3114/2023. (III. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.612/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (Sirály és Társa Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Pfv.V.20.612/2022/2. számú végzése és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.820/2021/6. számú ítélete ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény 28. cikkének, és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek megsértését kifogásolta.

[2] Az indítványozó mint az alapügy felperese azért indított pert az alperessel szemben, hogy a bíróság állapítsa meg támogatási szerződéses jogviszonya fennállását. Az indítványozó 2012-ben kötött támogatási szerződése alapján egészségügyi komplexum kialakítására a projektköltség 50%-át jelentő, vissza nem térítendő uniós támogatásban részesült. 2018-ban a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az alperes jogszerűtlenül alkalmazta az elállást az indítványozó támogatási szerződése vonatkozásában. Ezt követően egy újabb szabálytalansági eljárás keretében az alperes megállapította, hogy nem teljesült a támogatási szerződés munkahelyteremtésre vonatkozó szerződéses rendelkezése, ezért ismételten elállt a támogatási szerződéstől és felszólította az indítványozót a támogatás és kamatai visszafizetésére. Az indítványozó keresetében kérte a támogatási szerződéses jogviszony fennállásának megállapítását, álláspontja szerint a támogatási szerződés munkahelyteremtésre vonatkozó rendelkezése rajta kívül álló okokból - negatív munkaerőpiaci folyamatok miatt - nem teljesült.

[3] Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 64.P.20.233/2021/22. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.820/2021/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. A Kúria Pfv.V.20.612/2022/2. számú végzésével a polgári perrendtartásról szól 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 411. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát megtagadta, mert az indítványozó felülvizsgálati kérelmében kifejtett indokok nem igazolnak az egyedi ügyön túlmutató jogkérdést, így nem vetik fel a Kúria elvi iránymutatásának igényét.

[4] 2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 80. § (6) bekezdése alapján nem mellőzhető az indítványozó felróhatóságának a vizsgálata, amelyre a jelen esetben nem került sor, ezért sérült az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mivel az eljáró bíróságok e tekintetben nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek.

[5] Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok az Alaptörvény 28. cikkét is megsértették, amikor a Kr. 90. § (4) bekezdésével ellentétesen megsértették az arányosság elvét.

[6] Az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, valamint a 28. cikket, hogy az ügyében eljáró bíróságok a vonatkozó jogszabályokat az Alaptörvénnyel ellentétesen értelmezték.

[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[8] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybíróságnál benyújtani; és ugyan a határidő elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető, a döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével nincs helye alkotmánybírósági eljárás megindításának [Abtv. 30. § (3) és (4) bekezdései].

[10] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az indítvánnyal támadott kúriai végzés és másodfokú ítélet vonatkozásában az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben került benyújtásra.

[11] A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[12] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 27. §-át.

[13] Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény 28. cikkét, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[14] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]).

[15] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.

[16] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[17] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény sérülni vélt cikkeként a XXVIII. cikk (7) bekezdését megjelölte ugyan, azonban ahhoz külön érdemi indokolást nem fűzött. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására [...]" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).

[18] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.

[19] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[20] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[21] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a másodfokú bíróság és a Kúria nem fogadta el az indítványozó érvelését a Kr. 80. § (6) bekezdése körében a felróhatóságának vizsgálatával összefüggésben, e tekintetben a másodfokú bíróság indokolását hiányosnak minősítette.

[22] A másodfokú ítélet 19. pontja kifejezetten kitért az indítványozó által hivatkozott felróhatóság kérdéskörére és megállapította, hogy "[a] felperes arra is alaptalanul hivatkozott, hogy felróhatóságának hiánya a szerződésszegés megállapítását és jogkövetkezményének levonását kizárta. A szerződés 7.1. e) pontja ugyanis a projekt fenntartási időszakára előírt kötelezettségeinek nem csupán a neki felróható nem teljesítését minősítette szerződésszegésnek." A Kúria az indítványozó e körben előadott érvelése alapján nem tartotta megállapíthatónak, hogy ezen jogkérdés az egyedi ügyön különleges súllyal túlmutatna, ezért megtagadta a felülvizsgálatot.

[23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó ügyében eljáró bíróságok részletesen megindokolták, hogy a támogatási szerződés alapján miért nem tekinthető a szerződésszegés jogkövetkezményei alkalmazási feltételének az indítványozó felróhatósága, e tekintetben különleges novumot sem azonosítottak.

[24] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28])

[25] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tartózkodik az indokolásban megjelenő érvek megalapozottságának vizsgálatától, mert a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárásjogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[26] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványozók által "[...] megfogalmazott általános kritika nem teszi érdemben felülvizsgálhatóvá a panaszt pusztán azáltal, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozik" (3203/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [35]; 3172/2019. (VII. 10.) AB végzés, Indokolás [9]).

[27] Az Alkotmánybíróság utal azon gyakorlatára, amely szerint "[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]).

[28] Az indítványozó a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

[29] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva - az Abtv. 27. § (1) bekezdésére, 52. § (1b) bekezdésére és 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel visszautasította.

Budapest, 2023. február 21.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett

Dr. Horváth Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2166/2022.