A formatervezési minták oltalmáról szóló T/4141. számú törvényjavaslat indokolása

(2001. évi XLVIII. törvény)

INDOKOLÁS

Általános indokolás

I.

1. A modern piacgazdaságban a termék megjelenése, a "külcsín" a fogyasztó nézőpontjából gyakran éppen olyan fontos - ha nem fontosabb -, mint a "belbecs", azaz a termék hasznossága, értéke, műszaki színvonala. Ez utóbbiak tekintetében egyre kiegyenlítettebb a verseny, ezért is jut növekvő jelentőséghez a formatervezés az egyes áruk kelendőségének fokozásában. A formatervezésnek ezt a gazdasági szerepét hangsúlyozta az Európai Bizottság azzal, hogy az Európai Közösség e tárgyban kiadott irányelvének alapjául szolgáló szabályozási koncepciójában a formatervezési mintákat "piaci (marketing) eszközöknek" nevezte. A Bizottság kiemelte, hogy "sok esetben éppen a formatervezés az a döntő tényező, amely meghatározza a termékek piaci sikerességét, s ezért azok az európai vállalkozások válnak különösen jövedelmezővé, amelyek számottevően beruháznak a formatervezésbe". Másfelől a becslések szerint napjainkban a sikertelen új termékek 85 %-a esetében a kudarc összefüggésbe hozható a szegényes vagy hiányzó formatervezéssel.

A formatervezés a gazdaság szinte valamennyi területén fontos versenyképességi kérdés. Mindazonáltal egyes ágazatokban (pl. gép-, jármű-, textil- és ruházati ipar, bútorgyártás, lakberendezés, háztartási gépek és áruk, szórakoztató elektronika) az átlagnál is nagyobb jelentőséghez jut. A legutóbbi idők fejleménye, hogy a formatervezés a számítástechnikában és az informatikában is tért hódított. A kis- és középvállalkozások számára a formatervezés különösen nagy esélyt kínál, a termék szellemesen, célszerűen, megnyerően kialakított formája számukra is megnyithatja az utat a piaci sikerhez.

A formatervezés nemcsak a piaci siker előfeltétele, hanem mindennapjaink - otthonunk, munkahelyünk, köztereink - tárgyi kultúrájának alakítója, jó esetben gazdagítója. Kellemes, emberhez méltó, kényelmes és esztétikus környezetünknek is fontos részei a formatervezett, tetszetős tárgyak.

2. Jelenleg Magyarországon mintegy két és fél ezer szakképzett formatervezőről tudunk. Egyharmaduk a vizuális kommunikáció területén talált munkát - azaz például reklámgrafikákat készít, cégek arculatkialakításában vesz részt -, közel ugyanennyien lakberendezőként, belsőépítészként keresik a kenyerüket, és csupán a fennmaradó kisebbség dolgozik a formatervezés hagyományosnak mondható területein.

Hazánkban a szervezett formatervező-képzés nagy hagyományra tekint vissza: a Magyar Iparművészeti Egyetem elődjében, az Iparművészeti Főiskolán Európában elsőként, 1951-ben alapították meg e szakot. Emellett jelenleg a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetemen is lehet formatervező-művész diplomát szerezni, míg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem formatervező-mérnököket képez.

3. A formatervezés előmozdítására hivatott hazai intézményrendszer az állami és a civil kezdeményezések összekapcsolódására épül. Tárcaközi bizottságként működik az Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács. Az ipari formatervezés eredményességének fokozását célozza, illetve ismeri el az Ipari Formatervezési Nívódíj és annak Miniszterelnöki Különdíja, valamint a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj. Számos társadalmi szervezet jött létre és működik e területen.

4. A formatervezés a jogi védelem, azaz a mintaoltalom segítségével töltheti be gazdasági és kulturális szerepét. Az iparjogvédelmi oltalom biztosítja a formatervezési minta kifejlesztője számára a minta hasznosításához való kizárólagos jogot. E kizárólagos hasznosítási jog nélkül a formatervezési ráfordítások nem térülnének meg, hiányozna az alkotók erkölcsi és anyagi elismerése, továbbá a fogyasztóknak a termék formája szerinti tájékozódása és vásárlói döntése is megnehezülne.

A Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett ipari mintaoltalmi bejelentések statisztikai adatait a következő táblázat tartalmazza:

A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az ipari mintaoltalom iránt viszonylag állandó - de nem kimagaslóan nagy - érdeklődés mutatkozik Magyarországon. A hazaiaktól származó bejelentések száma egyértelműen elmarad a szellemi kapacitásoktól és a piaci lehetőségektől. A hazai bejelentéseknek csupán töredéke származik szakképzett formatervezőktől. A szabályozás megújítása elősegítheti a helyzet javítását e téren is.

5. A Kormány jogharmonizációs programját megállapító - legutóbb a 2140/2000. (VI. 23.) Korm. határozattal módosított - 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a 2001. évre irányozta elő a hazai szabályozásnak a formatervezési minták jogi védelméről szóló 98/71/EK irányelvvel való összehangolását. Ennek megfelelően a csatlakozási tárgyalásokon az 5. tárgyalási fejezetet (az ún. vállalati jogi fejezetet) illetően átadott kiegészítő tájékoztatásban (CONF-H 49/00) a magyar Kormány az Európai Unió irányában is vállalta az említett irányelvvel összhangban álló törvény 2001. évi megalkotását. A Kormány mindezekre figyelemmel illesztette 2001. I. félévi törvényalkotási programjavaslatába (Magyar Közlöny, 2000/127. szám) az ipari (formatervezési) minták oltalmáról szóló új törvény elfogadását.

A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (a WIPO-ban) 1999. július 6-án elfogadták az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás új szövegét. Hazánk az aláíró államok között volt [ a 2141/1999. (VI. 23.) Korm. határozatban adott felhatalmazás alapján] . A Hágai Megállapodás reformja fokozta az ipari (formatervezési) minták iránti nemzetközi érdeklődést; az új szöveg alapján a nemzetközi úton előterjesztett - Magyarországra is kiterjedő - mintaoltalmi igények számának megsokszorozódása várható hosszabb távon. Az erre való felkészüléshez, valamint a felülvizsgált Hágai Megállapodás megerősítésének és kihirdetésének előkészítéséhez szükséges az ipari (formatervezési) minták oltalmára vonatkozó belső jogi szabályozás korszerűsítése is.

A szellemi tulajdon védelmének hazai szabályozása az elmúlt évtizedben fokozatosan megújult. 1991 óta sorra születtek a szellemi tulajdon védelmének egyes formáit újraszabályozó törvények. Az ipari (formatervezési) mintaoltalom maradt az egyetlen oltalmi forma, amelyről még nem rendelkezik átfogóan korszerűsített, új törvény.

