1026/B/2000. AB határozat

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 271/A. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 271/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 271/A. §-ában meghatározott "Rendbontás" törvényi tényállás alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére nyújtott be kérelmet.

Az indítványozó álláspontja szerint a "Rendbontás" törvényi meghatározása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szereplő jogállamiságból eredő jogbiztonságot több szempontból is sérti. Az indítványozó kifejtette, hogy a jogalkotó a Btk. 271/A. §-át az ún. sporthuliganizmus elleni fellépés keretében állapította meg, azonban a "kodifikálás módja" - álláspontja szerint - "elnagyolt, szakszerűtlen és garanciák nélküli". Az indítványozó a kérelem alapjául az alábbiakat jelölte meg:

A Btk. 271/A. § (1) bekezdésébe foglalt magatartást az meríti ki, aki a nyilvános rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít. A Btk. 271/A. § (4) bekezdése értelmében e § alkalmazásában nyilvános rendezvénynek minősül: a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan kulturális és sportrendezvény, amely a közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll. Az indítványozó kifejtette, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) a gyülekezés békés jellegéért a felelősséget a rendezvény szervezőjére telepíti, ezzel szemben a Btk. említett tényállása a "rendezvény rendezője" fogalmat használja; a fogalmi eltérés értelmezési nehézséget okoz.

Az indítványozó szerint a "rendező" tényállásbeli fogalma a sportesemények kapcsán sem értelmezhető, "a sportban ui. elválik a szervező (pl. az MLSZ) és a rendező (pl. a pályaválasztó klub), ám erre a törvény nincs tekintettel", ahogy arra sem, hogy a rendező a rend fenntartása érdekében másokat is igénybe vesz. "Így pedig csaknem megállapíthatatlan, hogy mikor és kivel szembeni ellenállás valósít meg bűncselekményt."

Az indítványozó szerint a nyilvános rendezvény törvényi definíciója is határozatlan. Egyrészt azért, mert a törvény nem ad eligazítást arra nézve, hogy valójában mi minősül kulturális vagy sportrendezvénynek, másrészt "a közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll" fordulat - véli az indítványozó - további bizonytalanságot eredményez. Az indítványozó több példát is felhozott az értelmezési nehézségre, így pl. kifejtette, hogy új sportformák jelennek meg "ilyen mostanában pl. a kutyafuttatás", s kérdéses, hogy a Btk. tényállás - mint sportrendezvény - vonatkozik-e erre. Az "azonos feltételek mellett" törvényi fordulatot pedig - többek között - azért sérelmezi, mert a sportrendezvényeken nem egységesek a jegyárak, így az azonos feltétel törvényi kritériuma eleve nem teljesülhet. A kulturális rendezvényekkel összefüggésben az indítványozó arra utalt, hogy nincs jogi ismérv arra nézve, hogy milyen rendezvények tartoznak e körbe.

Véleménye, hogy a Btk. 271/A. §-ában jelzett határozatlan jogfogalmak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköznek, ezért kérte a Btk. 271/A. §-a egészének megsemmisítését.

II.

1. Az Alkotmány figyelembe veendő rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." "62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását."

2. A Btk. jelen ügyben vizsgált rendelkezése szerint:

"Rendbontás

271/A. § (1) Aki a nyilvános rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a rendbontást csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.

(3) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.

(4) E § alkalmazásában nyilvános rendezvény: a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan kulturális és sportrendezvény, amely a közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1.1. Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában kifejtette: "Az Alkotmánybíróság gyakorlatában következetesen érvényesített alapelv, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos jogállam, a jogrendszerre vonatkozó alkotmányos normák érvényesítése - a jogrendszer önmagára vonatkoztatott szabályainak megtartása - a jogállam alapvető kritériuma. A jogrendszer alkotmányosságából következően az állami büntetőhatalom gyakorlásának is alapvető követelménye, hogy megfeleljen az alkotmányos elveknek: a büntetőhatalom gyakorlásának alapja jogállamban kizárólag az alkotmányos büntetőjog lehet." (ABH 1992, 77, 84.) Az alkotmányos büntetőjog - mint értelmezési irány - a büntetőjogi normák alkotmányossági megítélése szempontjából egyrészt tartalmi követelményt közvetít (az Alkotmányba foglalt büntetőjogi garanciák, illetve egyéb garanciális elvek megtartását), másrészt a jogállamiságból eredő jogbiztonság a normatartalmat illetően formai követelmények érvényesítését is megköveteli.

