33/1990. (XII. 26.) AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Ügyvédi Tanács és dr. Hajnal János (budapesti 86. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség) indítványozónak jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 354. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkotmányellenes és ezért e rendelkezést 1991. március 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 398. § (2) bekezdésének a táppénz megállapításánál figyelembe vehető jövedelem mértékét meghatározó rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmét elutasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát az indítványozóknak és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének kézbesíti, valamint a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Országos Ügyvédi Tanács a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 398. §-át alkotmányellenesnek tartja, mivel az a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló társadalombiztosítási járulék mértéke tekintetében nem tartalmaz kedvezményt biztosító szabályozást olyan esetben, amikor az ügyvéd tevékenységét nyugdíj mellett végzi. Az indítványozó szerint ennek elmaradása diszkriminatív, mivel az MT rendelet egyéb rendelkezései alapján az egyéni vállalkozó, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a gazdasági társaság tagja, ha egyidejűleg nyugdíjas - mint kiegészítő tevékenységet folytató - csupán 10% társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett. A nyugdíj mellett ügyvédi tevékenységet folytató - ilyen kedvezmény hiányában - 53% társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, ami ellenkezik a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmával.
Az indítványozó a szabályozást azért is alkotmányellenesnek tartja, mert az sérti a biztosítási jog alapelveit is. Álláspontja szerint a nyugdíjbiztosítás ún. elérési biztosítás, amelyben a biztosító bizonyos esemény bekövetkezte (életkor elérése) esetére vállal fizetési kötelezettséget és a biztosított díjfizetési kötelezettsége is csak a biztosítási esemény bekövetkeztéig áll fenn, azután megszűnik. A biztosítás részleges megszűnése esetében a díjfizetési kötelezettség a megszűnt érdek vonatkozásában, részben szűnik meg. A biztosítás részleges megszűnése esetén kötelező lenne a díjfizetés megfelelő módosítása.
Dr. Hajnal János indítványozó ugyanezen rendelkezések alkotmányellenességét sérelmezi a nyugdíj mellett jogtanácsosi munkaközösségben dolgozók szempontjából, tekintettel arra, hogy az MT rendelet 400. §-ának (1) bekezdése szerint a jogtanácsosi munkaközösségre és tagjaira - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - az ügyvédi munkaközösségekre, illetőleg tagjaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Dr. Hajnal János sérelmezi továbbá, hogy az MT rendelet 397. §-ának (3) bekezdése szerint az ügyvédet megillető táppénz összegének megállapításánál figyelembe veendő jövedelem eltér az MT rendelet 45. §-ának (1) bekezdésében a biztosítottak körére meghatározott szabályoktól. Az ügyvédek esetében a keresőképtelenséget közvetlenül megelőző hónapra figyelembe vehető jövedelmet, a biztosítottak esetében pedig a keresőképtelenséget közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelmet kell figyelembe venni. Ez pedig hátrányos megkülönböztetést jelent az ügyvédek számára.
II.
1. Az Alkotmánybíróság megkeresésére az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője és az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára fejtette ki álláspontját. Utóbbi egyetértett az indítványozókkal.
A Főigazgatóság vezetője a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédek helyzetét a társadalombiztosítás általános szabályai alapján biztosítottak helyzetéből kiindulva vizsgálja. Az 1975. évi II. törvény 10. §-a (1) bekezdésében felsorolt, illetve a (2) bekezdés felhatalmazása alapján az MT rendelet 1. §-ában kiterjesztett körű biztosítottak esetében a munkáltató 43%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak pedig 10%-os nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni. Amennyiben a biztosított saját jogán már nyugdíjas, úgy a munkáltató szintén 43%-os társadalombiztosítási járulékot fizet, a biztosított azonban csak 5% nyugdíjjárulékot. A Főigazgatóság vezetője az állampolgári jogegyenlőség sérelmét elismeri annyiban, hogy a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédek és jogtanácsosi munkaközösségi tagok esetében a járulék mértéke 5%-kal több mint az általános.
Nem tekinti alkotmányellenesnek azt, hogy a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédre nem terjed ki a nyugdíjas egyéni vállalkozót, ipari szakcsoporti, gépjárművezető-képző munkaközösségi, gazdasági társasági tagokat megillető jelentős mértékű kedvezmény, sőt azt kérdőjelezi meg, hogy mennyiben alkotmányos ezen kör megkülönböztetése. Az ügyvédek tekintetében fontosnak tartja, hogy a társadalombiztosítási járulék fizetésének kötelezettsége nem az ügyvédet terheli; hanem a munkaközösséget.
