BH 1991.11.443 I. A természetes tavak az állam tulajdonában álló, nem forgalomképes dolgok, ezért ezek, illetőleg ezek használata nem apportálható [Ptk. 172. §, 173. § (1) bek. a) pont, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 22. § (2) bek.].

II. Meghatározott vízterületek vízi létesítményeinek (pl. kikötő stb.) használati joga - megfelelő hatósági engedélyek megléte esetén - apportálható [1964. évi IV. tv. 2. § (1) bek. b) és c) pont, 27. § (1) bek., 33. § (1) bek., Gt. 22. § (2) bek.].

III. Nagyterjedelmű vagy sok tételből álló, nem pénzbeli betétek apportja esetén a társasági szerződés mellékletét képező ún. apportlistában kell a felsorolást megtenni [Gt. 157. § (2) bek. a) pont, 1989. évi 23. tv. 16. § (1) bek.].

A B. Y. Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1990. január 26-án aláírt társasági szerződéssel egy idegenforgalmi vállalat, a P. Rt., a B. V. Touring Kft, a Balatoni Intéző Bizottság és a M. B. H. Kft hozta létre. A társaság 10 000 000 Ft törzstőkével alakult, amely 3 560 000 Ft pénzbeli és 6 440 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulásból állt. Az apport az alábbi vagyontárgyakból tevődött Össze. A Balatoni Intéző Bizottság kivételével, amelynek csak pénzbeli hozzájárulása volt, a tagok rendelkezésre bocsátottak közelebbről meg nem határozott, illetőleg mennyiségileg és típus szerint sem behatárolt hajóhelyeket, vitorlásokat és csónakokat, és a M. B. H. Kft ezen vagyontárgyakon túlmenően a társaság rendelkezésére bocsátotta a balatonföldvári kikötőben levő hajóhelyekhez tartozó vízfelületet kb. 2600 négyzetméter területtel.

A bejegyzési eljárás során csak egyes külkereskedelmi tevékenységre vonatkozó engedélyeket csatoltak be. Az iratokhoz nem csatoltak apportlistát. Az ügyvezető a bejegyzési eljárás során akként nyilatkozott, hogy a társaság tagjai az apportot a társaság rendelkezésére bocsátották, ami közelebbről meg nem határozott hajóhelyeket, vitorlásokat, és csónakokat jelentett. A M. B. H. Kft esetében pedig a Kft tevékenységéhez szükséges kb. 2600 négyzetméter vízfelület apportálásáról, illetve rendelkezésre bocsátásáról nyilatkozott az ügyvezető.

Az elsőfokú bíróság hiánypótlási eljárást követően, mely a 7521 EAOR számú tevékenységi kör tartalmának meghatározására, illetve egyes tagok létrejöttére vonatkozó okiratok beszerzésére irányult, 1990. július 2-án a cég bejegyzése felől intézkedett.

A jogerős cégbejegyző végzés ellen emelt törvényességi óvás indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg: a bejegyzésre törvénysértő módon került sor, és ezért a bejegyző végzést helyezze hatályon kívül.

Az óvás - többek között - kifejtette, hogy a M. B. H. Kft nem pénzbeli betétje, a Balaton természetes víztükrének meghatározott része a társaság vagyonává nem tehető. A Ptk. 172. §-a értelmében ugyanis az állam tulajdonában vannak a természetes tavak. Ilyen körülmények között pedig a Ptk. 173. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében forgalomképtelen és mint forgalomképtelen vagyontárgy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 22. §-ának (2) bekezdése értelmében apportként társaságba nem vihető. A társaság tagjai hajóhelyeket, vitorlásokat és csónakokat apportáltak. Ezeknek a vagyontárgyaknak az azonossága nem állapítható meg és az sem, hogy hajóhely fogalmán a tagok mit értenek. Ilyen körülmények között pedig arra sem lehet következtetni, hogy ezen vagyontárgyak felett a társaság tagjai egyáltalán jogosultak voltak-e rendelkezni. Az óvás tárgyát képezte a társasági szerződés 8. pontjának második mondata, mely szerint az üzletrész kívülállóra csak akkor ruházható át, ha az elővásárlásra jogosult másik tag elővásárlási jogáról írásban lemondott. Az óvás szerint ez a szerződéses kikötés a Gt. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, mert a tag után elővásárlási jog illeti meg a társaságot is, és csak ezt követi kívülálló harmadik személy vásárlási joga.

Az óvás az alábbiak szerint alapos.

A Ptk. 172. §-ának b) pontja értelmében kizárólag az állam tulajdonában vannak a természetes tavak, a d) pont szerint a vízutak. A Ptk. 173. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a kizárólag az állam tulajdonában levő dolgok forgalomképtelenek. A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor az apport tárgyaival szemben követelményként állítja azt, hogy vagyoni értékkel rendelkezzen és forgalomképes legyen. Az e §-hoz fűzött indokolás külön utal a végrehajthatóságra is mint követelményre. A törzstőkének ugyanis kettős funkciója van: a gazdasági társaság gazdálkodásának egyik forrása, és - ezen felül - a hitelezők kielégítésének alapja. A forgalomképesség tehát mindig a végrehajthatósággal összefüggésben jelentkezik, vagyis azt kell vizsgálni, hogy az apportált vagyontárgy alkalmas-e arra, hogy a társaság megszűnése esetén a hitelezőket ebből kielégítsék. A forgalomképességhez hozzátartozik az is, hogy az értékesítés ne legyen feltételektől függő, és arra bármikor sor kerülhessen, ha a társaság így dönt. vagy a hitelezőnek erre az igénye megnyílik.

A társasági szerződésből és az ügyvezető nyilatkozatából valójában nem állapítható meg pontosan, hogy a M. B. H. Kft mit kívánt a társaság tulajdonába adni. A Balaton víztükrének egy részét vagy pedig egy bizonyos használati, hajózási, kikötési lehetőséget.

A vízügyekről szóló 1964. évi I. törvény ( továbbiakban: Vt.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a törvény hatálya kiterjed a felszíni vizekre, a b) pont szerint a vízmederre, partra, a c) pont értelmében vízi munkákra és vízi létesítményekre. A Vt. 17. §- ának (1) bekezdése leszögezi, hogy a természetes tavak az állam tulajdonában vannak. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ezeket a vizeket a vízügyi szervek kezelik. A Vt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján minden vízhasználathoz vízjogi engedélyre van szükség (üzemeltetési engedély), ami természetesen vonatkozik a vízi létesítmények üzemeltetésére is. A (2) bekezdés meghatározza a vízhasználatot mint tevékenységet, amely olyan tevékenységet jelent, amely a víz áramlási vagy lefolyási viszonyait, medrét, partját, mennyiségét vagy minőségét befolyásolja. A vízügyi törvény rendelkezik a csatlakozásról is. A Vt. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében csatlakozásra, vagyis már meglévő vízi létesítmény használatához a vízügyi hatóság engedélye szükséges. A (2) bekezdés értelmében pedig az építési költségekhez a csatlakozónak hozzá kell járulnia.

Az elsőfokú bíróság nem tisztázta azt a körülményt, hogy valójában az apportőr mit adott át a társaságnak. Amennyiben ugyanis vízfelület átadására került volna sor, úgy ez - az óvásban kifejtetteknek megfelelően - mint a Ptk. 172. §-ának b) pontjába, és a 173. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző rendelkezés, semmis.

De nem apportálható a vízfelület használati joga sem. Az kétségtelen, hogy a vízhasználati lehetőségnek vagyoni értéke van, mivel a társaság létét alapvetően ez határozza meg. Ez a lehetőség azonban nem forgalomképes, miután maga a vagyontárgy sem az. Az apportőr társasági tag vízhasználata joga ugyanis nem alanyi jog. hanem hatósági engedélyen alapul. A használat részben vagy egészben való átengedése tartalmilag a hatósági engedély apportálását jelenti. (A cégbejegyzési eljárás során egyébként az sem tisztázódott, hogy a M. B. H. Kft egyáltalán ezzel a jogosultsággal rendelkezik-e.) A Vt-ben meghatározott vízhasználatot mindig a vízügyi hatóság engedélyezi, a használati jog átengedése tehát nem az "apportőr" szolgáltatásának, hanem a hatóság engedélyének a függvénye. A vízfelületre fennálló használati jogosultság részben vagy egészben való átengedése - a vízügyi hatóság engedélyétől függően - esetleg mellékszolgáltatás lehetne.