Ez a törvényjavaslat - az európai jogharmonizációs követelményekre és a Hágai Megállapodás felülvizsgálatából adódó új nemzetközi feltételekre is figyelemmel - arra irányul, hogy a formatervezési minták oltalmáról szóló új törvény elfogadtatásával tegye teljessé a hazai szellemi tulajdonvédelmi szabályozás újraalkotásának évtizedes munkáját.

6. A formatervezési minták korszerű jogi védelme a magyar nemzetgazdaság versenyképességének fokozásához járul hozzá, előmozdítja a hazai formatervezők nagyobb erkölcsi és anyagi elismerését, valamint tárgyi kultúránk gazdagításával javítja a hazai életminőséget.

II.

1. Ez a törvényjavaslat a formatervezési minták oltalmának átfogó újraszabályozására irányul. Ennek megfelelően nem a hatályos szabályozás - az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) és a hozzá kapcsolódó 1/1979. (III. 24.) IM rendelet - módosítását, hanem új törvény megalkotását kezdeményezi. A törvényjavaslat tehát - módosítás helyett - a hatályos jogszabályok felváltását célozza. A törvényjavaslat a hatályos joghoz képest sok változtatást tartalmaz, amelyek jelentős része nagy horderejű; a Tvr. módosítása ezért nem felelne meg a közérthetőség és az áttekinthetőség kodifikációs követelményének.

2. A formatervezési minták oltalmának törvényi szintű szabályozását indokolja - a magyar jogi hagyomány és a nemzetközileg elterjedt gyakorlat mellett - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) is, amely 5. §-ának f) pontjában előírja, hogy a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat és kötelességeket törvényben kell szabályozni.

A javaslat a formatervezési minták oltalmával összefüggő jogok és kötelezettségek egységes, átfogó törvényi szintű kodifikációját valósítja meg. Ezzel eleget tesz a Jat. 15. §-ának (2) bekezdésében és 18. §-ának (3) bekezdésében támasztott követelményeknek: nem ad a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek megállapítására felhatalmazást, és kerüli az indokolatlanul többszintű szabályozást. Figyelemmel van ugyanakkor arra, hogy - az Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III. 10.) AB határozatban kifejtett álláspontja szerint is - a Jat. 5. §-ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fűződő (avagy pontosabb és korszerűbb terminológiával: a szellemi tulajdonból eredő) jogok és kötelességek nem minden részletszabálya igényel törvényi szintet. Ezért a javaslat rendeleti szintre utalja a mintaoltalmi bejelentés részletes alaki szabályainak meghatározását (68. §); a törvényjavaslat továbbá épít az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 1992. évi IV. törvényre és az e törvény 3. §-ának (2) bekezdésében a díjak megállapítására adott felhatalmazásra.

A Tvr. 15. §-ának (1) bekezdése a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény megfelelő alkalmazását írja elő bizonyos kérdésekben. Hasonló szabály található a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvényben (a Hmtv.-ben) és a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvényben is. E szabályozási technika elkerülhetővé teszi a felesleges ismétléseket, vagyis az azonos tartalmú párhuzamos normákat a különböző iparjogvédelmi törvényekben, másfelől a szabályozás és a joggyakorlat egységét is jól szolgálja. Ezért a törvényjavaslat is él ezzel a jogszabályszerkesztési megoldással, és több kérdésben a szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő [ 13. § (4) bek., 14. § (5) bek., 21. § (2) bek., 33. § (1) bek., 34. § (5) bek., 41. § (2) bek., 43. §, 62. §, 63. § (2)-(3) bek., 65. § (8) bek.] . A joggyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a szabadalmi törvény rendelkezéseinek mutatis mutandis alkalmazása esetenként gondok forrása lehet, különösen akkor, ha nem egyértelmű, hogy a szabadalmi törvény "megfelelő" alkalmazása milyen mértékig ad módot az alkalmazandó rendelkezésektől való "értelemszerű" eltérésre. E jogszabályszerkesztési módszer továbbá bizonytalansághoz vezethet akkor is, ha a jogszabály, amelynek a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kellene, időközben módosul, vagy, ha a helyébe egy új jogszabály lép (ez történt a Tvr. esetében is: a szabadalmi törvényt, amelyre hivatkozik, új törvény váltotta fel). A törvényjavaslat ezért a szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását csupán indokolt esetben és csak olyankor írja elő, amikor az alkalmazandó szabály tartalma így is világosan megállapítható. Garanciális jelentőségű, alapvető kérdésekben eltekint e kodifikációs módszer használatától. Esetenként pedig értelmező jellegű, illetve az eltéréseket egyértelműen meghatározó szabályokkal egészíti ki a szabadalmi törvény megfelelő alkalmazását előíró rendelkezést.

III.

1. A formatervezési minták oltalmának új szabályozását többféle nemzetközi kötelezettségre figyelemmel kell kialakítani. A hatályos jog, azaz a Tvr. (módosításaival együtt) összhangban áll az ipari (formatervezési) minták oltalmára vonatkozó, Magyarországot is kötelező egyetemes nemzetközi szerződésekkel. Ezt az összhangot természetszerűleg fenn kell tartani; a törvényjavaslat ezért eleget tesz a következő nemzetközi egyezményekből adódó követelményeknek:

- az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (PUE), amelynek legutóbbi, stockholmi szövegét az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki;

- az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére létrejött Hágai Megállapodás, amelynek legutóbbi - tehát az I. 5. pontban említett felülvizsgálatot megelőző és ma is hatályos - szövegváltozatait az 1984. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki;

- az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítésére vonatkozó Locarnói Megállapodás, amelyet az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet hirdetett ki;

- a Kereskedelmi Világszervezet (a WTO) egyezménye a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseiről (TRIPS-egyezmény), melyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki.

A törvényjavaslat mindezeken túlmenően a Hágai Megállapodás 1999-ben felülvizsgált, de még nem hatályos szövegével (ld. az I. 5. pontot) is összeegyeztethető, a megújult megállapodáshoz is jól illeszkedő szabályokat tartalmaz.

2. A magyar iparjogvédelmi jogalkotás hagyományosan nem illeszti az egyes oltalmi formákat szabályozó törvényekbe a nemzetközi bejelentési, illetve lajstromozási rendszerekre vonatkozó, illetve azokkal belső jogi kapcsolatot teremtő rendelkezéseket. A nemzetközi bejelentési és lajstromozási eljárások szabályai - a kihirdetett nemzetközi szerződések útján - lex specialis-ként érvényesülnek. (Így pl. a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, az Szt. - a 2. § (3) bekezdése kivételével - nem tartalmaz a Szabadalmi Együttműködési Szerződéssel kapcsolatos szabályokat. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény, a Vt. sem utal a Madridi Megállapodásra, illetve a Madridi Jegyzőkönyvre. A Tvr. szintén nem szól a Hágai Megállapodásról.) E jogalkotási hagyomány egységes, átfogó módon történő megváltoztatása - a joggyakorlat igényeire és a külföldi tendenciákra tekintettel - középtávon indokoltnak tűnik. Erre megfelelő alkalmat kínálhat az Szt.-nek a 2002. évre tervezett módosítása, amelynek fő célja az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás miatt szükséges illeszkedési szabályok megalkotása lesz. Az átfogó rendezés e kérdéskörben azonban ezt megelőzően, a formatervezési minták oltalmának szabályozása kapcsán azért sem látszik célszerűnek, mivel a Hágai Megállapodás módosított szövegéhez kellene igazodni, amely viszont még nem lépett hatályba.

3. A mintaoltalmi szabályozás átfogó korszerűsítése szempontjából meghatározó jelentőségű az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségünk (ld. a megállapodás 65. és 67-69. cikkét), amelynek teljesítése az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik előfeltétele is. A törvényjavaslat ezért a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelvvel összeegyeztethető szabályokat tartalmaz (azzal, hogy a 4. § (1) bekezdésében és a 18. §-ban foglalt szabályoknak a belföldhöz való kötődését a csatlakozás után a Közösség területéhez való kötődésnek kell majd felváltania). A javaslat emellett figyelembe veszi a formatervezési minták közösségi oltalmáról szóló rendelet tervezetében [ COM (2000) 660 final/2] foglaltakat, különösen olyan kérdésekben, amelyekben az irányelv fakultatív, a tagállamok számára választást engedő szabályokat tartalmaz. A jogközelítési feladatot nehezítő körülmény, hogy az irányelv végrehajtására a tagállamok 2001. október 28-ig kaptak határidőt, és ezért nem lehetett építeni a tagállamoknak az irányelv végrehajtásával kapcsolatos tapasztalataira, az irányelv teljesítésének tagállami példáira.

IV.

1. A TRIPS-egyezmény 25. és 26. cikkéből az következik, hogy a tagállamok az ipari (formatervezési) minták jogi védelmét egyaránt biztosíthatják iparjogvédelmi vagy szerzői jogi alapon. A Berni Uniós Egyezmény 2. cikkének (7) bekezdése a tagországoknak hagyja meg annak eldöntését, hogy az alkalmazott művészet alkotásait és az ipari mintákat milyen mértékben és milyen feltételekkel részesítik szerzői jogi védelemben. Ezt a döntési szabadságot az EK irányelvének 17. cikke is meghagyja az Európai Unió tagállamai számára, miközben az irányelv egésze az ipari minták iparjogvédelmi természetű oltalmát szabályozza. A Hágai Megállapodás új szövegének 2. cikke egyfelől nem hagy kétséget a nemzetközi lajstromozással keletkező oltalom iparjogvédelmi természetét illetően, másfelől a megállapodással összeegyeztethetőként említi a szerzői jogi védelem többlet lehetőségét. Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat - a nemzetközi egyezmények és az irányelv keretei között - a formatervezési minták jogi védelmét továbbra is iparjogvédelmi természetű oltalomként szabályozza.

2. Az irányelv 17. cikke megtiltja a mintának a szerzői jogi védelemből történő kizárását azon az alapon, hogy a mintát már lajstromozták, és az iparjogvédelmi oltalomban részesül. A tagállamoknak az előzőekben bemutatott szerzői jogi szabályozási szabadságát azonban ez a tilalom nem érinti. A Hágai Megállapodás új szövegének 2. cikke szintén megakadályozza, hogy valamely mintát a nemzetközi lajstromozására figyelemmel zárjanak ki a TRIPS-egyezménnyel és a szerzői jogi nemzetközi egyezményekkel összhangban biztosított szerzői jogi védelemből. Hatályos jogunkban a Tvr. 4. §-ának (2) bekezdésén kívül (amely csupán a szerző iparjogvédelmi és szerzői jogi alapon nyugvó díjigényeinek párhuzamosságáról szól) a kétféle jogi védelem egymáshoz való viszonyát rendező, kifejezett rendelkezés nem található, a joggyakorlat azonban a kumuláció lehetőségét ismeri és elismeri. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §-ához kapcsolódó indokolás szintén megerősítette a párhuzamos védelem lehetőségét. A kétféle jogi védelem viszonyának részletesebb szabályozására a törvényjavaslat sem vállalkozik; mindazonáltal megerősíti az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem kumulációjának lehetőségét (64. §).

3. Az Egyesült Királyság joga és a közösségi ipari mintaoltalomról szóló EK-rendelet tervezete egyaránt oltalmat ad lajstromozás nélkül is az ipari minták számára; igaz, az oltalom időtartama rövidebb, mint a lajstromozott mintáké, és a belőle eredő jogok is eltérnek a lajstromozott mintákhoz fűződő jogoktól. Az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem párhuzamosan igénybe vehető lehetőségei mellett, illetve jogbiztonsági megfontolások miatt nem indokolt, hogy a formatervezési minták számára a magyar jog is adjon lajstromozás nélkül ilyen rövidebb időtartamú és eltérő tartalmú oltalmat. A törvényjavaslat ezért a mintaoltalom keletkezését bejelentéshez és a mintaoltalom megadásához köti (15. §).

4. A design, avagy dizájn jogi védelmének megnevezése hatályos jogunkban "ipari mintaoltalom", az oltalom tárgyai az "ipari minták". Ez az elnevezés hagyományosnak mondható, hiszen az e tárgyban kiadott első magyar jogszabály, a kereskedelemügyi miniszter 107.709/1907. Ker. M. rendelete is az ipari mustrák és minták jogi oltalmáról és azok lajstromozásáról szólt. Másfelől a "dizájner"-szakmában az "(ipari) formatervezés" kifejezés honosodott meg, ezt ismerik. A köznyelvi szóhasználatban is inkább a "formatervezés" kifejezést azonosítják a dizájnnal, mint az "ipari mintát". A közösségi irányelv - a kezdeti elképzeléssel és az első tervezetekkel szemben - nem ipari minták oltalmáról szól, hanem csupán (jelző nélküli) mintákról rendelkezik; az oltalom tárgya a "design" ("dessin ou modèle", "Muster oder Modell"). Ez nyilvánvalóan összefügg azzal is, hogy az irányelv nemcsak ipari termékek, hanem kézműipari áruk megjelenésére is oltalmat biztosít.

E szempontok alapján a törvényjavaslat változtat az oltalom és az oltalom tárgyának megnevezésén; a javaslat a formatervezési minták oltalmáról rendelkezik. Mivel több jogszabály és a nemzetközi szerződések kihirdetett szövege (magyar fordítása) is ipari mintákat és ipari mintaoltalmat említ, célszerű egyértelművé tenni a terminológiai változtatás mellett is fennmaradó tartalmi egyenértékűséget [65. § (11) bek.]. Természetesen elképzelhető a hatályos jog szerinti terminológia fenntartása is; a törvényjavaslat azonban nem ebből az alternatívából indul ki, mivel a közérthetőséget, a kifejezőbb és pontosabb szóhasználatot, valamint a közösségi irányelvnek való aggálytalan megfelelést előbbre helyezi, mint a hagyományos elnevezés megőrzését.

Részletes indokolás

ELSŐ RÉSZ

A FORMATERVEZÉSI MINTA ÉS OLTALMA

I. Fejezet

A FORMATERVEZÉSI MINTAOLTALOM TÁRGYA

Az 1-11. §-hoz

Hatályos jogunk szerint az ipari termék új külső formája részesülhet mintaoltalomban [Tvr. 1. § (1) bek.]. Az oltalomból kizárt - egyebek között - az a minta, amely a termék rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolja, vagy amelyik kizárólag a termék műszaki megoldásának vagy rendeltetésének következménye [Tvr. 1. § (4) bek.]. A törvényjavaslat - a közösségi irányelvvel összhangban - mind az oltalom tárgyának meghatározásán, mind az oltalmazhatóság (pozitív és negatív) feltételein számottevően változtat.

A törvényjavaslat a közösségi irányelv 1. cikkével összhangban határozza meg a minta és a termék fogalmát [1. § (2)-(3) bek.]. A javaslat szerint formatervezési mintának számít valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek vagy a díszítésének a külső jellegzetességei eredményeznek. Nem követelmény, hogy a termék megjelenése - a minta - a termék rendeltetésszerű használata során szabad szemmel látható, érzékelhető legyen (ez csak a javaslat 5. §-ában szabályozott esetben számít oltalmazhatósági feltételnek). Nem köti a javaslat a formatervezési minta fogalmát, illetve oltalmazhatóságát esztétikai kritériumok teljesítéséhez sem. A funkcionális, azaz a termék műszaki megoldásával összefüggő külső jellegzetességek is oltalmazhatók; a termék új és egyéni jellegű megjelenésétől nem tagadható meg az oltalom pusztán azért, mert valamely műszaki megoldással párosul, abból adódik. A termék megjelenése minősül mintának; a megjelenés nem korlátozódik a formára, a termék alakjára; egyéb külső jellegzetességek (pl. a felhasznált anyagok sajátosságai vagy a színek) is oltalomképesek lehetnek. A minta egyaránt lehet síkbeli és térbeli.

Terméknek számít a javaslat szerint bármely ipari vagy kézműipari árucikk. Valamely készlet (pl. bútorgarnitúra vagy étkészlet) tekinthető egyetlen, egységes árucikknek is a forgalmazási viszonyok tükrében, a bejelentő választása szerint. Az ipari és a kézműipari árucikk kifejezés megfelel az irányelvnek, és valamelyest visszaidézi az 1907. évi rendelet (ld. az általános indokolás IV. 4. pontját) hagyományos szóhasználatát is. Mivel a minta szerinti termék lehet kézműipari, azaz kézműves munkával létrehozott árucikk is, nem indokolt az "ipari" jelző használata a minta és a mintaoltalom megnevezésében. Ebből következik továbbá, hogy az ipari alkalmazhatóság nem feltétele az oltalomnak.

A törvényjavaslat értelmező jelleggel, példálózva a termékek közé sorol több olyan dolgot is, amelyeknél ez a joggyakorlat biztonsága miatt szükségesnek látszik. A csomagolás és a kikészítés (vagyis mindaz, amit a terméknek a fogyasztók számára való "tálalásához", felkínálásához felhasználnak) a mai piaci viszonyok között fontos tárgya a formatervezésnek. Ugyanez áll a grafikai jelzésekre és a nyomdai betűformákra is. A javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy azok a részelemek is terméknek tekintendők, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak; ez azt jelenti, hogy megjelenésük önállóan is mintaoltalom tárgya lehet.

Noha a számítógépi program nem tekinthető terméknek, ez nem akadálya a számítástechnika alkalmazásához kötődő minták (pl. menüsorok, ikonok, képernyő-grafikai kialakítások) oltalmának.

A minta szerinti termék az a termék, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül [ld. a 6. § (2) bek.-ét]. Mivel a minta mindig valamely termék megjelenése, nem függetleníthető, nem vonatkoztatható el a terméktől. Másfelől a mintaoltalom - szemben a védjegyoltalommal - nem korlátozódik szükségképpen (még főszabályként sem) a mintaoltalmi bejelentésben megnevezett termékre; nincs olyan kapcsolat a minta és a mintaoltalmi bejelentésben megjelölt termék között, mint a védjegy és árujegyzéke között.

Elsősorban az 5. § alkalmazásában van jelentősége az összetett termék definíciójának. E meghatározás elsősorban azt jelöli meg az összetett termékeket megkülönböztető sajátosságként, hogy e termékek állagsérelem nélkül szétszedhetők az alkotóelemeikre, aminek következtében e termékek újból összeállíthatók ezekből vagy a közben kicserélt alkotóelemekből. A javaslat - hasonlóan az irányelvhez - nem használja az "alkotórész" polgári jogi kategóriáját [Ptk. 95. § (1) bek.], mivel nem csupán olyan alkotóelemei lehetnek valamely összetett terméknek, amelyek a polgári jogban alkotórésznek számítanak, illetve az alkotórészek sem minden esetben minősülnek a javaslat szerinti összetett termék alkotóelemeinek (1. §).

A minta oltalmazhatóságának két alapfeltétele: az újdonság és az egyéni jelleg [ld. a közösségi irányelv 3. cikkét és a javaslat 1. §-ának (1) bek.-ét]. Az előbbi objektív követelmény; teljesítése a minták puszta összevetésével és azonosságuk vagy különbözőségük megítélésével vizsgálható (hasonlóan a szabadalmi jogunkból ismert újdonsági követelményhez). A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek (2. §). Az egyéni jelleg megítélésében a tájékozott használóra tett összbenyomás a döntő; elbírálásakor a szerzőnek a minta kialakításában élvezett, műszaki és piaci körülményektől függő alkotói szabadságfokát is figyelembe kell venni. A tájékozott használó ("informed user", "utilisateur averti", "informierter Benutzer") felkészültsége és körültekintése - a szabadalmi jogban ismert "szakember" tudásához hasonlóan - olyan jogszabályban rögzített "zsinórmérték", amelynek alkalmazásában joggyakorlati egységre és kiszámíthatóságra lesz szükség (3. §).

Mind az újdonság, mind az egyéni jelleg megítélésekor az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott minták képezik a viszonyítás alapját. A Tvr. 1. §-ának (2) bekezdése ma abszolút, világviszonylatban vett újdonsági követelményt állít. Az irányelv 6. cikkében foglaltak ennél árnyaltabb helyzetet eredményeznek. A törvényjavaslat evvel összhangban úgy rendelkezik, hogy a bárki számára hozzáférhetővé vált minta kivételesen nem tekinthető nyilvánosságra jutottnak, ha a nyilvánosságra jutást eredményező események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazatban belföldön működő szakmai körök tudomására. Természetesen azok a minták, amelyeket akár belföldön, akár külföldön közzétettek, illetve meghirdettek az iparjogvédelmi hatóságok, minden esetben nyilvánosságra jutottnak tekintendők, hiszen a szakmai körök ezekhez kellő körültekintéssel és ésszerűen elvárható ráfordítások, erőfeszítések árán bármikor hozzájuthatnak. A gyakorlat számára fontos a javaslat 4. §-ának (3) bekezdésében adott türelmi idő, amely - a jogbiztonság sérelme nélkül - módot ad arra, hogy az oltalmi igény előterjesztéséről a minta szerinti termék akár egy éves forgalmazásának piaci tapasztalatai alapján döntsenek (4. §).

Az összetett termék [1. § (4) bek.] alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő minta esetében további oltalmazhatósági feltétel, hogy az alkotóelem látható legyen az összetett termék rendeltetésszerű használata során is. A javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy e láthatósági követelménynek a fogyasztó (végső felhasználó) részéről történő rendeltetésszerű használat során kell teljesülnie (5. §).

A javaslat az irányelv 11. cikkével összhangban szabályozza azokat az okokat, amelyek a mintát kizárják az oltalomból (6-10. §). Az irányelvben kötelezően előírt kizáró (elutasítási vagy megsemmisítési) okok közül csupán megsemmisítési jogalapként nevesíti azt az esetet, amikor a mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az a törvény szerint megillet [28. § (1) bek. d) pont]. A javaslat emellett az irányelvben fakultatív módon felsorolt valamennyi kizáró okot átveszi. A javaslat 10. §-ában szabályozott kizáró okok - az irányelv 11. cikkében foglaltak miatt - csak akkor vehetők figyelembe és szolgálhatnak a bejelentés elutasításának alapjául, ha az oltalomban való részesítéssel szemben az erre jogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalnál észrevételt tesz [11. § c) pont]; ennek szabályozási következményeit a javaslat több más rendelkezése [46. § (3) bek., 47. § (2) bek. a) pont, 50. § (1) bek.] is tükrözi.

Újdonság a hatályos joghoz képest az is, hogy egyes kizáró okok [a 6. § (1) és (2) bek.-ében foglaltak] csak a mintát alkotó, meghatározott külső jellegzetességekre, míg más kizáró okok - hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz - magára a minta egészére vonatkoznak.

Ellentétben a Tvr. 1. §-a (4) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltakkal, a javaslat szerint csupán az számít a külső jellegzetességet az oltalomból kizáró oknak, hogy az kizárólag a termék műszaki rendeltetésének a következménye (ez áll összhangban az irányelv 7. cikkével is). Amint arra az indoklás már utalt, a funkcionális, vagyis a termék műszaki megoldásából adódó külső jellegzetességek is oltalmazhatók. Szintén nem érinti az oltalmazhatóságot, hogy a minta, illetve a külső jellegzetesség befolyásolja-e - akár előnyösen, akár hátrányosan - a termék rendeltetésszerű használatát. A javaslat továbbá - az irányelv 7. cikkével egyezően - szabályozza azt az esetet is, amikor a külső jellegzetességet az illeszkedés, az összeillés kényszere ("must fit") határozza meg (6. §).

Az irányelv 8. cikkének megfelelően kizártak az oltalomból a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző minták. A minta nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert hasznosítása valamely jogszabállyal ellentétben állna. A közrend fogalmának e rendelkezés alkalmazásában a francia "ordre public", illetve az angol "public policy" fogalmával azonos jelentést kell tulajdonítani, amely tartalmilag jogrendszerünk alapvető intézményeit és elveit foglalja magában (7. §).

Az irányelv 11. cikkében engedett szabályozási lehetőséggel élve zárja ki a javaslat az oltalomból azokat a mintákat, amelyek bizonyos közérdekű jelzésekből állnak vagy ilyen jelzéseket engedély nélkül felhasználnak (8. §).

A törvényjavaslat a korábbi szabadalmi jogunkból ismert "igényrontási" konstrukcióval zárja ki a kettős mintaoltalom megadását (9. §).

A Vt. 5. §-ában foglaltakhoz hasonlóan - ismét élve az irányelv 11. cikkében felkínált szabályozási lehetőséggel - a javaslat kizárja azoknak a mintáknak az oltalomban részesítését is, amelyek mások meghatározott - iparjogvédelmi, szerzői jogi vagy pl. versenyjogi - jogaiba ütköznének. E kizáró okok - amint arról az indokolás már említést tett - csak a jogosult [ideértve a 10. § (1) bek.-ében említett "korábbi használót" is] észrevétele alapján vehetők figyelembe; a Magyar Szabadalmi Hivatal tehát ezekre az okokra ex officio hivatkozva nem utasíthatja el a mintaoltalmi bejelentést (10. §).

A törvényjavaslat összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a bejelentő oltalmat kap a mintájára; megfogalmazásával egyértelművé teszi, hogy az iparjogvédelmi hatóságnak nincs diszkrecionális jogköre a mintaoltalom engedélyezését illetően. E - pozitív és negatív - feltételek az oltalmazhatóság szükséges és elégséges feltételei: a pozitív feltételek együttes megléte esetén és valamennyi negatív feltétel (azaz kizáró ok) hiányában a mintára oltalmat kell adni (11. §).

II. Fejezet

A MINTÁBÓL ÉS A MINTAOLTALOMBÓL EREDŐ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

A 12-21. §-hoz

A minta megalkotójának, azaz a minta szerzőjének személyhez fűződő jogait és a mintaoltalomra való igényjogosultságot a javaslat - garanciális jelentőségükre tekintettel - önállóan, a szabadalmi törvényre való utalás nélkül, de az iparjogvédelmi jogalkotásunkban már meghonosodott módon szabályozza (12-13. §). A szolgálati és az alkalmazotti minták esetében a szabadalmi törvény irányadó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását úgy írja elő, hogy egyfelől a legfontosabb kérdésekben önálló szabályokat tartalmaz, másfelől egyértelművé teszi: milyen eltérésekkel kell a szabadalmi törvény rendelkezéseit alkalmazni e tárgykörben (14. §).

A törvényjavaslat a mintaoltalom tartalmát - az oltalomból eredő jogokat és korlátjaikat -, valamint terjedelmét a közösségi irányelv 9. és 12-13. cikkével összhangban, a hatályos iparjogvédelmi törvényekben is alkalmazott szerkezeti és terminológiai megoldásokra építve szabályozza. A mintaoltalom lényege, hogy a mintát csak az oltalom jogosultja hasznosíthatja; a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát. A hasznosítási cselekmények leginkább tipikus fajtáit a javaslat példálózva sorolja fel, egyúttal megadja azoknak a cselekményeknek a kimerítő jellegű listáját is, amelyekre az oltalom nem terjed ki, amelyektől tehát a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el másokat (16-17. §).

A közösségi irányelv 14. cikke meghagyja a tagállamok szabályozási szabadságát arra vonatkozóan, hogy az összetett termékek eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából megengedik-e valamely összetevő mintájának a hasznosítását az oltalom jogosultjának engedélye nélkül is. E szabadság annyiban korlátozott, hogy a tagállamok új rendelkezéseket csak az említett összetevők piacának liberalizálására vezethetnek be. A hatályos jog, a Tvr. jelenleg nem enged ilyenfajta kivételt a mintaoltalom alól. Nem fűződik gazdasági érdek e helyzet megváltoztatásához, hiszen a hazai beszállítói ipar is a jogilag rendezett, számára is biztonságot nyújtó üzleti kapcsolatokban, illetve a rosszabb minőségű alkatrészek és más alkotóelemek piacra lépésének megakadályozásában érdekelt. E kérdéskörben tehát a hatályos jogi helyzet fenntartása a kívánatos, figyelemmel arra is, hogy a javaslat elfogadása esetén az új törvényt e tárgyban az oltalomból eredő jogok kiterjesztése céljából - az irányelv 14. cikke miatt - már nem lehetne módosítani.

A Tvr. 5. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján jelenleg az ipari mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart és ez az időtartam egy alkalommal további öt évvel meghosszabbítható. A TRIPS-egyezmény 26. cikkének (3) bekezdése szerint az oltalmi időnek legalább tíz évig kell tartania. A Hágai Megállapodás új szövegének 17. cikke szerint a nemzetközi lajstromozás öt évre szól a lajstromozás napjától; ez az időtartam öt-öt évre meghosszabbítható és hosszabbítás esetén az oltalom a nemzetközi lajstromozás napjától számított tizenöt évig tart, kivéve, ha valamely Szerződő Fél a nemzeti eljárásban lajstromozott mintákra hosszabb időtartamú oltalmat engedélyez. Ez utóbbi esetben a nemzetközi lajstromozással keletkező oltalom is e hosszabb időtartamra szól. Az irányelv 10. cikke alapján a mintaoltalom a bejelentés napjától számított egy vagy több ötéves időszakra szól. A jogosult kérheti az oltalmi idő öt-öt évvel való meghosszabbítását; a védelmi idő maximuma azonban huszonöt év.

Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat huszonöt évben állapítja meg a mintaoltalom lehetséges leghosszabb időtartamát. Az oltalmi idő kezdetben a bejelentési naptól számított öt évig tart; legfeljebb négyszer - a megújítási eljárás szabályai (51-53. §) szerint - öt-öt éves időtartamra megújítható (15. és 19. §).

A mintaoltalom nemcsak az oltalmazott mintával teljes mértékben azonos mintákra terjed ki, hanem azokra is, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást (20. §).

A törvényjavaslat rendelkezik a mintaoltalomból eredő vagyoni jogosultságok forgalomképességéről, megterhelhetőségéről, valamint a szabadalmi licenciaszerződésekre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásának előírásával szabályozza a mintaoltalmi licenciaszerződéseket (21. §).

III. Fejezet

A MINTA ÉS A MINTAOLTALOM BITORLÁSA

A 22-24. §-hoz

A javaslat a jogsértéseket - a minta és a mintaoltalom bitorlását - a többi iparjogvédelmi jogszabállyal egyezően, a szabadalmi törvény idevágó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazására építve szabályozza. A javaslat ennek megfelelően a bitorlás két formájáról szól. A minta bitorlása lényegében a minta mint szellemi alkotás "eltulajdonítása", az erre vonatkozó személyhez fűződő és vagyoni jogok jogtalan elsajátítása. A mintaoltalom bitorlása pedig a mintaoltalomból folyó kizárólagos hasznosítási jog megsértése. A törvényjavaslat fenntartja - elsősorban az érdekeltek egybehangzóan támogató álláspontjára tekintettel - a nemleges megállapítási eljárás lehetőségét. A nemleges megállapítás jól szolgálhatja a jogbiztonságot, hiszen - különösen határesetekben - módot ad a hasznosítani kívánt termék jogi státuszának tisztázására (22-24. §).

IV. Fejezet

A MINTAOLTALOM MEGSZŰNÉSE

A 25-29. §-hoz

A közzététellel keletkező mintaoltalom - a bejelentés napjára visszaható hatállyal - két okból szűnhet meg: a bejelentés jogerős elutasítása esetén, valamint akkor, ha a bejelentő az ideiglenes oltalomról lemondott (25. §).

A végleges mintaoltalom megszűnésének okai között is szerepel a lemondás; emellett természetszerűleg megszűnési ok az is, ha az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt. A mintaoltalom megsemmisítése pedig az oltalomnak a keletkezésére visszaható hatállyal való megszűnését eredményezi (25. §).

Az oltalomról való lemondásnak természetszerűleg vannak bizonyos feltételei és korlátjai, melyeket a javaslat a többi iparjogvédelmi törvénnyel összhangban határoz meg. Több mintára vonatkozó mintaoltalomról részlegesen, azaz a minták csupán egy része tekintetében is le lehet mondani (27. §).

A mintaoltalom megsemmisítésére vonatkozó szabályok közül figyelmet érdemel, hogy - a közösségi irányelv 11. cikkének (7) bekezdésével összhangban - megsemmisítés helyett a mintaoltalom változtatással (ld. a 48. §-t is) fenntartható, ha a változtatást követően nem volna helye a mintaoltalom megsemmisítésének. A több mintára megadott oltalmat pedig megfelelően korlátozni kell, ha a megsemmisítés feltételei csak a minták egy részére állnak fenn. Egyes megsemmisítési jogcímeket csak a törvényjavaslat 57. §-ának (2) bekezdésében erre felhatalmazott személyek érvényesíthetnek (25-29. §).

MÁSODIK RÉSZ

A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL ELJÁRÁSA MINTAOLTALMI ÜGYEKBEN

V. Fejezet

A MINTAOLTALMI ELJÁRÁSOK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A 30-33. §-hoz

A Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó mintaoltalmi eljárások általános szabályait a törvényjavaslat a szabadalmi törvény bevált megoldásaira építve, a mintaoltalmi eljárások sajátosságaihoz igazodó eltérésekkel állapítja meg. Emellett háttérjogszabálynak számít az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény is. Az Áe.-t a javaslat által meghatározott különös rendelkezéseknek megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni [ld. az Áe. 3. §-ának (6) bek.-ét]; az Áe.-t mintaoltalmi ügyekben tehát csak akkor kell alkalmazni, ha a javaslat vagy más iparjogvédelmi jogszabály másként nem rendelkezik (30-33. §).

VI. Fejezet

MINTAOLTALMI NYILVÁNTARTÁSOK, HATÓSÁGI TÁJÉKOZTATÁS

A 34-35. §-hoz

A Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmi bejelentésekről és a minták oltalmáról két közhitelű nyilvántartást vezet: a bejelentések nyilvántartását és a mintaoltalmi lajstromot. E nyilvántartásokba a mintaoltalmi jogokkal összefüggő valamennyi tényt és körülményt be kell jegyezni; ezekről a javaslat példálózó felsorolást ad. A bejegyzésnek az a hatálya, hogy jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben bármely jogra, illetve teherre csak a lajstromba való bejegyzés alapján lehet hivatkozni. A javaslat e nyilvántartások tekintetében is a szabadalmi törvény idevágó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő (34. §).