A Főigazgatóság vezetője ugyancsak nem tartja alkotmányellenesnek az ügyvédek esetében a táppénz alapjára vonatkozó szabályokat. Kifejti, hogy a szabályozás helyes értelmezése mellett a táppénzt azon jövedelem után állapítják meg, amely után az előző hónapban a járulékot fizették. Minthogy az egész naptári évben a járulék minden hónapra ugyanakkora, a táppénz alapja sem változó.
2. A Főigazgatóság vezetőjének nyilatkozatára tett észrevételében az Országos Ügyvédi Tanács kifogásolta, hogy az összehasonlítás alapja a biztosítottak helyzete. A törvény ugyanis a biztosítottaktól eltérően és elkülönítetten szabályozza azok helyzetét, akik a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak. Így a nyugdíj mellett ügyvédi tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályokat ez utóbbi körön belül kell vizsgálni.
Az indítványozó nem tartja helytállónak azt az érvet, hogy a kedvezményes járulékfizetés lehetőségének hiánya azon tényre is visszavezethető lenne, miszerint az ügyvédek esetében az ügyvédi munkaközösség a társadalombiztosítási járulék fizetésének kötelezettje, hiszen ez irányadó a gazdasági társaság tagjára is.
Hasonló észrevételeket tett dr. Hajnal János indítványozó is, aki észrevételeit megküldte a Főigazgatóságnak is. A Főigazgatóság helyettes vezetője az indítványozó észrevételeire tett nyilatkozatában felvázolta az ügyvédekkel kapcsolatos szabályok változásának tervezett variációit, így az 5%-os mértékű járulékcsökkentés lehetőségét, a "kiegészítő tevékenység" kiterjesztését a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédekre, esetleg ez utóbbiak teljes mentesítését a járulékfizetési kötelezettség alól.
III.
A nyugdíj mellett ügyvédi tevékenységet folytatók esetében fizetendő társadalombiztosítási járuléknak 53%-ban való megállapítása alkotmányellenességének kimondására irányuló indítványok megalapozottak.
1. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény a társadalombiztosítás alanyainak alapvetően a 10. § (1) bekezdésében meghatározott, ún. biztosítottakat tekinti: a munkaviszonyban álló dolgozók, ipari szövetkezetek tagjai, mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, mezőgazdasági szakszövetkezetek tagjai, a szakmunkástanulók, a bedolgozók, továbbá a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzők. A törvény 10. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a biztosítottak körét a kormány az MT rendelet 1-12. §-aiban kiterjeszti. E körön és az általános szabályokon túl a törvény X. fejezete rendelkezik azokról, akik a társadalombiztosítás egyes ellátásaira sajátos szabályok szerint jogosultak. Ezek között szerepelnek az ügyvédek is (118. §). A törvény 119. §-a szintén feljogosítja a kormányt a kör kiterjesztésére, valamint a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultság feltételeinek és a járulék fizetése szabályainak meghatározására.
A törvény 118. §-ának (1) bekezdése szerinti betegségi és anyasági ellátásra, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosult az egyéni vállalkozó, az ügyvéd és a munkaviszonyban nem álló előadóművész. Az MT rendelet 351. §-ának (1) bekezdése e jogosultságokat kiterjeszti a gazdasági társaság, az ipari szolgáltató szakcsoport, a jogtanácsosi munkaközösség, a gépjárművezető-képző munkaközösség tagjára, valamint a szellemi szabadfoglalkozást folytató személyre, kivéve, ha ez utóbbi egyéb jogviszonya, tevékenysége alapján szolgálati időt szerez, vagy öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas. A (2) bekezdés további kiterjesztést tartalmaz a mezőgazdasági szakcsoport bizonyos tagjaira, illetve a mezőgazdasági kistermelői tevékenységet folytató személyre.
A szabályozás következő lépcsőjében az MT rendelet 353. §-a (1) bekezdésének f) pontja szűkíti, s csupán a baleseti ellátásra korlátozza a társadalombiztosítási ellátását azoknak, akik egyéni vállalkozóként, továbbá gazdasági társaság, ipari, mezőgazdasági szakcsoport, gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként kiegészítő tevékenységet folytatnak. Az MT rendelet 354. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az egyéni vállalkozót, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a gazdasági társaság tagját akkor kell "kiegészítő tevékenységet" folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági, nyugdíjas vagy növelt összegű öregségi-munkaképtelenségi járadékos. E csoportból tehát kimaradt az ügyvéd és a jogtanácsosi munkaközösségi tag, ha nyugdíjasként végez munkát ügyvédi munkaközösségben, illetve jogtanácsosi munkaközösségben.
