62007TJ0369[1]

A Törvényszék (harmadik tanács) 2011. március 22-i ítélete. Lett Köztársaság kontra Európai Bizottság. Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A kibocsátási egységeknek a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terve Lettországban - Három hónapos határidő - A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése. T-369/07. sz. ügy

T-369/07. sz. ügy

Lett Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

"Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A kibocsátási egységeknek a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terve Lettországban - Három hónapos határidő - A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése"

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Tagállamok keresete

(EUMSZ 263. cikk)

2. Környezet - Levegőszennyezés - 2003/87 irányelv - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti terv (NKT) - Tagállam általi értesítés - A Bizottság ellenőrzési hatásköre - Terjedelem - A Bizottság határozatának jogi jellege

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 9. cikk, (3) bekezdés)

3. Környezet - Levegőszennyezés - 2003/87 irányelv - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti terv (NKT) - Tagállam általi értesítés - Fogalom

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 9. cikk, (3) bekezdés)

4. Intézmények jogi aktusai - Az érvényesség vélelme - Nem létező aktus - Fogalom

(EUMSZ 288. cikk)

1. Bármely tagállam jogosult arra, hogy megsemmisítés iránti keresettel vitassa a Bizottság határozatainak jogszerűségét, anélkül hogy e jog gyakorlása függene az eljáráshoz fűződő érdek igazolásától. Valamely tagállamnak tehát a keresete elfogadhatóságához csak azt kell bizonyítania, hogy a Bizottság általa megtámadott jogi aktusa joghatásokat fejt ki a vonatkozásában. Az eljáráshoz fűződő érdek kizárólag a természetes vagy jogi személyek, és nem az uniós intézmények vagy a tagállamok által benyújtott keresetekre vonatkozik.

Továbbá az eljáráshoz fűződő érdek fogalmát nem szabad összekeverni a megtámadható jogi aktus fogalmával, amelynek értelmében ahhoz, hogy egy jogi aktus megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze, annak sérelem okozására alkalmas joghatások kiváltására kell irányulnia, amit a tartalma alapján kell meghatározni.

Valamely tagállam által közölt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti terv (NKT) módosításáról szóló bizottsági határozat tartalmánál fogva ilyen joghatásokat keletkeztet.

(vö. 33., 34. pont)

2. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61 irányelv módosításáról szóló 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének alapján a Bizottság által végrehajtott előzetes vizsgálat nem vezet szükségszerűen a Bizottság határozatának elfogadásához. Jóllehet a Bizottság az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti tervről (NKT) szóló értesítést követően mindenképpen köteles arra, hogy gondosan és pártatlanul megvizsgálja a szóban forgó NKT-nak a 2003/87 irányelv III. mellékletének követelményeivel és 10. cikkének rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét, az "elutasíthatja" kifejezésből mindenesetre az következik, hogy a Bizottság e tekintetben bizonyos diszkrecionális jogkörrel rendelkezik. Ebből továbbá az következik, hogy ha a Bizottság a valamely tagállam NKT-jéről szóló értesítéstől számított három hónapos határidőn belül lemond e jogköre gyakorlásáról, a tagállam főszabály szerint végrehajthatja NKT-jét a 2003/87 irányelv 11. és ezt követő cikkeiben meghatározott feltételek mellett anélkül, hogy ehhez szükség lenne a Bizottság jóváhagyására. Ily módon az NKT-ra irányuló vizsgálati eljárást nem feltétlenül kell alakszerű határozattal lezárni, többek között akkor nem, ha a tagállam ezen eljárás során valamennyi kért módosítást végrehajtja.

Ezzel szemben a Bizottság élhet határozathozatali jogkörével a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében, amennyiben a tagállam a felhozott kifogások ellenére tartózkodik NKT-je módosításától, illetve megtagadja a módosítást a három hónapos határidő lejárta előtt. A Bizottság ilyen elutasító határozatának hiányában ugyanis a közölt NKT véglegessé válik, és jogszerűségi vélelem fűződik hozzá, amely lehetővé teszi a tagállam általi végrehajtását.

A vizsgálati eljárás egy későbbi szakaszában, nevezetesen a közölt NKT-vel vagy annak egy részével kapcsolatos bizottsági kifogásemelést követően történő módosításoknak pontosan az a céljuk, hogy elhárítsák a Bizottság által eredetileg felhozott, a III. mellékletben felsorolt követelményekkel és a 2003/87 irányelv 10. cikkének rendelkezéseivel való összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kifogásokat. Következésképpen a módosítások bizottsági elfogadása csupán a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése által ráruházott, korlátozott vizsgálati és elutasítási jogköre keretében az általa megfogalmazott eredeti kifogásemelés szükségszerű következménye, és nem valamely általános engedélyezési jogkör kifejeződése. Egyébiránt az NKT-n végzett módosítások Bizottság általi elfogadásának nem kell az általa hozott, alakszerű határozat tárgyát képeznie. Épp ellenkezőleg, ez az értelmezés egyfelől ellentétes lenne azzal az elvvel, miszerint a Bizottság nem rendelkezik az NKT engedélyezésének általános jogkörével. Másfelől nem felel meg a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése harmadik mondata felépítésének, amely csak az elutasító határozatról rendelkezik, az engedélyező határozatról azonban nem.

(vö. 47., 48. pont)

3. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61 irányelv módosításáról szóló, 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján indított eljárás célja - a Bizottság előzetes vizsgálatára vonatkozó lehetőségen kívül -, hogy jogbiztonságot nyújtson a tagállamoknak, és különösen lehetővé tegye számukra, hogy gyorsan, rövid határidőn belül megtudják, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti tervük (NKT) alapján hogyan osszák ki a kibocsátási egységeket, és miként kezeljék a kibocsátáskereskedelmi rendszert az érintett kiosztási időszak során. Ezen időszak korlátozott, három vagy öt évig tartó hosszára tekintettel (a 2003/87 irányelv 11. cikke) ugyanis jogos érdeke fűződik a Bizottságnak és a tagállamoknak ahhoz, hogy az NKT tartalmával kapcsolatos valamennyi vitát gyorsan rendezzék, és hogy ez az NKT az érvényességi időszaka során ne legyen kitéve annak a kockázatnak, hogy a Bizottság kifogást emel ellene.

