ÍH 2009.10 BÍRSÁGSZÁMÍTÁS - BÍRSÁG ÖSSZEGE - ENYHÍTŐ ÉS SÚLYOSÍTÓ KÖRÜLMÉNYEK

A bírság szankciót a ténylegesen elkövetett jogsértés súlyához, jellegéhez, valamint az adott ügyben feltárt enyhítő és súlyosító körülményekhez igazodóan, mérlegeléssel kell kiszabni, aminek főbb szempontjait - példálózó jelleggel - a törvény határozza meg [1996. évi LVII. tv. 78. § (3) bek.].

A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint az I. r. felperes 1989-ben kezdte meg biztosítást, nyugdíjalapot kiegészítő tevékenységét. Elsődlegesen biztosításközvetítést folytat. Ügynökei egyéni vállalkozók és betéti társaságok, amelyek multilevel rendszerben tevékenykednek.

A versenyhatóság egy korábbi határozatával megállapította, hogy az I. r. felperes a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást tanúsított azzal, hogy eljárás alá vont társával együtt biztos életbiztosítás fedezete melletti lakáshitelhez jutás lehetőségét, többszörös állami támogatást és átlagon felüli hozamot ígért(ek) a fogyasztóknak, továbbá azzal, hogy nem tájékoztatták a fogyasztókat a hitelhez jutás általuk ismert feltételeiről. Ezért az I. r. felperest 3 000 000 forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. A határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Legfelsőbb Bíróság a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította.

A versenyhatóság ezt követő határozatával megállapította, hogy az I. r. felperes eljárás alá vont társával a prospektusaikban a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást adtak. Ezen prospektusok terjesztését a határozat kézhezvételével egyidejűleg megtiltotta. Az I. r. felperest 4 000 000 forint bírsággal sújtotta.

A felperesek 2000. évi szeptember hó 15. napján biztosításközvetítői megállapodást kötöttek az "MBI B. J." elnevezésű termék vonatkozásában. Ez időben a felperesek egyike sem állt szerződésben a K. és H.-bank Rt.-vel a megállapodás tárgyát képező biztosítással rendelkező ügyfelek által igénybe vehető hitellehetőségek tárgyában.

Az alperes a perben felülvizsgálni kért határozatában megállapította, hogy az I. és II. r. felperesek 2000. szeptember 19-étől 2002. május 31-éig, az "MBI B. J." elnevezésű biztosítási termékhez kapcsolódó hitellehetőséggel kapcsolatban megsértették a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban Tpvt.) 8. §-ának (2) bekezdés a) pontját, mert a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsítottak. Ezért az I. r. felperessel szemben 72 000 000 forint, a II. r. felperessel szemben 24 000 000 forint, míg a perben nem álló bankkal szemben 3 000 000 forint bírságot szabott ki a Tpvt. 78. §-ának (1) bekezdése alapján. Indokolása szerint e körben - a Tpvt. 78. §-ának (3) bekezdése alapján - figyelembe vette a vizsgálattal érintett termék sajátos bizalmi jellegét, a jogsértéssel érintett többéves időtartamot, a jogsértéssel elért fogyasztói kör nagyságát, azt a körülményt, hogy a biztosítási szerződés megkötésével a fogyasztó legalább húsz évre lekötelezte magát, évekre vállalva a díj fizetését, amely azt is jelenti, hogy a más biztosítókhoz fordulás (újabb szerződéskötés) lehetősége korlátozottabbá vált, így a jogsértő magatartás piaci hatása időben elhúzódó volt. A felperesek esetében értékelte továbbá, hogy a biztosítási terméknek csak az egyik lényeges tulajdonságaként ismertették a kedvezményes hitellehetőséget, és ez nem az összes fogyasztót befolyásolhatta a versenyjogilag releváns döntés meghozatalában. Emellett a Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a felperesek a biztosítási szerződés megkötésekor nem tanúsítottak szándékos megtévesztő magatartást a kedvezményes lakáshitel biztosításával kapcsolatban. Az I. r. felperes vonatkozásában figyelemmel volt a biztosítási szerződések után részére kifizetett jutalékok magas összegére, valamint a megszűnt szerződések utáni jutalék-visszaírásokra is. Súlyosító körülményként értékelte, hogy az I. r. felperest korábban már két ízben marasztalták a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartása miatt, így már ismertnek kellett lennie előtte, hogy milyen versenyjogi követelményeknek kell eleget tennie. A II. r. felperes esetében az életbiztosítási piacon - ezen belül a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások alpiacán - fennálló részesedését, és a perben nem álló bank 2002. május 27-i keltezésű levelének kézhezvételét követően tanúsított magatartását emelte ki. A bírság összegének meghatározásakor a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire utalással arra hivatkozott, hogy a preventív cél csak olyan mértékű bírsággal valósítható meg, amely a jogsértést elkövető vállalkozásoknak érezhető megterhelést jelent.

Az I. r. felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy magatartása nem volt versenyjogsértő. Másodlagos kérelme a bírság törlésére irányult, a jogsértés csekély jelentőségére hivatkozással. Harmadlagosan a bírság összegének mérséklését, és a másik két eljárás alá vonttal szemben kiszabott bírsághoz való arányosítását kérte. A bírságkiszabás körében kifogásolta, hogy az alperes a jogsértő állapot időtartamának meghatározását nem bizonyította, és a jogsértéssel elért előnnyel összefüggésben a jutalék magas összegűként való értékelését nem indokolta. Álláspontja szerint a vele szemben folytatott két korábbi versenyfelügyeleti eljárást nem lehetett volna figyelembe venni, mert a vizsgált időszakban az elmarasztaló határozatok még nem voltak jogerősek. Sérelmezte, hogy az esetében értékelt enyhítő körülmények ellenére az alperes a törvényi maximumban határozta meg a bírságösszeget, amely az eljárás alá vontak jogsértésért való felelősségének mértékét is figyelembe véve belső aránytalanságot mutat. Állította, hogy a biztosítási termék piaci szempontból nem volt jelentős, ezért nem volt piaczavaró hatása. A biztosítási termék után járó jutalék a bírságkiszabás alapja nem lehet.

A II. r. felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatásával a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését és a bírságkiszabás mellőzését, avagy annak mérséklését kérte.

Az alperes - a határozatban foglaltak fenntartása mellett - a felperesek keresetének elutasítását kérte azzal, hogy a bírság kiszabása során a mérlegelés szempontjainak rögzítése mellett mindkét felperes tekintetében megfelelően határozta meg a bírság mértékét.

Az elsőfokú bíróság ítéletében - az I. r. felperes kereseti kérelmének részben helyt adva - az alperes határozatát megváltoztatta, és az I. r. felperes terhére megállapított bírságot 10 000 000 forintra mérsékelte, ugyanakkor a II. r. felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a tényállást feltárta, a felperesek versenyjogi felelősségére és annak arányára vonatkozóan levont jogi következtetése helytálló volt. Megítélése szerint a Tpvt. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kiszabható bírságmaximumból kiindulva és a felperesek azonos arányú felelősségét alapul véve a bírságösszegeknél megmutatkozó belső aránytalanságra tekintettel a versenyhatóság nem végzett okszerű mérlegelést. Kifejtette, hogy amennyiben a bírságösszeg csökkentésének irányába ható enyhítő körülmények fennállnak, akkor a törvényi maximum szerinti összegben a bírság jogszerűen nem szabható ki. Ezt meghaladóan a II. r. felperes esetében enyhítő körülményként értékelt tényezőket - az alacsony piaci részesedést, valamint a 2002. május 27-i keltezésű banki levél kézbesítését követően tanúsított magatartást - az I. r. felperes esetében is figyelembe veendőnek tartotta.