3386/2023. (VII. 27.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.558/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Nagy Rudolf István ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.III.37.558/2022/6. számú ítélete, valamint az ennek alapjául szolgáló Debreceni Törvényszék 103.K.700.105/2022/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) és (3) bekezdését, P) cikk (1)-(2) bekezdését, R) cikk (2) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését és 28. cikkét.

[3] 1.1. A bíróság által megállapított tényállás szerint a perben nem álló eladó és a II. rendű alperesi érdekelt mint vevő 2021. május 14-én adásvételi szerződést kötöttek több újlétai ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára. A szerződés kifüggesztését követően a felperes (az indítványozó) elfogadó jognyilatkozatot terjesztett elő. A felperes elővásárlási jogosultságát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 18. § (1) bekezdés f) pontjára és (4) bekezdés a) pontjára, míg a II. rendű alperesi érdekelt a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés e) pontjára és (4) bekezdés b) pontjára alapította.

[4] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal alperes megkeresésére a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara I. rendű alperesi érdekelt állásfoglalásában a szerződés jóváhagyását a II. rendű alperes érdekelttel támogatta, míg a felperessel nem. Állásfoglalásának elsődleges indoka az volt, hogy a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítésére vonatkozó általános agrárpolitikai és földbirtok-politikai érdekeknek leginkább a II. rendű alperes érdekelt tulajdonszerzése felel meg. A támogatása elősegíti, hogy a mezőgazdaságban a közepes méretű agrárüzemek elterjedjenek, a kisgazdaságok stabil működése és további fejlődésük biztosított legyen. A felek nyilatkoztatását követően azt is rögzítette, hogy a II. rendű alperesi érdekelt 20 km-en belül élő gazdálkodó, fiatal földműves. A felperes szintén 20 km-en belül élő gazdálkodó, családi gazdaság tagja. A II. rendű alperesi érdekelt és családja évek óta rendben tartja az eladó megbízásából az adásvétel tárgyát szolgáló területet, kis területen gazdálkodnak, kevés számú állatot tartanak. Családi helyi termékeket állítanak elő, amelyet a környék településein értékesítenek. A II. rendű alperesi érdekelt önfoglalkoztatást valósít meg, kapcsolódva a helyi élelmiszer-kereskedelemhez is. Ellenben a felperes Újlétán egy nagyobb - tormatermesztéssel foglalkozó - gazdaságot üzemeltet, több alkalmazottat is foglalkoztatva.

[5] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal alperes 2021. november 29-én kelt határozatával a perbeli ingatlanokra létrejött adásvételi szerződés jóváhagyását a felperessel mint elfogadó jognyilatkozatot tevővel szemben megtagadta, a II. rendű alperesi érdekelttel mint szerződés szerinti vevővel jóváhagyta. Döntésében hangsúlyozta, a mezőgazdasági igazgatási szervnek nincs mérlegelési jogköre a kamara nemtámogató állásfoglalása esetén, így az állásfoglalás indokai alapulvételével a szerződést a II. rendű alperesi érdekelttel hagyta jóvá.

[6] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság a szerződést vele hagyja jóvá, míg másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta.

[7] A Debreceni Törvényszék a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a Debreceni Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.

[8] A Kúriának a mezőgazdasági igazgatási szerv és a helyi földbizottság jogkörének terjedelméről kellett állást foglalnia. A kérdéssel mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a Kúria több döntésében foglalkozott.

[9] A Kúria mindenekelőtt utal a bár más jogszabályi környezetben született, de a földforgalmi ügyek elbírálása során elsődlegesen mérvadó 17/2015. (VI. 5.) AB határozat megállapításaira, ami első alkalommal foglalkozott a helyi földbizottság jogállásával. Megállapítva, hogy a törvényhozó a földbizottságot nem közhatalom gyakorlására hatalmazta fel, nem hatósági jogkört biztosított számára. A földbizottságnak olyan sajátos magánjogi jogosultságot biztosít a Földforgalmi tv, amelyet a termőföld forgalmában érdekelt, de az egyes adásvételi szerződések tekintetében saját alanyi joggal nem rendelkezők képviseletében gyakorol. A földbizottságot jogállása szerint közvetett magánjogi érdekeltnek kell tekinteni, amely a megkeresésre kiadott állásfoglalásában az egyes adásvételi szerződéseket a köztudomású tényekre és legjobb ismereteire alapozva értékeli.

[10] A hatályos szabályok szerint a föld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó rendelkezéseket a Földforgalmi tv. II. fejezete tartalmazza a 6-36. §-okban. Ezen belül az elővásárlásra jogosultak sorrendjét és az elővásárlási jog gyakorlását a 18-22. §-ok, míg a szerződés hatósági jóváhagyását 23-30. §-ok.

[11] Az elővásárlásra jogosultak körében a Földforgalmi tv. pontos, szigorúan követendő sorrendet állított fel, amelynek célja egyebek mellett a jogszabály preambulumában foglalt követelményeknek való megfelelés.

[12] Az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyása során kiemelt szerephez jut az agrárgazdasági tevékenységet folytatók kötelező tagságán, és a tagok egyenlő szavazati jogán alapuló, köztestületként működő Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési kamarának a szerződéssel érintett föld fekvése szerinti területi szerve (helyi földbizottság). A helyi földbizottság a Földforgalmi tv. 23/A. § (1) bekezdése értelmében állást foglal arról, hogy az adásvételi szerződés megfelel-e a birtokviszonyok átláthatóságára, a spekulatív földszerzések megelőzésére, az üzemszerű művelés alatt álló élet- és versenyképes, egységes birtoktagot képező földbirtokok kialakítására és megőrzésére, a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítésére, az életszerűen helyben lakó és gazdálkodó földművesek segítésére, és a mezőgazdaságban a generációváltás elősegítésére vonatkozó általános agrárpolitikai és földbirtok-politikai érdekeknek.

[13] A Földforgalmi tv. 24. § (3) bekezdése kifejti azon szempontokat, amelyeket az adásvételi szerződésnek a 23/A. § (1) bekezdésében megjelölteknek való megfelelés értékelése során figyelembe kell venni.

[14] A helyi földbizottság állásfoglalásának kötelező tartalmi elemeit a Földforgalmi törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 103. §-a határozza meg. A törvény lehetővé teszi azt is, hogy a megalapozott állásfoglalás kialakításához szükséges adatok szolgáltatására hívja fel a feleket.

[15] A Földforgalmi törvény 24. § (2) bekezdése szerint az adásvételi szerződést és a jegyzékben szereplő valamennyi elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatát a köztudomású tények és legjobb ismeretei, valamint a beszerzett információk együttes mérlegelése alapján a 23/A. § (1) bekezdésében meghatározott szempontoknak való megfelelés vonatkozásában értékeli, és támogatja vagy nem támogatja.

[16] A Földforgalmi törvény 25. § (1) és (2) bekezdése kimondja azt is, hogy a helyi földbizottság az értékelést köteles az azonos szempontok szerint, a jegyzékben szereplő összes elővásárlásra jogosult, és az adásvételi szerződés szerinti vevő vonatkozásában elvégezni. A helyi földbizottság több elővásárlásra jogosultat is támogathat.

[17] A Kúria a 2/2018. (X. 17.) KMK véleményében lefektette a mezőgazdasági igazgatási szerv és a helyi földbizottság jogkörének határait, amit a joggyakorlat fejlesztett tovább.

[18] A Kúria BH 2022.279. számú döntésében megerősítette azon jogszabályi tételt, hogy állásfoglalását a köztudomású tények és legjobb ismeretei, valamint az adatszolgáltatás során beszerzett információk együttes mérlegelése alapján alakítja ki.

[19] A helyi földbizottság ezen mérlegelési tevékenysége során azt vizsgálja, a szerződés jóváhagyása a Földforgalmi tv. preambulumában részletezett agrárpolitikai és földbirtok-politikai érdekeknek mennyiben feleltethető meg. A jogszabály hivatkozott rendelkezései tehát megadják az állásfoglalás kialakításának céljait azzal, hogy a helyi földbizottság által érvényesítendő birtokpolitikai prioritásokat felsorolja.

[20] Az I. rendű alperesi érdekelt van mindazon köztudomású tény és helyi ismeret birtokában, amely a helyi birtokpolitikát, sőt piacot alakítani tudja. Ezen ismeretek többségével a mezőgazdasági igazgatási szerv mint hatóság nem rendelkezik, arról a legtöbb esetben az állásfoglalásból szerez tudomást.

[21] Ellenben kiforrott a Kúria gyakorlata abban a kérdésben, hogy a helyi földbizottság állásfoglalása kizárólag egy esetben köti a mezőgazdasági igazgatási szervet, mégpedig, ha megvalósul a Földforgalmi tv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tényállás, vagyis a helyi földbizottság egyik elővásárlásra jogosulttal és az adásvételi szerződés szerinti vevővel sem támogatja a szerződés jóváhagyását. Minden további esetben a helyi földbizottság állásfoglalásának nincs kötőereje, attól a mezőgazdasági igazgatási szerv eltérhet.

[22] Tény, hogy a helyi földbizottság állásfoglalásának automatikus átvétele és ehhez kapcsolódóan a kizárólag azon alapuló, a tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettséget megsértő döntés ellentétes a Földforgalmi tv. alapelveivel és felhívott konkrét rendelkezéseivel. Ettől a jogértelmezéstől a Kúria jelen tanácsa nem kíván eltérni. Ez azonban eljárási szabályszegés, amely körében a bíróságnak azt is vizsgálnia kell a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § c) pontja értelmében, hogy annak lényegi kihatása volt-e az ügy érdemére. Az, hogy a kereseti kérelem szempontjából mi minősül olyan eljárási szabályszegésnek, amely az ügy érdemi elbírálására kihatással van, mindig egyedileg, az összes körülmény mérlegelése eredményeként válaszolható meg.

[23] A perbeli esetben az alperes ezzel ellentétes álláspontját, az abból fakadó jogsérelmet az elsőfokú bíróság mélyrehatóan megvizsgálta, egyebek mellett értékelve az állásfoglalás megállapításait és e körben a felperes keresetlevelében előadottakat.

[24] A felülvizsgálati bíróság kiemeli, az alperest tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, ha pedig a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-a szerint - tehát nem minden esetben - bizonyítási eljárást folytat le. Az alperes mint hatóság az Ákr. 62. § (4) bekezdése szerint szabadon választhatja meg a bizonyítás módját és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.

[25] Az I. rendű alperesi érdekelt állásfoglalása - amelyre alapította az alperes a döntését - részletesen tartalmazza az általa értékelt szempontokat és az azokhoz kapcsolódóan tett, az állásfoglalás alapjául szolgáló ténymegállapításokat. A felülvizsgálattal is érintett jogi érveken túl, ezen tények valóságát a felperes a keresetében részben vitatta. Vitatta, hogy a vevő és családja földhasználói lennének a területnek a nyilvántartás szerint. Ezt azonban sem az állásfoglalás, sem az alperes határozata, sem az elsőfokú bíróság nem állapította meg. A határozat mindösszesen annyit rögzít helyi köztudomású tényként, hogy a vevő és családja évek óta rendben tartják az eladók megbízásából az adásvétel tárgyául szolgáló területet. Bejegyzett földhasználói minőségükre a szerződésben sem hivatkoztak, így a felperes tényállításának bizonyítása indokolatlan volt.

[26] A perben nem álló elfogadó jognyilatkozatot tevő személlyel összefüggő vitatások nem relevánsak a perben, az elfogadó jognyilatkozatot tevővel az alperes nem támogatta a szerződés jóváhagyását, az őt érintő nemtámogatás indokai kihatással nem bírnak a felperes értékelésére.

[27] Azt azonban nem vitatta a felperes, hogy ő és családja jelenleg is élet- és versenyképes, a II. rendű alperesi érdekelt birtokától nagyobb méretű földbirtokkal rendelkeznének.

[28] Az I. rendű alperesi érdekelt feltárta a felek birtokszerkezetét és a település agrártevékenységében elfoglalt szerepét is, majd az állásfoglalását - az alkotmánybírósági elvárásnak megfelelően - kellő részletességgel és okszerűen megindokolta, azt a keresetben előadottak cáfolni nem tudták.

[29] A Kúria Kfv.III.37.681/2016/10. számú ítéletében foglalt elvi tételnek is megfelelően megállapítható, az I. rendű alperesi érdekelt mérlegelési tevékenysége során azonos szempontok szerint járt el mind a szerződés szerinti vevő, mind az elfogadó jognyilatkozatot benyújtó személyek vonatkozásában. A felperes nemtámogatása indokaként a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítésére vonatkozó általános agrárpolitikai és földbirtok-politikai célnak kevésbé megfelelést rögzítette. Nem talált tehát olyan indokot, amely kizárná a szerződés vele történő megkötését, hanem mérlegelve és egymással szembe állítva az egyes érdekeket, a II. rendű alperest találta érdemesebbnek.

[30] A felperes érvelésével szemben a Kúria hangsúlyozza, a kamara jogszerűen gyakorolhatja a mérlegelési jogot és ennek során az egymással esetlegesen konkuráló földbirtok-politikai szempontok között prioritásokat alakíthat ki a támogatás vagy nemtámogatás indokaként. A Földforgalmi tv. ugyanis nem adja meg, hogy az egyes, a döntéshozatal során figyelembe veendő tényezőket milyen súllyal kell értékelni. A kamara állásfoglalása felett azonban erős kontroll érvényesült mind a hatósági, mind a bírósági eljárásban. A kamara az állásfoglalását köteles oly módon megindokolni, hogy az állásfoglalás a hatósági eljárásban és a bírósági felülvizsgálat során érdemben felülbírálható legyen, a mezőgazdasági igazgatási szerv pedig köteles a helyi földbizottság állásfoglalásának vizsgálatára, értékelésére és ehhez kapcsolódóan döntése indokairól határozata indokolásában neki is számot kell adnia.

[31] A perbeli esetben az állásfoglalás alaptétele az volt, hogy a Földforgalmi tv. alapelvei között is kiemelt helyet kapott a helyben élő és gazdálkodó, ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet végzők támogatása. Az olyan célkitűzések, mint a saját és közvetlen termelési munkavégzésen alapuló agrárgazdálkodás bővülése, a falvak népességmegtartó erejének megújulása, a vidéki agrártársadalom felemelkedése, a helyi vállalkozások erősödése, az, hogy a mezőgazdaságban termelt jövedelmek lehetőleg a keletkezés helyén segítse elő a foglalkoztatottság bővülését, legkevésbé a felperes tulajdonszerzése folytán valósulhatnak meg.

[32] Az I. rendű alperesi érdekelt mérlegelése nem tekinthető jogszerűtlennek, mivel az a feltárt tényekből okszerűen levezethető volt. A felperes pedig nem tárt fel olyan indokot, amely ismeretében az alperesnek el kellett volna térnie az állásfoglalásban foglaltaktól. Az elsőfokú bíróság ítéletében megvizsgálta az alperes által feltárt tényállást és értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amely során kialakított álláspontja és az abból levont következtetések kiderülnek az ítélet indokolásából. A Kúria felülmérlegelésre okot nem talált, ezért megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő és az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

[33] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Kfv.III.37.558/2022/6. számú ítélete, valamint az ennek alapjául szolgáló Debreceni Törvényszék 103.K.700.105/2022/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) és (3) bekezdését, P) cikk (1)-(2) bekezdését, R) cikk (2) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését és 28. cikkét.

[34] Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok tévesen, önkényesen, contra legem értelmezték és alkalmazták a Földforgalmi tv. 18. §-át és 23-24. §-ait, aminek következtében keresete elutasításra került. Álláspontja szerint a bíróságok figyelmen kívül hagyták a Földforgalmi tv. 18. §-ában szereplő elővásárlási rangsort, így nem szerezhette meg a termőföld tulajdonjogát. A bíróságok az általa felhívott rendelkezés alkalmazásának mellőzését nem indokolták meg és a hatósági jogkörrel nem rendelkező helyi földbizottság állásfoglalását bizonyítás lefolytatása és a közhiteles nyilvántartás adatainak mellőzésével fogadták el. A helyi földbizottság állásfoglalása ténylegesen az indítványozó és a szerződéses vevő tulajdonszerzését is alkalmasnak találta az irányadó agrár- és földbirtok-politikai célkitűzések érvényesítéséhez, az állásfoglalás azonban jogkörét túllépve az indítványozó sérelmére a szerződéses vevőt valamely földbirtok-politikai cél önkényes, szubjektív kiválasztásával alkalmasabbnak tartotta. A jogalkotó szándékával ellentétesen és a jogszabály indokolását figyelmen kívül hagyva a kormányhivatal és a bíróságok tulajdonjogba történő beavatkozása önkényes, kiszámíthatatlan és ésszerűen nem is indokolható. A Földforgalmi tv.-t 23/A. §-sal kiegészítő és 24. §-t módosító 2018. évi CXXXVI. törvény indokolását a bíróságok tévesen értelmezték, hiszen az kizárólag ellenőrzési funkciót biztosított a közhatalommal fel nem ruházott agrárkamara részére, nem pedig döntéshozó szerepet; a helyi földbizottság pedig pusztán társadalmi kontroll szerepet tölt be a földpiac felett.

[35] Az indítványozó szerint tévesen jutott a Kúria arra a megállapításra, hogy a helyi földbizottság a mérlegelési jog jogszerű gyakorlása során a földbirtok-politikai szempontok között prioritásokat alakíthat ki akár úgy is, hogy az állami agrárpolitikai célkitűzés érvényesítését szolgáló törvényi sorrendet is mellőzve a köztudomású tények és legjobb ismeretei alapján eltérő prioritás érvényesülését biztosítja. Véleménye szerint a bíróság a jogalkotói célkitűzéssel ellentétesen biztosította, hogy a helyi földbizottság a kontroll szerepét messze meghaladó jogkörhöz jusson a jelen ügyben.

[36] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben foglalt befogadhatósági feltételeknek.

[37] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt a benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.

[38] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

[39] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként jelölte meg - többek között - a B) cikk (1) és (3) bekezdését, P) cikk (1)-(2) bekezdését, R) cikk (2) bekezdését, I. cikk (3) bekezdését és 28. cikkét. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani (3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]). Mivel jelen esetben az indítvány ilyen irányú indokolást nem tartalmazott, ezért a B) cikk (1) bekezdésének sérelme érdemben nem vizsgálható. Az Alkotmánybíróság továbbá az Alaptörvény fent megjelölt cikkeivel összefüggésben rámutat arra, hogy valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének a megállapítása alkotmányjogi panasz keretében nem indítványozható. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései nem minősülnek az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi rendelkezések címzettjei nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre alapítani. Ezért az utalt alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye (3253/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [35]; 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3273/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [32]).

[40] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[41] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben előadott érveivel kapcsolatban a következőket állapította meg.

[42] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]).

[43] Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben nem zárta ki, hogy a contra legem jogalkalmazás kivételes esetben, a bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája miatt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének a megállapíthatóságára vezessen (20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]). A jelen ügyben azonban ilyen kivételes, érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági ítélet érvelését tévesnek tartja, nem alkotmányossági kérdés.

[44] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági döntések felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, az eljáró bíróságok tényállás-megállapításának, bizonyítékértékelésének, valamint jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja és a támadott ítéletben foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.

[45] Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az indokolási kötelezettség konkrét ügyben történő megsértésének kételye sem merül fel, a Kúria ítéletében számot adott az érdemi döntést alátámasztó lényeges érvekről. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[46] Mindezek alapján az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.

[47] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában és 29. §-ában meghatározott törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2023. július 4.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/176/2023.