Az indítványozó kizárólag az alkotmányos büntetőjog formai követelményeinek a megsértésére hivatkozással kérte az alkotmányossági vizsgálatot. Az Alkotmánybíróság a normavilágosság, s közelebbről a büntetőjogi normákkal szemben támasztott alkotmányos elvárásokat illetően az alábbi gyakorlatot alakította ki:

Az Alkotmánybíróság ítélkezése kezdetén kifejtette: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] A világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom alkotmányos követelményét az Alkotmánybíróság több döntésében is kifejezésre juttatta. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint:

"Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)

Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata szerint a normavilágosság követelménye a büntetőjogi - mint eleve alapjogkorlátozó - normák tekintetében különösen fontos. Az Alkotmánybíróság rámutatott: "Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e." [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.]

Jelen ügyben az indítványozó annak vizsgálatát kéri, hogy a fentebb kifejtett követelmény érvényesül-e a Btk. 271/A. §-a egyes rendelkezéseiben. A Btk. 271/A. §-át a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXV. törvény 3. §-a iktatta be 2001. január 4-ei hatállyal. A Btk. ezen módosítása egyidejűleg hatályon kívül helyezte a Btk. 228/A. § (2) bekezdését, amely az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése törvényi tényállás részeként kimondta: "Aki a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő." A Btk. 271/A. §-a ezáltal egyrészt átvette a korábbi - a Btk. 228/A. § (2) bekezdésében meghatározott - magatartás büntethetőségét, másrészt ugyanezt a tényállást kiterjesztette a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvényen túl, a kulturális és sportrendezvényre.

1.2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt állapította meg, hogy a Btk. 271/A. §-a kerettényállásnak tekinthető annyiban, hogy az abban szereplő egyes fogalmakat más jogszabályok rendelkezései töltik meg tartalommal. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kerettényállásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes. Az, hogy a büntetőtörvényben büntetni rendelt magatartás egy-egy elemének tartalmát nem maga a büntetőtörvény, hanem más jogág törvényei, vagy alacsonyabb szintű jogszabályai határozzák meg, önmagában nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben meghatározott jogállamiság követelményét. A keretdiszpozíció bizonyos esetekben elkerülhetetlen megoldás. Lehet kívánatos cél, de semmiképpen nem lehet minden bűncselekmény esetén alkotmányosan előírt követelmény, hogy a Különös Részben szereplő bűncselekményi diszpozíció minden elemét maga a büntetőtörvény határozza meg. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből azonban következik, hogy a büntetőjog által védett jogtárgy és a szankcionált magtartás a jogalkalmazó számára határozottan, világosan, és körül-határoltan kiderüljön. A jogállamiságból eredő jogbiztonság érvényesülésének elengedhetetlen feltétele, hogy a bűncselekmény mindenki számára felismerhető legyen, ezért a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom követelménye a büntetőjogi normák tekintetében különösen fontos. Ez a büntetőjognak a jogrendszerben elfoglalt helyéből következik. Az Alkotmánybíróság több döntésében kifejtette: "A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek." [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.]

Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában is nagy súlyt helyezett az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó normavilágosság követelményének érvényesülésére a büntetőjogi normák tekintetében. Így pl. az 58/1997. (XI. 5.) AB határozatban (ABH 1997, 348.) a Btk. 212. §-ába foglalt "egyesülési joggal való visz-szaélés" törvényi tényállását semmisítette meg az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményével való ellentét miatt, vagy a 47/2000. (XII. 14.) AB határozat (ABH 2000, 377.) a Btk. 283/B. §-ában szabályozott "visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel" elnevezésű tényállást ítélte alkotmányellenesnek a büntetőjogi normákkal szemben támasztott szigorúbb normavilágossági követelmény sérelme alapján.