E megfontolásokat valamennyi NKT-re alkalmazni kell, attól a kérdéstől függetlenül, hogy az eredetileg közölt változatról vagy egy felülvizsgált és később közölt változatról van-e szó. Ráadásul a Bizottsággal szembeni azon követelmény, hogy egy felülvizsgált NKT-ről szóló értesítést követően gyors és hatékony ellenőrzést végezzen, még inkább jelentőséggel bír akkor, ha ezen ellenőrzést már megelőzte az eredeti NKT vizsgálatának első szakasza, amely - adott esetben - elutasító határozat elfogadásához, ezt követően pedig a szóban forgó NKT módosításához vezetett. Márpedig, ha a Bizottság azt állítja, hogy anélkül jogosult valamely NKT javasolt módosításainak vagy valamely felülvizsgált NKT-nak a vizsgálatára, hogy be kellene tartania a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidőt, akkor ez az állítás alkalmas arra, hogy meghiúsítsa a gyors és hatékony ellenőrzés célkitűzésének megvalósulását, és sérti azt a jogbiztonságot, amelyre az értesítést végző tagállam azért jogosult, hogy a szóban forgó irányelv 11. cikke értelmében a kereskedelmi időszak kezdetét megelőzően ki tudja osztani a kibocsátási egységeket a területén található létesítmények számára.

Következésképpen az értesítésnek a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti fogalma magában foglalja az NKT-ről szóló eredeti értesítést és az NKT különböző változatairól szóló további értesítéseket is, ily módon ezen értesítések mindegyike új három hónapos határidő számításának kezdetét jelenti.

(vö. 54., 55., 57. pont)

4. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61 irányelv módosításáról szóló 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartásával kapcsolatos eljárási hiba nem annyira súlyos és nyilvánvaló, hogy igazolja a megtámadott határozat semmis aktussá minősítését. Az intézmények jogi aktusait - még ha hibásak is - ugyanis főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében érvénytelennek nem nyilvánítják.

A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján folytatott vizsgálati eljárás keretében és annak sajátosságaira figyelemmel, az abban álló jogellenességből, hogy a megtámadott határozat késedelmes, nem következik, hogy e határozatot semmisnek kell minősíteni, mivel a jogbiztonság alapelvére figyelemmel valamely aktus nem létező jellegének megállapítására kizárólag szélsőséges körülmények között kerülhet sor.

(vö. 61. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. március 22.*(1)

"Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A kibocsátási egységeknek a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terve Lettországban - Három hónapos határidő - A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése"

A T-369/07. sz. ügyben,

a Lett Köztársaság (képviselik kezdetben: E. Balode-Buraka és K. Bārdiņa, később: L. Ostrovska és végül: L. Ostrovska és K. Drēviņa, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatják:

a Litván Köztársaság (képviseli: D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben)

és

a Szlovák Köztársaság (képviseli kezdetben: J. Čorba, később: B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

az Európai Bizottság (képviselik: U. Wölker, E. Kalnins és I. Rubene, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: Z. Bryanston-Cross, később: S. Behzadi-Spencer, I. Rao és F. Penlington, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Maurici barrister)

beavatkozó,

a Lett Köztársaság által a 2008 és 2012 közötti időszakot illetően, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) megfelelően közölt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeire vonatkozó nemzeti kiosztási terv módosításáról szóló, 2007. július 13-i C (2007) 3409 bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök (előadó), E. Cremona és S. Frimodt Nielsen bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. szeptember 21-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

Az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményére és a Kiotói jegyzőkönyvre vonatkozó nemzetközi és közösségi szabályozás

1 Az Egyesült Nemzetek New Yorkban 1992. május 9-én elfogadott éghajlatváltozási keretegyezményének (a továbbiakban: UNFCCC) - amelyet az Európai Közösség nevében a Tanács az UNFCCC megkötéséről szóló, 1993. december 15-i 94/69/EK tanácsi határozattal (HL L 33., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 167. o.) hagyott jóvá - végső célja, hogy olyan szinten stabilizálják az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben, amely meggátolja az éghajlati rendszerre gyakorolt káros, emberi eredetű hatást. Az UNFCCC I. melléklete tartalmazza a részes államok listáját, amelyen szerepel a Lett Köztársaság is, amely másrészt e mellékletben az országok azon csoportjába került besorolásra, amelyek a piacgazdaságra való áttérés folyamatában vannak. Az UNFCCC 1994. március 21-én lépett hatályba a Közösségben.

2 A UNFCCC végső céljának elérése érdekében 1997. december 11-én elfogadták az UNFCCC Kiotói Jegyzőkönyvét (1/CP.3 határozat "[az UNFCCC] Kiotói Jegyzőkönyvének elfogadása"). A Kiotói Jegyzőkönyv A. mellékletében szerepel az üvegházhatást okozó gázok és a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó ágazatok, illetve forráskategóriák listája. A Kiotói Jegyzőkönyv B. mellékletében szerepel a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek mennyiségileg meghatározott kibocsátáskorlátozási vagy -csökkentési kötelezettségvállalásainak listája, a Lett Köztársaságét is beleértve, amelynek csökkentési célja ily módon 8%-ban került rögzítésre.

3 2002. április 25-én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az [UNFCCC] Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről szóló 2002/358/EK határozatot (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 42. kötet, 24. o.). A Kiotói Jegyzőkönyvnek, valamint annak A. és B. mellékletének szövegét is tartalmazza a 2002/358 határozat I. melléklete. A Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkével összhangban az Európai Közösség és annak tagállamai részére meghatározott kibocsátási szintek megállapítására szolgáló, mennyiségileg meghatározott kibocsátáskorlátozási vagy -csökkentési kötelezettségvállalások táblázata a 2002/358 határozat II. mellékletében szerepel.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerére vonatkozó szabályozás

4 A 2004. október 27-i 2004/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 338., 18. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) 1. cikke előírja:

"Ez az irányelv az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza a Közösségben az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerét [...]."

5 A 2003/87 irányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 11. cikk (1) és (2) bekezdésében említett minden egyes időszak vonatkozásában, minden tagállam kidolgozza saját nemzeti tervét, hogy összesen hány egységet kíván az adott időszakra kiosztani és azokat miként kívánja kiosztani. A tervet tényszerű és átlátható követelményrendszerre kell alapozni, ideértve a III. mellékletben felsoroltakat, illetve a közvélemény észrevételeinek megfelelő figyelembevételét. A Bizottság, a Szerződés sérelme nélkül legkésőbb 2003. december 31-ig kidolgozza a III. mellékletben felsorolt követelmények végrehajtásához szükséges iránymutatást.

A 11. cikk (1) bekezdésében említett időszakra vonatkozó tervet legkésőbb 2004. március 31-ig kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot arról értesíteni. Az azt követő időszakokra vonatkozó terveket legalább 18 hónappal a tárgyidőszakot megelőzően kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot azokról értesíteni.

