62015CJ0266[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. április 7. Central Bank of Iran kontra Az Európai Unió Tanácsa. Fellebbezés - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Azon személyek és szervezetek jegyzéke, akikkel, illetve amelyekkel szemben a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazzák - Az iráni kormánynak nyújtott anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatásra alapított kritérium - Valamely központi bank pénzügyi szolgáltatásai. C-266/15. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2016. április 7. ( *1 )

"Fellebbezés - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Azon személyek és szervezetek jegyzéke, akikkel, illetve amelyekkel szemben a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazzák - Az iráni kormánynak nyújtott anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatásra alapított kritérium - Valamely központi bank pénzügyi szolgáltatásai"

A C-266/15. P. sz. ügyben,

a Central Bank of Iran (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: M. Lester és Z. Al-Rikabi barristers)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. június 3-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: V. Piessevaux és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. Toader, A. Rosas (előadó), A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a Central Bank of Iran (Irán központi bankja) az Európai Unió Törvényszéke 2015. március 25-i ítéletének (T-563/12, EU:T:2015:187, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította a Central Bank of Irannak egyrészt az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15-i 2012/635/KKBP tanácsi határozatnak (HL L 282., 58. o., a továbbiakban: vitatott határozat), másrészt pedig az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15-i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL L 282., 16. o., a továbbiakban: vitatott rendelet, a továbbiakban együtt: vitatott jogi aktusok) a Central Bank of Iranra vonatkozó részében történő megsemmisítésére irányuló keresetét.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 Az Európai Unió Tanácsa 2010. július 26-án elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP határozatot (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL 2010. L 197., 19. o.), amelynek II. melléklete felsorolja azon - e határozat I. mellékletében említett, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa vagy az 1737 (2006). sz. határozattal [ENSZ-BT 1737 (2006)] létrehozott szankcióbizottság által meghatározottaktól eltérő - személyek és szervezetek nevét, akik, illetve amelyek vagyonát befagyasztották.

3 2012. január 23-án a Tanács elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló 2012/35/KKBP határozatot (HL L 19., 22. o.; helyesbítés: HL 2012. L 31., 7. o.). E határozat (13) preambulumbekezdése szerint "[a] belépési korlátozásokat, valamint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell további olyan személyekre és szervezetekre, akik, illetve amelyek az iráni kormány támogatása révén lehetővé teszik, hogy az iráni kormány az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket végezzen vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszereket fejlesszen, különösen az iráni kormánynak pénzügyi, logisztikai vagy anyagi támogatást nyújtó személyekre és szervezetekre."

4 A 2012/35 határozat 1. cikke 7. pontja a) pontjának ii. alpontja az alábbi pontot illesztette be a 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdésébe, amely a következő személyekhez és szervezetekhez tartozó pénzeszközök befagyasztását írja elő:

"c) az I. mellékletben nem szereplő egyéb személyek és szervezetek, akik támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, és az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek, akik felsorolását a II. melléklet tartalmazza."

5 A 2012/635 határozat 1. cikke 8. pontjának a) pontja módosította a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amely így előírja, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartoznak:

"c) az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya, illetve a tulajdonában álló, vagy általa ellenőrzött szervezetek részére, vagy velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek részére támogatást nyújtanak; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza."

6 A 2012/35 határozattal a fellebbező nevét felvették a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő listára azzal az indokkal, hogy részt vett a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben. A fellebbező nevét - a 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. január 23-i 54/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 19., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 31., 7. o.) - ugyanezen indokkal felvették az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU rendelet (HL L 281., 1. o.) VIII. mellékletében szereplő listára.

7 A 2012/635 határozatban a jegyzékbe vétel indokát a következőkkel egészítették ki:

"Pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak."

8 A Tanács 2012. március 23-án elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 267/2012/EU rendeletet (HL L 88., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 332., 31. o., HL 2014. L 93., 85. o.). E rendelet 23. cikkének (2) bekezdése előírja a IX. mellékletében felsorolt azon személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztását, akik, illetve amelyek úgy minősülnek, mint:

"d) azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek."

9 A 945/2012 rendelet a következőkkel egészítette ki a fellebbező nevének a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő listára való felvételének indokát:

"Pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak."

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

10 A Törvényszék Hivatalához 2012. december 26-án benyújtott keresetlevelével a Central Bank of Iran a vitatott jogi aktusok megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amennyiben azok a felülvizsgálatot követően továbbra is fenntartották a nevét a korlátozó intézkedésekkel érintett szervezetek listáján.

11 A Central Bank of Iran négy jogalapra hivatkozott keresetének alátámasztására. Az első jogalapot mérlegelési hibára, a második jogalapot az indokolási kötelezettség megsértésére alapította, a harmadik jogalap a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jognak a megsértésére vonatkozott, végül a negyedik jogalap az arányosság elvének és a fellebbező alapvető jogainak, különösen a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jognak a megsértésére irányult.

12 A megtámadott ítélettel a Törvényszék egészében elutasította a keresetet.

A felek kérelmei

13 A Central Bank of Iran azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,

- semmisítse meg a vitatott jogi aktusokat az őt érintő részükben, és

- a Tanácsot kötelezze a fellebbező részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezés kapcsán felmerült költségek viselésére.

14 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

15 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Central Bank of Iran négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap azon a hibán alapul, amelyet a Törvényszék annak megállapításával követett el, hogy a Tanács megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a fellebbező "pénzügyi támogatást" nyújtott az iráni kormánynak. A második jogalap a Törvényszék azon állítólagos téves jogalkalmazására vonatkozik, amelyet a Tanács indokolási kötelezettségének értékelése során követett el. A harmadik jogalapot a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének állítólagos megsértésére alapítja, végül a negyedik jogalap az arányosság elvének, és a fellebbező alapvető jogainak, különösen a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jognak az jogállítólagos megsértésén alapul.

16 Legelőször a második jogalapot kell megvizsgálni, majd a harmadikat, ezeket követően pedig az elsőt és a negyediket.

A második, a Törvényszék azon állítólagos téves jogalkalmazására alapított jogalapról, amelyet a Tanács indokolási kötelezettségének értékelése során követett el

A megtámadott ítélet

17 A megtámadott ítélet 53-58. pontjában a Törvényszék emlékeztetett az uniós jogi aktusok indokolásának kötelezettségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra. Ezt követően, ezen ítélet 59. és azt követő pontjaiban - a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában, valamint a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában a jegyzékbe vételre vonatkozóan előírt kritériumokra tekintettel - vizsgálta meg a vitatott jogi aktusokban szereplő indokokat.

18 A megtámadott ítélet 74. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "a [vitatott] jogi aktusok indokolásának elegendő jellege kizárólag a korlátozó intézkedések megkerülésében nyújtott segítség kritériuma és az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma tekintetében értékelhető, amely kritériumokra a Tanács hallgatólagosan, ugyanakkor szükségszerűen hivatkozik az említett jogi aktusokban." Ezen ítélet 75. pontjában mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy amennyiben a vitatott jogi aktusok a korlátozó intézkedések megkerüléséhez nyújtott segítség kritériumán alapultak, elégtelen volt az abból álló indokolás, hogy a fellebbező "rész[t] [vett] a szankciók megkerülésére tett tevékenységekben", mivel ezen indokolás magának a kritériumnak a puszta átvétele, és nem tartalmaz azon indokokat pontosító információkat, amelyek miatt e kritérium alkalmazandó volt a fellebbezőre. Emellett a Törvényszék a megtámadott ítélet 79. pontjában úgy ítélte meg, hogy a közvetett indokolás nem vehető figyelembe a közvetlen indokolás elégtelenségének orvoslása érdekében a korlátozó intézkedések megkerüléséhez nyújtott segítség tekintetében.

19 Az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériumának vizsgálata során a Törvényszék a megtámadott ítélet 84. és 85. pontjában megállapította, hogy azon indokolás, mely szerint a fellebbező "pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak", elegendő volt a Tanács indokolási kötelezettségének teljesítéséhez, mivel a fellebbezőnek lehetősége volt megérteni, hogy a Tanács az általa az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra hivatkozott. A Törvényszék a fellebbező beadványaira támaszkodott, különösen e bank a kereskedelmi ügyekben hatáskörrel rendelkező alelnökének tanúvallomására, amelyet a fellebbező a keresetlevélhez csatolt, és amely szerint ez utóbbi szolgáltatásokat nyújtott a kormánynak, amely az egyik ügyfele. A Törvényszék hivatkozott Irán monetáris és pénzügyi törvényének 12. és 13. cikkére is, amely meghatározza a fellebbezőnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának egyes feladatköreit és jogköreit.

A felek érvei

20 A Central Bank of Iran második jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításkor, hogy a Tanács tiszteletben tartotta az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettségét.

21 Különösen a megtámadott ítélet 84. és 85. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy lehetősége volt megérteni, hogy a Tanács az általa központi bankként az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra hivatkozott, és nem kellett pontosítani e feladatokat és jogköröket, "mivel azokat olyan nyilvánosan elérhető jogszabályi rendelkezések határoznak meg, amelyek következésképpen mindenki által ismertnek vélelmezhetők."

22 A Central Bank of Iran azt állítja, hogy Irán monetáris és pénzügyi törvényének léte, amely meghatározza az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjaként elátott feladatköreit és jogköreit, nem pontosítja, hogy a vitatott jogi aktusok indokolásában mit értett a Tanács a "pénzügyi támogatás" alatt. A fellebbező ugyanakkor azt sem képes meghatározni, hogy a Tanács úgy ítélte-e meg, hogy jelentős pénzeszközöket nyújtott a kormánynak, vagy a Tanács arra a tényre támaszkodott-e, hogy ő szabályozta a monetáris politikát, vagy az iráni kormány nevében számlakat vezetett, és a központi bankok egyéb, ilyen jellegű szolgáltatásait nyújtotta. Azt állítja, hogy a Tanácsnak pontosan meg kell volna jelölnie azokat a szolgáltatásokat, amelyekről úgy ítélte meg, hogy mennyiségi és minőségi szempontból a megkövetelt jelentőséggel bírnak ahhoz, hogy a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett az "iráni kormánynak nyújtott támogatás" fogalma alá tartozzanak (2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, EU:T:2014:678, 119. pont), ami nem tett meg. A Tanács egyáltalán nem hivatkozott Irán monetáris és pénzügyi törvényének 12. és 13. cikkére, amikor meghozta a fellebbezőt a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek listáján fenntartó határozatát, így tehát a fellebbezőnek Irán monetáris és pénzügyi törvényében foglalt feladatkörei olyan új indoknak minősülnek, amelyek nem jelentek meg a vitatott jogi aktusokban.

23 A Tanács vitatja a Central Bank of Iran érveit.

A Bíróság álláspontja

24 Amint arra a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 53-58. pontjában emlékeztetett, valamely jogi aktus indokolásának elégséges jellegét e jogi aktus összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel kell megítélni, így tehát a sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés megértését (lásd: 2012. november 15-iTanács kontra Bamba ítélet, C-417/11 P, EU:C:2012:718, 53. és 54. pont).

25 Ennélfogva a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor nyilvánosan elérhető jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva a megtámadott ítélet 85. pontjában megállapította, hogy a vitatott jogi aktusok azon indokolása, amelyben a Tanács kifejtette, hogy a fellebbező "[p]énzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak", hallgatólagosan, azonban szükségszerűen a fellebbezőnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának azon feladatköreire és jogköreire utalt vissza, amelyek Irán monetáris és pénzügyi törvénye II. részének 2. fejezetében, különösen pedig annak 12. és 13. cikkében kerültek meghatározásra.

26 Így tehát a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában jogosan mondta ki, hogy "a Tanács nem volt köteles a pénzügyi szolgáltatásokra és így azon erőforrásokra vagy pénzügyi segítségekre vonatkozó közvetlen indokolást szolgáltatni, amelyeket a [fellebbező] [...] az iráni kormánynak nyújtott."

27 Ebből következően a második jogalap nem megalapozott.

A harmadik, a védelemhez való jog megsértésére alapított második jogalapról

A megtámadott ítélet

28 A Törvényszék - miután a megtámadott ítélet 92-94. pontjában emlékeztetett a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó ítélkezési gyakorlatra - ezen ítélet 95. és 98. pontjában megállapította, hogy a Tanács 2012. augusztus 2-án egyedileg közölte a fellebbezővel a vitatott jogi aktusok indokolását, amelyben megállapította, hogy a fellebbező "[p]énzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak", és hogy a fellebbező már ezen aktusok elfogadása előtt vitathatta ezen indokolást és az azt alátámasztó bizonyítékokat.

29 A megtámadott ítélet 97. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "a Tanácsnak a jelen esetben nem kellett közölnie a [fellebbezővel] azokat az okirati bizonyítékokat, amelyeken ezen indokolás alapult, mivel e bizonyítékokat - amelyek pontosan a [fellebbező] mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankja által az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra vonatkoztak - az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériuma esetében mindenki által ismertnek, valamint a [vitatott] jogi aktusok indokolásában közvetetten szereplőnek lehetett vélelmezni." Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 99. pontjában kimondta, hogy "a [fellebbező] védelemhez való jogát, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogát [...] tiszteletben tartották."

A felek érvei

30 A harmadik jogalapjában a Central Bank of Iran azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen ítélte meg úgy, hogy a védelemhez való jogát nem tartották tiszteletben. Arra hivatkozik, hogy a Tanács nem közölt vele semmilyen bizonyítékot a vitatott, a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szerveztek jegyzékén való fenntartásáról szóló határozatára vonatkozó jogi aktusok elfogadását megelőzően. A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács kiegészíthette a fellebbező szóban forgó jegyzékekre való felvételét fenntartó indokokat olyan, Irán monetáris és pénzügyi törvényének rendelkezéseiből következő információk figyelembevételével, amelyek nyilvánvalóan nem szerepeltek a vitatott jogi aktusok indokolásában, és amelyeket nem közöltek a fellebbezővel ezen aktusok elfogadása előtt. A fellebbezőnek nem volt tudomása a vele szemben felhozott érvekről, így nem tudott megfelelően védekezni. A fellebbezőnek a tárgyaláson volt első alkalommal lehetősége arra, hogy válaszoljon azon állításra, mely szerint pénzeszközöket bocsátott az iráni kormány rendelkezésére.

31 A Tanács vitatja a Central Bank of Iran érveit.

A Bíróság álláspontja

32 Amint azt a Bíróság már megállapította, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat esetében a Tanács nem köteles előzetesen közölni az érintett személlyel vagy szervezettel azokat az indokokat, amelyekre ezen intézmény alapítani kívánja e személy vagy szervezet nevének a listára történő felvételét, azon későbbi határozat elfogadását viszont, amellyel e személy vagy szervezet nevét továbbra is szerepeltetik a listán, főszabály szerint meg kell előznie a terhelő bizonyítékok közlésének, valamint az érintett személy vagy szervezet számára biztosított azon lehetőségnek, hogy meghallgassák (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21-iFranciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 61. és 62. pont).

33 Ebből következik, hogy a valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek listáján történő fenntartására vonatkozó határozat elfogadásának keretében a Tanácsnak tiszteletben kell tartania e személy vagy e szervezet előzetes meghallgatáshoz való jogát, amikor a nevének a jegyzéken történő fenntartására vonatkozó határozatban új bizonyítékokat hoz fel vele szemben, nevezetesen olyanokat, amelyek nem szerepeltek a nevének az e listára történő felvételére vonatkozó eredeti határozatban (2015. június 18-iIpatau kontra Tanács ítélet, C-535/14 P, EU:C:2015:407, 26. pont).

34 A megtámadott ítélet 94. pontjában a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül emlékeztetett erre az ítélkezési gyakorlatra.

35 Az említett ítélet 95. és 98. pontjában ezt követően megállapította, hogy 2012. augusztus 2-án a Tanács közölte a Central Bank of Irannal azon új indokot, amely szerint ez utóbbi "pénzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak", és hogy 2012. október 7-én a Central Bank of Iran vitatta ezen indokot.

36 A fellebbező állításával ellentétben azon információk Tanács általi közlésének hiánya, amelyek alapján ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy a Central Bank of Iran pénzügyi támogatást nyújtott iráni kormánynak, nem veszélyeztethette e bank védelemhez való jogát.

37 Amint ugyanis a jelen ítélet 25. és 26. pontjából következik, a fellebbező mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankja által betöltött szerep és a rá vonatkozó jogszabályi rendelkezések az előtte ismert összefüggésnek voltak tekinthetők, így tehát a Törvényszék helyesen ítélhette meg úgy, hogy a Tanács nem volt köteles közvetlen indokolást szolgáltatni a fellebbező által az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra, és így az ilyen erőforrásokra vagy pénzügyi segítségekre vonatkozóan.

38 E körülmények mellett a Törvényszék a fellebbező előtt ismert információkat illetően ez utóbbi védelemhez való jogának megsértése nélkül állapította meg, hogy a Tanács nem volt köteles ezzel kapcsolatban okirati bizonyítékokat vagy bizonyítékokat szolgáltatni.

39 Következésképpen a harmadik jogalap nem megalapozott.

Az első, azon hibára alapított jogalapról, amelyet a Törvényszék annak megállapításával követett el, hogy a Tanács megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a fellebbező "pénzügyi támogatást " nyújtott az Iráni Iszlám Köztársaságnak

A megtámadott ítélet

40 A Törvényszék a megtámadott ítélet 103. pontjában kimondta, hogy a vitatott jogi aktusok azon indokolására tekintettel kellett értékelni az említett jogi aktusok jogszerűségét, mely szerint a fellebbező "pénzügyi támogatást nyújtott az iráni kormánynak". Ezen ítélet 104. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezen indokolás megalapozottságának értékelése céljából figyelembe lehetett venni a fellebbezőnek mint az Iráni Iszlám Köztársaság központi bankjának feladatköreit és jogköreit, amelyeket Irán monetáris és pénzügyi törvényének 12. és 13. cikke határoz meg. E rendelkezések vizsgálatát követően a Törvényszék az említett ítélet 108. pontjában kimondta, hogy "kétségtelen, hogy olyan pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott az iráni kormánynak, amelyek mennyiségi és minőségi jelentőségüknél fogva támogathatják az atomfegyverek elterjedését úgy, hogy e kormánynak erőforrások vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai segítség formájában támogatást nyújtanak az atomfegyverek elterjedése folytatásának a lehetővé tételéhez." Ugyanezen ítélet 111. pontjában a Törvényszék tehát úgy ítélte meg, hogy a Tanács nem követett el értékelési hibát.

A felek érvei

41 Első jogalapjában a Central Bank of Iran azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács megfelelően megvizsgálta, hogy teljesül-e a vitatott jogi aktusok jegyzékeire való felvétel valamely kritériuma. Irán monetáris és pénzügyi törvényének 12. és 13. cikkét vizsgálva arra hivatkozik, hogy az általa központi bankként nyújtott szolgáltatások - így a számlavezetés és a tranzakciók elszámolása - nem minősülnek a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett olyan, az iráni kormánynak nyújtott "pénzügyi támogatásnak", vagyis mennyiségi és minőségi szempontból olyan jelentős pénzügyi támogatásnak, amely lehetővé tenné az iráni kormány számára nukleáris programot folytatását (2014. július 16-iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T-578/12, EU:T:2014:678, 119. pont).

42 A Tanács vitatja a fellebbező érveit.

A Bíróság álláspontja

43 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő, "az iráni kormánynak nyújtott támogatásra" vonatkozó kritérium olyan támogatásra vonatkozik, amely lehet anyagi, logisztikai vagy pénzügyi (lásd ebben az értelemben: 2016. március 1-jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C-440/14 P, EU:C:2016:128, 79. pont).

44 E további kritérium bevezetésének az volt a célja, hogy figyelembe vegyék az érintett személy vagy szervezet saját tevékenységeit, amelyek ugyan ilyenként nem állnak közvetlen vagy közvetett kapcsolatban az atomfegyverek elterjedésével, de elősegíthetik azt úgy, hogy erőforrásokat vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, amely lehetővé teszi számára az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatását (lásd ebben az értelemben: 2016. március 1-jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C-440/14 P, EU:C:2016:128, 80. és 81. pont).

45 Amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 108. pontjában megállapította, a fellebbező olyan pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott az iráni kormánynak, amelyek mennyiségi és minőségi jelentőségüknél fogva támogathatják az atomfegyverek elterjedését úgy, hogy e kormánynak erőforrások vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai segítség formájában támogatást nyújtanak az atomfegyverek elterjedése folytatásának a lehetővé tételéhez (lásd analógia útján: 2016. március 1-jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C-440/14 P, EU:C:2016:128, 83. pont). Az olyan szolgáltatások ugyanis, mint a számlavezetés, pénzügyi műveletek teljesítése és kötése, vagy kötvények vétele és értékesítése, egyszerre minősülnek az e kormánynak nyújtott anyagi, logisztikai és pénzügyi támogatásnak, következésképpen az ezen állam kormányának nyújtott támogatásnak.

46 Ennélfogva a Törvényszék jogosan állapította meg a megtámadott ítélet 109. pontjában, hogy csekély a jelentősége, hogy a fellebbező vitatta, hogy saját pénzügyi erőforrásait bocsátotta az iráni kormány rendelkezésére, amennyiben mindig is elismerte, hogy olyan pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott ez utóbbi számára, mint amelyeket minden állam központi bankja nyújt ezen állam kormánya számára.

47 Ezért a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül mondta ki a megtámadott ítélet 110. pontjában, hogy a Tanács megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a fellebbező "pénzügyi támogatást nyújt[ott] az iráni kormánynak", ezért a jelen esetben teljesült a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt kritérium.

48 Következésképpen az első fellebbezési jogalap nem megalapozott.

A negyedik, a fellebbező alapvető jogainak, a tulajdon és a jóhírnév védelméhez való joga megsértésére alapított jogalapról

A megtámadott ítélet

49 A megtámadott ítélet 119. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott jogi aktusok által a fellebbezőnek okozott hátrányok a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának jelentőségével - amely ezen aktusok célkitűzése - összehasonlítva nem aránytalanok. Ugyanezen pontban emellett megjegyezte, hogy a vitatott jogi aktusok a fellebbező vagyonának csak egy részét érintik, hogy bizonyos körülmények esetén lehetséges a befagyasztott pénzeszközök felszabadítása, és hogy a Tanács nem állítja, hogy a fellebbező maga közreműködött az atomfegyverek elterjedésében.

A felek érvei

50 A negyedik jogalapjában a Central Bank of Iran azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen utasította el a fellebbező azon jogalapját, amely szerint a Tanács indokolatlanul és aránytalanul megsértette a fellebbező alapvető jogait, köztük a tulajdona és a jóhírnéve védelméhez való jogát Arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem folytatta le azon kérdés megfelelő vizsgálatát, hogy e korlátozó intézkedéseknek a Central Bank of Irannal szembeni alkalmazása a fellebbező alapvető jogaiba, így a tulajdonhoz való jogba és a jóhírnévhez való jogba történő jogellenes és aránytalan beavatkozásnak minősül-e. A Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy az intézkedések aránytalanok az általuk kitűzött célokkal.

51 A Central Bank of Iran különösen a megtámadott ítélet 119. pontját vitatja. Kiemeli, hogy a Törvényszék nem kellően vette figyelembe korlátozó intézkedéseknek az ország és az iráni nép gazdasági életére gyakorolt negatív következményeit. Emellett arra hivatkozik, hogy az általa nyújtott szolgáltatások nem állnak semmilyen kapcsolatban az iráni kormánynak a nukleáris program folytatására való képességével, és hogy a Tanács megközelítésmódja adóalanyok vagy szolgáltatók ezreivel szemben lehetővé tenné korlátozó intézkedések elfogadását. Végül a Tanács azon határozata, amellyel felvette a fellebbezőt a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek listájára, és azon tartotta, több, az európai intézmények által tett nyilvános nyilatkozattal, nevezetesen a Tanács a 2012. január 23-i Iránról szóló következtetéseivel ellentmondásban állnak, amely utóbbi nyilatkozatban a Tanács kifejti, hogy "a mai napon elfogadott korlátozó intézkedések célja az, hogy hátráltassák az iráni rezsimet Irán nukleáris programjának finanszírozásában, és nem az, hogy az iráni népet sújtsák."

52 A Tanács vitatja a fellebbező érveit.

A Bíróság álláspontja

53 Meg kell állapítani, hogy az arányosság elve megsértése fennállásának vizsgálatához a Törvényszék a megtámadott ítélet 117. pontjában figyelembe vette a vitatott jogi aktusok által követett közérdekű célt. Ezen ítélet 118. pontjában elismerte, hogy ezen aktusok sérelmet okoztak a fellebbezőnek, amennyiben megsértették a tulajdonhoz és a jóhírnévhez való jogát. A Törvényszék ugyanakkor a megtámadott ítélet 119. pontjában figyelembe vette a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló célkitűzést, megjegyezve mindemellett, hogy a vitatott jogi aktusok a fellebbező vagyonának csak egy részét érintik, hogy bizonyos körülmények esetén lehetséges a befagyasztott pénzeszközök felszabadítása, és hogy a Tanács nem állította, hogy a fellebbező maga közreműködött az atomfegyverek elterjedésében.

54 Ezen megállapításokra tekintettel a Törvényszék helyesen utasította el az arányosság elvének a megsértésére, valamint a fellebbező alapvető jogainak, különösen a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jog megsértésére alapított jogalapot.

55 Ennélfogva a negyedik jogalapot el kell utasítani.

56 Mivel a Törvényszék mind a négy fellebbezési jogalapot megalapozatlannak nyilvánította, a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

57 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

58 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

59 A Central Bank of Irant, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Central Bank of Irant saját költségeinek viselésén kívül kötelezi az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.