2.1. A jelen ügyben vizsgált indítvány szerint értelmezési nehézséget okoz, hogy a Btk. 271/A. §-a a "rendezvény rendezője" kifejezést használja, holott a Gytv. a "rendezvény szervezőjéhez" telepíti a felelősséget.

A Btk. 271/A. §-a értelmezéséhez - a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvények vonatkozásában - a Gytv. rendelkezéseit kell figyelembe venni. A Gytv. megosztja a feladatokat a "rendezvény szervezője" és a "rendezvény rendezője" között. A Gytv. 11. § (1) bekezdése értelmében a rendezvény rendjének biztosításáról a szervező gondoskodik, a 7. § c) pontja pedig arra utal, hogy a rendezvény zavartalan lebonyolítását a rendezők végzik. A Gytv. tehát a rendezvény egészét érintően felelősségi szabályt állapít meg a szervező tekintetében, másrészt a rendezvény zavartalan lebonyolítása (a résztvevők békés magatartásának biztosítása) érdekében rendezők igénybevételéről szól. A rendezvény rendezőjének fogalma (és feladata) a Gytv.-ben világos és közérthető tartalommal bír, a Btk. vizsgált rendelkezésében e tartalommal alkalmazható.

A Btk. korábbi 228/A. § (2) bekezdése (az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése körében) szintén a "rendezvény rendezőjét" jelölte meg, mint olyan személyt, akivel szembeni erőszak, vagy fenyegetés megvalósítja a bűncselekményt. A Btk 228/A. §-át maga a Gytv., annak 17. §-a (1989. január 24-i hatállyal) iktatta a Btk. rendszerébe, a Gytv. erre vonatkozó indokolásából kiderül, hogy a jogalkotó eredetileg is a rendezvény rendezőjével szembeni erőszakos és fenyegető magatartást kívánta szankcionálni A Gytv. 17. §-ához tartozó indokolás kiemeli: "A rendezvény rendjének fenntartása alapvetően a szervező kötelessége, aki e kötelezettségének elsősorban a rendezvény zavartalan lebonyolítását biztosító rendezők megbízásával tesz eleget. Azért hogy a rendezők e feladatuknak maradéktalanul eleget tudjanak tenni, indokolt bűncselekménynek nyilvánítani a rend fenntartása érdekében tett intézkedéssel szembeni erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsító magatartást."

A fentieket is figyelembe véve az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Btk. 271/A. §-ába átvett - a Btk. 228/A. §-ában korábban is szereplő - "rendezvény rendezője" fogalom a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvények tekintetében nem bír értelmezési nehézséggel. A "rendezvény rendezője" fogalomnak a Btk. alkalmazásában is közérthető és pontosan meghatározható tartalma van, a Btk. rendelkezése igazodik a rendezvény rendezőjének a Gytv. által meghatározott feladatához.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvények tekintetében a Btk. 271/A. §-a nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.

2.2. Az indítványozó értelmezési nehézséget vél felfedezni "a rendezvény rendezője" fogalomnak a sportrendezvények során történő alkalmazása tekintetében, de magát a "sportrendezvényt" is határozatlan jogfogalomnak tekinti. Az indítvány e tekintetben sem megalapozott.

