11 A Személyzeti Főigazgatóság főigazgatója 2015. február 4-i levelében (a továbbiakban 2015. február 4-i határozat) válaszolt a felperes jogi képviselőjének 2015. január 23-i levelére, melyben arra hivatkozott, hogy az audiovizuális egység vezetőjével szemben távoltartásra vonatkozó intézkedést fogadtak el a felperes javára, amely ez utóbbinak a látogatási programok egységéhez való beosztását tartalmazta. Az audiovizuális egység vezetője által ezen egység értekezletén közzétett információkat illetően a felperest arról tájékoztatták, hogy ezen információk "[a felperes] javára meghozott távoltartásra vonatkozó intézkedés vonatkozásában, nem pedig az egysége egyéb tagjaira irányuló megfélemlítésként [és] még kevésbé [a felperes] zaklatásának újabb jeleként értendők". Egyébként a Személyzeti Főigazgatóság főigazgatója tájékoztatta a felperest arról, hogy az aktájának alapos tanulmányozását követően, továbbá az igazgatási vizsgálat megindítására vonatkozó kérelmére válaszul ezen aktának a tanácsadó bizottsághoz való áttételéről döntött, amely bizottság elnöke minden későbbi fejleményről tájékoztatni fogja őt. A Személyzeti Főigazgatóság főigazgatója úgy vélte, hogy ezzel válaszolt a segítségnyújtás iránti kérelemre és ez az ő hatáskörét illetően a felperes "ügyének lezárását" vonta maga után.

12 A felperes jogi képviselője 2015. február 12-i levelében egyrészt felkérte a Személyzeti Főigazgatóság főigazgatóját, hogy részletesen ismertesse azon rendelkezés terjedelmét, amelyet a 2015. február 4-i határozatban bejelentett, azaz különösen jelölje meg, hogy a felperest érintő távoltartásra vonatkozó intézkedést ideiglenes jelleggel hozták-e meg. Másrészt felidézte, hogy a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó belső szabályzat (a továbbiakban: a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat), és különösen annak 14. és 15. cikke értelmében a tanácsadó bizottságnak nem feladata, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem ügyében döntsön. Kizárólag az a feladata ugyanis, hogy a titkos jelentést megküldje a főtitkárnak, aki e belső szabályzat 16. cikke értelmében mindenképpen köteles intézkedéseket hozni. A felperes ennek megfelelően úgy vélte, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem elbírálására továbbra is - munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságként - a személyzeti főigazgató-, és nem a tanácsadó bizottság jogosult.

13 A személyzeti főigazgató 2015. március 4-i levelében megismételte azon álláspontját, amely szerint a segítségnyújtás iránti kérelmet a tanácsadó bizottsághoz áttevő határozatával "a hatáskörét illetően az ügyet lezárta", és amely szerint, noha a Parlament elnöksége a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság jogkörével ruházta fel a személyzeti szabályzat 24. cikke értelmében benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmek elbírálását illetően, attól még nem hagyhatta figyelmen kívül a zaklatással kapcsolatos belső szabályzatot, amelyek alapján a főtitkár jár el a tartós zaklatás helyzetében. Egyebekben rámutatott, hogy a felperesnek az audiovizuális egységtől a látogatási programok egységéhez való áthelyezésére vonatkozó intézkedésre ugyanannyira az érintettnek a segítségnyújtás iránti kérelemben megfogalmazott kérése nyomán került sor, mégpedig "szolgálati érdekből, azért, hogy a [látogatási programok egységén] belül eleget tegyenek a növekvő igényeknek", és ezt az újrabeosztást a szerződésének lejártáig fent kellett tartani.

14 A felperest a tanácsadó bizottság 2015. március 17-i elektronikus levélben március 25-ére idézte be meghallgatásra.

15 A felperes 2015. április 24-i keltezésű levelében a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be először is az újrabeosztó határozattal szemben, mivel e határozattal a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság állandó jelleggel osztotta be őt a látogatási programok egységéhez, nem pedig ideiglenesen; másodszor a 2015. február 4-i határozattal szemben, amellyel a személyzeti főigazgató a segítségnyújtás iránti kérelemmel kapcsolatban határozott úgy, hogy "saját hatáskörben" megállapította az ügy lezárását, harmadszor a 2015. április 11-i határozattal szemben, amellyel a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság hallgatólagosan elutasította a segítségnyújtás iránti kérelmet.

16 A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a felperes által a munkaszerződése meghosszabbítása tárgyában 2015. május 22-én benyújtott kérelmére válaszul 2015. május 28-i határozatában megtagadta az említett szerződés meghosszabbítását, mivel a látogatási programok egységnek, ahová beosztották, nincs olyan munkaerő-többlet iránti igénye, amely ezt a továbbiakban indokolná (a továbbiakban: munkaszerződés meghosszabbítását mellőző határozat).

17 A főtitkár 2015. augusztus 20-i levelében, munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságként eljárva úgy határozott, hogy részben helyt ad a felperes által április 24-én benyújtott panasznak (a továbbiakban: 2015. augusztus 20-i határozat). A felperesnek a látogatási programok egységéhez való újrabeosztását illetően a főtitkár emlékeztetett arra, hogy ez az újrabeosztás szükségszerűen ideiglenes jellegű, és az - akkor még folyamatban lévő - igazgatási vizsgálat során végig fenn kell állnia, továbbá lényegében elutasította a felperes által a távoltartásra vonatkozó intézkedés megalapozottságával és részletes szabályaival kapcsolatban felhozott érveket.

18 Ezzel szemben, ebben a 2015. augusztus 20-i határozatban a főtitkár a 2015. február 4-i határozat megváltoztatásáról határozott, mivel a személyzeti főigazgató tévesen állapította meg, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság lezárta a segítségnyújtás iránti kérelem alapján indult eljárást. E tekintetben pontosította, hogy ez a segítségnyújtás iránti kérelem utólagosan a személyzeti főigazgató végleges határozatát eredményezi, és - következésképpen - ellentétben a felperes állításával, egyáltalán nem került sor segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító hallgatólagos határozatra, így a panasza e pont tekintetében elfogadhatatlan.

19 Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének Hivatalához 2015. november 17-én beérkezett keresetlevelében a felperes az EUMSZ 270. cikk alapján megindította az eredetileg F-142/15. számon nyilvántartásba vett keresetet a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a felperes segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító, szerinte 2015. április 11-én hozott hallgatólagos határozata és a felperes 2015. április 24-i panaszát elutasító 2015. augusztus 20-i határozata megsemmisítése iránt.

20 .A személyzeti főigazgató 2015. december 8-i levelében tájékoztatta a felperest azon szándékáról, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet megalapozatlannak nyilvánítja, többek között az audiovizuális egység egységvezetőjének, valamint ezen egység tizennégy tisztviselőjének és alkalmazottjának a tanácsadó bizottság általi meghallgatása alapján. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően felhívta a felperest, hogy tegye meg észrevételeit a főigazgatónak a segítségnyújtás iránti kérelmet megalapozatlannak nyilvánító szándékával kapcsolatban, és ezen észrevételeket a neki megfelelő módon, akár egy megbeszélés során, akár írásban tegye meg. A felperes 2015. december 20-án lejáró határidőt kapott ahhoz, hogy a személyzeti főigazgatóval ismertesse az ezzel kapcsolatos szándékát.

21 A felperes jogi képviselője a személyzeti főigazgatót 2015. december 17-i levelében tájékoztatta arról, hogy észrevételeit írásban teszi meg. Ugyanakkor - e tekintetben a 2015. szeptember 23-iCerafogli kontra EKB ítéletre (T-114/13 P, EU:T:2015:678) hivatkozva - a tanácsadó bizottság - szerinte - "vizsgálati" jelentésének közlését kérte, amely kérelmet 2016. február 5-én megismételt.

22 A személyzeti főigazgató 2016. február 9-i levelében 2016. április 1-jei határidőt tűzött a felperesnek a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítására vonatkozó szándékával kapcsolatos észrevételeinek megtételére. Egyebekben rámutatott, hogy a tanácsadó bizottság csak egy olyan véleményt juttatott el hozzá, amelyben a felperes esetében megállapította a lelki zaklatás hiányát. Ezzel összefüggésben alapesetben a tanácsadó bizottságnak nem kellett közölnie vele a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat 14. cikke szerinti jelentést, mivel a tanácsadó bizottság ilyen jelentést csak akkor készít, ha az említett bizottság megállapítja a lelki zaklatás fennállását.

23 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2016. március 14-én beérkezett keresetlevelében a felperes megindította az eredetileg F-14/16. számon nyilvántartásba vett jelen keresetet többek között a meghosszabbítást mellőző határozat megsemmisítése iránt.

24 2016. április 1-jén a felperes benyújtotta a személyzeti főigazgató 2015. december 8-i és 2016. február 9-i leveleire vonatkozó írásbeli észrevételeit. Ezekben fenntartva, hogy az audiovizuális egység vezetőjének irányában tanúsított magatartása a személyzeti szabályzat 12a. pontja értelmében vett lelki zaklatást valósított meg, többek között vitatta a személyzeti főigazgató azon állítását, mely szerint a tanácsadó bizottság nem készített a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat 14. cikke szerinti jelentést, csupán egy véleményt. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a személyzeti főigazgató azzal, hogy megtagadta tőle a tájékoztatást a tanácsadó bizottság valamennyi végkövetkeztetésére vonatkozóan, megsértette a védelemhez való jogát és megfosztotta a felperes észrevételeit a hatékony érvényesülésüktől.

25 A személyzeti főigazgató munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságként eljárva a 2016. június 3-i határozatában elutasította a segítségnyújtás iránti kérelmet (a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozatban többek között kifejtette, hogy a felperest teljeskörűen és részletesen tájékoztatták azon okokat illetően, amelyek alapján a főigazgató 2015. december 8-án a segítségnyújtás iránti kérelmét elutasítani szándékozott. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a feladata csupán a segítségnyújtás iránti kérelem intézésére terjedt ki, és e tekintetben a tanácsadó bizottság semmilyen határozathozatali hatáskörrel nem bírt. Márpedig szerinte a felperes nem rendelkezett semmilyen személyes joggal arra, hogy közöljék vele a tanácsadó bizottság vizsgálati jelentését, véleményét vagy jegyzőkönyvét.

26 A felperes által hivatkozott eljárási szabálytalanságokat illetően a személyzeti főigazgató többek között úgy vélte, hogy a felperes azzal, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem másolatát a tanácsadó bizottság elnökének megküldte, nem fordult hivatalosan a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat értelmében vett panasszal ehhez a tanácsadó bizottsághoz.

27 Az ügy érdemét illetően a személyzeti főigazgató fenntartotta a 2015. december 8-i levelében ismertetett elemzést, és annak megfelelően úgy döntött, hogy a felperes által leírt helyzetet nem ismeri el a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatás fogalmába tartozónak.

28 Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházásáról szóló, 2016. július 6-i (EU, Euratom) 2016/1192 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 200., 137. o.) 3. cikke alapján az F-142/15. és F-14/16. sz. ügyet - a 2016. augusztus 31-i állásuk szerint - a Törvényszékhez tették át. Ezen ügyeket T-570/16. és T-584/16. számon vették nyilvántartásba, és az első tanácsnak osztották ki.

29 2016. szeptember 6-i levelében a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében panaszt nyújtott be a megtámadott határozattal szemben. Panasza alátámasztására a védelemhez való jogainak, az Alapjogi Charta 41. cikkének, a meghallgatáshoz való jogának és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére, valamint a tanácsadó bizottság által megvalósított eljárási szabálytalanságokra, nyilvánvaló értékelési hibákra, a személyzeti szabályzat 12a. cikkének és 24. cikkének megsértésére, a segítségnyújtási kötelezettség és a gondoskodási kötelezettség megsértésére hivatkozott.

30 Ezt a panaszt 2017. január 4-i határozatával a főtitkár a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságként elutasította (a továbbiakban: a panaszt elutasító határozat).

31 A felperes azon kifogására vonatkozóan, mely szerint a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem közölte a tanácsadó bizottság véleményét és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseket, a főtitkár többek között megállapította, hogy a 2013. július 11-iTzirani kontra Bizottság ítéleten (F-46/11, EU:F:2013:115), és a 2015. szeptember 23-iCerafogli kontra BCE ítéleten (T-114/13 P, EU:T:2015:678) alapuló ítélkezési gyakorlatban nem áll fenn a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság kötelezettsége arra, hogy e dokumentumokat a felperes részére átadja, többek között azért sem, mivel a Parlamenten belül a tanácsadó bizottságnak a legteljesebb titoktartás mellett kell működnie, és az általa készített anyagok titkosak. Márpedig az ügyben közreműködők, többek között a tanúk szólásszabadságának biztosítása érdekében a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem továbbíthatja ezeket az iratokat a felperes részére.

32 Másfelől a főtitkár rámutatott, hogy a tanácsadó bizottság tagjai nem a Parlament adminisztrációjában betöltött funkciójuk alapján vesznek részt a bizottságban, és e tagok, valamint a tanácsadó bizottság által meghallgatott tanúk között nincs alárendeltségi viszony. Azon két tanút illetően, akiknek meghallgatását kérte a felperes, a főtitkár rámutatott, hogy ez a két tanú megtagadta a tanúskodást. A két orvosnak a felperes által kért meghallgatására vonatkozóan előadta, hogy ez utóbbiak egyszer sem látták, mi történt a felperes és az állítólagos zaklató között, és ennélfogva a tanúvallomásuk nem releváns.

33 Végül, ami a jelen ügyben a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lelki zaklatás fennállását illeti, a főtitkár úgy vélte, hogy a felperes által előadott tények alkalmasak az e rendelkezés értelmében vett szándékos és ismétlődő cselekmények megvalósítására. Ugyanakkor az alábbiakat állapította meg:

"[n]em szabad elfelejteni, hogy az állítólagos zaklató a [felperes] hivatali felettese. Márpedig egy egységvezető feladatainak jellegéből adódik, hogy emlékezteti a munkatársait arra, hogy kötelesek végrehajtani a vezető utasításait, hozzájárulni a munkatársak megfelelő együttműködéséhez, megfelelő módon megosztani a munkavégzéshez szükséges információkat, és a megbeszélésekről történő távollétük esetén magyarázattal szolgálni. Így összességében vizsgálva a [felperes] által hivatkozott tényeket, úgy tűnik, nem valósítanak meg az egységvezető által a beosztottjával szemben tanúsított helytelen magatartást. A tények inkább arra engednek következtetni, hogy ez az egységvezető úgy vélte, hogy vezetői hatáskörét vonták kétségbe, ami feszültségekhez vezetett, így a szervezeti egység működésének javítása érdekében be kellett avatkoznia. A [felperes] kollégák előtti állítólagos, a felperes részéről nem kivédhető lejáratása, éppen azokon a megbeszéléseken történt, amelyeknek a célja a szervezeti egység működési hiányosságainak megvitatása volt. Az állítólagos zaklatónak tulajdonított, minden bizonnyal sajnálatos szavakat ennélfogva e feszültségek és működési zavar összefüggésébe kell helyezni [...]"

Az eljárás és a felek kérelmei

34 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 12-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

35 A Törvényszék a 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítéletben (T-584/16, EU:T:2017:282) és a 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítéletben (T-570/16, EU:T:2017:283) elutasította a felperes által korábban benyújtott kereseteket.

36 A Hivatal 2017. szeptember 1-jei levelében pervezető intézkedésként arra kérte a Parlamentet, hogy az eljárási szabályzat 92. cikke (3) bekezdésének és 103. cikkének sérelme nélkül nyújtsa be a Törvényszékhez tanácsadó bizottság által a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság részére eljuttatott jelentést, vagy adott esetben végkövetkeztetéseket.

37 2017. szeptember 12-i levelében a Parlament kifejtette, hogy a tanácsadó bizottság tanácskozásai titkosak voltak, és a bizottság által meghallgatott tanúk nevét bizalmasan kell kezelni. Ilyen körülmények között kérte a Törvényszéket, hogy az eljárási szabályzat 103. cikke értelmében a tanácsadó bizottság véleményét nyilvánítsa bizalmas anyagnak.

38 2017. szeptember 21-i végzésével a Törvényszék az eljárási szabályzat 92. cikkének (3) bekezdése alapján kötelezte a Parlamentet, hogy a Törvényszékhez nyújtsa be a tanácsadó bizottság által a jelen ügyben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság részére eljuttatott jelentést, vagy véleményt, amelynek benyújtását a Parlament a Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésre adott válaszában megtagadta; a Törvényszék egyidejűleg jelezte, hogy ezt az iratot az eljárás e szakaszában nem közli a felperessel.

39 A Hivatal 2017. szeptember 22-i levelében pervezető intézkedésként arra is felkérte a Parlamentet, hogy tájékoztassa a Törvényszéket arról, hogy a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseket a jelen ügyben a tanácsadó bizottság, vagy a Parlament másik szervezeti egysége elkészítette-e. Adott esetben felhívta a Parlamentet, hogy ezen iratokat nyújtsa be, és ennek során tartsa be az eljárási szabályzat 92. cikkének (3) bekezdését és a 103. cikkét.

40 2017. szeptember 25-én a Parlament benyújtotta a tanácsadó testület 2015. október 12-i vélemény formájában megfogalmazott végkövetkeztetéseit (a továbbiakban: a tanácsadó bizottság véleménye). Egy másik, ugyanezen a napon kelt levelében az e véleményre vonatkozóan előadottakkal megegyező okokból kérte a Törvényszéket, hogy a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseket az eljárási szabályzat 103. cikke értelmében nyilvánítsa bizalmas anyagnak.

41 2017. október 2-i végzésével a Törvényszék az eljárási szabályzat 92. cikkének (3) bekezdése alapján, jelezve, hogy ezt az iratot az eljárás e szakaszában nem közli a felperessel, kötelezte a Parlamentet, hogy a Törvényszékhez nyújtsa be a tanúknak a tanácsadó bizottság általi meghallgatásáról szóló jelentéseket, amelynek benyújtását a Parlament a Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésre adott válaszában megtagadta.

42 Két beadványváltást követően 2017. október 10-én az eljárás írásbeli szakasza befejeződött.

43 2017. október 12-én a Parlament benyújtotta a tanúknak a tanácsadó testület általi meghallgatásáról szóló jelentést, amelyet véleménye szerint a felperessel szemben bizalmasan kell kezelni.

44 2017. november 30-i végzésével a Törvényszék kötelezte a Parlamentet, hogy nyújtsa be a tanácsadó bizottság véleményének a tizennégy meghallgatott tanú nevét nem tartalmazó nem bizalmas jellegű változatát és a tanúknak a tanácsadó testület által lefolytatott meghallgatásáról szóló jelentés nem bizalmas jellegű változatát, amelyekből csak azok az adatok hiányoznak, amelyek alapján minden észszerű kétely nélkül megállapítható az egyes tanúk személyazonossága. Ugyanezen a napon a Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos kérdések írásban történő megválaszolására, aminek e felek a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

45 2018. december 12-én és 15-én a felperes és a Parlament megválaszolták a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdéseket.

46 Miután a Parlament benyújtotta a tanácsadó bizottság véleményének és a tizennégy tanú, köztük az audiovizuális egység vezetője és a felperes meghallgatásáról szóló jelentésnek a nem bizalmas jellegű változatát, ezen iratok a felperes részére megküldésre kerültek, aki 2018. január 15-én benyújtotta ezekkel, valamint a Parlament által a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válasszal kapcsolatos észrevételeit.

47 A feleket a 2018. február 23-i tárgyaláson meghallgatták. Mivel a Parlament a Törvényszék egyik kérdésére nem adott egyértelmű és egyhangú választ, a Törvényszék lehetőséget adott a számára, hogy írásban válaszoljon. Miután a Parlament 2018. március 7-én benyújtotta a válaszát, és a felperes 2018. március 26-án észrevételeket tett erre a válaszra, a Törvényszék lezárta az eljárás szóbeli szakaszát.

48 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot, valamint - amennyiben szükséges - a panaszát elutasító határozatot;

- kötelezze a Parlamentet a segítségnyújtás iránti kérelem kezelése során a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által elkövetett jogsértésekből eredő, a felperes szerint őt ért nem vagyoni károk megtérítéseként méltányosan megállapított 90000 euró kártérítés és kamatai megfizetésére;

- kötelezze a Parlamentet a költségek viselésére.

49 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A kereset tárgyáról

50 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a formálisan a panasz elutasításával szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseti kérelmek következménye a panasszal érintett jogi aktus Törvényszék előtti felülvizsgálata, amennyiben e kérelmek mint olyanok nem bírnak önálló tartalommal (lásd ebben az értelemben: 1989. január 17-iVainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont; 2006. április 6-iCamóso Grau kontra Bizottság ítélet, T-309/03, EU:T:2006:110, 43. pont).

51 A jelen ügyben, tekintve, hogy a panaszt elutasító határozat csak megerősíti a megtámadott határozatot, meg kell állapítani, hogy a panaszt elbíráló határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmek önálló tartalommal nem bírnak, és így a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges külön határozni, még akkor sem, ha a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata során figyelembe kell venni egyrészről a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást, mivel ennek egybe kell esnie a megtámadott határozat indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2009. december 9-iBizottság kontra Birkhoff ítélet, T-377/08 P, EU:T:2009:485, 58. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és másrészről a 2015. december 8-i levélben - amely révén a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság előzetesen meghallgatta a felperest - szereplő indokolást, mivel a megtámadott határozatban feltüntetésre került, hogy ezt a határozatot az e levélre történő hivatkozással kiegészítik azon indokokra vonatkozóan, melyek alapján a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem fogadja el, hogy a felperes lelki zaklatás áldozatává vált volna.

A megsemmisítés iránti kérelmekről

52 Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes formálisan a következő három jogalapra hivatkozik:

- elsősorban a védelemhez való jog megsértésére, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésére, a meghallgatáshoz való jog megsértésére és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére;

- másodsorban tanácsadó bizottság előtti szabálytalan és elfogult eljárásban megvalósuló eljárási hibákra;

- harmadsorban nyilvánvaló mérlegelési hibára, a segítségnyújtási kötelezettség és a gondoskodási kötelezettség, valamint a személyzeti szabályzat 12a. és 24. cikkének megsértésére.

A védelemhez való jog, az Alapjogi Charta 41. cikke, a meghallgatáshoz való jog és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére hivatkozó, első jogalapról

53 Első jogalapja alátámasztására a felperes emlékeztet arra, hogy a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat 15. cikke értelmében, amikor tanácsadó bizottság - amint a jelen esetben is - vizsgálatot folytat le, következtetéseit a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság részére küldi meg.

54 A felperes rámutat, hogy a 2016. február 9-i határozatában a személyzeti főigazgató azzal indokolta a felperes által a tanácsadó bizottság jelentésének részére történő közlése iránt benyújtott kérelem teljesítésének megtagadását, hogy a jelen ügyben nem készült jelentés, és az említett bizottság csak egy egyszerű véleményt adott át részére. Márpedig a felperes, még mielőtt a bírósági eljárásban kézhez vette volna a tanácsadó bizottság véleményét, vitatta azt a tényt, hogy a tanácsadó bizottság a jelen ügyben nem készített jelentést, vagy hogy a zaklatással kapcsolatos belső szabályzatnak megfelelően nem vont le lényeges következtetéseket. Valószerűtlen ugyanis, hogy a 2015. december 8-i levél, amely csak két oldalból áll, teljeskörűen tükrözhette a tanácsadó bizottság végkövetkeztetéseinek tartalmát, holott az említett végkövetkeztetések egy tizenöt hónapos vizsgálat, valamint az audiovizuális egység vezetőjének és tizenhárom másik személynek tanúként történő meghallgatása eredményeként jöttek létre. Egyébként még e levél tartalma sem tette lehetővé számára, hogy megértse a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által a megtámadott határozatban figyelembe vett valamennyi indokot, és vitassa egyes tanúk nyilatkozatait, vagy e nyilatkozatoknak a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság általi elferdítését.

55 Mindenesetre a felperes vitatja a főtitkár által a panaszt elutasító határozatban kifejtett azon álláspontot, mely szerint panaszosként kisebb mértékben illeti meg a védelemhez való jog. E tekintetben úgy véli, hogy a kontradiktórius eljárás elve és a védelemhez való jog elve többek között amiatt, mivel a megtámadott határozatban éppúgy, mint a panaszt elutasító határozatban a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a 2013. július 11-iTzirani kontra Bizottság ítéleten (F-46/11, EU:F:2013:115) alapuló ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a tanácsadó bizottság következtetései és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentés közlésének megtagadását nem indokolta az eljárás alá vont érintettek és a tanúskodó személyek személyazonossága védelmének szükségességével, arra kötelezi a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot, hogy a tanácsadó bizottság következtetésein túl a tanúk meghallgatásáról szóló jelentést is közölje vele, ezeket a dokumentumokat a felperes az eljárás során végül megkapta.

56 A felperes szerint a tanácsadó bizottság anyagainak a zaklatással kapcsolatos belső szabályzata értelmében vett titkos és bizalmas jellegére való hivatkozás hatástalan. Ráadásul a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság szándékában állhatott volna a tanácsadó bizottság jelentése vagy következtetései, valamint a tanúk meghallgatásáról szóló jelentések nem bizalmas jellegű változatának elkészítése, amint egyébként ezt a Törvényszék pervezető intézkedésére válaszul megtette.

57 A felperes úgy véli, tekintettel arra, hogy nem rendelkezett ezekkel az iratokkal a 2016. április 1-jei észrevételei megfogalmazásának időpontjában, nem volt tudomása a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által a megtámadott határozat elfogadása során figyelembe vett indokokról és valamennyi végkövetkeztetésről sem. Ennélfogva a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a jelen ügyben az Alapjogi Charta 41. cikkében szabályozott meghallgatáshoz való jogát is megsértette.

58 Másfelől, a felperes rámutat, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a pert megelőző eljárásban a tanácsadó bizottság végkövetkeztetéseihez és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentésekhez való hozzáférés megtagadásának indoklásakor nem hivatkozott a tanúk bizalmas adatainak az Alapjogi Charta 41. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti védelmére. Ennek következtében a 2013. december 12-iSimpson kontra Tanács ítéleten (F-142/11, EU:F:2013:201, 28. pont) alapuló ítélkezési gyakorlat értelmében a Parlament a pert megelőző eljárásban nem hivatkozhat erre a tényezőre annak igazolása céljából, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak az ezen iratokhoz való hozzáférést megtagadó határozata megalapozott, mivel egy ilyen érvelés megkésett, ennélfogva elfogadhatatlan lenne.

59 A Parlament, rámutatva, hogy a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlat egyáltalán nem kötelezi a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot a tanácsadó bizottság anyagaihoz való hozzáférés biztosítására, kéri az első jogalap megalapozatlanként történő elutasítását. Másfelől kiemeli, hogy a jelen ügyben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság úgy döntött, hogy a tanúvallomások bizalmas jellegét a tanúk szólásszabadságának biztosítása érdekében nem csak az állítólagos zaklatóval, hanem a panaszossal szemben is megvédi. E tekintetben lásd a 2013. július 11-iTzirani kontra Bizottság ítélet (F-46/11, EU:F:2013:115) 41. pontját, amelyben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy "lelki zaklatás miatti panasz esetén a felvett tanúvallomások bizalmas jellegét még a peres eljárásban is biztosítani kell - kivéve, ha különleges körülmények állnak fenn -, mivel ha a peres szakaszban e bizalmas jelleget esetleg feloldják, az akadályát képezheti az olyan semleges és objektív vizsgálat lefolytatásának, amelynek során a személyzeti állomány tanúvallomás tételére felhívott tagjai vonakodás nélkül együttműködnek".

- A személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem kezelésére vonatkozó előzetes megfontolások

60 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy e tekintetben, amikor a munkaszerződés megkötésére jogosult hatósághoz, vagy - az adott ügynek megfelelően - a kinevezésre jogosult hatósághoz (a továbbiakban: kinevezésre jogosult hatóság) a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján az említett szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtanak be, és ha e hatóság a szolgálat ellátásának rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen incidenssel áll szemben, a segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében. Ennek érdekében elégséges, hogy az intézményétől védelmet igénylő tisztviselő vagy alkalmazott bizonyítékkezdeménnyel álljon elő azon támadások valóságosságára vonatkozóan, amelyek célpontjának tekinti magát. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló igazgatási vizsgálat lefolytatása (1989. január 26-iKoutchoumoff kontra Bizottság ítélet,224/87, EU:C:1989:38, 15. és 16. pont; 2011. július 12-iBizottság kontra Q ítélet, T-80/09 P, EU:T:2011:347, 84. pont; 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-570/16, EU:T:2017:283, 46. pont.

61 A zaklatásra vonatkozó állítások esetén a segítségnyújtási kötelezettség magában foglalja többek között azt a kötelezettséget, hogy az adminisztráció alaposan, gyorsan és bizalmasan vizsgálja meg azt a segítségnyújtás iránti kérelmet, amelyben zaklatásra hivatkoznak, és tájékoztassák a kérelmezőt a panaszát követően tett intézkedésekről (2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-570/16, EU:T:2017:283, 47. pont; 2008. november 27-iKlug kontra EMEA ítélet, F-35/07, EU:F:2008:150, 74. pont; 2015. október 6-iCH kontra Parlament ítélet, F-132/14, EU:F:2015:115, 88. pont).

62 Az olyan helyzetben teendő intézkedéseket illetően, amely - mint a jelen ügyben - a személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alá tartozik, az adminisztráció, az európai uniós bíróság felülvizsgálati jogköre mellett, a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján meghozandó végrehajtási intézkedések és eszközök megválasztása tekintetében széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (1998. szeptember 15-iHaas és társai kontra Bizottság ítélet, T-3/96, EU:T:1998:202, 54. cikk; 2007. október 25-iLo Giudice kontra Bizottság ítélet, T-154/05, EU:T:2007:322, 137. pont; 2017. április 24-iHF kontra Parlament, T-570/16, EU:T:2017:283, 48. pont).

63 Amikor a jelen ügyben szereplő kérelemhez hasonló típusú segítségnyújtás iránti kérelem benyújtását követően az adminisztráció elhatározza egy igazgatási vizsgálat lefolytatását, és azzal adott esetben - mint a jelen ügyben is - egy tanácsadó bizottságot bíz meg (lásd ebben az értelemben: 2015. október 6-iCH kontra Parlament ítélet, F-132/14, EU:F:2015:115, 99. pont), ezen igazgatási vizsgálatnak maga a tárgya is a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatás fennállásának megerősítésére vagy kizárására irányul, így a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem láthatja előre a vizsgálat kimenetelét, és még hallgatólagosan sem tud állást foglalni az állítólagos zaklatás valódiságával kapcsolatban azelőtt, mielőtt megkapná az igazgatási vizsgálat eredményeit. Másképp fogalmazva, az igazgatási vizsgálat megindításához tartozik, hogy az adminisztráció ne foglaljon állást elhamarkodottan, lényegében a segítségnyújtás iránti kérelemben szereplő egyoldalú tényleírás alapján, mivel - éppen ellenkezőleg - állásfoglalásával meg kell várnia, hogy az említett vizsgálat, amelyet a segítségnyújtás iránti kérelmet megfogalmazó tisztviselő vagy alkalmazott állításainak, az állítólagos zaklató által az állítólagos tényekre vonatkozóan megfogalmazott állításoknak, valamint az állítólagos zaklató által megvalósított, a személyzeti szabályzat 12a. pontja értelmében vett sérelmet állítólagosan okozó tények vonatkozásában az esetleges szemtanúk által előadott változatoknak az ütköztetésével kell lefolytatni, (lásd ebben az értelemben: 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-570/16, EU:T:2017:283, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64 E tekintetben egyfelől az, ha az adminisztráció az esetlegesen a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságtól független olyan szerv segítségével folytatott igazgatási vizsgálatot követően, mint a tanácsadó bizottság, esetlegesen elismeri a lelki zaklatás fennállását, önmagában kedvező hatással járhat a zaklatást elszenvedő tisztviselő vagy alkalmazott felépülésére irányuló terápiás eljárásra, és emellett a zaklatóval szembeni fegyelmi intézkedés indokául szolgálhat, de a sértett felhasználhatja azt a nemzeti bíróság előtti keresetindításhoz is, amelynek keretében érvényesül a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási kötelezettsége, és az nem múlik el az érintett alkalmazott alkalmazási időszakának lejártával. Másrészt az igazgatási vizsgálat lefolytatása - épp ellenkezőleg -, hozzájárulhat az állítólagos sértett állításainak cáfolatához, amely így lehetővé teszi az ilyen váddal okozott azon kár jóvátételét, amit a vélelmezett zaklatónak tartott személy részére a vizsgálati eljárás okozhatott, amennyiben kiderül, hogy a vád nem megalapozott (lásd ebben az értelemben: 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-570/16, EU:T:2017:283, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65 E szemponttal kapcsolatban mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a személyzeti szabályzat nem ír elő az adminisztráció által követendő különleges eljárást a személyzeti szabályzat 24. cikkében szereplő olyan segítségnyújtás iránti kérelem elbírálására, amely az említett személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján került benyújtásra, és amelynek tárgya egy tisztviselő vagy egy alkalmazott arra vonatkozó állítása, hogy vele szemben egy másik tisztviselő vagy alkalmazott a személyzeti szabályzat 12a. cikkébe ütköző magatartást tanúsított.

66 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet valóban a panaszos kezdeményezésére indul meg egy olyan igazgatási vizsgálati eljárás, amelyet azután folytatnak le, hogy egy tisztviselő vagy egy alkalmazott egy másik tisztviselő vagy alkalmazott által a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett állítólagos lelki zaklatással körébe tartozó tények miatt a személyzeti szabályzat 24. cikkének megfelelő segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, mégsem tekinthető az említett tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben indított vizsgálati eljárásnak (lásd ebben az értelemben, 2012. május 16-iSkareby kontra Bizottság ítélet, F-42/10, EU:F:2012:64, 46. pont). Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a zaklatást állító panaszos szerepe lényegében a tények megállapítására irányuló igazgatási vizsgálat megfelelő lefolytatása érdekében történő együttműködésben merül ki (1989. január 26-i, Koutchoumoff kontra Bizottság ítélet, 224/87, EU:C:1989:38, 15. és 16. pont; 2007. október 25-iLo Giudice kontra Bizottság ítélet T-154/05, EU:T:2007:322, 136. pont; 2015. október 6-iCH kontra Parlament ítélet, F-132/14, EU:F:2015:115, 87. pont).

67 Márpedig, az Alapjogi Chartának "Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog" címet viselő 48. cikkében szereplő védelemhez való jog tiszteletben tartása valóban előírja, hogy az olyan címzetteket, akiknek egy adott határozat érezhetően befolyásolja az érdekeit, olyan helyzetbe kell hozni, hogy e határozatok megalapozásához megfelelően ismertethessék az esetlegesen "terhelő" bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontjukat (2016. június 14-iMarchiani kontra Parlament ítélet C-566/14 P, EU:C:2016:437, 51. pont) és magában foglalja a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartását, amely több mint az egyébként szintén az említett Chartában, annak "A megfelelő ügyintézéshez való jog" című 41. cikke alkotóelemeként biztosított meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása. Az Alapjogi Charta 48. cikkének értelmében vett védelemhez való jog e tiszteletben tartására azonban csak olyan eljárásban lehet hivatkozni, amelyet valamely személy "ellen" indítottak, amely esetleg e személy számára sérelmet okozó aktus meghozatalához vezethet, és amelyben az adminisztráció egyes bizonyítékokat e személy terhére értékel (lásd ebben az értelemben: 2012. május 16-iSkareby kontra Bizottság ítélet F-42/10, EU:F:2012:64, 46. pont).

68 Ebből következően egy, a személyzeti szabályzat 12a. pontjának megsértésén alapuló segítségnyújtás iránti kérelemnek a kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság általi vizsgálata keretében a kérelem benyújtója nem követelheti Alapjogi Charta 48. cikkében szereplő védelemhez való jognak önmagában, vagy ennek keretében a kontradiktórius eljárás elvének megsértése formájában történő tiszteletben tartását.

69 Ugyanez a helyzet az állítólagos zaklató esetében is. Valójában ugyanis ez utóbbit személyesen megjelölheti az igazgatási vizsgálat megindításához vezető segítségnyújtás iránti kérelem, és már ebben a szakaszban védekezhet a rá vonatkozó vádak ellen, ami indokolja, hogy a vizsgálat során esetlegesen akár többször is meghallgassák (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet F-12/13, EU:F:2014:214, 147. pont). Ugyanakkor e személyt csak az eljárás egy későbbi szakaszában, amennyiben fegyelmi eljárást kell indítani vele szemben, illeti meg az Alapjogi Charta 48. cikke értelmében vett védelemhez való jog, és többek között a kontradiktórius eljárás elve, mivel a személyzeti szabályzat csak a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozóan írja elő a meghallgatáshoz való jogot, és az eljárás kizárólag a fegyelmi tanács előtti eljárás megindítását követően válik kontradiktórius jellegűvé (lásd: 1998. március 19-iTzoanos kontra Bizottság ítélet, T-74/96, EU:T:1998:58, 340. pont).

70 Mindazonáltal el kell ismerni, hogy egy segítségnyújtás iránti kérelmet benyújtó személy, mint feltételezett sértett, az Alapjogi Charta 48. cikkében szereplő védelemhez való jogtól eltérő, annál szűkebb körű eljárási jogokkal rendelkezik (2012. május 16-iSkareby kontra Bizottság ítélet, F-42/10, EU:F:2012:64, 48. pont és 2015. december 16-iDe Loecker kontra SEAE ítélet, F-34/15, EU:F:2015:153, 43. pont), amelyek végül is az - immár az Alapjogi Charta 41. cikkének hatálya alá tartozó - megfelelő ügyintézéshez való jog körébe tartoznak.

71 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az adminisztráció által egy, a személyzeti szabályzat 24. cikke szerint benyújtott segítségnyújtás iránti kérelemre válaszul indított igazgatási vizsgálat célja, hogy a vizsgálatból levont végkövetkeztetések révén megvilágítsa a vitatott tényeket annak érdekében, hogy az adminisztráció olyan végleges állásfoglalást hozzon, amely lehetővé teszi számára, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet további intézkedés nélkül irattárba helyezze, illetve ha bebizonyosodnak a felhozott tények, és azokra kiterjed a személyzeti szabályzat 12a. cikkének hatálya, többek között fegyelmi eljárást indítson annak érdekében, hogy a vélelmezett zaklatóval szemben adott esetben fegyelmi intézkedéseket hozzon (lásd: 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-570/16, EU:T:2017:283, 57. pont valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72 Így egyfelől, amikor a segítségnyújtás iránti kérelemre válaszul elfogadásra kerülő intézkedései keretében az adminisztráció úgy határoz, hogy a személyzeti szabályzat 86. cikke alapján fegyelmi eljárást indít azzal az indokkal, hogy az e kérelemben megjelölt személy megszegte a személyzeti szabályzat 12a. cikkében előírt tilalmat, ez az eljárása ezzel zaklatónak vélelmezett tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben folyik, így ez utóbbit illetik meg mindazok az eljárási biztosítékok, amelyek az Alapjogi Charta 48. cikkének értelmében vett védelemhez való jogot, és különösen a kontradiktórius eljárás elvét érvényesítik. Ezeket a biztosítékokat a személyzeti szabályzat IX. fejezete szabályozza.

73 Másfelől, amikor a segítségnyújtás iránti kérelemre válaszul az adminisztráció úgy határoz, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem alátámasztására hivatkozott bizonyítékok nem megalapozottak, és hogy ezáltal a megjelölt magatartások nem valósítanak meg a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatást, egy ilyen határozat a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtójának sérelmet okoz (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12-iCombescot kontra Bizottság ítélet, T-249/04, EU:T:2007:261, 32. pont; 2010. május 11-iNanopoulos kontra Bizottság ítélet, F-30/08, EU:F:2010:43, 93. pont), és őt az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében hátrányosan érinti.

74 Így, a megfelelő ügyintézéshez való jog tiszteletben tartása érdekében a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtóját az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően szükségképpen érdemben meg kell hallgatni, mielőtt a kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság eldönti a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítását. Ez azt jelenti, hogy az érdekeltet előzetesen meg kell hallgatni azon indokokra vonatkozóan, amelyekre a kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság e kérés elutasítása alátámasztására hivatkozni szándékozik.

75 A jelen ügyben megállapítható, hogy a felperest a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság meghallgatta, a jelen esetben a személyzeti főigazgató 2015. december 8-i levele alapján, amelyben a főigazgató pontosan meghatározta azokat az okokat, amelyek miatt a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságként nem tervezi annak elismerését, hogy a felperes által hivatkozott tények a személyzeti szabályzat 12a. pontjának megfelelően lelki zaklatást valósítottak meg. A felperes azonban úgy véli, hogy az általa 2016. április 1-jén benyújtott írásbeli észrevételekben nem valósulhatott meg az érdemi meghallgatása, mivel ehhez nem rendelkezett sem a tanácsadó bizottság véleményével, sem a tanúk meghallgatásáról szóló jelentésekkel.

76 A jelen ügyben tehát azt kell meghatározni, hogy a felperes meghallgatáshoz való joga megköveteli-e a tanácsadó bizottság véleményének és az e bizottság által lefolytatott meghallgatásokról szóló jelentéseknek a rendelkezésére bocsátását ahhoz, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által a 2015. december 8-i levelében a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítására hivatkozott indokokra vonatkozóan megfogalmazhassa az észrevételeit.

- A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot terhelő, a tanácsadó bizottság véleményének a megtámadott határozat elfogadását megelőzően a felperes részére történő megküldésére irányuló kötelezettségről

77 Egy ügyben, amely nem a személyzeti szabályzatról, hanem az EKB személyi állományára vonatkozó normarendszerről szólt, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy amikor az adminisztráció elhatározza egy igazgatási vizsgálat megindítását, és az egy jelentés elkészítéséhez vezet, ezen intézménynek azon alkalmazottja részére, aki az EKB személyi állományára vonatkozó normarendszer saját terminológiája szerint az EKB személyi állományára alkalmazandó szabályokban meghatározott lelki zaklatás fogalmát állítólagos megvalósító tényekre vonatkozó "panaszt" nyújt be, az eljárás alá vont személyhez hasonlóan biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy még mielőtt az EKB adminisztrációja elbírálja a panaszt, az említett szabályok előírásainak megfelelően észrevételeket tehessen a vizsgálati jelentés tervezetére, vagy legalábbis azokra a bizonyítékokra, melyeket ez az adminisztráció a határozata elfogadása során figyelembe vesz (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 23-iCerafogli kontra EKB ítélet, T-114/13 P, EU:T:2015:678, 41. pont).

78 A személyzeti szabályzattal kapcsolatos ügyekben a kinevezésre jogosult hatóságnak vagy adott esetben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak nem egy panasszal, hanem a személyzeti szabályzat 24. cikke és 90. cikke (1) bekezdése alapján benyújtott segítségnyújtás iránti kérelemmel kell foglalkoznia. Ezzel összefüggésben, az EKB-ra alkalmazandó rendszerrel ellentétben a személyzeti szabályzat nem ír elő külön eljárást arra a módra vonatkozóan, ahogy a kinevezésre jogosult hatóságnak vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 12a. cikkének megsértésén alapuló, az e szabályzat 24. cikkének megfelelő segítségnyújtás iránti kérelmet kezelnie kell, és nem tartalmaz olyan rendelkezést sem, amely a tanácsadó bizottság véleményének vagy a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseknek még azelőtt történő átadását írná elő, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtóját, vagy az e kérelemben megjelölt személyt mint állítólagos zaklatót ez a bizottság meghallgatta volna.

79 Ennek folytán a Törvényszék megállapította, hogy az eljárás alá vont érintett személyek és a vizsgálat során tanúskodó személyek érdekeinek védelmét szem előtt tartva a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem tiltja meg a vizsgálatot lezáró jelentés átadását olyan harmadik személy számára, akinek jogos érdeke fűződik annak megismeréséhez, mint ahogy ez a helyzet azon személy esetében, aki a személyzeti szabályzat 12a. cikkének megsértését állító, a személyzeti szabályzat 24. cikkének megfelelő kérelmet terjesztett elő. Ezzel összefüggésben a Törvényszék így rámutatott, hogy az intézmények néha ezen megoldáshoz folyamodtak, amikor a vizsgálatot lezáró jelentést a segítségnyújtást kérőnek vagy a kereset benyújtását megelőzően a panasz tárgyában hozott végső határozathoz csatolva, vagy az első fokon eljáró uniós bíróság által hozott pervezető intézkedés végrehajtása keretében adták át (lásd e tekintetben: 2013. július 11-iTzirani kontra Bizottság ítélet, F-46/11, EU:F:2013:115, 133. pont).

80 A Törvényszék ugyanakkor megállapítja, hogy amennyiben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság úgy dönt, hogy kikéri igazgatási vizsgálat lefolytatásával megbízott tanácsadó bizottság véleményét, és a segítségnyújtás iránti kérelmet elbíráló határozatában figyelembe veszi ennek a tanácsadó bizottságnak az ezzel kapcsolatban elkészített véleményét, a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtóját megillető meghallgatáshoz való jogot szem előtt tartva főszabály szerint ez utóbbival még akkor is ismertetni kell ezt a tanúk számára biztosított névtelenséget tiszteletben tartó, nem bizalmas változatban elkészíthető tanácsadói véleményt, ha a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat nem írja elő ezt az átadást.

81 Az Alapjogi Charta 41. cikkében foglalt meghallgatás iránti jog megsértésének minősül, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság 2016. február 9-i határozatában, a megtámadott határozatban és a panaszt elutasító határozatban megtagadta a tanácsadói bizottság véleményének a felperes részére történő közlését, és így a jelen ügyben ez utóbbit csak azon 2015. december 8-i levél alapján hallgatta meg, amelyben a személyzeti főigazgató előadta a segítségnyújtás iránti kérelem tervezett elutasításának indokait.

- A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot terhelő, a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseknek a megtámadott határozat elfogadását megelőzően a felperes részére történő megküldésére irányuló kötelezettségről

82 A tanúk tanácsadó bizottság általi meghallgatásáról szóló jelentéseknek a felperes részére történő átadását a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a tanácsadó bizottság által készített anyagok bizalmas jellegének megőrzése érdekében megtagadta, mivel ez szükséges a tanúk szólásszabadságának biztosításához, amelyre egyébként a tanácsadó bizottsággal folytatott minden találkozó előtt figyelmeztették őket. A felperes állításával ellentétben ez a tanúk személyazonosságára vonatkozó bizalmas adatok védelmére irányuló indok a panaszt elutasító határozatban is szerepelt, és ezáltal ezt a pert megelőző eljárás során bekövetkezett változások figyelembevételével a Parlament a peres eljárásban is átveheti és pontosíthatja.

83 E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy főszabály szerint a lelki vagy szexuális munkahelyi zaklatás bármely formájára vonatkozó tilalom hatékony végrehajtása érdekében az adminisztráció, amikor egy állítólagos zaklatásról szóló ügyben elfogadja tanúk által a vitatott tényekre vonatkozóan előadott beszámolót, legalább a személyzeti szabályzat 24. cikkének megfelelő segítségnyújtás iránti kérelem intézésének keretében előírhatja a tanúk javára tanúvallomásuknak bizalmas kezelését, mind az állítólagos zaklatóval, mind a feltételezett sértettel szemben.

84 Egyfelől ugyanis, mivel egy segítségnyújtás iránti kérelem intézése folyamán az adminisztráció egyik célja a szolgálat nyugalmának visszaállítása, ezt a célkitűzést a tanúvallomásoknak az állítólagos zaklató vagy a feltételezett sértett általi megismerése veszélyeztetheti azáltal, hogy a szolgálaton belül a személyek között esetleges ellenségeskedésekhez vezethet, és visszatartatja a jövőbeni tanúskodástól azokat, akik releváns tanúvallomást tehetnének.

85 Másfelől, egy intézmény, amikor önkéntes, ám az informátor névtelenségének megőrzése érdekében bizalmas kezelés iránti kérelemmel nyújtott információkhoz jut, az ilyen információk elfogadása esetén köteles e feltételt tiszteletben tartani (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1985. november 7-iAdams kontra Bizottság ítélet, 145/83, EU:C:1985:448, 34.pont). Márpedig ugyanez lehet a helyzet akkor is, ha a tisztviselők vagy az alkalmazottak, annak érdekében, hogy az adminisztráció fényt deríthessen a segítségnyújtás iránti kérelemben szereplő tényekre, hajlandóak tanúskodni, ellenben kikötik névtelenségüknek az állítólagos zaklatóval és/vagy a feltételezett sértettel szembeni biztosítását, kiemelve, hogy noha a személyzeti szabályzat szempontjából kívánatos a részvételük, de nem kötelesek szükségszerűen tanúvallomásukkal együttműködni a vizsgálatban.

86 Mindemellett, az adminisztráció azon döntésétől kezdve, hogy fegyelmi eljárást indít a feltételezett zaklatóval szemben, ez utóbbi védelemhez való jogát kifejezetten a személyzeti szabályzat IX. melléklete szabályozza, és a kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság feladata minden olyan irat közlése az érdekelttel, amelyet a fegyelmi bizottság értékelésének kíván alávetni, amely bizottságnak kell a felrótt tényekre vonatkozóan adott esetben újból meghallgatnia a tanúkat.

87 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a jelen ügyben nem sértette meg az Alapjogi Charta 41. cikkében foglalt meghallgatáshoz való jogot, amikor a pert megelőző eljárásban megtagadta a felperestől a tanúk meghallgatásáról szóló jelentések átadását.

- A meghallgatáshoz való jognak a tanácsadó bizottság által készített vélemény pert megelőző eljárásban történő átadása elmaradásából eredő megsértéséből eredő következményekről

88 A tanácsadó bizottság véleményének a pert megelőző eljárásban a felperes részére történő átadás elmaradása miatt bekövetkező következményekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, még ha meg is sértették a védelemhez való jogot, a jogalap elfogadásához annak igazolása is szükséges, hogy ezen szabálytalanság hiányában az eljárás más eredményre vezetett volna (lásd ebben az értelemben: 2016. április 14-iDalli kontra Bizottság végzés, C-394/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:262, 41. pont; 2007. február 6-iWunenburger kontra Bizottság ítélet, T-246/04 és T-71/05, EU:T:2007:34, 149. pont; 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-584/16, EU:T:2017:282, 157. pont).

89 A jelen ügyben a felperes a 2018. január 15-i észrevételeiben arra hivatkozik, hogy a tanácsadó bizottság véleménye kivonatos volt, továbbá, mivel annak a bizottság által elvégzett tényleges munkát kellene tükröznie, megállapítható, hogy ez a vélemény a felperes által benyújtott panasz szempontjából elégtelennek bizonyult. Ugyanakkor, figyelembe véve a tanácsadó bizottságnak a vizsgálatok lefolytatását illető széles mérlegelési jogkörét, a Törvényszék véleménye szerint az e bizottság véleményének kivonatos jellege nem akadálya annak, hogy tanácsadói feladatát teljesítse. Másfelől, a felrótt tények részletes ismertetését tartalmazó segítségnyújtás iránti kérelem elbírálásához a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak nem csak ez a tanácsadói vélemény, hanem a tanúk meghallgatásáról szóló jelentések is rendelkezésére álltak, amelyek átfogó és részletekben gazdag képet biztosítottak e tények valóságára, valamint arra, hogyan érzékelték ezeket a tényeket a szóban forgó egység személyi állományának tagjai.

90 A felperes a tárgyaláson e vonatkozásban újból feltett kérdésre nem tudta megjelölni, hogy a pert megelőző eljárásban általa előadott érveken kívül milyen, a megtámadott határozat - amelynek indokairól a 2015. december 8-i levél kifejezetten tájékoztatta - befolyásolására alkalmas érveket tudott volna konkrétan előadni, ha birtokában lett volna a tanácsadó bizottság véleményének. Az általa - a tárgyaláson is - előadott érvek ugyanis az audiovizuális egység általa klánszerűnek minősített felépítésének és az egység vezetője által a felperes munkájára, többek között az információk felperes általi állítólagos visszatartására és a csapatszellem részéről tapasztalható hiányára vonatkozóan kifejtett kritikája megalapozatlanságának bemutatására irányulnak. Így ezek az érvek a tanúk meghallgatásáról szóló jelentésekben szereplő tanúvallomások tartalmát érintik, és nem a tanácsadó bizottság véleményét, amelyet egyébként a peres eljárásban megismerhetett. Márpedig ez az egyetlen olyan irat, amelyet a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a felperes rendelkezésére kellett volna bocsátania ahhoz, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása előtt érdemben meghallgathassa.

91 E körülményekre figyelemmel az első jogalapot el kell utasítani.

A tanácsadó bizottság előtti eljárás szabálytalan és elfogult volta miatti eljárási hibákra alapozott, második jogalapról

92 Második jogalapja alátámasztására a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy mivel a tanácsadó bizottság által meghallgatott tizennégy tanúból tizenhárom az állítólagos zaklató beosztottjaként dolgozó tisztviselő vagy alkalmazott, nem tehettek objektív tanúvallomást. Ezt tovább súlyosbította, hogy a tanácsadó bizottság elnöke maga a humánerőforrás egység vezetője volt, ily módon a tanácsadó bizottságon belüli jelenléte miatt a tanúk nem lehettek bizonyosak abban, hogy a tanúvallomásuk tartalma nem jár következményekkel az előmenetelükre.

93 A felperes azt is kifogásolja, hogy kérése ellenére a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság sem bármelyik intézményi orvost, sem a Parlament pszichológusát nem hallgatta meg. Márpedig, véleménye szerint ezek a személyek, "semlegesebb tanúvallomást" tehettek volna, tekintve hogy nem állnak alárendeltségi kapcsolatban az állítólagos zaklatóval. Különösen azt erősíthették volna meg egyfelől, hogy a felperes már az intézményen belül, még a saját orvosával való konzultáció előtt panaszkodott arra, hogy lelki zaklatás áldozata, másfelől azt, hogy lelki zaklatásnak elszenvedésére utaló tünetek állnak fenn nála. Véleménye szerint a tanácsadó bizottság a jelen ügyben részrehajlóan végezte a vizsgálatát.

94 Végül, a felperes úgy véli, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a tanácsadó bizottság ténylegesen kapcsolatba lépett az általa hivatkozott két tanúval, akik állítólag megtagadták a tanúskodást e bizottság előtt. Mindenképpen vitatja a két tanú közül az egyiknek, Z-nek tulajdonított szavakat, melyek szerint ez utóbbi nem állt napi kapcsolatban a felperessel. Z irodája ugyanis szomszédos az övével, és számos alkalommal kapcsolatba léptek egymással, amint azt a felperes által a válaszbeadványához csatolt elektronikus levelezés bizonyítja.

95 A Parlament kéri a második jogalap megalapozatlanként történő elutasítását.

96 E tekintetben kiemeli, hogy a tanácsadó bizottság tagjai nem a Parlament tisztviselőjeként vagy alkalmazottjaként, hanem önálló személyként vesznek részt a bizottságban. Másfelől, a felperes állításaival ellentétben, a tanácsadó bizottság elnöke egyáltalán nem felel a bizottság tisztviselőinek személyi ügyeiért, és nem áll alá-fölé rendeltségi viszonyban sem a jelen ügyben tanúskodó személyekkel. A Parlament a felperes azon érvét is vitatja, mely szerint az, hogy a tizennégy tanúból tizenhárom az állítólagos zaklató beosztottja, azzal a következménnyel járt, hogy ezek a személyek nem tudtak szabadon tanúskodni. A Parlament szerint ugyanis egyfelől természetszerűleg ők a legalkalmasabbak arra, hogy érdemben tanúskodjanak a vitatott tényekről. Másfelől éppen a tanúk szólásszabadságának biztosítása érdekében írta elő, hogy sem az állítólagos zaklató, sem a feltételezett sértett nem férhet hozzá a tanúvallomások tartalmához. Végül, a felperes által hivatkozott két tanúval kapcsolatban a Parlament benyújtott egy 2015. szeptember 4-én kelt elektronikus levelet a tanácsadó bizottság elnökének, amelyben az egyik tisztviselője mint a tanácsadó bizottság tagja beszámolt a felperes által tanúnak hívott két személlyel való kapcsolatfelvételről, és az e személyek által előadott okokról, amelyek miatt megtagadták a tanúskodást.

97 Azon körülménnyel kapcsolatban, hogy a tanácsadó bizottság nem hallgatott meg minden olyan személyt, akinek tanúként való meghallgatását a felperes szerette volna, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az igazgatási vizsgálattal megbízott hatóság - akinek feladata az arányos módon elé terjesztett ügyek kivizsgálása - széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közigazgatási vizsgálatok lefolytatását és különösen a tanúk közreműködése minőségének és hasznosságának értékelését illetően (2013. július 11-iTzirani kontra bizottság ítélet, F-46/11, EU:F:2013:115, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98 A jelen ügyben egyrészről, a felperes állításával ellentétben, a Parlament által benyújtott elektronikus levélből kiderül, hogy a tanácsadó bizottság titkárságának két tagja közül az egyik felvette a kapcsolatot azzal a két személlyel, akiknek a bizottság általi meghallgatását a felperes kérte, azonban ezek a személyek különböző okokból megtagadták a tanúskodást.

99 Márpedig e tekintetben hangsúlyozni kell, hogy még ha örvendetes is volna, hogy e személyek segítséget nyújtsanak egy igazgatási vizsgálathoz, egy intézmény tisztviselői és alkalmazottai, függetlenül attól, hogy aktív állományban vannak vagy nyugdíjasok, a személyzeti szabályzat alapján nem szükségszerűen kötelesek tanúvallomást tenni egy olyan egység előtt, mint amilyen a tanácsadó bizottság.

100 Ennélfogva, mivel a felkért személyek, köztük Z is ezzel kapcsolatos érvényes indok nélkül elutasíthatta a tanúskodást, a felperes hiába próbálja megcáfolni a tanácsadó bizottság kéttagú titkárságának egyik tagja által tett állítást, mely szerint Z, aki immár nyugdíjas, úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat tárgyát képező tények közvetlenül nem érintették, alig állt kapcsolatban a felperessel, az audiovizuális egységnek a szóban forgó megbeszélésein nem vett részt, és csupán közvetve, egyik munkatársa révén szerzett tudomást a felperes és az audiovizuális egység vezetője között fennálló konfliktusról.

101 Másfelől, a tanácsadó bizottság egyáltalán nem volt köteles beidézni a felperes által a vizsgálat keretében javasolt valamennyi tanút (lásd ebben az értelemben: 2012. december 13-iDonati kontra EKB ítélet, F-63/09, EU:F:2012:193, 187. pont).

102 A tanácsadó bizottság pártatlanságának állítólagos hiányára vonatkozóan meg kell említeni, hogy a főtitkár 2014. február 4-i D(2014) 3983. számú határozata értelmében a tanácsadó bizottság R. N. elnökből, az adminisztrációból delegált két tagból és egy póttagból, továbbá a Parlament személyi bizottságából delegált két tagból, valamint egy póttagból, egy intézményi orvosból és egy intézményi orvos póttagból áll.

103 Jóllehet az adminisztráció és a személyi bizottság által delegált tagok nem voltak teljes mértékben egyensúlyban, mivel R. N., aki egyébként a Személyzeti Főigazgatóság "Humánerőforrás" egységének a vezetője, az adminisztrációhoz tartozik, a Törvényszék úgy véli, hogy kellő garanciát jelent a tanácsadó bizottság által megfogalmazandó és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság elé tárandó vélemény pártatlanságának és objektivitásának biztosítására elsősorban az intézményi orvos jelenléte a tanácsadó bizottságban; másodsorban az a körülmény, hogy a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat 7. cikke értelmében a tanácsadó bizottság "a legteljesebb autonómia, függetlenség és bizalom jegyében dolgozik", harmadsorban a testületi viták testületi jellege (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2002. május 30-iOnidi kontra Bizottság ítélet, T-197/00, EU:T:2002:135, 132. pont; 2015. március 17-iAX kontra EKB ítélet, F-73/13, EU:F:2015:9, 150. pont).

104 E tekintetben az a körülmény, hogy a Személyzeti Főigazgatóság "Humánerőforrás" egységének a vezetője az elnöke a tanácsadó bizottságnak, nem jelenti azt - a felperes spekulatív állításával szemben -, hogy befolyást gyakorol vagy tud gyakorolni a személyi állomány tagjaira, és ebből következően a tanácsadó bizottság testületi vitáira (lásd ebben az értelemben: 2015. március 17-iAX kontra EKB ítélet, F-73/13, EU:F:2015:9, 151. pont), vagy hasonlóképpen a tizennégy tanúból tizenhárom tanú vallomásának tartalmára. Egyáltalán nem bizonyított, hogy a tanácsadó bizottság elnöke, legyen az Személyzeti Főigazgatóság "Humánerőforrás" egységének a vezetője, szükségszerűen a felperes hátrányára lépett fel (lásd analógia útján: 2015. március 17-iAX kontra EKB ítélet, F-73/13, EU:F:2015:9, 152. pont). Ehhez hozzá kell tenni, hogy a felperes állításával szemben a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat nem írja elő, hogy a tanácsadó bizottság elnökének szükségszerűen jelen kell lennie egy adott esetben lefolytatott valamennyi tanúvallomásnál.

105 Másfelől, a felperes azon érvére vonatkozóan, amellyel a meghallgatott tanúk tanúvallomásainak helytállóságát vonta kétségbe azzal az indokkal, hogy valamennyi tanú az audiovizuális egység vezetőjének hivatali tekintélye alatt állt, a Törvényszék egyfelől megjegyzi, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az említett tanúk indokoltan tarthattak a megtorlástól, vagy hogy nyomást gyakoroltak rájuk (lásd ebben az értelemben: 2012. december 13-iDonati kontra EKB ítélet, F-63/09, EU:F:2012:193, 183.pont). Másfelől ez az érvelés, amennyiben elfogadható lenne, azt jelentené, hogy minden olyan esetben, amikor egy intézmény igazgatóságának személyi állományába tartozó személlyel kapcsolatban nyújtanak be segítségnyújtás iránti kérelmet, az adminisztráció nem támaszkodhat az ezen igazgatósági állományba tartozó személy irányítása alá tartozó adminisztratív egység tagjainak tanúvallomásaira. Márpedig ez meggátolná az adminisztrációt abban, hogy megállapítsa a kérelem alapját képező tényállást, mivel gyakran éppen a szóban forgó igazgatási egység e tagjai azok, akik a legközelebbi tanúi a segítségnyújtás iránti kérelemben állított eseményeknek.

106 A két intézeti orvosnak a felperes által kért meghallgatására vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet ez a két orvos a Parlament egészségügyi szolgálatának rendezvényén valóban konzultációs megbeszélésen fogadta a felperest, az orvosszakértői vélemények önmagukban nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy jogi szempontból megvalósult a zaklatás vagy az intézményi kötelezettségszegés a segítségnyújtási kötelezettség tekintetében (2015. február 6-iBQ kontra Számvevőszék ítélet, T-7/14 P, EU:T:2015:79, 49. pont; 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 127. pont és 2015. október 6-iCH kontra Parlament ítélet, F-132/14, EU:F:2015:115, 92. pont). Különösen, noha a felperes által benyújtott orvosi igazolások, valamint a két szóban forgó intézményi orvos esetleges tanúvallomása bizonyíthatja a felperesnél fellépő lelki zavarokat, ebből mégsem lehet megállapítani, hogy az említett zavarok lelki zaklatás eredményeként alakultak ki, mivel e zaklatás megállapításakor az említett igazolásokat kiállító orvosok szükségszerűen kizárólag csak a felperesnek a Parlamenten belül fennálló munkakörülményeire vonatkozó leírására támaszkodhatnának (lásd ebben az értelemben: 2008. december 2-iK kontra Parlament ítélet, F-15/07, EU:F:2008:158, 41. pont és 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 127. pont).

107 Végül, ami a felperesnek a meghallgatásról szóló jelentésekben szereplő összefoglaló kivonatos és semmiképpen sem kimerítő jellegére vonatkozó kifogását illeti, a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes saját tanúvallomását illetően nem mutatta be, a tanácsadó bizottság által feltett kérdésekre adott mely válasza vagy válaszai hiányoztak a rá vonatkozó jelentésből, vagy jelentek meg hiányosan abban. Ugyanez a helyzet a tanúk meghallgatásról készített többi jelentés esetén, amelyekre vonatkozóan a Törvényszék úgy véli, hogy a Parlament által benyújtott jelentések az általuk szolgált tanácsadói célt figyelembe véve elég tájékoztatást adtak a jelen ügyben a tanácsadó bizottság számára a véleménye elkészítéséhez.

108 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A "nyilvánvaló mérlegelési hibákra", a segítségnyújtási kötelezettség és a gondoskodási kötelezettség, valamint a személyzeti szabályzat 12a. és 24. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalapról

109 Harmadik jogalapja alátámasztására a felperes előadja, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a megtámadott határozatában, amelyet a panaszt elutasító határozat is megerősített, "nyilvánvaló mérlegelési hibát" vétett, amikor megtagadta a felperes által a segítségnyújtás iránti kérelemben leírt események lelki zaklatást megvalósító cselekményként történő minősítését. Ezáltal megsértette a személyzeti szabályzat 12a. cikkét, és így e kérelem elutasításával megsértette ugyanezen szabályzatnak a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság segítségnyújtási kötelezettségét létrehozó 24. cikkét is. Ezzel a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a gondoskodási kötelezettségét is elmulasztotta teljesíteni.

110 A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által egy 2016. május 11-én kelt belső közleményben kiadott, a lelki zaklatásnak minősíthető magatartásokat felsoroló listára hivatkozva a felperes úgy véli, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által a megtámadott határozatban az egység szervezeti nehézségeire hivatkozással elfogadottakkal ellentétben az egység vezetője részéről állandó kritikában, az elfogadás hiányában, az általa kifejtett véleményének figyelmen kívül hagyásában, munkája folyamatos ellenőrzésében, bántó sértésekben és megjegyzésekben, személyének figyelmen kívül hagyásában megnyilvánuló magatartásban, állandó ellenségeskedésben, és a munkája miatt őt megszégyenítő és kigúnyoló magatartásban volt része. Ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy - ellentétben azzal, amit a Parlament az ellenkérelmében sugall - a cselekményeknek a személyzeti szabályzat 12a. pontja szerinti lelki zaklatásként történő minősítéséhez nem szükséges, hogy szándékosan a sértett munkafeltételeinek lerontására irányuljanak.

111 A felperes által kifogásolt magatartások a segítségnyújtás iránti kérelmében leírt tényállásban szerepelnek. Ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság, és még inkább a Parlament állításával ellentétben, az audiovizuális egység vezetőjének a munkahelyen tanúsított agresszív, ironikus és szarkasztikus magatartását nem indokolják az egység működési nehézségei, amelyeket az említett vezetőnek kellett orvosolnia, és hogy ez utóbbi e nehézségek megoldása során egységvezetői minőségében semmiképpen sem volt jogosult ilyen, a személyzeti szabályzat 12a. cikkébe ütköző magatartást tanúsítani.

112 A Parlament a harmadik jogalap megalapozatlanként történő elutasítását kéri. Rámutat, hogy az audiovizuális egység vezetője részéről a felperesnek címzett kifogások közvetlen célja az egység működésének javítása volt, és hogy még maga a felperes is elismerte, hogy ezek a kifogások a szolgálat megemelt munkaterhelésének és az operatív szolgálatok átszervezésének következtében a működésében fennálló zavarokról szóló üléseken hangoztak el. Noha elismeri, hogy e vezető egyes - a felperes által a keresetében idézett - szavai túlzottak, vagy sajnálatosak voltak, a Parlament mégis arra hivatkozik, hogy ezek nem visszaélésszerű és a felperesnek felróható objektív tényektől teljesen elrugaszkodott vádakon alapultak, és azokat az egység szervezési hiányosságai és megnövekedett munkaterhei miatt az érintett időszakban fennálló feszült helyzet összefüggésében kell értelmezni.

113 A Parlament úgy véli, hogy a felperes szerződésének az audiovizuális egység vezetője által felhozott megszűnésével kapcsolatban a felperes nem tudott bizonyítékkal szolgálni annak alátámasztására, hogy ezek az esetlegesen elhangzott szavak nem csak a szolgálat érdekének megítélésével kapcsolatban hangzottak el, figyelembe véve, hogy a felperes munkájának a megítélése egyben az egységvezető megítélésének része.

114 A Parlament szerint, még ha sajnálatos is, hogy az audiovizuális egység vezetője felfedte, hogy a felperes segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, önmagában ez nem tekinthető lelki zaklatásnak.

115 Végül, a Parlament a gondoskodási kötelezettségével kapcsolatban megerősíti, hogy a felperes egészségi állapotát figyelembe vette, amikor egy másik szolgálathoz helyezte át.

- A "lelki zaklatásnak" a személyzeti szabályzat értelmében vett fogalmáról

116 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzatnak az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2004. L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) alapján történő hatálybalépése előtt a Törvényszék a "lelki zaklatás" fogalmát bírósági jogértelmezés útján úgy határozta meg, hogy az az állítólagos sértett szubjektív megítélésétől függetlenül olyan tények összességét jelenti, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a rá irányuló magatartás objektív módon a lejáratását vagy munkakörülményeinek rontását célozta (lásd ebben az értelemben: 2001. február 23-iDe Nicola kontra BEI ítélet, T-7/98, T-208/98 és T-109/99, EU:T:2001:69, 286. pont és 2004. július 8-iSchochaert kontra Tanács ítélet T-136/03, EU:T:2004:229, 41. pont). Ennek megfelelően a lelki zaklatás fennállásának megállapításához a szóban forgó magatartásnak objektíve szándékos jellegűnek kell lennie (2005. május 4-iSchmit kontra Bizottság ítélet, T-144/03, EU:T:2005:158, 65. pont; 2007. október 25-iLo Giudice kontra Bizottság ítélet, T-154/05, EU:T:2007:322, 83. pont).

117 A személyzeti szabályzat 2004. május 1-jei hatálybalépését követően a 12a. cikkének (1) és (3) bekezdése, amelynek értelmében: "[a] tisztviselő tartózkodik a pszichológiai [helyesen: lelki] vagy szexuális zaklatás minden formájától", lelki zaklatásnak tekintendő "bármely olyan helytelen magatartás, amely egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen előfordul, és olyan fizikai magatartást [helyesen: olyan magatartást], szóbeli vagy írott nyelvhasználatot, gesztusokat vagy más cselekvéseket tartalmaz, amelyek szándékosak, és alkalmasak arra, hogy bármely másik személy személyiségét, méltóságát, fizikai vagy pszichológiai integritását [helyesen: testi vagy lelki épségét] aláássák".

118 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében az uniós jogalkotó nem vette át a korábbi ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott, a fenti 116. pontban idézett követelményt, mely szerint ahhoz, hogy egy magatartás a lelki zaklatás fogalmi körébe tartozzon, e magatartásnak "objektív módon" azon személy "lejáratását vagy munkakörülményeinek rontását" kell megcéloznia, akivel szemben a magatartás megnyilvánult.

119 Ilyen körülmények között el kell fogadni, hogy a lelki zaklatást a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése olyan "helytelen magatartásként" határozza meg, ami először is olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések útján valósul meg, amelyek "egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen" fordulnak elő - ami azt vonja magával, hogy a lelki zaklatás az időben szükségszerűen folyamatként jelenik meg, és ismétlődő vagy folyamatos cselekvést feltételez -, és amelyek "szándékosak", nem pedig "véletlenszerűek". Másodszor ahhoz, hogy ez a magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések e fogalom alá tartozzanak, az szükséges, hogy azok megsértsék valamely személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét (2017. december 13-iHQ kontra OCVV ítélet, T-592/16, nem tették közzé, EU:T:2017:897, 101. pont; lásd még: 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

120 Így nincs szükség annak bizonyítására, hogy a szóban forgó magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósultak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Másként fogalmazva a lelki zaklatás megvalósulhat akkor is, ha nem bizonyítják, hogy a zaklatónak a cselekvéseivel szándékában állt volna az áldozatot lejáratni, vagy annak munkakörülményeit rontani. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak (lásd: 2012. június 5-iCantisani kontra Bizottság ítélet, F-71/10, EU:F:2012:71, 89. pont; 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

121 Végül, mivel a szóban forgó cselekménynek a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében helytelennek kell lennie, a "zaklatásként" minősítés attól a feltételtől függ, hogy az objektíve is kellő mértékben annak tekinthető-e, abban az értelemben, hogy egy pártatlan, észszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő is túlzottnak és kifogásolhatónak tekintené (2012. május 16-iSkareby kontra Bizottság ítélet, F-42/10, EU:F:2012:64, 65. pont; 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 78. pont).

122 Ezeknek az ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott megállapításoknak a fényében kell megvizsgálni a felperes által hivatkozott harmadik jogalapot, amelynek vizsgálata során a felperes által említett eseményekkel időrendi sorrendben, egyesével, a személyzeti szabályzat 12a. cikke figyelembevételével kell foglalkozni, majd összességében kell értékelni annak megállapítása érdekében, hogy a felperes állításának megfelelően a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság tévesen értékelte-e a tényeket, és ennélfogva megsértette-e a személyzeti szabályzat 12a. és 24. cikkét.

123 E tekintetben azt is hangsúlyozni kell, hogy a személyzeti szabályzat 12a. cikkében szereplő meghatározás objektív fogalom, amely még ha harmadik személyek, a jelen esetben a tisztviselők és alkalmazottak cselekményeinek és magatartásának a konkrét körülményekből kiinduló, néha nem egyszerű minősítésén alapul is, mégsem jelenti azt, hogy ugyanannyira bonyolult értékeléseket kellene végezni, mint a gazdasági (a kereskedelmi védőintézkedésekkel kapcsolatban lásd: 1991. május 7-iNakajima kontra Tanács ítélet, C-69/89, EU:C:1991:186, 86. pont; 2007. szeptember 27-iIkea Wholesale ítélet, C-351/04, EU:C:2007:547, 40. pont) a tudományos (az Európai Vegyianyag-ügynökség [ECHA] határozatai vonatkozásában lásd: 2013. március 7-iRütgers Germany és társai kontra ECHA ítélet, T-94/10, EU:T:2013:107, 98. és 99. pont) vagy éppen a műszaki (a Közösségi Növényfajta-hivatal [CPVO] határozatai vonatkozásában lásd: 2010. április 15-iSchräder kontra CPVO ítélet, C-38/09 P, EU:C:2010:196, 77. pont) fogalmak esetén, amelyek az adminisztráció számára mérlegelési jogkör biztosítását indokolják a szóban forgó fogalom alkalmazását illetően. Ennélfogva a személyzeti szabályzat 12a. cikkének megsértésére vonatkozó állítás esetén nem azt kell vizsgálni, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság összességében nyilvánvalóan tévesen értékelte-e a tényeket, hanem azt, hogy lelki zaklatásnak az e rendelkezésben szereplő meghatározását figyelembe véve tévedett-e ezen tények értékelése során.

- A vitatott állítólagos magatartásokról

124 A felperes kifejti, hogy noha teljesítménye mindig kiemelkedő volt, három egymást követő vezető, köztük utolsóként az audiovizuális egység vezetője megelégedésére szolgált, ez utóbbi magatartása 2011 végén változott meg irányában, ami 2012-ben tovább fokozódott. Ez a magatartás a 2012 decembere és 2014 szeptembere közötti időszakban állandósult. Egészen pontosan ez az egységvezető olyan helytelen viselkedést tanúsított, amely a felperes rendszeres lejáratására irányult, és amely elsősorban a felperesnek harmadik személyek előtti, a jelenlétében vagy a háta mögött, néha írásban előadott rendszeres kritizálásában nyilvánult meg. A legfőbb kifogások, ami elhangzottak vele szemben, közvetlenül a személyére, nevezetesen a természetével kapcsolatos állítólagos problémákra és állítólagos önteltségére irányultak. Így az egységvezetője rendszeresen emlékeztette arra, hogy ő a hivatali felettese, és hogy engedelmeskednie kell neki, ugyanígy többször kérte, hogy indokolja meg a cselekedeteit, anélkül, hogy a felperes által szolgáltatott indoklásból bármilyen következtetést vont volna le. Emellett az egységvezető állítólag nyomást gyakorolt a felperesre, azzal fenyegetve őt, hogy felbontja a munkaviszonyát, vagy legalábbis nem kéri a szerződéses alkalmazotti szerződésének meghosszabbítását. Többek között ezeket a szavakat intézte hozzá: "kinek hiszi magát asszonyom, hercegnőnek?" és felrótta neki, hogy "gondok vannak a jellemével". Márpedig, a felperes szerint épp ellenkezőleg, az egységvezetőjének voltak indokolatlan reakciói.

125 Például, tekintve az audiovizuális egység vezetője által a sajtótól érkező kérések - amelyek először a felperes által vezetett audiovizuális részleghez kerültek - kezelésére vonatkozó különleges eljárás végrehajtásában tanúsított vezetői hiányosságokat, a felperes úgy gondolja, hogy jogosan tett erre vonatkozóan panaszt egy 2011. október 25-i elektronikus levelében.

126 Hasonlóképpen, figyelembe véve az audiovizuális egység vezetője által a felperesnek címzett 2011. szeptember 26-i elektronikus levelet, amelynek másolatát a Newsdesk Hotline részleg két másik alkalmazottjának is megküldött, és amelyben rámutatott, hogy hiába kérte több alkalommal, hogy ez utóbbi egység segítséget nyújtson egy másik részlegben dolgozó személynek a Tunéziai Köztársaság delegációjának látogatásával kapcsolatban, a felperes 2011. szeptember 26-i válasza megfelelő és teljes volt, amely bemutatta ennek a - végső soron közvetlenül a felperes személyével szemben megfogalmazott - kifogásnak a megalapozatlan jellegét.

127 Másfelől, a 2012. január 19-i elektronikus levéllel kapcsolatban, amelyben a felperes tájékoztatta a médiaigazgatóság igazgatóját arról, hogyan kerül megszervezésre egy francia televíziócsatorna egyik műsorának felvétele, a felperes úgy véli, az audiovizuális egység vezetője által egy 2012. január 19-i elektronikus levélben megküldött válasz, amelyben kifogásolta, hogy a felperes idő előtt tájékoztatta a médiaigazgatóság igazgatóját erről az eseményről, holott az egységvezető maga készített elő egy átfogó választ, amelyben minden érintett szereplő közreműködését pontosította volna, alaptalan volt, éppúgy, mint az is, hogy "magányos lovagnak" állította be, aki olyan információkkal "bombázza" a többi szolgálatot, amelyeket az egység vezetőjeként neki kellene továbbítania és koordinálnia, továbbá szakmaiatlan és a csapatmunkát nem tükröző képet alakított ki, sőt, egyenesen hátráltatta a szolgálat csapatmunkájának fejlődését.

128 A felperes helyteleníti az általa egy másik részlegnek 2012. február 28-án küldött, a EuropeBySatellite (a továbbiakban: EbS) csatorna anyagaival kapcsolatos változtatásokról, kiegészítésekről és törlésekről értesítést kérő elektronikus levelére az egységvezetője által még aznap küldött elektronikus válaszlevél hangnemét és tartalmát éppúgy, mint az ezt követő második levélváltásukat, amelyben ez utóbbi megjegyezte, hogy a Newsdesk Hotline-nál négy személy dolgozik, és ennek következtében az egyikük igen bölcsen tenné, ha feladatának tekintené, hogy kövesse és felderítse az EbS-nél felmerülő változásokat, továbbá hozzátette, hogy nem lehet "mindig továbbpasszolni a felelősséget, azaz a »labdát«másoknak ([»]nem vagyunk tájékozottak!![«]" és kéri a Newsdesk Hotline négy munkatársát, "legyenek interaktívak mind a belső, mind a külső információk felkutatásában".

129 A felperes megemlít még egy 2012. március 19-i levélváltást is, amely egy, a "Rabat ([Marokkó]) Euromed" elnevezésű eseményről való tudósításról szóló ülésre vonatkozott, amelyet egy másik részleg alkalmazottja hívott össze, és amelyen a Newsdesk Hotline négy alkalmazottjából egy végül is részt vett. A felperes ezzel kapcsolatban azt fájlalja, hogy az audiovizuális egység vezetője a három távol maradt munkatársnak, köztük a felperesnek is egy olyan elektronikus levelet küldött, amelyben rámutatott, hogy értelmetlen olyan koordinációs üléseket szervezni, amelyen végül három személy vett részt, azaz ő maga, az ülés szervezője, és a Newsdesk Hotline egyetlen, az ülésen megjelent munkatársa. Márpedig a felperes szerint gyakori, hogy az ilyen típusú üléseken ezt a szolgálatot csak egy személy képviseli, így az egységvezetőnek a szemrehányó elektronikus levelében foglalt állításával ellentétben a másik három tag, köztük a felperes részvétele szükségtelen volt.

130 A felperes egy 2012. május 8-i elektronikus levélváltás hangnemét és tartalmát is kifogásolja. E tekintetben az audiovizuális egység vezetője részére írt, nyolc másik személynek és egy szolgálatnak másolatban megküldött első elektronikus levelében a felperes utóiratban az alábbiakra kérte a címzetteket:

"[X], kérlek, hogy a jövőben várd még, amíg elkészül[ünk] a kutatásokkal és az érintett felekkel való egyeztetés[ekkel], mielőtt "forwardolsz" (továbbküldesz) egy olyan e-mailt, amelyből a részlegemre vonatkozóan hiányoznak adatok, vagy amely hiányos adatokat tartalmaz".

131 Ezt követően az egységvezető a felperesnek, és másolatban az általa megszólított személynek, valamint egy másik munkatársnak megküldött elektronikus válaszlevelében a következőket írta:

"be kellene szüntetni, hogy mindenkit helyre akar tenni... Ezt az anyagot [...] okkal, és szakmai hozzáértéssel [X] intézte [...]. Korábban nem volt időm reagálni, de úgy tervezem, hogy e kérdésben az Önök részvételével a lehető leghamarabb egy ülést hívok össze. Nem értékeltem az ezen anyag kapcsán írt e-maileket. Egy dolog előtérbe tolakodni, és figyelmen kívül hagyni a munkarendet [...], és egy [teljesen] másik [dolog] a kollégákkal szemben tanúsított udvariasság szabályainak megsértése. A telefon is segít a félreértések jelentős részének elkerülésében. Mindezeket a módszereket részemről befejezettnek tekintem, és a leghatározottabban fel kívánok lépni az ilyen, a közös munkánk alapvető szabályaival teljes mértékig ellentétes magatartásokkal szemben, közvetlenül felelősségre fogom vonni azokat, akik nem értik az általam számtalanszor valamennyiüknek megküldött üzeneteket. Az üzenet egyértelmű. Egy csapat maradunk, amelynek közösen kell és közösen fogja a munkát elvégezni, kerül, amibe kerül. Nem fogom tiszteletben tartani az olyan "részleget", amely "magányos lovagként" kíván működni, vagy amely mindig magának követeli az utolsó szót. Ezt a jogot kizárólagos hatáskörömben magamnak tartom fenn."

132 A felperes ez utóbbi elektronikus levélre azt válaszolta, hogy nem ért egyet az egység vezetőjével, és úgy látja, hogy ismét a "Newsdesk Hotline" részleg kapta a kritikát, holott a többi részleg "működésében vannak zavarok, tartja vissza az információkat, vagy kelt zavart". Ugyanebben az elektronikus levélben kiemelte, hogy a Newsdesk Hotline számos esetben más részleg által előidézett kész tényekkel szembesül, és egyáltalán nem akarja, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. Másfelől rámutatott, hogy mindez megviselte őt magát, és a Newsdesk Hotline többi munkatársát is.

133 Egy 2012. május 10-én, az egységen belül fennálló problémák megvitatása és megoldások felkutatása tárgyában megtartott ülésen az audiovizuális egység vezetője a felperes szerint személyesen őt szólította meg, nyíltan és kizárólagosan őt kritizálta, megvádolva azzal, hogy visszatart információkat, és nem tesz tanúbizonyságot a csapatszellemről, ezáltal végül is azzal vádolta meg, hogy ő felel a működésben tapasztalható zavarokért. E vezető személyében is támadta a felperest, amikor olyan egyéb témákban kérdezgette, amelyeknek semmi köze az egység három pólusa közötti koordinációhoz, és nem hagyott számára lehetőséget a válaszra. Ezt követően, május 12-én Y egy, az audiovizuális egység vezetőjének címzett "Bizalmas" megjelölésű elektronikus levélben elmondta, hogy egyébként "görccsel a gyomrában tért haza, és rosszul aludt". E személy szerint "ez az ülés nagyon durva volt, és olyan nem helytálló megállapítások hangoztak el, amelyeknek semmi közük nem volt a témához", felteszi továbbá a kérdést, "[a felperes] hogyan tudta megőrizni a hidegvérét és a nyugalmát". Az ezen ülést követő naptól a felperes betegszabadságon volt.

134 A felperes még egy incidenst idéz fel, amely 2012 novemberében következett be, amely az audiovizuális egység akkreditációs szolgálata egyik munkatársának - akinek egyetlen feladata a tizenhat állam-és kormányfőnek a "Friends of Cohesion" című eseményen való látogatása alkalmával az újságírók parlamenti fogadása volt - az ebédszünet idejére történő helyettesítéséről szólt. A nap folyamán az egységvezető azzal az indokkal becsmérelte a felperest, hogy a Newsdesk Hotline munkatársai nem biztosították az általa kért erősítést annak érdekében, hogy kollégájuk, Z ebédszünetet tarthasson. Ezzel kapcsolatban a felperes rámutat, hogy 2012. október 4-én elektronikus levelet váltottak Z-vel annak érdekében, hogy támogassák őt e szünete igénybevételében.

135 2012. november 13-i, az egység tagjainak címzett elektronikus levelében azonban az egységvezető kifejtette, hogy noha Z nem panaszkodott, ő és más munkatársai megállapították, hogy az általa szeptember óta megszervezni kért helyettesítési rendet nem tartották be, így Z nem vehette ki a szünetét. Az egységvezető az alábbiak szerint folytatta:

"végül az imént beszéltem azzal a személlyel, aki mostanáig a csapat koordinációját ellátta, és aki provokatív, meglehetősen kellemetlen hangnemben válaszolt, miután emlékeztettem arra, hogy a mai napon egy nagyobb csoport érkezik a ["Friends of Cohesion"-ra] és a biztosok meghallgatására, ezért segítséget kell nyújtani [Z] számára. Úgy tűnik, az üzenet nem került az önök napi prioritásai közé [...] Úgy gondolom, hogy amint azt a tegnapi tervezési értekezleten megbeszéltük, a mai napon nincs annál fontosabb, mint hogy fogadjuk az érkező újságírókat, és természetesen az elkövetkező időszakra egy kötelező tervet akarok látni, amely minden napra tartalmazza azon személy nevét, aki a munkatársunk helyettesítését biztosítja legalább az ebédszünete idejére, illetve mindazon időre, amikor például önökhöz hasonlóan szünetet kíván tartani. [B]ízom benne, hogy ez az üzenet kellően egyértelmű mindenki számára [...]. Önök egy csapat tagjai, és ha valamelyikük nem találja meg a helyét, szabadon kereshet más munkát, amely az igényeinek jobban megfelel".

136 Végül, az audiovizuális egység vezetője a 2012. december 4-i ülésen egy asszisztens jelenlétében a felperes tudomására hozta, hogy ő az, aki parancsol, akár tetszik ez a felperesnek, akár nem. Ezzel kapcsolatban, a felperes állításai szerint fenyegető hangon a következőket jelentette ki:

"a csapat Önnel és Ön nélkül is működik, naponta kapok több száz [önéletrajzot] olyan emberektől, akik kitűnően el tudják végezni azt, amit Ön csinál. Ha nem változtat a hozzáállásán, döntést fogok hozni".

137 A felperes arra is hivatkozik, hogy az egységvezető a távollétében, többek között két ülésen kritizálta az általa vezetett csapatot, amit a felperes egy 2013. november 12-én az egységvezetőnek címzett elektronikus levélben megemlített, és csalódottságát fejezte ki az egységvezető e magatartása miatt. Emellett benyújtott egy ezzel kapcsolatos, 2014. március 18-i levélváltást Y és az audiovizuális egység vezetője között, amelyben Y jelezte ez utóbbi felé, hogy "a [2014. március 17-én megtartott] ülés távollévő személyek [és] szolgálat meghurcolásáról [és] lejáratásáról szólt". Másfelől, egyrészt a felperes benyújtotta az audiovizuális egység vezetője egyik korábbi titkárnőjének elektronikus levelét, amelyben a más szolgálathoz történő áthelyezése kapcsán a következőket írja:

"Az audiovizuális területen szerzett tapasztalataim?! [E]z olyan, mint a heroinfüggőség: belőjük a drogot, és azt hisszük [...], a paradicsomban vagyunk, noha egyre lejjebb süllyedünk a pokolba. Semmi sem okoz nagyobb boldogságot, mint hogy itthagyhatom."

138 Másrészt a felperes megemlíti az audiovizuális egység vezetője egyik asszisztensének egy 2015. január 27-én kelt, igen szűkszavú elektronikus levélben bejelentett felmondását, ami az említett egységvezető magatartása által előidézett rossz közérzet egyik jelének tekinthető.

139 2014. szeptember 25-én az audiovizuális egység vezetője által összehívott egyik ülésen vitába bocsátkozott ez utóbbi és a felperes. Ezzel összefüggésben, jóllehet a felperes kérte egy szoftver előzményeinek megnyitását annak megállapítása érdekében, hogy az egységvezető állításával ellentétben a Newsdesk Hotline tagjainak hozzájárulásai építő jellegűek voltak, az egységvezető brutálisan a szavába vágott, és emlékeztette arra, hogy ő a főnök, és ő dönt arról, hogy egy személy képviselhet-e egy részleget a szolgálat ülésein. Emellett még azt a megállapítást is tette, hogy a Newsdesk Hotline nem ér semmit.

140 Ezen incidenst követően a felperes felkereste a Parlament orvosi szolgálatát, és 2014. szeptember 26-tól kezdődően betegszabadságra ment, e nap óta nem tért vissza a munkába. Erre vonatkozóan úgy véli, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság megszegte a gondoskodási kötelezettségét, amikor a segítségnyújtás iránti kérelem intézése során nem vette kellő súllyal figyelembe az általa benyújtott orvosi igazolásokat.

- Az egyes vitatott magatartások egyéni értékeléséről

141 Előzetesen a Törvényszék emlékeztet arra, hogy noha nem kizárt, hogy az audiovizuális egység vezetője helytelen hangnemet használt a felperessel folytatott viták során, a véletlen jellegű szóbeli nyelvhasználatok és gesztusok, még ha helytelennek tűnnek is, nem tartoznak a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá (2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 95. pont).

142 Egyébként az intézmények belső szervezeti kérdésekre vonatkozó széles mérlegelési jogkörére tekintettel sem a szervezeti egységek szervezéséhez kapcsolódó igazgatási határozatok - még ha nehezen is elfogadhatók -, sem az adminisztrációval szembeni, belső szervezettel kapcsolatos nézetkülönbség nem alkalmas önmagában arra, hogy bizonyítsa a lelki zaklatás fennállását (lásd: 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143 A jelen ügyben az előadott tények valóban egy bonyolult igazgatási környezetben fennálló konfliktushelyzetre világítanak rá, azonban nem tanúskodnak helytelen vagy túlzott cselekményekről, mivel a dokumentált szavak és viselkedés legfeljebb azt bizonyítják, hogy az audiovizuális egység vezetője nehezen, sőt néha ügyetlenül kezelt egy-egy konfliktushelyzetet.

144 Ugyanis, noha az egységvezető által alkalmazott hangnem egyes elektronikus leveleiben néha kissé túl közvetlen és nyelvileg vagy stílusában nem igazán kidolgozott, de nem eltúlzott, és ugyanakkor mindezt az átszervezése következtében működési nehézségekkel küzdő szolgálat összefüggésébe kell elhelyezni.

145 E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes által benyújtott, az egységvezetője által részére küldött elektronikus levelek lényege az e vezető részéről közölt bírálatokra vonatkozik, ami elvileg hivatali felettesi hatáskörébe tartozik.

146 Ennek megfelelően azokkal a - többek között a 2011. szeptember 26-i, a 2012. január 19-i, február 28-i és március 19-i - elektronikus levelekkel kapcsolatban, amelyekben az egységvezető szemrehányást tesz a felperesnek egy általa a szolgálat elvárásaival ellentétesnek tartott magatartás, cselekedet vagy mulasztás miatt, meg kell jegyezni, hogy ezek egy pártatlan, észszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő számára nem szükségszerűen túlzottak, vagy kifogásolhatók. Ennélfogva, a felperesnek az audiovizuális egység vezetője által felrótt magatartását figyelembe véve, ezek a bírálatok objektív módon igazolhatók, ha mérsékelt szóhasználattal fogalmazzák meg azokat.

147 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a hivatali felettesnek a beosztott munkájának vagy feladatának teljesítésére vonatkozó bírálatát önmagában nem lehet helytelen magatartásnak tekinteni, hiszen ha ez volna a helyzet, az gyakorlatilag ellehetetlenítené a szervezeti egység irányítását (2013. július 11-iTzirani kontra Bizottság ítélet, F-46/11, EU:F:2013:115, 97. pont; 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 87. pont; lásd még ebben az értelemben: 2010. február 24-iMenghi kontra ENISA ítélet, F-2/09, EU:F:2010:12, 110. pont). Ugyanígy, egy alkalmazott felé megfogalmazott negatív észrevételek, amennyiben visszafogott szóhasználat mellett fogalmazzák meg őket, és nem visszaélésszerű és a felperesnek felróható objektív tényektől teljesen elrugaszkodott vádakon alapulnak, nem sértik szükségszerűen ezen alkalmazott személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét (2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 87. pont, lásd még ebben az értelemben: 2010. február 24-iMenghi kontra ENISA ítélet, F-2/09, EU:F:2010:12, 110. pont).

148 Márpedig a 2011. szeptember 26-i elektronikus levélben - függetlenül a felperes által utólag szolgáltatott magyarázatoktól, amelyekre a felperes állításával ellentétben az audiovizuális egység vezetője nem volt köteles szükségszerűen, adott határidőn belül írásban állást foglalni - ez az egységvezető csak közvetítette egy másik szolgálat munkatársának amiatti panaszát, hogy a felperes és a Newsdesk Hotline többi tagja nem nyújtott neki segítséget. Egy hasonló bírálat visszafogott szóhasználat mellett egy pártatlan és észszerűen gondolkodó külső szemlélő számára nem tűnne sem túlzottnak, sem kifogásolhatónak.

149 A 2012. január 19-i elektronikus levéllel összefüggésben úgy tűnik, hogy mivel a felperes anélkül kezdeményezte a médiaigazgatóság igazgatójának, az audiovizuális egység vezetője hivatali felettesének tájékoztatását, hogy ezen egységvezetőnek erről beszámolt volna, még akkor sem volt helytelen az említett egységvezető részéről, hogy ezzel kapcsolatos kifogását jelezte a felperes felé, és visszafogott hangnemben figyelmeztette azokra az elvárásokra, mely szerint az egység tagjainak közösen, és az ő szolgálati tekintélyét tiszteletben tartva kell eljárniuk, ha ennek a hivatalos elektronikus levélnek a hangneme valóban lehetett volna még átgondoltabb. E tekintetben irreleváns az a körülmény, hogy a felperesnek a múltban lehetősége volt arra, vagy ez volt a megszokott, hogy közvetlenül kommunikáljon a szóban forgó igazgatóval, mivel megállapítható, hogy az egységvezetője volt a közvetlen hivatali felettese, és ezen a címen elvárhatta, hogy a közösség keretében járjon el.

150 A 2012. február 28-i levélváltásra vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy a felperes a 11 óra 04 perckor elküldött elektronikus levelében azt tudatta az audiovizuális egység vezetőjével, hogy "valakinek az EbS részéről [...] tájékoztatnia kellene [a Newsdesk Hotline-t] a változtatásokról és a bizonytalanságokról annak érdekében, hogy megbízható inf[ormációk] álljanak rendelkezésére az »ügyf[eleikre]« vonatkozóan". Így, tekintettel arra, hogy a felperes elvárta, hogy az EbS ezzel megbízott irodájának egyik tagja megfelelő időben tájékoztassa ezekről a változtatásokról, nem volt helytelen az egységvezető azon válasza, mely szerint hivatali feletteseként, akinek irányítása alá tartozik a Newsdesk Hotline éppúgy, mint az EbS, az az álláspontja, hogy a Newsdesk Hotline-on belül dolgozó négy személy egyikének kellene elvégeznie azt a feladatot, amelyet a felperes szükségesnek tartott, és azt kívánta volna, ha valaki más vállalja el.

151 Ezen túlmenően ennek az elektronikus levélnek nem a felperes volt az egyetlen címzettje, és ugyan e levél hangneme újfent lehetett volna kevésbé közvetlen, a felperes, de egyúttal a Newsdesk Hotline másik munkatársa felé szintén ily módon megfogalmazott kifogások nem tűnek sem indokolatlannak, sem eltúlzottnak. Végül a Törvényszék megállapítja, hogy az EbS egyik tagja a felperes és az egységvezető elektronikus levelére válaszul, egy spanyol nyelven írt elektronikus levélben egyértelműen kétségbe vonta a felperes azon állításának a helytállóságát, mely szerint megpróbálta elérni ezt a szolgálatot telefonon, sőt még valótlan állítással is vádolta a felperest, valamint azzal, hogy a hibáit másokra hárítja.

152 Az audiovizuális egység vezetője részéről egy 2012. március 19-i elektronikus levélben megfogalmazott azon bírálattal kapcsolatban, hogy a felperes és két másik munkatársa távol maradt egy ülésről, emlékeztetni kell arra, hogy egy tisztviselő vagy egy alkalmazott köteles rendelkezésre állni a hivatali felettessel való találkozás céljából, ha ez utóbbi találkozóra hívja (2014. július 10-iCW kontra Parlament ítélet F-48/13, EU:F:2014:186, 123. pont). Ennélfogva, függetlenül a felperes által a távollétére vonatkozóan utólag benyújtott igazolásoktól, az egységvezető 2012. március 19-i elektronikus levele egy pártatlan és észszerűen gondolkodó szemlélő számára semmiképpen sem tűnik helytelennek.

153 A 2012. május 8-i levélváltásra vonatkozóan meg kell említeni, hogy a felperes az általa eredetileg az audiovizuális egység vezetője, nyolc másik személy és egy másik szolgálat részére megküldött elektronikus levélben közvetlenül kritizált egy másik szolgálatnál dolgozó másik munkatársat, arra célozva, hogy hiányos információkat terjeszt a Newsdesk Hotline-ról. Márpedig egy ilyen, több címzettnek elküldött levélben előadott állítás az érintett személy számára a munkája minőségének becsmérléseként hathat, miközben a felperes munkakörét és beosztását tekintve egyáltalán nem volt olyan hivatali felettesi pozícióban, amely lehetővé tette volna számára, hogy ily módon értékelje e személy munkavégzésének minőségét, illetve nyilatkozzon arról. Másfelől a tisztviselők és az alkalmazottak, azon túl, hogy tartózkodniuk kell a hivatali feletteseik tekintélyének alaptalan megkérdőjelezésétől, kötelesek arra is, hogy az ebbe az összefüggésbe tartozó, vagy egyik munkatársuk munkájának minőségét kifogásoló elektronikus levelek elküldése, valamint ezen elektronikus levelek címzettjeinek kiválasztása során mértéktartóan és óvatosan járjanak el.

154 Ilyen körülmények között, még ha az audiovizuális egység vezetője által esetlegesen használt "be kellene szüntetni, hogy mindenkit helyre akar tenni" kifejezés túl közvetlen volt is, ebből nem következik, hogy nem volt helyénvaló és jogos, hogy, miután megbizonyosodott a kritizált személy szakmai munkavégzésének minőségéről, amelynek értékelése elsősorban az ő feladatai közé tartozott, figyelmeztette a felperest, hogy átlépte a munkaköre határait. Egyébként, míg a felperes az X-nek címzett szemrehányásait egy több címzettnek megküldött elektronikus levélben szereplő utasítás formájában fogalmazta meg, az egység vezetője ügyelt arra, hogy válaszát csak a felperesnek, X-nek és a termelési erőforrások tervezésért felelős személynek címezze.

155 Z-nek az újságírók parlamenti fogadásán történő helyettesítése kérdésében a 2012. november 13-i elektronikus levélben alkalmazott hangnem keménysége valóban a felperessel e kérdésben fennálló konfliktusra, és nyilvánvaló kommunikációs zavarra utal. Ugyanakkor ez a szemrehányó elektronikus levél, amely egyébként a teljes érintett csapatnak szólt, nem tekinthető olyan írásnak, amely önmagában alkalmas arra, hogy aláássa a felperes vagy bármely, a csapathoz tartozó másik személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét.

156 Végül az audiovizuális egység vezetőjének állítólagosan arra vonatkozó ismételt fenyegetőzésével kapcsolatban, hogy nem áll szándékában a felperes szerződésének meghosszabbítása, ha nem változtat a hozzáállásán, az iratokból kiderül, hogy noha ez az egységvezető hasonló álláspontot fejtett ki a Newsdesk Hotline valamennyi tagjával szemben, a 2012. november 13-i elektronikus levélben (lásd a fenti 135. pontot) azonban a felperes nem tudta bizonyítani egy, az említett egységvezető részéről elhangzott, a szerződése meghosszabbításának elmaradására vonatkozó, kifejezetten neki szóló fenyegetés bekövetkeztét. Különösen, mert bár az egyik tanú valóban elmondta, hogy őt az audiovizuális egység vezetője arra emlékeztette, hogy "csupán szerződéses alkalmazott", és egy másik tanúnak "meggyőződése volt, hogy a [saját] szerződése azért került meghosszabbításra, mivel nem panaszkodott", ez nem érintette azonban magának a felperesnek a szerződését.

157 Másfelől, ameddig a felperes aktív állományban volt, a szerződését meghosszabbították, és különösen a 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet (T-584/16, EU:T:2017:282) 94. pontjából kiderül, hogy az egységvezető minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az olyan személyeknek, mint a felperes, a szerződése egy teljes évre meghosszabbításra kerüljön, és hogy hatáskörének határain belül elérje, hogy az egységén belüli szerződések a korábbinál hosszabb, a lehető leghosszabb időre kerüljenek meghosszabbításra. Továbbá, még ha a 2012. november 13-i, valamennyi munkatársnak címzett elektronikus levél hangneme túl közvetlennek is tekinthető, és az sem zárható ki, hogy az ezen elektronikus levél útján összehívott ülés során az egységvezető arra célozgatott, hogy a szerződéses alkalmazottak szerződésének meghosszabbítására az utasításai betartásának fényében fog lehetőséget biztosítani, nem feltétlenül észszerűtlen, hogy egy hivatali felettes a beosztottjainak magatartásával és munkavégzésük minőségével kapcsolatos elégedetlenségét így fejezi ki.

- A vitatott magatartások átfogó értékeléséről

158 Figyelembe véve az előzőekben egyenként megvizsgált egyes tényeket, és - még ha ezek nem feltétlenül jól dokumentáltak is - a felperes által beadványaiban leírt egyéb elemeket és eseményeket, például a 2012. december 4-i és a 2014. szeptember 25-i üléseken folytatott élénk párbeszédeket, a Törvényszék úgy véli, hogy még ha az audiovizuális egység vezetőjének írásbeli stílusa és hangvétele, valamint az ezen üléseken, még inkább a közvetlenül a felperessel folytatott kétoldalú vitái során tanúsított magatartása úgy is tekinthető, tekintettel a nyelvi fordulatokra is, hogy ezek túl egyenesek, szókimondók, sőt egyes esetekben - nem szándékosan - gúnyosak is voltak, ebből, a megfogalmazásuk háttere, többek között a szervezeti nehézségek és különösen maga a felperes által a feletteseinek vagy más kollégáinak címzett egyes elektronikus levelekben használt és néhány tanú által leírt hangnem ismeretében nem következik, hogy egy pártatlan és észszerűen gondolkodó szemlélő számára a szóban forgó egységvezető magatartását szükségszerűen a személyzeti szabályzat 12a. pontjának (3) bekezdése értelmében vett helytelen magatartásnak kellene tekinteni.

159 E tekintetben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság azon lehetőségére vonatkozóan, hogy a szolgálat működési nehézségeit figyelembe véve értékelje a felrótt tényeket, rá kell mutatni, hogy amint azt a fenti 121. pontban idézett ítélkezési gyakorlat előírja, egy lelki zaklatás fennállásának értékelése annak vizsgálatát is magában foglalja, hogy a felrótt tények objektíve is annak tekinthetőek-e kellő mértékben abban az értelemben, hogy egy pártatlan, észszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő is túlzottnak és kifogásolhatónak tekintené-e őket. Márpedig a jelen ügyben a szolgálat működési nehézségei annak a háttérnek a részei, amelyben az állítólagos tények keletkeztek, így figyelembe kell venni őket azon körülmények újrateremtése érdekében, amely körülmények közé e szemlélőnek kerülnie kell, hogy meg tudja határozni, hogyan értékelné az állítólagos tényeket, ha közreműködőjük lett volna.

160 Egyébként a Törvényszék ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az audiovizuális egység vezetője által az elektronikus levelekben vagy az üléseken kifejezett szemrehányások nem kizárólag a felperesnek szóltak, és hogy hivatali felettesi minőségében joga volt utasításokat adni, azokra emlékeztetni, és adott esetben elégedetlenségét kifejezni az egység tagjai, köztük a felperes által elvégzett szakmai munka színvonalával és minőségével kapcsolatban. Emellett, noha a munkahelyi légkör az audiovizuális egységen belül nem volt kifejezetten nyugodt, amit az is jelez, hogy az audiovizuális egység vezetőjének két munkatársa is távozott, ebből nem lehet a felperes ellen folytatott lelki zaklatás fennállására következtetni. Végül, a felperes által benyújtott iratok és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentések abba az irányba mutatnak, hogy például a 2011. szeptember 25-i, valamint a 2012. február 28-i és május 8-i elektronikus levelével maga a felperes is hozzájárulhatott a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által a 2015. december 8-i levéllel összefüggésben értelmezett megtámadott határozatban megállapított feszültségekhez.

161 A tanúk meghallgatásáról szóló jelentésekkel kapcsolatban, a felperes állításával ellentétben az a mód, ahogy a tanúvallomásokat egy ilyen dokumentum, vagyis a tanácsadó bizottság jelentésének elkészítéséhez átvették, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e tanúvallomások ismertetése hiányos volt, sem azt, hogy nem szolgálhatnak megfelelő tárgyi bizonyítékul e jogalap vizsgálata során. A felperes különösen azt nem róhatja fel a tanácsadó bizottságnak, hogy túl tágan fogalmazott meg egy kérdést, vagy hogy irreleváns kérdést tett fel, mivel széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgálat lefolytatását illetően, amivel a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság bízta meg.

162 Ami a tanúvallomások tartalmát illeti, ez valóban megerősíti, hogy az audiovizuális egységen belül a tisztviselők és az alkalmazottak különböző "klánokba" tartoznak, amelyek közül az egyik, amelyet a felperes irányít, láthatóan a Newsdesk Hotline köré épül, és hogy ezen egység különböző részlegei között szervezeti problémák állnak fenn, amelyek kihatnak e részlegek hatáskörének a Parlamenten belüli és kívüli érthetőségére és a közöttük fennálló kölcsönhatásokra, amint azt jól mutatják a jelen ügyben az egyik munkatárs ebédszünete idejére történő helyettesítésével kapcsolatos nehézségek, az egyes információk átadásának módjaival, vagy még inkább az események szervezésénél a megfelelő döntési csatornák azonosításával kapcsolatos problémák.

163 Néhány tanúvallomás a felperes által az audiovizuális egység vezetőjének erős személyiségére, a munkahelyen tanúsított bizonyos mértékű agresszivitására és az egységvezető és az egység munkatársai közötti munkatársi kapcsolatban fennálló nehézségekre vonatkozóan előadott állítások megalapozottságát látszik alátámasztani, ugyanakkor ezek közül a tanúk közül senki sem nyújtott be a személyzeti szabályzat 24. pontja alapján segítségnyújtás iránti kérelmet. Ezzel szemben azonos számban, sőt többen voltak azok a tanúvallomások, amelyek a felperes helytelen magatartásáról szóltak, és ez utóbbi kifogásai helyett inkább az egységvezető kritikáinak megalapozottságát, valamint a felperes és az audiovizuális egység más munkatársai között fennálló szakmai vitákat, a Newsdesk Hotline-nál és az audiovizuális egységben fennálló pótolhatatlanságának biztosítása érdekében az információknak a felperes általi gyakori visszatartását, csekély hajlandóságát az audiovizuális egység többi részlegének történő segítségnyújtásra, sőt agresszivitását, és egyes szakmai munkavégzésére vonatkozó valótlan állításait igazolták. Egyes tanúk rámutattak, hogy az egységvezető kritikái nem kifejezetten a felperesre, hanem a ténylegesen a felperes által koordinált Newsdesk Hotline működésére és teljesítményére irányultak.

164 Összefoglalva, a Törvényszék úgy látja, hogy ugyan a jelen ügy anyagának egyes elemei, ideértve a tanácsadó bizottság véleményét és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseket is, nyilvánvalóvá tesznek bizonyos, az audiovizuális egység vezetőjének vezetői stílusában fellelhető hiányosságokat, többek között az ezen egység több tagjának, köztük a felperesnek címzett helytelen célozgatások, melyek szerint: "szabadon kereshetnek más munkahelyet", nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a személyzeti szabályzat 12a. cikkét, vagy helytelenül értékelni azokat a tényeket, amelyek alapján a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a megtámadott határozatban, a 2015. december 8-i levélben tett megfontolásokra hivatkozással megállapíthatta, hogy az állítólagos tények összességükben értékelve nem bizonyítják az egységvezetőnek a felperes irányában tanúsított helytelen magatartását, mivel egy objektív és átlagos érzékenységű szemlélő a leírt tényállást nem tekintené alkalmasak arra, hogy a felperes személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássa.

165 Ezt a következtetést az a körülmény sem vonja kétségbe, hogy az audiovizuális egység vezetőjét a felperes tájékoztatta a segítségnyújtás iránti kérelemről, amit ez az egységvezető egy 2015. január 13-án megtartott szolgálati ülésen elmondott az egység tagjainak. Valóban előnyösebb ugyanis, ha - főszabály szerint - mind a feltételezett sértett védelme, mind az állítólagos bántalmazó szakmai feddhetetlensége érdekében a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság sem ez utóbbit, se másokat nem tájékoztat a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásáról és a kérelmező személyéről. Ugyanakkor, mivel a személyzeti szabályzat ebben a kérdésben nem tartalmaz külön rendelkezést, amikor a feltételezett sértettel kapcsolatban, mint a jelen esetben is, távoltartásra vonatkozó intézkedést fogadtak el, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság dönthet úgy, hogy egy segítségnyújtás iránti kérelem kezelése keretében tájékoztatja az eljárás alá vont személyt erről a kérelemről, amennyiben - ahogy a jelen ügyben is - ez a tájékoztatás nem veszélyezteti a vizsgálat hatékonyságát. Emellett, még mindig a jelen ügyben, az audiovizuális egység tagjait szükségszerűen időben tájékoztatni kellett az igazgatási vizsgálatról, mivel őket a tanácsadó bizottság előtti tanúskodásra hívták fel.

166 Ebből következik, hogy el kell utasítani a felperes azon kifogását, amelyben a jelen jogalap keretében a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak azt rója fel, hogy "nyilvánvaló értékelési hibát" vétett, és megsértette a személyzeti szabályzat 12a. cikkét.

- További kifogások

167 A személyzeti szabályzat 24. cikkének a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság általi megsértésére vonatkozó kifogással kapcsolatban a Törvényszék megállapítja, hogy mivel ez a hatóság a "lelki bántalmazásnak" a személyzeti szabályzat 12a. cikkében foglalt meghatározása alkalmazásában a jogot meg nem sértve állapította meg, hogy a segítségnyújtás iránti kérelemben és az igazgatási vizsgálatban leírt tényeket végső soron nem lehet lelki zaklatást megvalósító magatartásnak tekinteni, az említett hatóság nem egy kiegészítő segítségnyújtási intézkedést fogadott el. A jelen ügyben ugyanis a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által kezdetben hozott intézkedések, azaz a felperes távoltartására vonatkozó intézkedés és az igazgatási vizsgálat megindítása azon a megállapításon alapult, hogy a felperes a segítségnyújtás iránti kérelmében az általa állított tényekre vonatkozó elégséges bizonyítékkezdeményt nyújtott be. Ugyanakkor, mivel ezen igazgatási vizsgálat eredményeként a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság úgy vélte, hogy nem valósult meg a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti lelki zaklatás, többek között a széles mérlegelési jogkörére tekintettel, nem volt köteles egyéb segítségnyújtási intézkedéseket elfogadni, így a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján elutasíthatta a segítségnyújtás iránti kérelmet.

168 A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság gondoskodási kötelezettségére vonatkozó kifogással kapcsolatban, a felperes állításával ellentétben, jóllehet ez a hatóság valóban köteles volt nyitottan vizsgálni a segítségnyújtás iránti kérelmet, az őt terhelő gondoskodási kötelezettség azonban nem kötelezte fokozott nyitottság tanúsítására amiatt, hogy a felperes orvosi igazolásokat nyújtott be a "burn out" (kiégettség), vagyis a lelki zaklatás miatti munkaképtelenségének igazolására. A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak ugyanis továbbra is e segítségnyújtás iránti kérelmet kellett vizsgálnia a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében szereplő meghatározás alapján. Márpedig ezzel összefüggésben az ítélkezési gyakorlat megállapítja, hogy még ha a felperes által benyújtott orvosi igazolások bizonyíthatják is a felperesnél fellépő lelki zavarokat, ebből mégsem lehet megállapítani, hogy az említett zavarok szükségképpen a személyzeti szabályzat szerinti lelki zaklatás eredményeként alakultak ki, mivel e zaklatás megállapításakor az ezeket az igazolásokat kiállító orvosok szükségszerűen kizárólag csak a felperesnek a Parlamenten belül fennálló munkakörülményeire vonatkozó leírására támaszkodhatnának (lásd: 2008. december 2-iK kontra Parlament ítélet, F-15/07, EU:F:2008:158, 41. pont; 2014. szeptember 17-iCQ kontra Parlament ítélet, F-12/13, EU:F:2014:214, 127. pont), és hogy ez utóbbiak semmiképpen sem alkalmazták a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében szereplő meghatározást.

169 Végül, mivel a jelen jogalap keretében a felperes a munkaszerződése meghosszabbítását mellőző határozatot igyekszik megkérdőjelezni, és nem, ahogy ő állítja, az elbocsátását, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés nyilvánvalóan elfogadhatatlan, tekintettel a 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet (T-584/16, EU:T:2017:282) jogerejére.

170 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalapot, és ezáltal a megsemmisítésre irányuló valamennyi kereseti kérelmet teljes egészében el kell utasítani.

A kártérítési kérelemről

171 A felperes a kártérítési kérelmei alátámasztásaként arra hivatkozik, hogy nem vagyoni kárt szenvedett abból fakadóan, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság jogellenesen járt el a segítségnyújtás iránti kérelme elbírálása során. Többek között bizonytalanságot és gyötrelmeket kellett átélnie, és egészségi állapota különösen 2014 szeptemberét követően megromlott. Ezen okokból kártérítés címén 70000 euró megítélését kéri.

172 Másfelől a felperes a vizsgálati eljárást, azaz a jelen ügyben a tanácsadói bizottság munkáját érintő szabálytalanságokból eredő nem vagyoni kár megtérítéseként 20000 euró kiegészítő összeg megtérítését kéri.

173 A felperes szerint ugyanis a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság megsértette az észszerű határidő elvét a segítségnyújtás iránti kérelem elbírálása során, és egyébként az e hatóság által a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat rugalmasabb szabályai szerint megbízott tanácsadói bizottság nem tartotta be ezeket a szabályokat, többek között nem hallgatta meg a felperest az említett szabályokban előírt tíznapos határidőn belül, és ténylegesen nem vette fel vele a kapcsolatot 2015. március 3. előtt. A tanúk vallomásainak a tanácsadó bizottság általi meghallgatására alkalmazott ütemezést is kifogásolja, előadva, hogy több mint hat hónap telt el a 2015. március 25-i meghallgatása és az utolsó tanúknak az október 6-án lefolytatott meghallgatása között. Ehhez járul az a körülmény, hogy először a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a 2015. február 4-i határozatában tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás lezárult. Végül, a felperes szerint nem vagyoni kárt szenvedett el amiatt, hogy a tanácsadó bizottság általi meghallgatásokon olyan személyek is részt vettek, akik nem voltak e bizottság tagjai, ennélfogva bizalmas információkat tudtak meg róla.

174 A Parlament kéri a kártérítési kérelmek elutasítását, rámutatva, hogy a jelen ügyben a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság megfelelően alkalmazott segítségnyújtásra irányuló intézkedéseket, amikor az akkor betegszabadságon lévő felperes áthelyezése, és az igazgatási vizsgálat megkezdése mellett döntött. Másfelől úgy véli, hogy a felperes nem nyújtott be a zaklatással kapcsolatos belső szabályzat szerinti panaszt a tanácsadó bizottsághoz, mivel a bizottság elnöke csak a Személyzeti Főigazgatóság Humánerőforrás egységének vezetőjeként, nem pedig a tanácsadó bizottság elnökeként kapta meg a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak címzett segítségnyújtás iránti kérelem másolatát. Végül, a Parlament úgy véli, hogy a felperes nem jelölte meg azokat a bizalmas információkat, amelyek harmadik személyek birtokába kerültek.

175 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti kérelmeket el kell utasítani, amennyiben azok szoros összefüggésben állnak olyan megsemmisítés iránti kérelmekkel, amelyeket mint elfogadhatatlant szintén elutasítottak (2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet, T-570/16, EU:T:2017:283, 69. pont, lásd még ebben az értelemben 2001. március 6-iConnolly kontra Bizottság ítélet, C-274/99 P, EU:C:2001:127, 129. pont; 2006. szeptember 14-iBizottság kontra Fernández Gómez ítélet, C-417/05 P, EU:C:2006:582, 51. pont).

176 Következésképpen a kártérítési kérelmeknek a megsemmisítés iránti kérelmekkel szoros összefüggésben álló részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

177 A nem vagyoni kártérítési kérelmek azon részét illetően, amelyek állítólag a megtámadott határozatot befolyásoló jogsértésektől elválasztható jogsértésekkel, jelen esetben a tanácsadó bizottság helytelen működésével kapcsolatosak, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a felperes a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján mindenképpen jogosult volt segítségnyújtás iránti kérelmet benyújtani a munkaszerződések megkötésére jogosult hatósághoz anélkül, hogy köteles lett volna előzetesen az általános tanácsadó bizottsághoz fordulni (2017. május 16-iCW kontra Parlament ítélet, T-742/16 RENV, nem tették közzé, EU:T:2017:338, 54. pont).

178 Ezt követően meg kell állapítani, hogy a felperes a segítségnyújtás iránti kérelmet a főtitkárnak címezte, míg a tanácsadó bizottság elnökének, a Parlament elnökének és a személyzeti főigazgatónak csak másolatban küldte meg azt. Ebből következik, hogy a felperes kizárólag tájékoztatás címén küldte meg ez utóbbiaknak a segítségnyújtás iránti kérelem másolatát. Ennélfogva a felperes nem állíthatja, hogy szabályosan a tanácsadó bizottság elé terjesztette az esetét. Így nem kifogásolhatja, hogy a Parlament nem gondoskodott arról, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságtól különálló ezen belső testület betartsa a zaklatással kapcsolatos belső szabályzatot, különösen a tanácsadó bizottságnak az e szabályzat 11. cikkében foglalt, az állítólagos sértettnek a kérelme benyújtását követő tíz napon belüli fogadására irányuló kötelezettségét.

179 A 2014. december 11-én benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem elbírálása közel 18 hónapot vett igénybe, ami viszonylag hosszabb időtartamnak minősül. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy kezdetben a személyzeti főigazgató a 2015. február 4-i és március 4-i levelében pontatlan, sőt ellentmondásos válaszokat szolgáltatott a segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat hallgatólagos határozat formájában történő meghozataláról. Emiatt a főtitkár végül a megfelelő ügyintézés elvének megfelelően 2015. augusztus 20-án megállapította a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által benyújtott információk téves jellegét a felperes e tárgyban benyújtott panaszára válaszul. Emellett ez a szempont indokolta, hogy a Törvényszék a 2017. április 24-iHF kontra Parlament ítélet (T-570/16, EU:T:2017:283) alapjául szolgáló ügyben a Parlamentet kötelezte a felperes részéről felmerült költségek felének megfizetésére.

180 A tanácsadó bizottság által lefolytatott vizsgálat ténylegesen attól az időponttól, amikor a személyzeti főigazgató a tanácsadó bizottsághoz fordult, vagyis 2015. február 2-tól az e bizottság tanácsadói véleményének elkészüléséig, a jelen ügyben 2015. október 12-ig, vagyis több mint nyolc hónapig tartott. Ez a nyolc hónapot meghaladó időtartam, ami ugyan a tanácsadó bizottság munkájának viszonylag lassú jellegéről tanúskodik, mégsem indokolatlan, figyelembe véve a meghallgatandó tanúk számát, a felperes állításának jellegét és számát, azt a tényt, hogy e tanácsadói testület, figyelembe véve több szervezetből delegált tagjait, nem tudott rendszeresen ülésezni, és hogy e bizottságnak az üléseken a felperes ügyétől eltérő ügyekben nyilatkozó tanúkat is meg kellett hallgatnia.

181 A tanácsadói véleménynek a főtitkár részére történő átadása időpontja és a megtámadott határozat meghozatala között eltelt hét hónapos időtartamot az magyarázza, hogy a felperes a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság által a panasza tervezett elutasításának okaként megjelölt indokok vonatkozásában gyakorolta a meghallgatáshoz való jogát.

182 A Törvényszék úgy véli, hogy összességében vizsgálva a jelen ügyben nem indokolatlan az az időtartam, amelyet a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a segítségnyújtás iránti kérelem elbírálására igénybe vett.

183 A Törvényszék megjegyzi, azon túl, hogy egyáltalán nem bizonyított a felperes állítása, amely szerint a rá vonatkozó bizalmas információk a bizottság tagjai közé nem tartozó személyek számára is közlésre kerültek, a meghallgatásáról szóló jelentések alapján úgy tűnik, hogy minden jelenlévő személy az összességében 9 tagot és 2 titkárt számláló tanácsadó bizottság tagja vagy póttagja volt. Ennek következtében az erre vonatkozó érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

184 A fentiekből következik, hogy a kártérítési keresetet el kell utasítani.

185 Ennélfogva a keresetet mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

186 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint azonban, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék egyfelől határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. A Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása - beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is - alapján indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha a Törvényszék megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.

187 A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem bocsátotta a felperes rendelkezésére a tanácsadó bizottság véleményét annak érdekében, hogy a 2015. december 8-i levelében a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítására hivatkozott indokokra vonatkozóan megfogalmazhassa az észrevételeit. Másfelől arra a kérdésre, hogy a személyzeti főigazgatónak és a főtitkárnak a megtámadott határozat és a panaszt elutasító határozat meghozatala során rendelkezésére állt-e ez a vélemény és a tanúknak a tanácsadó bizottság általi meghallgatásáról szóló jelentések, a Parlament nyilvánvalóan ellentmondó válaszokat adott, amint azt 2018. március 26-i észrevételeiben a felperes jogosan megjegyezte. Amíg ugyanis a Törvényszék ugyanerre vonatozó kérdésére adott 2017. december 15-i válaszában és a tárgyaláson a Parlament azt állította, hogy a személyzeti főigazgató és a főtitkár csak a tanácsadó bizottság elnökének szóbeli jelentésével rendelkezett, a főtitkár 2018. március 7-én, a Törvényszék által a tárgyalás végén feltett kifejezett kérdésre válaszul, és a felperes által szóvá tett időpontbeli tévedés ellenére végül elmondta, hogy a személyzeti főigazgatóval együtt rendelkeztek a tanácsadó bizottság véleményével és a tanúk meghallgatásáról szóló jelentésekkel.

188 Ilyen körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a Parlament magatartása alapján indokolt, hogy maga viselje a saját költségeit, és ezenfelül a felperes részéről felmerült költségek egynegyedét is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a HF részéről felmerült költségek egynegyedét.

3) HF maga viseli saját költségeinek háromnegyedét.

Pelikánová

Valančius

Nihoul

Svenningsen

Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. június 29-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A kereset tárgyáról

A megsemmisítés iránti kérelmekről

A védelemhez való jog, az Alapjogi Charta 41. cikke, a meghallgatáshoz való jog és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére hivatkozó, első jogalapról

- A személyzeti szabályzat szerinti segítségnyújtás iránti kérelem kezelésére vonatkozó előzetes megfontolások

- A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot terhelő, a tanácsadó bizottság véleményének a megtámadott határozat elfogadását megelőzően a felperes részére történő megküldésére irányuló kötelezettségről

- A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot terhelő, a tanúk meghallgatásáról szóló jelentéseknek a megtámadott határozat elfogadását megelőzően a felperes részére történő megküldésére irányuló kötelezettségről

- A meghallgatáshoz való jognak a tanácsadó bizottság által készített vélemény pert megelőző eljárásban történő átadása elmaradásából eredő megsértéséből eredő következményekről

A tanácsadó bizottság előtti eljárás szabálytalan és elfogult volta miatti eljárási hibákra alapozott, második jogalapról

A "nyilvánvaló mérlegelési hibákra", a segítségnyújtási kötelezettség és a gondoskodási kötelezettség, valamint a személyzeti szabályzat 12a. és 24. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalapról

- A "lelki zaklatásnak" a személyzeti szabályzat értelmében vett fogalmáról

- A vitatott állítólagos magatartásokról

- Az egyes vitatott magatartások egyéni értékeléséről

- A vitatott magatartások átfogó értékeléséről

- További kifogások

A kártérítési kérelemről

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.