EH 2010.2209 A közlekedési bűncselekmények elbírálása körében a sebességtúllépés "megtévesztő" jellege megítélésekor nem lehet kizárólag annak a mértékét figyelembe venni, a sebességtúllépésnek az adott közlekedési helyzetben betöltött szerepe a döntő [Btk. 187. §; 6/1998. BJE].
A városi bíróság a 2009. április 6. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja] állapította meg, és ezért őt 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre és 1 év 8 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A fogházbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
A városi bíróság ítéletében az alábbi történeti tényállást állapította meg:
A terhelt 2007. július 24. napján 14.05 órakor lakott területen, a főúton közlekedett.
Ugyanebben az időpontban a terhelttel szemben a bal oldali forgalmi sáv középtájékán közlekedett Cs. G. A. sértett motorkerékpárral, 100-105 km/óra körüli sebességgel.
A terhelt a járműve sebességét csökkentette, balra irányjelzett azért, hogy útját balra nagyívben bekanyarodva az úttest bal oldala mellett levő egyik kapubejáró felé folytassa tovább és ott megálljon.
A terhelt a balra nagyívben történő bekanyarodás megkezdése előtt, figyelmetlensége miatt, rosszul mérte fel a vele szemben, a bal oldali forgalmi sávban közlekedő Cs. G. A. sértett által vezetett motorkerékpárt, annak továbbhaladási elsőbbséget nem biztosított és mintegy 10-15 km/óra körüli sebességgel a balra bekanyarodást megkezdte. A balra kanyarodás végrehajtása során a terelővonalon mintegy fél métert áthaladt úgy, hogy a sértett által vezetett motorkerékpár vele szemben, tőle mintegy 33-35 méter körüli távolságban volt.
Cs. G. A. sértett a veszélyhelyzet felismerésének pillanatában haladási sebességéhez képest féktávolságon belül járt, így a motorkerékpárja első kerekével fékezés és irányváltoztatás nélkül az elé behaladó személygépkocsi bal oldalának ütközött.
Az ütközés következtében Cs. G. A. sértett a motorkerékpárról az úttestre zuhant, míg a motorkerékpárja a terhelt által vezetett gépkocsi jobb hátsó kereke alá préselődött, melynek következtében a terhelt által vezetett személygépkocsi a bal oldalára dőlve a terhelt haladási irányát tekintve bal oldali útpadkára sodródott és ott került nyugalmi helyzetbe.
A baleset következtében Cs. G. A. sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, hogy a helyszínen életét vesztette.
A terhelt utasa, H. S. V. sértett maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást szenvedett.
A közúti balest azért következett be, mert a terhelt magatartásával megszegte a KRESZ 31. § (5) bekezdés c) pont I. fordulatában írt rendelkezését, míg Cs. G. A. sértett megszegte a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pont IV. fordulatában írt rendelkezését, ezen KRESZ-szabályszegés azonban a bekövetkezett balesettel közvetlen ok-okozati összefüggésben nem áll.
A megyei bíróság a 2010. január 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletének tényállását kizárólag azzal egészítette ki, hogy Cs. G. A. sértett a veszélyhelyzet felismerésének pillanatában a megengedett 50 km/óra sebesség alkalmazásához képest is lassító fékezés mellett szintén féktávolságon belül járt motorkerékpárjával, de még a vészfékezés alkalmazása mellett is a féktávolság határán volt. A megyei bíróság az ekként kiegészített tényállás alapján bírálta felül a városi bíróság ítéletét.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen meghatalmazott védője útján a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben kifejtette, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Legfelsőbb Bíróság 6/1998. számú jogegységi határozatában foglaltakat, mivel a jogegységi határozatban foglaltak szerint az elsőbbségadásra kötelezett ugyan általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult sebességét túllépte, azonban felelősségét kizárhatja, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülmények tekintetében az elsőbbségre jogosult őt megtévesztette. A védő álláspontja szerint az adott esetben a megengedett sebesség kétszeresével közlekedő elsőbbségre jogosult sebessége oly mértékben megtévesztő volt, hogy az a terhelt büntetőjogi felelősségét kizárja.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Utalt arra, hogy a megengedett legnagyobb sebesség mellett is a lassító fékezés esetén számított féktávolság határán belül közlekedő járművet feltétlenül olyannak kell tekinteni, amelyre a kanyarodási manővert végrehajtó terheltnek számítania kellett volna, elsőbbségadási kötelezettségét vele szemben teljesítenie kellett volna.
A védő felülvizsgálati indítványbeli érvelésének központi eleme, hogy a megengedett sebesség kétszeresével haladó sértett sebessége megtévesztő volt, a védő ezzel egyenértékűnek tekinti, hogy ez a sebesség a terheltet megtévesztette és ennek következtében a bekövetkezett balesetért nem a terhelt, hanem a sértett a felelős.
A jogegységi határozatban az adott sebességtúllépéshez a felelősség kizárása azonban nem automatizmusként, hanem lehetőségként kapcsolódik. Mindig az adott körülmények között vizsgálandó, hogy a mértékénél fogva megtévesztésre alkalmas sebességtúllépés az adott helyzetben az elsőbbségadásra kötelezettet ténylegesen megtévesztette-e.
Ebben a gondolatmenetben azt a tényt alapul véve, hogy a felezővonal terhelti gépkocsi általi átlépésekor - vagyis amikor a terhelt esetleges elsőbbségadási kötelezettségének még eleget tehetett volna - a sértetti motorkerékpár a terhelt gépkocsijához már olyan közel járt, hogy az adott útszakaszon megengedett sebesség mellett is a lassító fékezéssel számított féktávolságon belül lett volna, rögzíthető, hogy a terhelt elsőbbségadási kötelezettsége fennállt. Az elsőbbségadási kötelezettség ugyanis lassító fékezésre kényszerítés mellett is sérelmet szenved. Innentől pedig a terhelti büntetőjogi felelősség fennáll és a sértetti közrehatás - miként azt az adott esetben a másodfokú bíróság meg is állapította - legfeljebb közreható tényező lehet.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló, így a felülvizsgálati indítvány alaptalan, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.