A rendbontás büntetőtörvényi tényállása megalkotásának indokolt célja - többek között - a sportrendezvényeken történő rendbontás büntetőjogi eszközökkel való visszaszorítása. A sportrendezvényhez köthető Btk.-ban használt fogalmakat a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Stv.) tölti meg tartalommal. Az Stv. XXII. Fejezete a sportrendezvény szervezését szabályozza. Az Stv. 79. §-a a szervező felelősségéről szól, a 79. § (2) bekezdése kimondja, hogy "A sportrendezvény rendjének szabályozásáért, a szabályok betartásának ellenőrzéséért a szervező a felelős." A rendezvény szervezője és rendezője fogalmak, illetve az általuk ellátandó feladattípusok - a Gytv.-hez hasonló módon - az Stv.-ben is elvállnak. Az Stv. részletes szabályokat tartalmaz a sportrendezvény rendezőjére vonatkozóan. Az Stv. 83. § (1) bekezdése értelmében: "A szervező a sportrendezvény lebonyolítására, valamint a helyszínen a rend fenntartására és a szervezési feltételek biztosítására (a továbbiakban: rendezés) szerződésben rendező szervet vagy rendezőt bízhat meg". A 83. § (6) bekezdése pedig úgy szól, hogy "A sportrendezvényen való rendfenntartásra és a rendőrséggel való együttműködésre a szervező köteles a rendezőt rendszeresen felkészíteni. A felkészítéshez a szervező a rendőrség közreműködését a külön jogszabályban meghatározott szolgáltatásként igénybe veheti." Az Stv. fenti szabályai alapján is látható, hogy - mintegy a Gytv. ez irányú koncepcióját követve - a rendezvény zavartalan lebonyolításának biztosítását alapvetően a rendező végzi, a rendező (vagy rendező szerv) kerül közvetlen kapcsolatba a rendezvény résztvevőivel. A Btk. 271/A. §-a tehát megalapozottan, felismerhető és értelmezhető tartalommal utal a sportrendezvények tekintetében is a rendezvény rendezőjére.

Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy az általa jelzett fogalmi eltérőség következtében megállapíthatadan, hogy mikor és kivel szemben tanúsított ellenállás valósít meg bűncselekményt. Az indítványozó ez irányú felvetése sem megalapozott, mivel az Stv. egyértelműen fogalmaz: a 83. § (4) bekezdése kimondja, hogy "a rendezőnek e minőségében külsőleg azonosíthatónak kell lennie."

Az indítványozó szerint a Btk. 271/A. § (4) bekezdésében használt "sportrendezvény" határozatlan jogfogalom. Az indítvány e tekintetben sem megalapozott.

Mint az a fentiekből is kiderül a sporttal kapcsolatosan a Btk. vizsgált szakaszának alkalmazásában az Stv. rendelkezései az irányadóak. Az átfogó törvényi szabályozásból egyértelműen kiderül, hogy milyen célból, milyen feltételek és szervezés mellett tartható sportrendezvény. Kétségtelen, hogy az Stv. sem a sport, sem pedig a sportrendezvény fogalmára nem ad definíciót, viszont meghatároz minden olyan további fogalmat, amelyek alapján eldönthető, hogy mi minősül sportrendezvénynek. Az Stv. 80-82. §-ai a sportrendezvény szervezésének feltételeit határozzák meg (ki és milyen feltételek mellett szervezhet), másik oldalról pedig az Stv. 87. §-a a nézők részvételére vonatkozóan fogalmaz meg szabályokat. Az Stv. értelmező rendelkezéseit tartalmazó 88. § 19. és 20. pontjai a sportrendezvény helyszíne, és a sportrendezvény részvevője fogalmakat definiálják. Az Stv. 88. § 23. pontja pedig meghatározza magának a sporttevékenységnek a fogalmát is. Az Stv. szabályai szerint tehát pontosan behatárolható az a rendezvényi kör, amely sportrendezvénynek minősül. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem sérti a jogállamiságból eredő jogbiztonságot az, hogy az Stv. a sportrendezvény tekintetében nem a direkt fogalommeghatározás technikájával él, hanem körülhatárolja e fogalmat. Az Stv. fenti szabályai a sportrendezvénynek - mint rendezvény-típusnak - értelmezhető tartalmat adnak, a Btk. 271/A. § (4) bekezdésébe található sportrendezvény fogalma az Stv. jelölt rendelkezései alapján megfelelően alkalmazható.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Btk. 271/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsító magatartás a sportrendezvények tekintetében is értelmezhető, csakúgy, mint a Btk. 271/A. § (4) bekezdésben található "sportrendezvény" fogalma. Mivel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben szereplő jogállamiságból eredő jogbiztonság sérelme nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

2.3. Az indítványozó a Btk. 271/A. § (4) bekezdésében található értelmező szabályból a "közönség számára azonos feltételek mellett nyitva áll" fordulatot azért tartja a jogbiztonság alkotmányos követelményébe ütközőnek, mert sportrendezvényeken az "azonos feltételek" törvényi kritérium eleve nem érvényesülhet (eltérőek a jegyárak, némely sportrendezvényt kivetítőkön a sportlétesítményen kívül is nyomon lehet követni stb.).

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdése e vonatkozásban sem sérül. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az "azonos feltételek" definíciórészt a 271/A. § (4) bekezdés egészének normatartalmával együttesen - s nem abból kiragadva - kell értelmezni. A Btk. 271/A. § (4) bekezdés az (1) bekezdésben jelölt "nyilvános rendezvény" fogalmát határozza meg a tényállás alkalmazását tekintve. Ezen értelmező rendelkezés az ott jelölt valamennyi rendezvény tekintetében alkot fogalmat, az "azonos feltételek mellett" kitétel magának a rendezvénynek a nyilvánosságára utal, arra, hogy azokon elvileg - az adott rendezvényen való részvételre vonatkozó azonos feltételek alapján - bárki részt vehet. A sportrendezvények tekintetében - mint a Btk. 271/A. § (4) bekezdésben külön is nevesített rendezvényi kör - az értelmezést tovább konkretizálja az Stv. 88. § 19. pontjában található meghatározás. E szerint: "sportrendezvény helyszíne: az a nyilvános hely vagy a közterület meghatározott része, ahol a sportrendezvényt megtartják, és ahol néző tartózkodhat;" a 88. § 11. pontja értelmezést ad a közterület, a 12. pontja pedig a nyilvános hely fogalmaira is.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a normavilágosság alkotmányos követelményébe ütköző, s ezen belül az alkotmányos büntetőjog formai követelményeit sértő értelmezési nehézséget a 271/A. § (4) bekezdésében található "azonos feltételek mellett" szövegrész vonatkozásában sem állapított meg.

2.4. A jelen ügyben vizsgált Btk. 271/A. §-a, a (4) bekezdésben található értelmező rendelkezés szerint büntetni rendeli a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvényen és a sportrendezvényen túl a kulturális rendezvényen történő rendbontást is. A Gytv. 3. § c) pontja kizárja a Gytv. alkalmazhatóságát a kulturális rendezvényekre, kimondja: "a gyülekezési törvény hatálya nem terjed ki a kulturális és sportrendezvényekre." Az Stv. hatálya alá tartozó sportrendezvények köre sem vonatkoztatható a kulturális rendezvényekre, így a Btk. 271/A. §-ának alkalmazásában a kulturális rendezvény önálló rendezvényi kör. A kulturális rendezvény fogalmát - annak ellenére, hogy erre vonatkozó önálló szabályozás nincs - a jogrendszer ismeri. Maga a Gytv. is használja (ahogy fentebb láttuk úgy, mint a hatálya alá nem tartozó rendezvény), de számos más jogszabály is él a kulturális rendezvény fogalomhasználattal [lásd pl. a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 4. számú mellékletét, amely a közutak, járdák nem közlekedési célú igénybevétele esetén fizetendő díjakról szól; vagy a zaj és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002. (III. 22.) KöM- EüM együttes rendelet 1. §-át stb.].

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az, hogy a kulturális rendezvény fogalmát a jogrendszer nem definiálja, önmagában nem tekinthető alkotmányellenesnek. Mint az Alkotmánybíróság a fentebb idézett 30/1992. (V. 26.) AB határozatában hangsúlyozta a büntetőjogi normákkal szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény, hogy az ne vezethessen önkényes jogértelmezésre a jogalkalmazók részéről (ABH 1992, 167, 176.). Az Alkotmánybíróság szerint a kulturális rendezvény fogalma ismert és körülhatárolható tartalmú, a Btk. 271/A. §-a az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságot nem sérti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a bírói mérlegelési lehetőség, amelyet a Btk. 271/A. §-ában megjelölt kulturális rendezvény fogalma biztosít, önmagában nem ad alapot önkényes jogalkalmazói jogértelmezésre, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

2003. szeptember 16.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró