BH 2012.1.11 Nincs jogi akadálya annak, hogy a károsult (vagy vagyonbiztosítója) a felelősségbiztosító mellett a kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkező károkozót is perelje az okozott kár megtérítésére. A károkozó és a felelősségbiztosítója - mint egyetemleges kötelezettek - egyetemlegesen felelnek [Ptk. 345. § (1) bek., 567. § (3) bek., 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. 8. § (1) bek.]

A II. r. alperes az általa vezetett, de Cs. G. tulajdonában álló IRA-579 forgalmi rendszámú személygépkocsival 2006. február 26-án közlekedési balesetet okozott, amelynek során kár keletkezett a P. F. tulajdonában álló személygépjárműben. A II. r. alperes elismerte a káresemény bekövetkeztéért fennálló felelősségét, az általa vezetett gépjármű az I. r. alperesnél rendelkezett érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A károsult személygépkocsi kárfelvételét az I. r. alperes végezte el, majd megküldte azt a kár előzetes rendezése érdekében annak Casco biztosítója, a felperes részére. A felperes 10%-os önrész levonását követően 2006. május 29-én 2 141 100 forintot fizetett ki a gépjármű tulajdonosának, majd felhívta az I. r. alperest az összeg megtérítésére, aki azonban a felhívásnak nem tett eleget.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése, 344. §-ának (1) bekezdése, valamint 558. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezze az alpereseket, a II. r. alperes által okozott kár károsultjának kifizetett összeg, azaz 2 141 100 forint és annak 2006. május 29-étől járó törvényes mértékű késedelmi kamatainak a megfizetésére. Másodlagosan, arra az esetre, ha a követelése az I. r. alperestől nem hajtható be, a károkozó II. r. alperes mögöttes felelősségének megállapítását, míg harmadlagosan az alperesek együttes marasztalását kérte.

Az I. r. alperes a követelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatta, a kamatfizetés kezdő időpontját az iratok részére történt megküldésének napjától ismerte el.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a káresemény bekövetkezésekor érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett. A felperes késlekedett az I. r. alperessel szembeni igény érvényesítésével, és nem tájékoztatta őt az I. r. alperes elutasító magatartásáról még olyan időpontban, amikor eredménnyel léphetett volna fel a felelősségbiztosítójával szemben.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 2 141 100 forintot és ennek az I. r. alperes tekintetében 2006. május 25. napjától a II. r. alperes vonatkozásában 2008. október 3. napjától járó kamatát. Megállapította, hogy a II. r. alperes a tartozás megfizetésére csak akkor köteles, ha a marasztalás összege az I. r. alperestől nem volt behajtható, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése szerint jogosult volt az általa kifizetett kárösszeg vonatkozásában a kárért felelős személlyel szemben fellépni. A kötelező felelősségbiztosításról szóló - ekkor hatályban volt - 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: rendelet) 2. §-ának (2) bekezdése szerint az I. r. alperes, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a II. r. alperes felelőssége is fennállt.

Az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettsége a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a felperes részéről történt kifizetés időpontjától kezdődően, a II. r. alperesé pedig az I. r. alperes fizetésképtelensége folytán reá kiterjesztett keresetről való tudomásszerzésétől áll fenn.

Az elsőfokú bíróság szerint az alperesek tekintetében a közös károkozás szabályai nem alkalmazhatóak, a felperes által kifizetett összeg megtérítésére eltérő jogszabályok alapján kötelesek azzal, hogy a felperes bármelyiküktől kérhetett teljesítést, így egyszerű pertársaknak tekinthetőek. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel a II. r. alperes mögöttes felelősségének megállapításával kötelezte az alpereseket a tartozás megfizetésére.

A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és mellőzte "a II. r. alperes a tartozás megfizetésére csak akkor köteles, ha a marasztalás összege az I. r. alperestől nem volt behajtható" rendelkezést, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése szerint a felelősségbiztosítás alapján - főszabályként - a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt az olyan kár megtérítése alól, amelyért ő felelős. A (2) bekezdés értelmében a biztosító a kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti ki, de a károsult közvetlenül a biztosító ellen igényt nem érvényesíthet. Ez alól kivételt jelent a rendelet 8. §-ának (1) bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy a károsult a biztosítási szerződés keretei között a kárigényét közvetlenül a károkozó felelősségbiztosítójával szemben érvényesítse. Gépjárművel okozott kár esetén tehát a károsult választhatja meg azt, hogy követelését kivel szemben érvényesíti.

A gépjármű kötelező felelősségbiztosítás egy olyan három alanyú jogviszony, amelynek célja azoknak a károknak a megtérítése, amelyeket a biztosított harmadik személynek okoz, és megtéríteni köteles. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának kártérítési felelősségét azonban nem érinti az a körülmény, hogy a kárért a biztosító a felelősségbiztosítás szabályai szerint helytállni köteles. Ebben a jogviszonyban a biztosított nem mint károsult, hanem mint kárért felelős személy vesz részt. A károsult tehát ebben a speciális jogviszonyban nem kerül a biztosítóval, vagy a károkozóval szerződéses kapcsolatba.

A közös károkozás Ptk. 344. §-ában foglalt szabályai nem alkalmazhatóak, mert a kárt csak a II. r. alperes okozta, az I. r. alperes kötelezettsége pedig a II. r. alperes által okozott károk megtérítésére áll fenn. A kártérítés megfizetésére tehát az I. r. alperes a kötelező felelősségbiztosítás, a II. r. alperes pedig a Ptk. 345. §-a alapján köteles azzal, hogy a felperes bármelyiküktől kérhet teljesítést, így az alperesek egyszerű pertársaknak minősülnek, marasztalásuk azonban egyetemleges.

A jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és utasítsa el a keresetet, vagy - másodlagosan - részben mentesítse a felelősség alól .

A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a perbeli esetben a II. r. alperes minden tőle elvárhatót megtett, mert a baleset időpontjában az I. r. alperesnél érvényes és hatályos felelősségbiztosítással rendelkezett. A rendelet 2. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződéskötési kötelezettségének eleget tett és azért kötött biztosítást, hogy az I. r. alperes a gépjármű üzembentartója által okozott anyagi károkra fedezetet nyújtson. A rendelet 2. §-ának (5) bekezdése rögzíti azt, hogy a keletkezett kárt ki köteles megtéríteni, és itt nem kerül rögzítésre a károkozó helytállási kötelezettsége, ami egyébként ellentétben állna a rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében és a 8. §-ában foglalt szabályozással.