BH 2009.3.94 A szociális finanszírozás szempontjából a törvény a közhasznú társaságot az egyházi jogi személyektől elkülönítve tárgyalja, annak fogalmától megkülönbözteti és így a kiegészítő normatív támogatásból - többek között - a közhasznú társaságot is kizárja [2005. évi CLIII. tv. 30. §; 1990. évi IV. tv. 13. §, 15. §; 1993. évi III. tv. 4. §, 58/A. §].

A felperest 1995. december 11. napján természetes személyek alakították. Fő tevékenysége szociális ellátás, amelynek keretén belül a felperes idősek otthonait tart fenn és üzemeltet.

A felperes valamennyi üzletrészét 2006. évben megvásárolta a K. J. Presbiteri Misszió, a H.-i M. R. Keresztyén Egyház Magyarországi Missziója.

A felperes 2006. november 28. napján terjesztett elő kérelmet 2007. évre vonatkozóan az első fokon eljárt Magyar Államkincstár Budapest és Pest Megyei Regionális Igazgatóságához, ún. kiegészítő támogatás kiutalása iránt.

Az elsőfokú hatóság a 2007. március 30. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a hatályos jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy nem egyházjogi személyiséggel rendelkező szervezetet az egyház a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Lvt.) 13. § (3) bekezdése alapján egyházi jogi személlyé nyilvánítson.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2007. június 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében - egyebek mellett a részítélet felülvizsgálata szempontjából releváns részében - az alperes határozatának akként való megváltoztatását kérte, hogy a felperes egyházi kiegészítő támogatásra való kérelme helyt adásra kerüljön. Másodlagosan a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

A megyei bíróság részítéletével a felperes keresetét a kiegészítő állami támogatás körében alaposnak értékelte, annak helyt adott és az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy megállapította a felperes az egyházi kiegészítő támogatásra 2007. január 1. napjától 2007. december 31. napjáig jogosult.

Részítéletének indokolásában kifejtette a megyei bíróság, hogy szemben a közigazgatási szervek álláspontjával, az ítélkezési gyakorlat egységesen kimondja, hogy nincsen semmilyen nyilvántartásba vételi bejelentési kötelezettséghez kapcsolódó feltétele a szervezeti jogalanyiságon alapuló egyházi jogi személy létrejöttének.

Osztotta a megyei bíróság a felperes álláspontját, miszerint az alperesi jogszabály-értelmezés ellentétes az Lvt. 13. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. Eszerint az egyház - és ha az alapszabály így rendelkezik, az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége, szervezete, intézménye, egyházközsége stb. - jogi személy; tehát a törvény ehhez további cselekmény elvégzését, további, bármely és más körülmény bejelentését, nyilvántartásba vételét nem kívánja meg.

Hivatkozott a megyei bíróság a felperes által becsatolt bizonyítékra, a S. Megyei Bíróság végzésére, amely szerint az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét az egyház alapszabálya nyilváníthatja jogi személlyé, bírósági nyilvántartásba vételnek nincs helye. Erre való tekintettel a megyei bíróság szükségtelennek találta a megtámadott határozatok további jogszabálysértő voltának vizsgálatát, és a felperesnek az egyházi kiegészítő támogatásra való jogosultságát az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította.

A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, vagy a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős részítélet anyagi és eljárási jogszabályt sért. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság a felperesi fenntartót a kiegészítő támogatásra jogosult egyházi jogi személyként kezelte, nem vette figyelembe az állam és egyház elválasztásának elvét a szociális intézmények fenntartóira, és a szociális szolgáltatások állam általi finanszírozására vonatkozó törvényi szabályozást, valamint az egyházi és a gazdálkodó szervezetek eltérő jellegére vonatkozó jogszabályokat. Mindez - az alperes álláspontja szerint - döntő jelentőséggel azért bír, mert a perbeli ügyben a felperes kiegészítő egyházi támogatásért folyamodott, a támogatásra azonban csak abban az esetben lenne jogosult, ha az Lvt. alá tartozó egyházi jogi személynek minősülne.

Kifejtette az alperes, hogy eljárási jogszabálysértést követett el a megyei bíróság, amikor megváltoztatta részítéletével az alperes határozatát, holott ebben az eljárásban a bíróságnak nincs reformatorius jogköre, csak kasszációs.

Az alperes megítélése szerint a jogerős részítélet sérti a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 4. §-ában, a nem állami és egyházi fenntartású szociális intézmény és szociális szolgáltató normatív állami támogatását szabályozó 188/1999. (XII. 16.) Kormányrendeletben (a továbbiakban: Kormányrendelet) foglaltakat, az Lvt. 13. és 15. §-át, továbbá a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontját.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal rögzítette részítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban - az idevonatkozó jogszabályok téves értelmezésével - nem helytálló jogi következtetést vont le.

Felperes nem állami fenntartóként időseket gondozó bentlakásos szociális intézményeket tart fenn.

A törvény szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális közfeladatot ellátó intézmény egyházi és nem állami fenntartóját normatív hozzájárulás és támogatás illeti meg. A támogatás összege idősek bentlakásos intézményeiben a perrel érintett 2007. esztendőben 700 eFt/férőhely/év (átlagos szintű férőhelyek), illetve 560 eFt/férőhely/év (emelt szintű férőhelyek) volt a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 31. § (1) bek. g) pont szerint.

Az A. Szociális Kht. így számított állami támogatása a 2007. évben közel 275 millió forintot jelentett.

A fenti fejkvóta szerint számított összeghez járult hozzá egyházi jogi személyiségű fenntartók esetén kiegészítő támogatásként 2007-ben a fent meghatározott normatíva 51,2%-a a fent hivatkozott jogszabályhely (4) bekezdése értelmében.