A nyugdíj mellett végzett munka kiegészítő tevékenységként való értékelésének következménye, hogy az egyéni vállalkozó az MT rendelet 362. §-ának (2) bekezdése, az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság tagja az MT rendelet 376. §-ának (1) bekezdése alapján, a gépjárművezető-képző munkaközösség tagja pedig az MT rendelet 382. §-ának kiterjesztő értelmezése folytán az MT rendeletben részletesen meghatározott jövedelemalap után csak 10% társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett, amely nyugdíjjárulékot nem tartalmaz.
Mivel az ügyvédek társadalombiztosítására vonatkozó külön rendelkezések (MT rendelet 397-401. §-ai) a nyugdíj mellett működőkre eltérést nem tartalmaznak, a nyugdíjas ügyvédek és jogtanácsosi munkaközösségi tagok a meghatározott jövedelemalap után 53% - nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló - társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezettek (MT rendelet 398. §). Az eltérő szabályozás hiányából adódóan nemcsak baleseti táppénzre, hanem táppénzre is jogosultak.
2. Az Alkotmánybíróság - az indítványozók álláspontjával egyezően - nem a biztosítottak általánosan szabályozott körével összevetve, hanem a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak körén belül vizsgálta, hogy a szabályozás sérti-e vagy sem az Alkotmány 70/A §-ában foglalt megkülönböztetés tilalmát. E tekintetben figyelembe vette a korábbi határozataiban e tilalom tartalmáról kifejtetteket.
Az Alkotmánybíróság 9/1990. (IV. 25.) AB határozata megállapította, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatároznia.
Az eltérő szabályozás különösen indokolt lehet az igen különböző életviszonyokat átfogó társadalombiztosítási jog területén, természetes korlátként figyelembe véve az Alkotmány 70/E §-ában biztosított, a szociális biztonsághoz való jogot. Az indítványok által meghatározott keretet messze meghaladná annak vizsgálata, hogy a nyugdíj mellett dolgozó biztosítottak és a nyugdíj mellett dolgozó, a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak között ez utóbbiak javára fennálló kedvezményezett helyzet mennyiben felel meg a pozitív diszkrimináció alkotmánybírósági értelmezésének. Ezért ezzel a kérdéssel, bár a Főigazgatóság nyilatkozatában érintette, az Alkotmánybíróság e határozatában nem kíván foglalkozni.
Ugyancsak nem kíván állást foglalni abban, hogy a nyugdíj mellett dolgozó biztosítottak esetén a járulék (díjfizetés) mértékének 5%-ban meghatározása, egyáltalán a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége, megfelel-e a biztosítási jog alapelveinek.
Jelen esetben is irányadó az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB határozatában, valamint a 24/1990. (XI. 8.) AB határozatában kifejtett azon álláspont, amely szerint, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik az állampolgárok valamely csoportjára, akkor ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van.
A nyugdíj mellett dolgozó ügyvédek és jogtanácsosi munkaközösségi tagok társadalombiztosítási járuléka meghatározásánál ilyen alkotmányos indok nem állapítható meg. Egyáltalán nem helytálló az az érv, amely szerint a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédek kirekesztésének indoka, hogy a járulék fizetésére az ügyvédi (jogtanácsosi) munkaközösség kötelezett Ugyanezen szabályozás érvényesül az ipari szakcsoport, a gazdasági társaság és a gépjárművezető-képző munkaközösség esetében is, csupán - természetesen - az egyéni vállalkozónál személyre szabott a kötelezettség [MT rendelet 376. § (1) bek., 382.§]. Önmagában az a tény, hogy a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédek az 53%-os járulék fizetése esetén nem csupán baleseti táppénzre, hanem táppénzre is jogosultak, nem indokolja kirekesztésüket a lényegesen kedvezőbb járulékfizetési lehetőségből, hiszen keresőképtelenség esetén szociális biztonságuk a már elért nyugdíj alapján szavatolt.
Az MT rendelet szabályozása tehát alkotmányellenesen hátrányos megkülönböztetés, mivel az állampolgárok egy nagyobb, a társadalombiztosítás szempontjából azonos szabályozási koncepcióba tartozó csoportján belül hozza méltánytalanul kedvezőtlenebb helyzetbe a nyugdíj mellett dolgozó ügyvédeket és jogtanácsosi munkaközösségi tagokat, megtagadva tőlük az adott csoport számára biztosított kedvező mértékű társadalombiztosítási járulék fizetésének lehetőségét.
3. Az alkotmánysértés a jogalkotó részéről lenne kiküszöbölhető a kedvezmény kiterjesztésével. Az Alkotmánybíróság azonban csak olyan módon tudja az alkotmányellenes állapotot megszüntetni, hogy megsemmisíti a kedvezményt biztosító értelmező rendelkezést, az MT rendelet 354. § (1) bekezdésének c) pontját, amely szerint az egyéni vállalkozót, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség és a gazdasági társaság tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekintetni, ha öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos.
Tekintettel arra, hogy a megsemmisítés olyan rendelkezésre vonatkozik, amelynek alkotmányossága más tekintetben nem volt vizsgálat tárgya, az Alkotmánybíróság a megsemmisítést - az 1989. évi XXXII. törvény 43. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával - 1991. március 31-ei hatállyal mondta ki. E határidő lehetővé teszi a jogbiztonság fenntartását és megfelelő időt biztosít a kérdés újraszabályozásához.
IV.
Az MT rendelet 397. §-ának (3) bekezdése szerint az ügyvédek esetében a táppénz összegét a keresőképtelenség kezdő napját közvetlenül megelőző hónapra figyelembe vehető jövedelem [398. § (2) bek.] harmincad része alapján kell megállapítani. A 398. § (2) bekezdés az ügyvéd által fizetendő társadalombiztosítási járulék összegéhez kötötten határozza meg a társadalombiztosítási ellátások megállapításánál figyelembe vehető jövedelmet. Az MT rendelet eredeti, az Alkotmánybíróság 17/1990. (VII. 31.) AB határozatával - a jogforrástani hierarchia sérelme miatt - megsemmisített 45. §-ának rendelkezései szerint a biztosítottaknál a táppénz alapja a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben végzett munkáért - az MT rendeletben meghatározott módon - megállapított jövedelem volt.
Az Alkotmánybíróság döntését követően az 1990. évi LXXV. törvény magasabb szinten szabályozta a táppénz összegének megállapításánál figyelembe veendő keresetet. Az 1975. évi II. tv. módosított 22. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosítottak körében a táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. A napi átlag megállapításánál figyelembe vehető kereset összetevőit az MT rendeletnek a Kormány 77/1990. (XI. 1.) Korm. rendelet 1. §-ával megállapított 45. §-a határozza meg.
Így tehát a hatályos szabályozás alapján továbbra is eltérő a táppénz alapjául figyelembe vehető jövedelem mértékének megállapítása a biztosítottak és az ügyvédek tekintetében. Az Alkotmánybíróság ezen eltérést azonban nem találta a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek.
Amint az indokolás az előbbiekben már tartalmazza, a társadalombiztosításról szóló törvény - a biztosítás alapjául szolgáló jogviszonyok és munkavégzési viszonyok eltérő jellegére tekintettel - alapvetően elkülöníti a biztosítottakat és a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultakat. Ez utóbbiak csoportján belül is eltérően szabályozza a táppénz megállapításának alapjául szolgáló jövedelmet, valamennyi esetben eltérve a biztosítottaknál meghatározott általános szabályoktól. [Egyéni vállalkozó: MT rendelet 356. § (3) bek., ipari szakcsoport, gazdasági társaság, gépjárművezető-képző munkaközösség: 375. §, munkaviszonyban nem álló előadóművészek: 384. §, mezőgazdasági szakcsoport tagja: 404. §]
Ezen eltérő szabályozás nem tekinthető olyan megkülönböztetésnek, amely már az állampolgári jogokat érinti, nem ütközik az Alkotmány 70/A §-ában meghatározott megkülönböztetés tilalmába, de nem sérti a szociális biztonsághoz fűződő állampolgári jogokat sem. Így az Alkotmánybíróság az MT rendelet 397. § (3) bekezdése rendelkezésének megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
V.
A Magyar Közlönyben közzététel elrendelése az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 41. §-ára figyelemmel történik.
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró