BH 2024.8.184 I. Ha a jogalkotó utólag kiküszöböli az alaptörvény-ellenességet előidéző szabályozási hiányosságot, akkor az ezt követő negatív vagyoni következmények a közjogba tartoznak, amelyekre nem terjed ki a Ptk. hatálya.

II. Az általános kártérítés anyagi jogszabályként, a szabad belátás szerinti döntés lehetősége eljárásjogi rendelkezésként biztosítja a kártérítés összegének bíróság általi meghatározását abban az esetben, ha az a bizonyítékok alapján nem állapítható meg.

III. Az anyagi pervezetés alkalmazási feltételeinek hiányában a bíróság nem avatkozhat bele a peranyag szolgáltatásába, mert a tárgyalási elv alapján a perben jelentős tények állítása és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli.

IV. A bíróság a felek jogi érveléséhez nincs kötve, az érvényesített jogon, a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen belül a fél jogi érvelésétől eltérő indokok mentén is határozhat [Alaptörvény C) cikk (1) és (3) bek., R) cikk (2) bek., T) cikk (1)-(2) bek., 24. cikk (2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:1. §, 1:2. § (2) bek., 2:1. §, 3:1. §, 3:405. § (1) bek., 6:2. § (1) bek., 6:3. §, 6:519. §, 6:520. §, 6:522. §, 6:531. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 4. § (2) bek., 6. §, 7. § (1) bek. 8. pont, 170. § (2) bek., 237. §, 279. § (3) bek., 317. §, 342. § (1) és (3) bek., 369. § (4) bek., 384. §; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 2. § (2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.21713/2021/22., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20795/2022/9., Kúria Pfv.20807/2023/5. (*BH 2024.8.184*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2012-től elektronikus cigaretta és ahhoz kapcsolódó termékek kiskereskedelmi értékesítésével foglalkozott online módon, valamint négy üzletet is nyitott.

[2] Az Országgyűlés 2016. május 20-tól módosította a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Fdtv.) 1. § (1) bekezdését, a 11. § (1) bekezdését és a 3. § 8. pont m) alpontját, amellyel megtiltotta az elektronikus cigaretta, az utántöltő flakon és a dohányzást imitáló elektronikus eszközök kiskereskedelmi értékesítését a nemzeti dohányboltokon kívüli egyéb üzletekben. Ezzel egyidejűleg a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Ndtv.) 7/F. §-ának beiktatásával megtiltotta az elektronikus cigaretta és az utántöltő flakon távértékesítését. Mindezekkel a felperes online értékesítési tevékenysége ellehetetlenült, valamint üzleteit is be kellett zárnia.

[3] Az Alkotmánybíróság 3/2020. (I. 3.) AB határozatában (a továbbiakban: AB határozat) megállapította, az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy az elektronikus cigaretta és a kapcsolódó termékek kiskereskedelmének koncesszióköteles dohányboltokra történő korlátozásával egyidejűleg nem rendelkezett a vállalkozáshoz való jog korlátozásával érintettek megfelelő kompenzációjáról. Felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2020. június 30-ig tegyen eleget. Ezzel egyidejűleg az Ndtv. 7/F. §-ának, valamint az Fdtv. 1. § (1) bekezdésének, a 11. § (1) bekezdésének és a 3. § 8. pont m) alpontjának támadott szövegrészei alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a magyar szabályozás elektronikus cigaretta alatt csak a nikotinos változatot érti [Ndtv. 1. § p) pont], a nikotinmentes változat ún. dohányzást imitáló elektronikus eszköznek minősül [Ndtv. 1. § r) pont], az indítvány azonban kifejezetten csak az elektronikus cigaretta szövegrészt támadta, ezért az alkotmányossági vizsgálat nem terjedt ki a dohányzást imitáló elektronikus eszközökre ([41]). Az Alkotmánybíróság szerint az Fdtv. módosításának szükségessége fennállt ([55]). Az arányosság körében a jogalkotónak a cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kell alkalmaznia ([56]). A vállalkozáshoz való jog szempontjából kifejezetten az a mód aggályos, ahogy a módosítás megvalósult: a jogalkotó semmilyen módon nem volt tekintettel az érintett vállalkozásoknak a vállalkozási tevékenységük fenntartásához fűződő alapjogára, valamint a konkrétan keletkezett kárra. A módosítás e hiányosságánál fogva idéz elő aránytalan alapjog-korlátozást, és válik alaptörvény-ellenessé ([71]). Ez a szabályozási hiány (új koncessziós helyek létesítésére vonatkozó jogszabályi előírás hiánya és kompenzációs deficit a vagyoni hátrányok vonatkozásában) a vállalkozáshoz való jog sérelmét idézi elő ([72]). Az Alkotmánybíróság ezért a rendelkező rész 1. pontjában foglaltak szerint mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet állapított meg a jogalkotónak címzett felhívással, mert a törvényalkotónak kell megtalálnia a kompenzáció megfelelő módját, amellyel megteremthető az összhang az Fdtv. és Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) rendelkezései között. A távértékesítésnek az Ndtv. 7/F. §-ában található tilalmát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a korlátozás szükségessége és arányossága is fennáll, ezért az alaptörvény-ellenesség megállapítására és a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította ([85]).

[4] Az egyes vagyongazdálkodási kérdésekről, illetve egyes törvényeknek a jogrendszer koherenciájának erősítése érdekében történő módosításáról szóló 2021. évi CI. törvény (a továbbiakban: kompenzációs törvény) 2021. június 29-től az Fdtv. 24/H. §-ának beiktatásával anyagi kompenzációs jogosultságot vezetett be azoknak, akik 2016. május 20-tól elvesztették korábbi forgalmazási jogosultságukat. A kompenzáció mértéke az érintett termékek kiskereskedelmi forgalomban történő értékesítéséből 2013., 2014. és 2015. üzleti években elért adózás utáni eredmény mértékének megfelelő összeg volt. A kompenzációra irányuló kérelmet és a kompenzációs eljárást az elektronikus cigaretta, utántöltő flakon és dohányzást imitáló elektronikus eszköz kiskereskedelméhez kapcsolódó kompenzációs eljárás részletes szabályairól szóló 3/2022. (I. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kompenzációs rendelet) szabályozta. A kompenzációs eljárásban 48 437 000 forint kompenzációt fizettek meg a felperesnek.

A kereset és az alperes védekezése

[5] A felperes 774 254 000 forint jogalkotással okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-a alapján.

[6] Indokolása szerint az alperes károkozó magatartása egyrészt az alaptörvény-ellenes jogszabály megalkotása és kihirdetése volt, másrészt az AB határozat végrehajtásának mellőzése, mert az alperes továbbra sem teszi lehetővé tevékenysége folytatását új koncessziós helyek létesítésével. E két magatartás eredményeként nem értékesíthet elektronikus cigarettát kiskereskedelmi forgalomban, amellyel kár éri. A kárkötelem a károkozással létrejött a Ptk. 6:2. § (1) bekezdése alapján. A kompenzációs jogszabályok nem szüntették meg a károkozó magatartás jogellenességét. Az alaptörvény-ellenesség megszüntetése csak olyan jogszabály megalkotásával történhetett volna meg, ami egyfelől biztosítja tevékenysége folytatását, másfelől rendelkezik az okozott károk megtérítéséről. Ez csak a jövőre nézve lenne képes megszüntetni a jogellenességet, a köztes időre az alperes teljes kártérítés megfizetésére köteles. A kompenzációs jogszabályok semmilyen módon nem érintik a Ptk. szerinti teljes kártérítéshez való jogot, a kárkötelem csak a Ptk. 6:3. §-ában szabályozott okból szűnhet meg, amely nem következett be.