A magyar iparjogvédelmi hatóság hivatalos lapja 1896 óta jelenik meg folyamatosan. A Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő alapvető rendeltetése az iparjogvédelmi hatósági tájékoztatások közlése. A törvényjavaslat a mintaoltalmi hatósági tájékoztatásra vonatkozó alapvető szabályokat állapítja meg, a főbb tájékoztatási alkalmak és a közlendő adatok nem kimerítő jellegű felsorolásával (35. §).

VII. Fejezet

A MINTAOLTALOM MEGADÁSÁRA IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

A 36-50. §-hoz

A törvényjavaslat szabályai alapján a mintaoltalom megadására irányuló eljárás a szabadalom megadására irányuló eljárás modelljét követi - több egyszerűsítéssel, illetve egyéb eltéréssel.

Noha a Hágai Megállapodás 1999. évi szövege 5. cikkének (2) bekezdése a nemzetközi bejelentés tartalmát illetően - a nemzeti jogalkotó választása szerint - lehetővé teszi leírás és igénypontok megkövetelését is, a javaslat ilyen követelményt (a hatályos joggal egyezően) nem támaszt (36. §).

A bejelentési nap elismerésének feltétele, hogy a bejelentés a minta ábrázolását és a termék megnevezését is tartalmazza, függetlenül attól, hogy mindezek alakszerűek-e (37. §).

A Hágai Megállapodás új szövege 5. cikkének (4) bekezdése és a kapcsolódó szabályzat 7. szabályának (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy a Nemzetközi Osztályozás azonos osztályába tartozó termékekre vonatkozó több mintát is egy nemzetközi bejelentésbe foglaljanak. A megállapodás 13. cikke mindazonáltal megőrzi a Szerződő Felek jogalkotási szabadságát a minta, avagy a mintaoltalmi bejelentés egységét illetően. Ezzel a lehetőséggel a törvényjavaslat annyiban él is, hogy többletfeltételként azt is előírja: az egy bejelentésbe foglalt mintákat a tájékozott használóra tett összbenyomást befolyásoló közös külső jellegzetességek kapcsolják össze (38. §).

A mintaoltalom megadására irányuló eljárás annyiban egyszerűbb az analóg szabadalmi eljárásnál, hogy - egyebek között -

- a bejelentési díj mellett nincs külön kutatási díj;

- az újdonságkutatási jelentést a Hivatal csak kérésre küldi meg, és az újdonságkutatás elvégzéséről nem jelenik meg külön hatósági tájékoztatás;

- az érdemi vizsgálatot nem kell a bejelentőnek külön kérelmeznie; az érdemi és az alaki vizsgálat ezért nem képezi az eljárás két egymástól elkülönülő szakaszát; érdemi vizsgálatnak a közzétételt megelőzően is helye van, viszont a 10. §-ban foglalt, csak észrevétel alapján figyelembe vehető kizáró okok miatt a mintaoltalmat csak a közzétételtől számított legalább egy hónap elteltével lehet megadni, hogy kellő idő maradjon az észrevétel előterjesztésére.

Jelenleg a Tvr. a mintaoltalmi bejelentés közzététele tekintetében a szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő. A Hágai Megállapodás új szövege módot ad a nemzetközi bejelentés közzétételének halasztására (ld. a 11. cikket és a szabályzat 17. szabályát). Az általános szabály szerint a közzétételt az elsőbbség időpontjától számított harminc hónapig lehet elhalasztani. A Szerződő Felek ennél rövidebb időtartamot is előírhatnak (ekkor a legrövidebb időtartamot kell alapul venni a nemzetközi bejelentésben megjelölt Szerződő Felek jogában előírtak közül); továbbá kizárhatják a halasztás lehetőségét (ebben az esetben az az általános szabály érvényesül, amely szerint a nemzetközi lajstromozást az annak napjától számított hat hónap elteltével teszik közzé). Harminc hónapnál rövidebb időtartamra megengedett halasztás vagy a halasztás lehetőségének kizárása esetén viszont számolni kell azzal, hogy a közzététel halasztásában érdekeltek nem tesznek az érintett Szerződő Félre vonatkozó nemzetközi bejelentést és így termékeikkel, illetve befektetéseikkel is elkerülik az adott ország piacát. A Szerződő Fél a halasztás időtartamát természetesen csak annyiban és annyival csökkentheti, amennyiben nemzeti joga a nemzeti úton tett bejelentésekre sem állapít meg hosszabb közzétételi halasztási lehetőséget.

Mindezek alapján a javaslat úgy rendelkezik, hogy a mintaoltalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított kilenc hónap elteltével kell közzétenni; módot ad viszont a korábbi közzététel kérelmezésére és - díjfizetés ellenében - a közzététel halasztására is; harminc hónapon túl azonban a közzététel nem halasztható. Megfelelő díjszabással kell elérni, hogy a közzététel harminc hónapig való halasztását a bejelentő csak a valóban indokolt esetekben kérje.

A módosítás, a mintaoltalmi bejelentés megváltoztatásának szabályait a javaslat az irányelv 11. cikkének (7) bekezdésében foglaltakkal összhangban határozza meg. A minták azonosságát változtatás esetén is a 2. §-ban az azonosság mérlegeléséhez adott szempontok alapján kell megítélni. A javaslat lényegében az Szt.-vel egyezően rendelkezik a mintaoltalmi bejelentés megosztásáról (39-50. §).

VIII. Fejezet

EGYÉB MINTAOLTALMI ELJÁRÁSOK

Az 51-60. §-hoz

A javaslat az egyéb mintaoltalmi eljárások körében szabályozza mindazokat a hatósági eljárásokat, amelyek a mintaoltalom megadását követően indulhatnak, és amelyeknek tárgya a minta már megadott oltalma. Ezek az eljárások a következők: a megújítási, a megosztási, a megsemmisítési és a nemleges megállapítási eljárás. Az utóbbi kettőben - az Szt.-nek a 33. § (1) bekezdésében előírt megfelelő alkalmazása folytán - a Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el. E két eljárás kontradiktórius jellegű, azaz ellenérdekű felek jogvitájának rendezésére szolgál.

A megújítási eljárást a törvényjavaslat a védjegyoltalom megújítására szolgáló eljárás modelljére építve, de annál egyszerűbben szabályozza; a megújítást nem köti a bejelentésekre irányadó alakiságok teljesítéséhez (pl. a minta ábrázolásának újbóli benyújtásához). Ennyiben a mintaoltalom megújítására irányuló eljárás mintegy "félúton" található a szabadalom fenntartása és a védjegyoltalom megújítására irányuló eljárás között (51-53. §).

A törvényjavaslat - a védjegyjogi analógiát e körben is felhasználva - külön szabályozza a több mintára adott oltalom megosztására szolgáló eljárást. A megosztás a minták, illetve a minták egyes csoportjainak szétválasztásával történik. Ellentétben a megújítási eljárással, ilyenkor alkalmazni kell a mintaoltalmi bejelentés kellékeire vonatkozó rendelkezéseket, továbbá megosztás esetén sor kerül új mintaoltalmi okirat kiadására is (54-56. §).

A megsemmisítési eljárás szabályaiban eltérés az Szt.-hez képest, hogy az egy mintaoltalom ellen irányuló több megsemmisítési kérelmet csak lehetőség szerint kell egy eljárásban elintézni, egyebekben a javaslat e tárgyban a szabadalom megsemmisítésére irányuló eljárás szabályait tükrözi (57-58. §).

A nemleges megállapítási eljárás is a szabadalmi törvényből ismert szabályok szerint folyik; eltérés, hogy a nemleges megállapítási kérelmet csak egy termék tekintetében lehet benyújtani (59-60. §).

HARMADIK RÉSZ

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MINTAOLTALMI ÜGYEKBEN

IX. Fejezet

A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL HATÁROZATAINAK MEGVÁLTOZTATÁSA

A 61-62. §-hoz

A törvényjavaslat megőrzi a mintaoltalmi ügyekben folyó bírósági eljárások hagyományos csoportosítását. Egyrészt szabályozza a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak megváltoztatására irányuló nemperes eljárást (61-62. §); másrészt megállapítja az ún. mintaoltalmi perek speciális szabályait [63. § (1)-(2) bek.]. A többi mintaoltalmi ügy pedig a "mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügy" kategóriájához sorolható [ilyenek pl. a szolgálati minta szerzőjének díjazásával vagy a licenciaszerződésekkel kapcsolatos perek; 63. § (3) bek.]. Mindhárom ügytípusnál a törvényjavaslat az azonos fajtájú szabadalmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő.

X. Fejezet

MINTAOLTALMI PEREK

A 63. §-hoz

A mintaoltalmi perek közé a bitorlási perek, valamint a mintaoltalom felélesztésével összefüggő továbbhasználati jog [67. § (8) bek.] fennállásával kapcsolatos perek tartoznak. E perekben és a mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben egyaránt a szabadalmi perekre, illetve jogvitákra irányadó szabályok szerint kell eljárni.

NEGYEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XI. Fejezet

A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE; VEGYES, ÁTMENETI ÉS MÓDOSULÓ RENDELKEZÉSEK

A 64-69. §-hoz

A javaslat - az általános indokolás IV. 2. pontjában kifejtettekre figyelemmel - megerősíti az iparjogvédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem kumulációjának lehetőségét (64. §).

A javaslat a szokásos záró rendelkezéseken túlmenően számos átmeneti rendelkezést tartalmaz, valamint a többi iparjogvédelmi törvényt és az Szjt.-t fontos kérdésekben módosítja.

A törvényjavaslat átmeneti rendelkezései közül figyelmet érdemelnek azok [a 65. § (5)-(10) bekezdései], amelyek módot adnak a törvény hatálybalépésekor hatályban lévő (tehát az eredetileg legfeljebb csak tíz évre szóló) mintaoltalomnak az új szabályok szerint történő - akár az oltalmi idő huszonöt éves maximumáig terjedő - megújítására is; a tíz éves oltalmi idő lejárta után történő megújítás viszont azzal a következménnyel jár, hogy a mintaoltalom az új törvény rendelkezései szerint - a tíz éves oltalmi idő lejáratának napjára visszaható hatállyal - akkor is megsemmisíthető lesz, ha a korábban hatályos szabályok szerint ennek nem volna helye. A javaslat átmeneti rendelkezései [a 65. § (8)-(9) bekezdésében foglaltak] emellett lehetővé teszik a törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül a tíz éves oltalmi idő lejárta miatt megszűnt mintaoltalomnak az új - huszonöt éves - oltalmi időtartamból még hátralévő időre történő felélesztését. Az öt éves időhatárt az időmúlás következményeinek figyelembevétele indokolja; a továbbhasználati jog biztosítása pedig azt tükrözi, hogy a felélesztett oltalmú minta időközben a közkincs körébe került, ahonnét éppen a felélesztés révén vonhatták ki.

A módosítások jelentős része a jogszabályok közötti összhang biztosítását célozza. Különösen igaz ez a Hmtv. módosításaira [66. § b) pont és 67. § (1) bek. a)-e) pont], hiszen e törvény eredetileg a korábbi szabadalmi törvényre hivatkozott, amelynek a helyébe azóta az Szt. lépett. A törvényjavaslat elfogadása esetén pedig az ipari (immár formatervezési) minták és a használati minták viszonya is változni fog (pl. a jövőben nem lesz mód a két oltalmi forma között a származtatás révén való "átjárásra"). A Vt. egyes módosításait emellett a további jogharmonizáció is megkívánja.

A TRIPS-egyezmény 27. cikkének (2) bekezdésében foglaltak indokolják az Szt. 6. §-a (2) bekezdésének módosítását [66. § c) pont]. Hasonlóképpen a TRIPS-egyezménnyel függ össze az Szt. 19. §-a (6) bekezdése b) pontjának módosítása [67. § (1) bek. h) pont]. A Kereskedelmi Világszervezetben az EK részéről Kanada ellen kezdeményezett vitarendezési eljárásban hozott döntés is megerősítette, hogy hatályos jogunk e rendelkezése alapvetően megfelel a TRIPS-egyezménynek (így különösen az egyezmény 30. cikkének), viszont aggálytalanná akkor válik, ha - összhangban a TRIPS-egyezmény 27. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal - technológiailag semleges (azaz nem csupán a gyógyszerekre összpontosító) megfogalmazást kap.

Az Szt. 15. §-ának módosítása [67. § (1) bek. f) pont] feloldja a találmányi díjszerződések egyoldalú kógenciáját, egyértelművé teszi e szerződések polgári jogi besorolását, valamint azt, hogy olyan - mindkét fél számára nagyobb, de egyben megosztott kockázatot hordozó - találmányi díjszerződés is köthető, amelyben meghatározott összegű díjat állapítanak meg a feltaláló jövőben megalkotásra, illetve értékesítésre kerülő találmányaival kapcsolatban. E módosítást külön - valamennyi érintett bevonásával működő - munkacsoport készítette elő, amelynek jelentése a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjának, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőnek a mellékletében is megjelent (Iparjogvédelmi Szemle, 2000. decemberi szám).

A javaslat - a nemzeti szabványok szerzői jogi védelmének vizsgálatából levont következtetésekkel és az európai szabványügyi szervezetek igényeivel, illetve tagfelvételi feltételeivel összhangban - a nem kötelező szabványok szerzői jogi védelmének bevezetése érdekében, illetve azzal összefüggésben rendelkezik az Szjt. módosításáról is [66. § d) pont és 67. § (1) bek. k)-l) pont].