BH 2022.12.328 I. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben az engedélyezés indokait is részletesen elő kell adni.

II. Olyan jogkérdésben, amelynek érdemi vizsgálata - a felülvizsgálati eljárás korlátaira tekintettel - eljárásjogi okból nem végezhető el, előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése sem indokolt, így erre az engedélyezési okra hivatkozással a felülvizsgálat nem engedélyezhető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 4. pont, 373. § (3) bek., 409. § (2) bek. a)-c) pont, 410. § (1) bek., 411. § (1) bek.; 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 7. § (1) bek.; 2016. évi IX. törvény (Betv.) 2. §, 3. § (1) bek.].

[1] Az alperes jogelődje 2013. július 1-jén a felperessel egyetemes szolgáltatási szerződést kötött, amely alapján az alperes földgáz szolgáltatására, a felperes pedig a szolgáltatás ellenértékének megfizetésére köteles. A szerződés mellékletét képező általános szerződési feltételek 6.8.3.3.6. pontja értelmében az alperes a vállalkozásnak minősülő felhasználó késedelmes fizetése esetén - a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetéül - a behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény (a továbbiakban: Betv.) 3. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű behajtási költségátalányra tarthat igényt.

[2] Az alperes a 2018. december 5-án kelt behajtási költségátalány értesítőben a 100159641221 számú, 47 144 forint összegű számla kiegyenlítésének 2018. október 20-i kezdőnappal feltüntetett késedelme folytán 40 eurónak megfelelő, az e napon érvényes Magyar Nemzeti Bank deviza-középárfolyama (323 forint/euró) alapján 12 920 forint összegben meghatározott behajtási költségátalány megfizetésére szólította fel a felperest.

[3] A felperes megfizette az alperes részére a behajtási költségátalány összegét, azonban jogfenntartással élt, és úgy nyilatkozott, hogy a behajtási költségátalány alkalmazását nem fogadja el.

[4] A felperes keresetében az alperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 12 920 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a keresettel egyezően marasztalta.

[7] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Előadta, jogosult volt a Betv. szerinti behajtási költségátalány felperessel szembeni érvényesítésére, figyelemmel arra, hogy ő maga a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 7. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a közszolgáltató tevékenysége biztosítása céljából lefolytatott beszerzések során minősül közszolgáltató ajánlatkérőnek. Abban az esetben azonban, amikor nem ilyen célú beszerzést folytat le vagy nem beszerzői (megrendelői) pozícióban van, a Kbt. szerint nem ajánlatkérő. A perbeli jogviszonyban nem minősül a Betv. 2. § 2. pontja szerinti szerződő hatóságnak, vagyis a Kbt. szerinti ajánlatkérőnek. Állította, hogy védekezésének alapja az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyező, ebből következően a fellebbezésében előadottak nem ütköznek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 373. § (1) bekezdésében foglalt ellenkérelem-változtatás tilalmába.

[8] Az alperes - egyebek mellett - kérelmezte, hogy amennyiben a másodfokú bíróság a fenti érvekkel nem teljes mértékben értene egyet, az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt az alábbi kérdések tárgyában:

1. Úgy kell-e értelmezni a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk. I. és 2. pontjait, hogy az Irányelv 2. cikk 2. pontja szerint bizonyos jogügyletek esetén hatóságnak minősülő közvállalat az Irányelv vonatkozásában akkor is hatóság, ha az adott jogügylet tekintetében nem ajánlatkérőként jár el, hanem szolgáltatást nyújt?

2. Amennyiben az első kérdésre adott válasz igen, abban az esetben úgy kell-e értelmezni az Irányelv 2. cikk l. pontját, mint amely alapján kizárt, hogy kereskedelmi ügyletnek minősüljön két Irányelv szerinti hatóság között, piaci viszonyok alapján létrejött szerződés?

[9] A felperes fellebbezési ellenkérelmében a Közbeszerzési Hatóság ajánlatkérőkről vezetett nyilvántartására hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes szerződő hatóságnak minősül. Kifogásolta, hogy az alperes fellebbezésében a Pp. 373. § (2) bekezdésébe ütközően új tényeket állít.

[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[11] Indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően a Betv. 2. § 2. pontjára és a Kbt. rendelkezéseire figyelemmel a behajtási költségátalány alkalmazhatósága kérdésében nem az adott jogügylet vagy az adott jogviszony jellegének, jogi minőségének van jelentősége, hanem annak, hogy a szerződéses jogviszony pozícióiban milyen minőségű felek szerepelnek. Álláspontja az volt, hogy a Kbt. szempontjából mind a felperes, mind az alperes ajánlatkérőnek, erre tekintettel a Betv. fogalomrendszerében - annak 2. § 2. pontjára figyelemmel - szerződő hatóságnak minősül, függetlenül attól, hogy az adott jogügyletben az egyik oldalon szolgáltatás, a másik oldalon ellenszolgáltatás szerepel. Ez a Betv. 3. § (1) bekezdése alapján a felek közötti jogviszonyban kizárja a behajtási költségátalány alkalmazását.

[12] Az alperes Kbt. 7. § (1) bekezdésére történt fellebbezési hivatkozásával összefüggésben a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes ilyen érvelést az elsőfokú eljárásban nem adott elő, csupán arra hivatkozott, hogy a jogügyletben nem minősül ajánlatkérőnek. Erre tekintettel az alperes a fellebbezésében a korábbi jogállításához képest eltérő vagy további anyagi jogi kifogásra hivatkozott, amely ellenkérelem-változtatásnak minősül és a Pp. 373. § (1) bekezdése szerint kizárt. Utalt arra, hogy a Pp. 373. § (3) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban ellenkérelem-változtatás csak akkor lehetséges, ha az a Pp. 373. § (2) bekezdése szerinti új ténnyel áll közvetlen okozati összefüggésben, ilyen új tény azonban nem merült fel.

[13] A másodfokú bíróság az EUB előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet a fellebbezési tárgyaláson elutasította. Jogerős ítéletének indokolásában kitért arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény alapján a bíróság, így a másodfokú bíróság is mint kezdeményezésre kötelezett bíróság önállóan mérlegelheti azt, hogy szükséges-e az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Több eseti döntésre (BH 2007.377., BH 2008.271.) utalva kifejtette, hogy jogsértés nélkül utasítja el a bíróság az előzetes döntéshozatalra irányuló indítványt akkor, ha számára az értelmezni kért közösségi norma egyértelmű, továbbá akkor is, ha a közösségi jogszabály ugyan értelmezésre szorul, de a helyes alkalmazási módját illetően észszerű kétely nem merül fel a bíróságban.