(2) A nemzeti kiosztási terveket a [2003/87 irányelv] 23. cikk[ének] (1) bekezdésében említett bizottság vizsgálja meg."

(3) A Bizottság a tagállam nemzeti kiosztási tervéről szóló (1) bekezdés szerinti értesítés megküldésétől [helyesen: A Bizottság a tagállam nemzeti kiosztási tervéről szóló értesítésnek az (1) bekezdésnek megfelelően történt megküldésétől] számított három hónapon belül elutasíthatja az adott tervet vagy annak egy részét, amennyiben az nem áll összhangban a III. mellékletben felsorolt követelményekkel vagy a 10. cikk tartalmával. A tagállam csak akkor hozhatja meg a 11. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat. A Bizottság az elutasító határozatát megindokolja."

6 A 2003/87 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"A 2008. január 1-jével kezdődő ötéves időszakra, valamint az azt követő ötéves időszakokra vonatkozóan minden tagállam eldönti, hogy az adott időszakra hány egységet fog kiosztani összesen, valamint megkezdi az egységek egyes létesítmények üzemeltetői számára történő kiosztására irányuló eljárást. Ezt a döntést a tagállam saját, a 9. cikknek megfelelően elkészített és a 10. cikkel összhangban álló nemzeti kiosztási terve alapján, a közvélemény észrevételeinek megfelelő súlyú figyelembevételével kell meghozni, legalább 12 hónappal a tárgyidőszak kezdete előtt."

7 Az irányelv III. melléklete tizenkét követelményt sorol fel a nemzeti kiosztási tervre vonatkozóan. A III. melléklet szerinti 1-3. követelmény a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az adott időszakra kiosztandó kibocsátási egységek összegének összhangban kell állnia az adott tagállamnak a 2002/358/EK határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségével, figyelembe véve egyfelől azt, hogy az ezen irányelv hatályán kívül eső forrásokból származó kibocsátásokhoz képest a fenti kibocsátási egységek a teljes kibocsátás mekkora hányadát képviselik, másfelől pedig a nemzeti energiapolitikát, továbbá összhangban kell állnia a nemzeti éghajlat-változási programmal. A kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyisége nem lehet több, mint amennyi az e mellékletben meghatározott követelmények szigorú alkalmazásához valószínűleg szükséges. 2008 előtt e mennyiséget össze kell hangolni az egyes tagállamoknak a 2002/358/EK határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti céljai elérése vagy túlteljesítése érdekében követendő kibocsátáscsökkentési ütemmel.

(2) A kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségét össze kell hangolni a Közösségnek a 93/389/EGK határozat értelmében vállalt kötelezettségei teljesítéséhez a tagállamok által vállalt hozzájárulások valós és tervezett előrehaladásának értékelésével.

(3) A kiosztandó kibocsátási egységek mértékének összhangban kell állnia az e rendszer hatálya alá eső tevékenységek kibocsátáscsökkentési potenciáljával, beleértve a technológiai potenciált is. A tagállamok kibocsátási egységeik kiosztását alapozhatják az egyes tevékenységek termékenkénti átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátására és az egyes tevékenységekben elérhető eredményekre.

[...]"

A jogvita előzményei

8 2006. augusztus 16-i levelében a Lett Köztársaság a 2003/87 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően értesítette az Európai Közösségek Bizottságát a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervéről (a továbbiakban: NKT). Az NKT szerint a Lett Köztársaság a 2003/87 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó nemzeti iparának átlagosan évi 7,763883 millió szén-dioxid tonnaegyenértéket (a továbbiakban: MteCO2) szándékozott kiosztani.

9 2006. november 29-én a Bizottság elfogadta az első elutasító határozatot, amelynek rendelkező része a következőképpen hangzik:

"1. cikk

Az irányelv 11. cikke (2) bekezdése szerinti első ötéves időszakra vonatkozó [NKT] következő részei nincsenek összhangban a [2003/87] irányelv III. mellékletének 1[-]3. követelményeivel: a kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségének, azaz évi 4,480580 [MteCO2] aránya, amely nem áll összhangban [az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 2004. február 11-i] 280/2004/EK [európai parlamenti és tanácsi] határozatnak [(HL L 49., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 57. o.)] megfelelően végzett értékelésekkel és a[z érintett] tevékenységek kibocsátáscsökkentési potenciáljával, beleértve a technológiai potenciált is.

2. cikk

A Bizottság nem fogja kifogásolni az [NKT-t] abban az esetben, ha abban az alábbi módosításokat különbségtétel nélkül elvégzik, és a nemzeti eljárások lefolytatásához szükséges határidőkre figyelemmel a lehető leghamarabb közlik a Bizottsággal: a közösségi rendszer keretében kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségét 4,480580 MteCO2-kel kell csökkenteni.

3. cikk

(1) A Lett[ Köztársaság] által az [NKT] alapján az abban felsorolt létesítmények és az új belépők javára kiosztandó kibocsátási egységek éves átlagos 3,283303 MteCO2-nek megfelelő mennyiség nem léphető túl.

(2) Az [NKT] a Bizottság előzetes hozzájárulása nélkül módosítható, amennyiben a módosítás a kibocsátási egységek egyes létesítmények közötti kiosztásának a tervben felsorolt létesítményeknek szánt összmennyiség keretei között történő, az adatok minőségének javulása miatt szükségessé váló módosítására, illetőleg a térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek részarányának a [2003/87] irányelv 10. cikkében előírt határok között történő csökkentésére korlátozódik.

(3) Az [NKT-nek] a 2. cikk végrehajtására irányulóktól eltérő esetleges módosításairól 2006. december 31-e, a [2003/87] irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő előtt, értesíteni kell a Bizottságot, és ezek a módosítások a [2003/87] irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság előzetes hozzájárulását igénylik.

4. cikk

E határozat címzettje a Lett Köztársaság." [nem hivatalos fordítás]

10 2006. december 29-i levelében a Lett Köztársaság megküldte a Bizottságnak a felülvizsgált NKT-t, amely összesen 6,253146 MteCO2 éves átlagos kiosztását írta elő.

11 2007. március 30-i angol nyelven írt levelében a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgált NKT-ben szereplő információk hiányosak, és felszólította a Lett Köztársaságot, hogy adjon választ egyes kérdésekre és nyújtson számára kiegészítő információkat.

12 A Lett Köztársaság 2007. április 25-i levelében válaszolt e tájékoztatáskérésre.

13 2007. július 13-án a Bizottság elfogadta a Lett Köztársaság által a 2008 és 2012 közötti időszakot illetően, a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően közölt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeire vonatkozó NKT módosításáról szóló, 2007. július 13-i C (2007) 3409 határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozatot), amelynek rendelkező része - többek között - a következőképpen szól:

"1. cikk

Lettországnak a [2003/87/EK] irányelv 11. cikke (2) bekezdése szerinti első ötéves időszakra vonatkozó [NKT-je] javasolt módosításának a következő részei összhangban vannak - többek között - a következő követelményekkel, ezek tehát elfogadásra kerülnek:

(1) A [2003/87] irányelv III. mellékletének 1[-]3. követelményei: a kibocsátási egységek teljes éves mennyiségének 0,144813 [MteCO2-val] történő növelése, amely összhangban áll a 280/2004 határozatnak megfelelően végzett értékelésekkel és a[z érintett] tevékenységek kibocsátáscsökkentési potenciáljával, beleértve a technológiai potenciált is.

[...]

2. cikk

Lettországnak a [2003/87] irányelv 11. cikke (2) bekezdése szerinti első ötéves időszakra vonatkozó [NKT-je] javasolt módosításának a következő része nincs összhangban a következő követelményekkel, ez tehát elutasításra kerül: az [2003/87] irányelv III. mellékletének 1[-]3. követelményei: a kibocsátási egységek teljes éves mennyiségének 2,825030 [MteCO2-val] történő növelése, amely nem áll összhangban a 280/2004/EK határozatnak megfelelően végzett értékelésekkel és a[z érintett] tevékenységek kibocsátáscsökkentési potenciáljával, beleértve a technológiai potenciált is.

3. cikk

E határozat címzettje a Lett Köztársaság." [nem hivatalos fordítás]

14 A megtámadott határozat indokolásának 1. pontjában a Bizottság az első elutasító határozat 3. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik, amely engedélyezi a Lett Köztársaság számára, hogy 2006. december 31-e, a [2003/87] irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő előtt értesítse a Bizottságot a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó NKT-jének módosításairól.

15 A megtámadott határozat indokolásának 3. pontjában a Bizottság - többek között - azt állapítja meg, hogy mivel a Lett Köztársaság által benyújtott információk az NKT lényegének módosítására vonatkozik, a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság előzetes hozzájárulását igényli. A megtámadott határozat a benyújtott információk e részeire korlátozódik. A hivatkozott információk, különösen az első elutasító határozat végrehajtására vonatkozó, illetve a Bizottság által a szóban forgó határozatban végzett értékeléstől eltérő álláspontot képviselő egyéb részei a megtámadott határozat tekintetében nem kerültek figyelembevételre.

16 A megtámadott határozat indokolásának 6. pontja megállapítja, hogy a Lett Köztársaság nem nyújtott be arra alkalmas információt, hogy igazolja a kibocsátási egységek teljes mennyisége számítási módjának megváltoztatását, amint azt az első elutasító határozat megállapította.

17 Végül, a megtámadott határozat indokolásának 8. pontjában a cementágazatban végzett kiemelkedő beruházást illetően a Lett Köztársaság által benyújtott pontosabb adatok tekintetében a Bizottság e számítási mód alapján elfogadja a kibocsátási egységek teljes mennyisége értékének növelését, amint az a megtámadott határozat 1. cikkében szerepel.

Az eljárás és a felek kérelmei

18 A Törvényszék Hivatalához 2007. szeptember 26-án benyújtott keresetlevelével a Lett Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

19 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában a Lett Köztársaság kérte, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 76a. cikke szerinti gyorsított eljárást folytassanak le. 2007. november 13-i határozatával a Törvényszék (harmadik tanács) e kérelmet elutasította.

20 A Törvényszék Hivatalához 2007. november 27-én benyújtott beadványában Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága azt kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2008. június 12-i végzésével megengedte e beavatkozást. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága 2008. augusztus 28-án nyújtotta be beavatkozási beadványát.

21 A Törvényszék Hivatalához 2007. december 14-én benyújtott külön beadványában, amelyet 2008. május 26-i levelében megerősített, a Lett Köztársaság az eljárási szabályzat 116. cikkének 2. §-a alapján keresetlevele 7. melléklete egyes részeinek Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával szembeni bizalmas kezelését kérte.

22 A Törvényszék Hivatalához 2007. december 27-én benyújtott beadványában a Litván Köztársaság kérte, hogy a Lett Köztársaság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2008. június 12-i végzésével megengedte e beavatkozást. A Litván Köztársaság 2008. augusztus 29-én nyújtotta be beavatkozási beadványát.

23 A Törvényszék Hivatalához 2009. január 6-án benyújtott beadványában a Bizottság előterjesztette Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Litván Köztársaság beavatkozási beadványaira vonatkozó észrevételeit. A Lett Köztársaság a kitűzött határidőn belül nem terjesztett elő észrevételeket a szóban forgó beadványok vonatkozásában.

24 A Törvényszék Hivatalához 2008. február 7-én benyújtott beadványában a Szlovák Köztársaság kérte, hogy a Lett Köztársaság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2008. június 12-i végzésével megállapította, hogy e kérelmet az eljárási szabályzat 115. cikkének megfelelően nyújtották be, de az ugyanezen szabályzat 115. cikkének 1. §-ában előírt hathetes határidő lejártát követően. Következésképpen a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke megengedte e beavatkozást, ám a Szlovák Köztársaság jogait az említett szabályzat 116. cikkének 6. §-ában foglaltakra korlátozta.

25 A Litván Köztársaság által támogatott Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

26 A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

27 A Törvényszék (harmadik tanács) az előadó bíró jelentése alapján úgy döntött, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

28 2010. július 12-i levelében a Törvényszék az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedés keretében felhívta a Bizottságot bizonyos dokumentumok benyújtására. A Bizottság a kitűzött határidőn belül eleget tett a felhívásnak.

29 A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2010. szeptember 21-i tárgyaláson meghallgatták.

A jogkérdésről

30 Keresetének alátámasztására a Lett Köztársaság négy joglapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít: először az EK-Szerződés által az energiapolitika területén rögzített hatáskörök megsértésére, másodszor a "hátrányos megkülönböztetés tilalma" elvének megsértésére, harmadszor a Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségek megszegésére, és negyedszer a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartására.

A megtámadott határozat 1. cikkének megsemmisítésére irányuló kérelem elfogadhatatlanságára alapított elfogadhatatlansági kifogásról

A felek érvei

31 A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által támogatott Bizottság szerint - míg a Lett Köztársaság a megtámadott határozat egészének megsemmisítését kéri - e kérelem valójában csak a határozat 2. cikkének megsemmisítésére irányul, és nem 1. cikkének a megsemmisítésére, amelyben megállapításra kerül, hogy a felülvizsgált NKT egyes javasolt módosításai összeegyeztethetők a 2003/87 irányelv III. mellékletének követelményeivel. Márpedig valamely jogi aktus csak akkor képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát, ha ez az aktus a felperes érdekeit érintő kötelező joghatásokkal jár. Mivel a megtámadott határozat 1. cikke nem érinti a Lett Köztársaság érdekeit, a Lett Köztársaságnak nem fűződik semmiféle érdeke e cikk megsemmisítéséhez, és a keresetet e tekintetben elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

32 A Lett Köztársaság vitatja ezt az érvelést.

A Törvényszék álláspontja

33 Az eljáráshoz fűződő érdeknek a Bizottság által hivatkozott fogalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés egyértelmű különbséget tesz egyfelől az intézmények és a tagállamok, másfelől pedig a természetes és jogi személyek megsemmisítés iránti kereset indítására vonatkozó joga között. Bármely tagállam jogosult ugyanis arra, hogy megsemmisítés iránti keresettel vitassa a Bizottság határozatainak jogszerűségét, anélkül hogy e jog gyakorlása függene az eljáráshoz fűződő érdek igazolásától. Valamely tagállamnak tehát a keresete elfogadhatóságához csak azt kell bizonyítania, hogy a Bizottság általa megtámadott jogi aktusa joghatásokat fejt ki a vonatkozásában (a Bíróság C-208/99. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2001. november 27-én hozott végzésének [EBHT 2001., I-9183. o.] 22. és 23. pontja, a Törvényszék T-309/04., T-317/04., T-329/04. és T-336/04. sz., TV 2/Danmark és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. október 22-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2935. o.] 63. pontja). Ez a megállapítás következik az eljáráshoz fűződő érdek ítélkezési gyakorlat által kialakított fogalommeghatározásából is, amely kizárólag a természetes vagy jogi személyek, és nem az uniós intézmények vagy a tagállamok által benyújtott keresetekre vonatkozik (lásd a Törvényszék T-425/04., T-444/04., T-450/04. és T-456/04. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. május 21-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 118. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

34 Továbbá, az eljáráshoz fűződő érdek fogalmát nem szabad összekeverni a megtámadható jogi aktus fogalmával, amelynek értelmében ahhoz, hogy egy jogi aktus megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze, annak sérelem okozására alkalmas joghatások kiváltására kell irányulnia, amit a tartalma alapján kell meghatározni (lásd ebben az értelemben a Bíróság,C-147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2000. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I-4723. o.] 25. és 27. pontját, a Bíróság fenti 33. pontban hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 24. pontját, C-164/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2004. január 28-án hozott végzésének [EBHT 2004., I-1177. o.] 18. és 19. pontját, és a fenti 33. pontban hivatkozott Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 119. pontját). Márpedig tagadhatatlan, hogy tartalma alapján a megtámadott határozat ilyen joghatásokat vált ki.

35 Következésképpen a megtámadott határozat 1. cikkének megsemmisítésére irányuló kérelemre vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

36 A Törvényszék elsőként a negyedik jogalap megalapozottságának vizsgálatát tartja célszerűnek.

A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartására alapított negyedik jogalapról

Előzetes észrevétel

37 Előzetesen meg kell állapítani, hogy még ha a Bizottság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága arra hivatkozik is, hogy a Lett Köztársaság a jelen keresettel nem vitathatja a 2006. november 29-i első elutasító határozatot, mivel azt nem támadta meg határidőn belül, e körülmény - még megvalósultnak feltételezve is - nincs hatással a megtámadott határozat hibájára alapított negyedik jogalap elfogadhatóságára.

A felek érvei

38 A Litván Köztársaság által támogatott Lett Köztársaság szerint a megtámadott határozatot "nem létezőnek" kell minősíteni, mivel azt a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával fogadták el. E rendelkezés értelmében a Bizottság a tagállam általi értesítés megküldésétől számított három hónapon belül elutasíthat valamely NKT-t. A felülvizsgált NKT-ről 2006. december 29-én küldtek értesítést. Következésképpen az a határidő, amelyen belül a Bizottságnak cselekednie kellett volna, ha szándékában állt volna utasítani részben vagy egészben ezen NKT-t, 2007. március 29-én járt le. Márpedig a Bizottság 2007. március 30-án küldött levelet a Lett Köztársaságnak - egyébiránt angol nyelven, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 3. cikke (1) bekezdésének megsértésével -, amely levélben egyfelől megállapította, hogy a felülvizsgált NKT hiányos volt, és másfelől pedig további magyarázatokat kért. Végül a Lett Köztársaság hangsúlyozza, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő számítása attól a naptól kezdődött, amikor a Bizottság ténylegesen megkapta a felülvizsgált NKT-ről szóló értesítést tartalmazó 2006. december 29-i levelét, és nem akkor, amikor a szóban forgó dokumentumot a Bizottság 2007. január 5-én nyilvántartásba vette.

39 A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által támogatott Bizottság azt állítja, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően járt el, mivel az e rendelkezésben előírt három hónapos határidőt a közölt NKT-re, és nem ennek módosításaira kell alkalmazni. Egyértelmű különbséget kell tenni egyrészt az NKT-ről szóló értesítés - amelynek időpontjától kezdődik e határidő számítása -, másrészt a javasolt módosítások között, amelyek tekintetében semmiféle határidő nem került előírásra. A Bizottság elismeri, hogy amennyiben nem nyilatkozik a három hónapos határidő lejárta előtt, az NKT-t elfogadottnak kell tekinteni. A helyzet azonban eltérő, ha valamely tagállam a szóban forgó NKT módosítását javasolja. Ebben az esetben ugyanis a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata csak akkor jogosítja fel a tagállamot arra, hogy a szóban forgó irányelv 11. cikke szerinti kiosztásról szóló határozatot hozzon, ha a Bizottság elfogadta az általa javasolt módosításokat, ami a Bizottság kifejezett jóváhagyását követeli meg.

40 A Bizottság szerint, bár a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata nem ír elő számára semmiféle határidőt az NKT-nek a tagállam által javasolt módosításai jóváhagyásának tekintetében, ebből nem következik, hogy korlátlan határidő állna rendelkezésére e módosítások vizsgálatára. E tekintetben a lehető leggyorsabban kell nyilatkoznia, de mindenképpen, az érintett kereskedelmi időszak kezdetét megelőzően. Továbbá, a Bizottság megfelelt a Törvényszék T-178/05. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 2005. november 23-án hozott ítélete (EBHT 2005., II-4807. o.) 55. pontjának, mivel 2007. március 30-i levelében közölte a lett hatóságokkal a javasolt módosításokra vonatkozó követelményeit. Hasonlóképpen, a Litván Köztársasággal szemben a Bizottság azt állítja, hogy a hivatkozott ítélet 73. pontja csak egy obiter dictumot tartalmaz, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy amennyiben hiányos NKT-t nyújtanak be, a Bizottság számára az NKT elutasítására nyitva álló, a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő nem kezdődhet el. Egyfelől, a szóban forgó ítélet hivatkozott részét ezen ügy sajátos körülményeire figyelemmel kell értelmezni. Másfelől, a Törvényszék ezen ítélet ugyanezen pontjában megállapította, hogy ha az NKT hiányos vagy "ideiglenes", a Bizottságnak jogában áll azt elutasítani, vagy azért, mert az nem egyeztethető össze az irányelvben megállapított követelményekkel, vagy azért, mert az a Bizottságot megakadályozza az említett követelményekkel való összeegyeztethetősége értékelésében. Minderre figyelemmel a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság az NKT elutasításával jogosan kötelezi a tagállamot egy új, teljes NTK benyújtására, mielőtt meghozhatná határozatát a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján.

41 Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága hozzáteszi, hogy a Bizottság csak akkor tudja értékelni az NKT-t, ha teljes körű információkkal rendelkezik. Következésképpen a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő számítása csak azon időponttól kezdődhet, amikor ezek az információk rendelkezésre állnak, különben a vizsgálati eljárás elveszítené hatékony érvényesülését. Ha ugyanis nem így lenne, a Bizottságnak már azon egyetlen indokból el kellene utasítani az NKT-t, hogy nem rendelkezett elegendő információval, ami azzal a következménnyel járna, hogy a tagállamnak újra be kellene nyújtania NKT-jét, és újra kezdődne a három hónapos határidő számítása.

42 A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által támogatott Bizottság kiemeli, hogy az EK 10. cikkben rögzített jóhiszemű együttműködés elve megtiltja számára, hogy - amennyiben nem kapta meg valamennyi a tekintetben megkövetelt információt, hogy a 2003/87 irányelv III. mellékletének követelményei fényében értékelhesse valamely NKT módosításait - automatikusan elutasítsa e módosításokat anélkül, hogy lehetővé ne tenné az érintett tagállam számára, hogy meghatározott határidőn belül közölje a hiányzó adatokat. Ha nem ez lenne a helyzet, a három hónapos határidő betartása érdekében a Bizottságnak el kellene utasítania az NKT módosításait, még akkor is, ha a tagállam, saját kezdeményezésére vagy felszólításra mindent megtenne azért, hogy összegyűjtse és közölje e hiányzó adatokat. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága szerint a Lett Köztársaság magatartása ellentétes a jóhiszeműség elvével, mivel, először maga is elismerte, hogy az NKT hiányos, és benyújtotta a Bizottság által kért kiegészítő információkat, majd pedig a három hónapos határidő be nem tartására vonatkozó kifogásra hivatkozott.

43 A tárgyalás során a Törvényszék kérdésére adott válaszában a Bizottság lemondott azon másodlagos érveléséről, miszerint a három hónapos határidő számítása mindenképpen csak 2007. január 5-én kezdődött, amikor a Bizottság Főtitkársága nyilvántartásba vette a felülvizsgált NKT-t, amint azt a tárgyalásról készült jegyzőkönyv is tartalmazza.

44 Végül, a Bizottság azt állítja, hogy noha 2007. március 30-i levelét angol, és nem lett nyelven írták, ez a körülmény nem befolyásolja a megtámadott határozat érvényességét. Hangsúlyozza továbbá, hogy 27 NKT-t kellett megvizsgálnia nagyon rövid határidőn belül, és a tagállamok többsége, köztük a Lett Köztársaság, e tekintetben előzékenységről tett tanúbizonyságot, és angolra fordítva küldte meg NKT-jét. A későbbi levélváltás is elsősorban angol nyelven zajlott. A Bizottság tehát úgy vélte, hogy az NKT vizsgálata tekintetében a Lett Köztársaság elfogadta az angolt mint a levelezés nyelvét, mivel 2007. április 25-i levelében úgy válaszolt a 2007. március 30-i levélre, hogy nem emelt kifogásokat e nyelv használata ellen. Mindenesetre, az 1. rendelet megsértése olyan eljárási szabálytalanság, amely csak akkor vonhatná maga után a véglegesen elfogadott aktus megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményhez vezetett volna. Márpedig a jelen ügyben a Bizottság és a Lett Köztársaság közötti teljes levélváltás lett nyelvre történő fordítása minden bizonnyal hosszabbá tette volna az eljárást, de az eredményét nem változtathatta volna meg.

A Törvényszék álláspontja

- A Bizottságnak a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti vizsgálati jogköréről

45 A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság a tagállam NKT-jéről szóló értesítés megküldésétől számított három hónapon belül elutasíthatja az adott tervet vagy annak egy részét, amennyiben az nem áll összhangban a III. mellékletben felsorolt követelményekkel vagy a hivatkozott irányelv 10. cikkének tartalmával. E rendelkezés második mondata értelmében a tagállam csak akkor hozhatja meg ugyanezen irányelv 11. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat. Végül e rendelkezés harmadik mondata előírja, hogy a Bizottság az elutasító határozatát megindokolja.

46 Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Bizottságnak a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti NKT-k feletti vizsgálati és elutasítási jogköre mind érdemi, mind időbeli szempontból erősen körül van határolva. E vizsgálat egyrészt az NKT-nek a 2003/87 irányelv III. mellékletének követelményeivel és 10. cikkének tartalmával való összeegyeztethetőségének Bizottság általi vizsgálatára korlátozódik, másrészt pedig azt az említett NKT-ról szóló, tagállam általi értesítéstől számított három hónapos határidőn belül kell lefolytatni (a Törvényszék T-387/04. sz., EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30-án hozott végzésének [EBHT 2007., II-1195. o.] 104. pontja; lásd ebben az értelemben továbbá a Törvényszék T-374/04. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2007. november 7-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4431. o.] 116. pontját).

47 Egyébiránt a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének alapján végrehajtott előzetes vizsgálat nem vezet szükségszerűen a Bizottság határozatának elfogadásához. A Bizottság az NKT-ről szóló értesítést követően mindenképpen köteles arra, hogy gondosan és pártatlanul megvizsgálja a szóban forgó NKT-nak a 2003/87 irányelv III. mellékletének követelményeivel és 10. cikkének tartalmával való összeegyeztethetőségét. Az "elutasíthatja" kifejezésből mindenesetre az következik, hogy a Bizottság e tekintetben bizonyos diszkrecionális jogkörrel rendelkezik. Ebből továbbá az következik, hogy ha a Bizottság a valamely tagállam NKT-jéről szóló értesítéstől számított három hónapos határidőn belül lemond e jogköre gyakorlásáról, a tagállam főszabály szerint végrehajthatja NKT-jét a 2003/87 irányelv 11. és ezt követő cikkeiben meghatározott feltételek mellett anélkül, hogy ehhez szükség lenne a Bizottság jóváhagyására. Ily módon az NKT-ra irányuló vizsgálati eljárást nem feltétlenül kell alakszerű határozattal lezárni, többek között akkor nem, ha a tagállam ezen eljárás során valamennyi kért módosítást végrehajtja. Ezzel szemben a Bizottság élhet határozathozatali jogkörével a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében, amennyiben a tagállam a felhozott kifogások ellenére tartózkodik NKT-je módosításától, illetve megtagadja a módosítást a három hónapos határidő lejárta előtt. A Bizottság ilyen elutasító határozatának hiányában ugyanis a közölt NKT véglegessé válik, és jogszerűségi vélelem fűződik hozzá, amely lehetővé teszi ennek a tagállam általi végrehajtását (lásd ebben az értelemben a fenti 46. pontban hivatkozott EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott végzés 106., 107., 111., 115. és 120. pontját).

48 E tekintetben a Bizottság nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata, amely "javasolt módosításokat" említ, amelyeket "a Bizottság elfogad[ott]", megköveteli, hogy e módosításokat jóváhagyó alakszerű határozatot fogadjon el. Amint azt a Törvényszék már megállapította, a szóban forgó módosítások a vizsgálati eljárás egy későbbi szakaszában történnek, nevezetesen a közölt NKT-vel vagy annak egy részével kapcsolatos bizottsági kifogásemelést követően, és pontosan az a céljuk, hogy elhárítsák a Bizottság által eredetileg felhozott, a III. mellékletben felsorolt követelményekkel és a 2003/87 irányelv 10. cikkének tartalmával való összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kifogásokat. Következésképpen a szóban forgó módosítások bizottsági elfogadása csupán a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése által ráruházott, korlátozott vizsgálati és elutasítási jogköre keretében a Bizottság által megfogalmazott eredeti kifogásemelés szükségszerű következménye, és nem valamely általános engedélyezési jogkör kifejeződése (a fenti 46. pontban hivatkozott EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott végzés 104. pontja). Egyébiránt ezen ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy az NKT-n végzett módosítások Bizottság általi elfogadásának általa hozott, alakszerű határozat tárgyát kell képeznie. Épp ellenkezőleg, ez az értelmezés egyfelől ellentétes lenne azzal az elvvel, miszerint a Bizottság nem rendelkezik az NKT engedélyezésének általános jogkörével. Másfelől nem felel meg a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése harmadik mondata felépítésének, amely csak az elutasító, és nem az engedélyező határozatról rendelkezik.

49 Ezen elvek fényében kell értékelni, hogy a jelen ügyben a Bizottság betartotta-e a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének előírásait.

- Az értesítésnek a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése szerinti fogalmáról

50 Emlékeztetni kell arra, hogy a Lett Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság a felülvizsgált NKT vizsgálati eljárását illetően nem tartotta be a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidőt. A szóban forgó felülvizsgált NKT-ről szóló, 2006. december 29-én történt értesítést követően ugyanis e határidő 2007. március 29-én járt le. Márpedig a Bizottság 2007. március 30-án küldött levelet a Lett Köztársaságnak - angol nyelven, tehát az 1. rendelet 3. cikkének megsértésével -, amelyben megállapította, hogy a szóban forgó NKT hiányos volt.

51 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott határozat meghozatalára nem a felülvizsgált NKT-ről szóló, 2006. december 29-én történt értesítéstől számított három hónapos határidőn belül került sor, hanem csak 2007. július 13-án. E körülményekre figyelemmel azt kell megvizsgálni, hogy az új három hónapos határidő számítása a felülvizsgált NKT-ről szóló értesítést követően, az után kezdődött-e, hogy a vizsgálati eljárást az első elutasító határozat ideiglenesen lezárta. Más szóval, azt kell megvizsgálni, hogy az NKT-ről szóló értesítésnek a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése szerinti fogalma egyaránt vonatkozik-e az NKT-ről szóló eredeti értesítésre és a különösen a Bizottság elutasító határozata következtében felülvizsgált NKT-ről szóló értesítésre.

52 A 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének megfogalmazása nem tesz különbséget a három hónapos határidő kezdetét jelentő "[NKT-ről szóló] értesítés" tekintetében aszerint, hogy az NKT-ről szóló eredeti értesítésről, vagy a különösen a Bizottság elutasító határozata következtében felülvizsgált NKT-ről szóló utólagos értesítésről van-e szó. Továbbá az a kitétel, miszerint ezen értesítés ugyanezen cikk "[(1) bekezdésének megfelelően]" történik, amelynek értelmében "minden tagállam kidolgozza saját [NKT-jét], hogy összesen hány egységet kíván az adott [kereskedelmi] időszakra kiosztani és azokat miként kívánja kiosztani", e tekintetben nem ad további magyarázatot, mivel mind az NKT-ről szóló eredeti értesítés, mind a felülvizsgált NKT-ről szóló utólagos értesítés tárgya a kiosztandó egységeknek a tagállam által tervezett számszerűsítése.

53 Egyébiránt, a "javasolt módosítások" kifejezés nem zárja ki annak lehetőségét, sőt annak kötelezettségét, hogy a tagállam e módosításokat egy felülvizsgált NKT-ről szóló alakszerű "értesítés" formájában javasolja, különösen akkor, ha lényeges terjedelmű módosításokról van szó. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék már elismerte, hogy egyfelől a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata semmilyen korlátozást nem ír elő a lehetséges módosítások tekintetében, és másfelől a Bizottságot valamennyi módosításról értesíteni kell, és ezeket annak azelőtt kell jóváhagynia, hogy a módosított NKT a 2003/87 irányelv 11. cikke alapján a tagállam által meghozott határozat alapjául szolgálhatna (a fenti 40. pontban hivatkozott Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontja). Ugyanebben az értelemben a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak az NKT elutasításával jogában áll kötelezni a tagállamot az új, teljes NKT benyújtására, mielőtt meghozná a határozatát (a fenti 40. pontban hivatkozott Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontja). Egyébiránt ezen elveknek megfelelően az első elutasító határozat rendelkező részéből (2. cikk és a 3. cikk (3) bekezdése) az következik, hogy a Bizottság maga is úgy ítélte meg, hogy őt a jelen ügyben az NKT valamennyi módosításáról "értesíteni" kellett, és ezek a módosítások így a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálata tárgyát alkották.

54 Továbbá, teleológiai szempontból a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján indított eljárás célja - a Bizottság előzetes vizsgálatára vonatkozó lehetőségen kívül -, hogy jogbiztonságot nyújtson a tagállamoknak, és különösen lehetővé tegye számukra, hogy gyorsan, rövid határidőn belül megtudják, hogy NKT-jük alapján hogyan osszák ki a kibocsátási egységeket, és miként kezeljék a kibocsátáskereskedelmi rendszert az érintett kiosztási időszak során. Ezen időszak korlátozott, három vagy öt évig tartó (a 2003/87 irányelv 11. cikke) hosszára tekintettel ugyanis jogos érdeke fűződik a Bizottságnak és a tagállamoknak ahhoz, hogy az NKT tartalmával kapcsolatos valamennyi vitát gyorsan rendezzék, és hogy ez az NKT az érvényességi időszaka során ne legyen kitéve annak a kockázatnak, hogy a Bizottság kifogást emel ellene (a fenti 46. pontban hivatkozott EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott végzés 117. pontja).

55 E megfontolásokat valamennyi NKT-re alkalmazni kell, attól a kérdéstől függetlenül, hogy az eredetileg közölt változatról vagy egy felülvizsgált és később közölt változatról van-e szó. Ráadásul a Bizottsággal szembeni azon követelmény, hogy egy felülvizsgált NKT-ről szóló értesítést követően gyors és hatékony ellenőrzést végezzen, még inkább jelentőséggel bír akkor, ha ezen ellenőrzést már megelőzte az eredeti NKT vizsgálatának első szakasza, amely - adott esetben - elutasító határozat elfogadásához, ezt követően pedig a szóban forgó NKT módosításához vezetett. Márpedig, ha a Bizottság azt állítja, hogy anélkül jogosult valamely NKT javasolt módosításainak vagy valamely felülvizsgált NKT-nak a vizsgálatára, hogy be kellene tartania a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidőt, akkor ez az állítás alkalmas arra, hogy meghiúsítsa a gyors és hatékony ellenőrzés célkitűzésének megvalósulását, és sérti azt a jogbiztonságot, amelyre az értesítést végző tagállam azért jogosult, hogy a szóban forgó irányelv 11. cikke értelmében a kereskedelmi időszak kezdetét megelőzően ki tudja osztani a kibocsátási egységeket a területén található létesítmények számára.

56 Végül a Bizottság nem állíthatja, hogy a vizsgálati eljárásnak az NKT javasolt módosításainak értékelésére vonatkozó második szakaszának végén a hivatkozott módosításokat jóváhagyó alakszerű határozatot kell elfogadnia - ami e szakaszt megkülönbözteti az eredetileg közölt NKT-re vonatkozó szakasztól -, mivel ilyen határozatot nem ír elő a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése, és arra nincs is szükség (lásd fentebb, 48. pont).

57 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az értesítésnek a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti fogalma magában foglalja az NKT-ről szóló eredeti értesítést és az NKT különböző változatairól szóló további értesítéseket is, ily módon ezen értesítések mindegyike új három hónapos határidő számításának kezdetét jelenti.

- A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti három hónapos határidő lejártáról

58 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a jelen ügyben a felülvizsgált NKT-ről szóló, 2006. december 29-én történt értesítésétől a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti új három hónapos határidő kezdődött.

59 A jelen ügyben a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti három hónapos határidő lejárta, azaz 2007. március 29-e tekintetében a Bizottságnak a Lett Köztársasághoz 2007. március 30-án címzett tájékoztatás iránti kérelme késedelmes volt. Nem szükséges tehát egyrészt annak az értékelése, hogy az ilyen jellegű kérelem, feltételezve hogy e határidőn belül került megfogalmazásra, alkalmas lehetett-e a határidő megszakítására vagy felfüggesztésére, másfelől pedig, hogy ez a megszakító vagy felfüggesztő hatás létrejöhetett-e azon tény ellenére, hogy e levelet angol nyelven, és nem lett nyelven írták.

60 Ebből következik, hogy a felülvizsgált NKT 2007. március 30-án véglegessé vált.

61 Ugyanakkor a Lett Köztársaság állításával ellentétben a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartásával kapcsolatos eljárási hiba nem annyira súlyos és nyilvánvaló, hogy igazolja a megtámadott határozat nem létező aktussá minősítését (lásd a Bíróság C-196/07. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2008. március 6-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az intézmények jogi aktusait - még ha hibásak is - ugyanis főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében érvénytelennek nem nyilvánítják (a Törvényszék T-256/07. sz., People's Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-3019. o.] 55. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon, amint az a fenti 47. pontban megállapításra került, a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján folytatott vizsgálati eljárás sajátosságaira figyelemmel, ezen eljárás végén, amennyiben a Bizottság három hónapos határidőn belül nem fogad el határozatot, az NKT véglegessé válik, és vonatkozik rá a jogszerűség vélelme. Ugyanakkor a jelen ügyben feltárt jogellenesség, nevezetesen a megtámadott határozat késedelmes jellege, nem minősíthető annyira súlyosnak és nyilvánvalónak, hogy ebből ennek nem létező jellege következik. A jogbiztonság alapelvére figyelemmel ugyanis valamely aktus nem létező jellegének megállapítására kizárólag szélsőséges körülmények között kerülhet sor (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-137/92. P. sz., Bizottság kontra BASF és társai ügyben 1994. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-2555. o.] 48. és 50. pontját, a C-245/92. P. sz., Chemie Linz kontra Bizottság ügyben 1999. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 1999., I-4643. o.] 93. és 95. pontját, valamint a C-475/01. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2004. október 5-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-8923. o.] 18. és 20. pontját).

62 Következésképpen a megtámadott határozatot a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének megsértése miatt anélkül kell megsemmisíteni, hogy határozni kellene a Lett Köztársaság által hivatkozott egyéb jogalapok elfogadhatóságáról és érdeméről.

A költségekről

63 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Lett Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

64 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Jelen ügyben a Litván Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Szlovák Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék megsemmisíti a Lett Köztársaság által a 2008 és 2012 közötti időszakot illetően, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően közölt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeire vonatkozó nemzeti kiosztási terv módosításáról szóló, 2007. július 13-i C (2007) 3409 bizottsági határozatot.

2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Lett Köztársaság részéről felmerült költségeket.

3) A Litván Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

Azizi Cremona Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. március 22-i nyilvános ülésen.

Aláírások

1* Az eljárás nyelve: lett.